Kezdőlap

Lükő Géza,

ügyvéd és országgyűlési képviselő, L. Sándor és Horváth Johanna nemes szülők fia, szül. 1822. július 2. Körtvélyesen (Tornam.); a gymnasiumot Rozsnyón, a jogot Eperjesen végezte. Az 1843-44. pozsonyi országgyűlésen mint jurátus részt vett és ott nyert ügyvédi oklevelet, mely után sokáig Tihanyi temesi grófnak volt titkára; de e hivatalából hazaszólította őt megyéje, hol 24 éves korában alszolgabirónak választatott meg. Másfél év mulva 1848. május 15. főszolgabirónak választotta Tornamegye. Batthyányi miniszterelnök felhivására 200 főből álló szabad csapatot szervezett, mely egyik tisztévé Lükőt választotta, ki otthagyta szolgabirói hivatalát. Görgey táborában a kápolnai ütközetben Verpelétnél megsebesült; felgyógyulván újra elfoglalta hivatalát és nagy tevékenységet fejtett ki Tornamegyében a szabadságharcz érdekében. Paskievich herczeg egy cserkesz csapatot küldött ki a tornaiak megfékezésére; L. megmenekült és helyette Sassz orosz tábornok egy elfogott kereskedőt halálra is ítélt, de a tévedés kiderült és a megszabadult kereskedő sietett figyelmeztetni Lükőt, mi vár reá, ha az oroszok kezébe kerül. A szabadságharcz után egy ideig bujdosott, majd birtokára vonult és gazdálkodott. 1861-ben Tornamegye másodalispánná választotta, de nemsokára letette hivatalát. 1865-ben a görgői kerület megválasztotta képviselőjének. 1872-ben Tornamegye alispánja lett, de 1873-ban a görgői kerület újból megválasztotta s azután folytonosan ezt a kerületet képviselte függetenségi programmal. 1887-92-ben kimaradt és ezután elvonulva élt szerény falusi magányában. Az egyházi téren huzamosabb ideig volt tanácsbiró; 1881-től egyházmegyei gondnok, tagja volt a debreczeni Zsinatnak, a konventnek és a konventi legfőbb biróságnak; a függetlenségi pártklubnak pedig alelnöke volt. Meghalt 1893. jún. 6. Körtvélyesen.

Országgyűlési beszédei a Naplókban (1865-68., 1872-75., 1875-78., 1878-81., 1881-1884., 1884-87.) vannak.

Halász Sándor, Országgyülési Almanach. Bpest, 1886. 109. l.

Sárospataki Lapok 1893. 24., 37., 38. sz. (Arday J. Dániel.)

Budapesti Hirlap 1893. 155. sz. és gyászjelentés.