Kezdőlap

Petrus Jenő János,

a magy. kir. földmívelési ministerium állami gazdasági tudósítója, dorogi Petrus Antal gör. kath. lelkész és lugosi Szabó Verona fia, szül. 1850. júl. 17. Parasznyán (Szatmárm.); atyját korán elvesztvén, anyai nagybátyja Szabó Vazul László Felső-Fehérmegye főorvosa gondviselése alá került, majd nagyatyja Szabó János böhönyi birtokos lelkész nevelte, ki őt tíz éves korában Ungvárra vitte a gör. kath. árvaintézetbe, hogy onnét nyilvános iskolát látogathasson. Szembaja miatt félbeszakította tanulását és csak 12 éves korában tehetett I. gymnasiumi felvételi vizsgát Debreczenben és ott a kegyesrendieknél, majd az ev. ref. kollegiumban tanult. 1869-ben anyjának nyomasztó anyagi viszonyai miatt a fővárosba jött a technikai pályára, hogy idején kenyérkeresethez juthasson. A főreáliskolában hallgatta a távíró-tanfolyamot és távíró, majd postagyakornok lett; 1870-ben azonban Szily Barna Pestmegye árvaszéki ülnökénél mint díjnok, majd mint írnok működött. Rokonainak rábeszélésére még azon év őszén a gazdasági pályára Kolozsvárra ment a monostori gazdasági intézetbe. 1873-ban befejezvén tanulmányait a bécsi világkiállítást látogatta meg. 1874 elején a gróf Teleki-féle alamosi uradalomba ment gazdasági gyakornoknak; ugyanez év tavaszán Hajdu-Dorogra utazott és átvette Szabó György főesperesnek, anyai rokonának lelkészi javadalmát képező gazdaságát. Később megnősült és gazdálkodva végkép Hajdu-Dorogon telepedett le. 1881-ben alapította az ottani gazdakört. 1884-ben városi levéltárnok-, majd aljegyzőnek, 1885. főjegyzőnek választották. Az 1885. tisztujításkor lemondván jegyzői állásáról, árvaszéki ülnökké választatott és ezzel egyszersmind első tanácsos és polgármester-helyettes is lett. 1886-ban rendőrkapitánynak választották meg; ezen hivataláról azonban később lemondott és azóta a gazdálkodásnak, meg az irodalomnak él.

Költeményei megjelentek az Erdélyben és 1872-ben a Kolozsvári Naptárban, 1873-ban a Keletbe írt tárczákat, 1881-től a Budapestnek állandó tudósítója volt; kisebb, nagyobb elbeszélő költeményeket írt 1887-ben a Debreczen-Nagyváradi Értesítőbe, czikket, költeményeket 1895-től a Debreczeni Ellenőrbe, a Független Ujságba, Vasárnapi Ujságba (1860-61), Hazánkba, a Hajdu-Böszörmény és Vidékébe; a Mikes János báró által kiadott Rejtelmes Világ cz. lapnak 1898-1900-ig rendes tárczaírója volt sat.

Munkái:

1. Genezis v. Jehova utolsó két betűje. Hét énekben. Ungvár, 1891.

2. Emlék-dal. Ezredéves ünnepünkre Hajdú-Dorog város fiai és leányainak emlékül. Hajdú-Böszörmény (1896).

3. A magyarság önvédelme a keleti ritusu egyház idegen nyelveinek beolvasztó hatása ellen. Debreczen, 1897. (György Endre előszavával.).

4. Árva Márta. Elbeszélő költemény. Hajdu-Böszörmény, 1905. (2. kiad.).

Álnevei: Álmosi, Bökönyi sat.

Független Ujság 1896. 62. sz. arczk. és önéletrajzi adatok.