Kezdőlap

Nyári Sándor,

bölcseleti doktor, született 1861. aug. 28. Zala-Egerszegen; tanulmányait itt, Bécsben és Berlinben végezte. A bécsi képzőművészeti akadémián Hansen tanítványa volt és ott 1884-ben műépítési közvetítőt nyert. 1885 tavaszán Párisba ment, onnét Berlinbe, hol az egyetemen műtörténetet és bölcseletet hallgatott. 1889-ben a kormány megbízásából Magyarországot utazta be, hol Mátyás-kori olasz renaissance műemlékek után kutatott. 1890-ben a lipcsei egyetemen bölcseletdoktori oklevelet nyert. 1891-ben a m. nemzeti múzeum régiségtárában assistens és a műegyetemen a műtörténelem magántanára lett. 1892-ben felfedezte II. Rákóczy Ferencznek a szász király birtokában levő, addig ismeretlen Mányoki Ádám által festett arczképét, s Csáky miniszter megbízta e művész életrajzának megírásával, mi végből beutazta Lengyel- és Szászországot. 1893-ban újabb tanulmányútra ment Lengyel- és Németországba, 1894. beutazta Olaszországot és Francziaország egy részét, 1895. pedig az ezredéves kiállítás érdekében Hollandiába, Angol-, Franczia- és Németországba, Szerbiába és Romaniába utazott és beszerezte a műcsarnokban kiállított festményeket. Brocky Károly magyar festő munkáiból, ki Viktória angol királynő udvari festője volt, egy egész collectiót hozott haza Angolországból, úgy hogy ezen kevéssé ismert művészt teljes nagyságában lehetett bemutatni. 1894-től az országos képtár segédőre volt és 1899-ben kinevezték annak őrévé. Sommer családi nevét 1884-ben változtatta Nyárira.

Czikkei a Zalai Közlönyben (1883. 87. Vas Gereben sírja 1886. 33-36. sz. Michel Angelo életéből); az Ország-Világban (1885. Dürer «Holzschuber»-je, 1892. Műtörténeti képek, Murillo); az Egyetértésben (1885. 267. sz. Achenbach András, 1896. 116. sz. Ecce homo, 1898. Feszty Árpád történeti festményei, 347. A nemzeti szalon kiállítása, 1899. 111. A műtárlat, 356. A műtárlat téli kiállítása, 1900. 106. sz. A tavaszi műtárlat); a Művészeti Iparban (1886. Befestett szobrok tárlata Berlinben); a M. Salonban (1886. Olympia, A késő-renaissanceról, 1888. A német művészet története, 1893. Az olasz művészet Mátyás korában, 1894. Deák Ferencz dombormű arczképe); a Fővárosi Lapokban (1888. 350. sz. Ibsen Henrik, 77. sz. Egy magyar főúr műkincseiről, 263. Egyiptomi festmények, 1889. 58. Savoyai Jenő mint műbarát, 114. Vautiers, 187. A bécsi népszínház, 239. Amerling életrajza); a Nemzetben (1888. 13. sz. Böcklin Arnold, 133. sz. Mária Terézia kiállítás Bécsben, 1889. 286. sz. Jean Koeler-Wiliandi orosz festő művei); a Hétben (1890. A szerelem a művészetben); a Képes Családi Lapokban (1891. A szabadságharcz szobra, Utógondolatok a téli kiállításról, Báró Hanzen Teofil, Ó egyiptomi képek a műcsarnokban); a Vasárnapi Ujságban (1891. A német festészetről, 1893. II. Rákóczy Ferencz arczképe, Matejko művei, 1894. A művészet a lembergi kiállításon, 1895. A művészet köréből, 1897. Correggio festményei, 1899. Konstantinápolyi emlékek), a Pesti Naplóban (1892. 328., 333., 346. sz. A téli kiállítás a műcsarnokban); az Otthonban (1893. Rubens neje, Palma Vecchio leányai); a Pester Lloydban (1893. 266. sz. Jan Matejkó); a Hazánkban (1894. 178. sz. Beatrice Cenci); a M. Kritikában (1897. A tavaszi műtárlat, 1899. Molnár József és Barabás Miklós művei, A tavaszi műtárlat, 1900. Munkácsy Mihály); a M. Művészetben (1900. A műcsarnok tavaszi kiállítása).

Munkái:

1. «Claire». Nagy-Kanizsa, 1888. (Különny. a Zalai Közlönyből. Zalai Közlöny Könyvtára I.).

2. Der Portraitmaler Johann Kupeczky, sein Leben und seine Werke. Leipzig, 1889. (Ism. Deutsche Literatur Zeitung 1890. 4. sz.).

3. A kassai székesegyház. Bpest, 1896. (Németül is).

4. A czenstochowai pálos-kolostor és magyar műemlékei. (Le Couvent des Eremites de St. Paul a Czenstochowa et ses Monuments d' Art Hongrois. Bpest, 1901. Több képpel).

M. Könyvészet 1888., 1901.

Eisenberg, Das geistige Wien. Wien, 1893. I. 384. l.

M. Irók és Művészek. Budapest, 1894. arczk.

Pallas Nagy Lexikona XIII. 278. l.