Kezdőlap

Lorántffy Zsuzsánna (serkei),

Sárospatak úrnője, alig lépte át a gyermekkort, midőn atyja L. Mihály meghalt, és felserdült hajadon volt, mikor mostoháját Andrássy Katát is sírba tette; néhány hóval utóbb 1616. ápr. 18. férjhez ment Rákóczy Györgyhöz, Rákóczy Zsigmond egykori erdélyi fejedelem fiához; a rokonok 13 évig tartó pert folytattak ellene, végre is a L. család főbirtoka, Sárospatak, a család kezén maradt. Itt élt férjével, ki 1619 nyarán Bethlen Gábor hadaihoz csatlakozott. L. férjével együtt emelni igyekezett Sárospatak fényét, az iskolát kitünő tanárokkal látta el, segélyezte és eltartásban részesítette a tanulókat, a jobbakat saját költségén külföldi egyetemekre küldötte; a kor irodalmi mozgalmaiban élénk részt vett, dijazta az írókat és kinyomtatta munkáikat. Rákóczy fényes udvart tartott, kihez messze földről küldték a főurak fiaikat apródoknak. Bethlen Gábor halála után Rákóczy Györgyöt hívták meg az erdélyi fejedelmi székre; 1630. okt. 1. nejével és három fiával elhagyta Sáros-Patakot és Váradra ment. Ellenségei leveretése után valóban erdélyi fejedelem lett. A család birtokait az okszerű gazdálkodás tetemesen növelte; több mint tíz harminczad, öt sóakna, néhány gazdag ezüst- és kénesőbánya jövedelmei a pataki kincsesházba folytak. Minden gazdatiszt velök állt összeköttetésben, azok jelentéseiket a termésekről közvetlen hozzájok küldték be, s ők döntötték el, hogy mi történjék. A legkisebb falu termése felett is a férj vagy neje határozott. Innen ered L. fennmaradt nagy terjedelmű levelezése. Gyermekeiknek nevelése, a házi gond nagyrészt L. vállait terhelte. Rákóczy joggal nevezi leveleiben hűséges «gazdasszony»-nak. Ily nemű teendői mellett nem hanyagolta el a szellemieket sem. A sárospatakin kívül hathatós támogatásban részesítette a debreczeni, nagyváradi, kolozsvári és gyulafehérvári református főiskolákat is. Felekezete lelkészeinek dotatiójához, templomainak emeléséhez, nagyobbításához, megújításához mindig hozzájárult, anyagilag és befolyásával. Különös szervező képességének adta tanuságát férjének felső magyarországi hadjáratában 1644-1645-ben; míg a tulajdonképeni kormányzást György fia vitte, ő fogadta a csapatokat, azokat férje után küldte, a várak felügyeletéről, az Erdélybe küldött foglyok ellátásáról, a hadak pontos fizetéséről gondoskodott. Férje 1648. okt. 11. halt meg. L. most Zsigmond fiával Sárospatakra vonult vissza; élete alkonyán majdnem kizárólag a jótékonyságnak, a református vallásnak és a sárospataki főiskolának szentelte idejét. Tíz évig harczolt a presbiteriánusok élén (a kik az egyházban a gyülekezet összességének autonomiájáért küzdöttek) az episcopalisták ellen (a kik a püspöki hatalom hierarchiáját akarták megvalósítani). E szabadszellemű törekvései miatt sok gyűlöletes rágalmat kellett elszenvednie ellenségeitől. Ujítólag lépett fel a tanügy terén is. 1650-ben Sárospatakra hívta a XVII. század legkiválóbb paedagogusát, Comenius J. Ámost. Meghalt 1660. ápr. 18. Sárospatakon. Fiai közül: II. Rákóczy György atyját követte a fejedelemségben, kisebbik fia Zsigmond a székelység főgeneralisa és kassai generális volt.

Lorántffy-egyesület alakult Budapesten 1892-ben; czélja a keresztény szeretet gyakorlása és a keresztény erkölcsi élet felvirágoztatása különösen a nők között. Ezen egylet már 1892-ben száz családnak nyujtott ruhát vagy élelmiszert.

Szobrát 1860. júl. 14. leplezték le Sárospatakon az általa alapított collegiumban, mely ünnepélyre Tompa Mihály írt ódát.

Kőnyomatú arczképe 1860-ban jelent meg Bpesten.

Munkája: Moses es az Prophetak, az az: Az igazi keresztyeni vallasnak negyven öt ágazatinak szent Irásbeli gyözhetetlen biztonságh-tétele. Mellyek nagy részént az Fejedelmi Meltosaggal tündöklő Erdélyi Fejedelem Aszszonytul Lorantffi Susannatul másoknak jo példa adásával, az szent Irásnak gyakor olvasása között ki szedegettettenek, és az után megh bővittetvén, az idvességre ohajtozokhoz valo buzgoságbol közönségessé téttenek, Luk. 16. 29. Vagyon Moesesek és Prophetájok, hallgassák azokat. Fejervárott 1641. (Ez nem egyéb mint egyszerű anthologia: Szentirásbeli helyek, egybeállítva a református vallás 45 hitágazatának győzhetetlen igazságtételei gyanánt.)

Vanoviczai János fehér barát még egy másik munkáját is említi: Szent léleknek származásáról cz., melyet magával vitt 1658-ban Rómába (Ennek azonban egy példánya sem ismeretes; kézirata is elveszett.)

Levelei a Rumy, Monumenta I., a Sárospataki Füzetekben 1866., a Történelmi Lapokban (Kolozsvár, II. 1874. III. 1876.) és a Történelmi Tárban 1879-1900.

Bod, M. Athenás 163. l.

Horányi, Memoria II. 503. l.

Benkő, Transsilvania II. 280., 422. l.

M. Musa 1787. 44. sz.

Magyarországi Minerva 1831. 161. l.

Hoművész 1833. 35. sz.

Remény 1852. II. 190. l.

Magyar- és Erdélyország képekben. Pest, 1854. IV.

Uj M. Muzeum 1859. I. (Gróf Kemény József.)

Pesti Napló 1860. 160-162., 1872. 120-122. sz.

Erdélyi János, A sárospataki ref. iskola háromszázados ünnepe. Sárospatak, 1860.

Hazánk és a Külföld 1865. 25., 38. sz.

Sárospataki Füzetek 1866. 878. l.

Vasárnapi Ujság 1867. 37-39. sz. arczk.

Családi Kör 1869. 18. sz. Műlappal.

Fővárosi Lapok 1871. 299., 1872. 121. sz.

Reform 1872. 144-146. sz.

Szilágyi Sándor, L. Zs. M. Tudom. Akadémia Évkönyve XIII. 1872. és Rajzok és Tanulmányok. Bpest, 1873. I. 257-351. lap.

Történelmi Lapok I. 1874. 1. szám.

Egyetemes M. Encyclopaedia X. 364. h.

Szabó Károly, Régi M. Köyvtár I. 311. l.

Történelmi Tár 1879-80., 1884-87., 1889., 1891-96., 1898-1900.

Lehoczky Tivadar, Bereg vármegye monographiája. Ungvár, 1881. 147. l.

Magyar hölgyek életrajza. Budapest, 1885. I. (Endrődi Sándor).

Történelmi Könyvtár. Bpest, 1885. 79. (Tóth Pál.)

M. Könyv-Szemle 1885. 332. l.

Fáyné-Hentaller Mariska, A magyar írónőkről. Bpest, 1889. 21. l. arczk.

Farkas József, L. Zs. Bpest, 1895.

Pallas Nagy Lexikona XI. 657. l. (Nagy Géza és Szilágyi Géza.)