Kezdőlap

Pettkó János (felső-driethomai),

cs. k. bányatanácsos, a m. tudom. akadémia levelező tagja, P. Dániel birtokos, megyei táblabiró és Hradszky Krisztina fia, szül. 1812. november 11. Felső-Driethomán (Trencsénm.); tanult Győrben és Pozsonyban, hol az ág. ev. lyceumban nyolcz évet töltött; atyja fiát papnak szánta, azért két évig theologiát tanult és a papi szigorlatot is letette. De végkép elfordult a theologiától és gyakornoknak állott be a trencsénmegyei másod-alispánhoz; három évi gyakornokoskodása mellett magáévá tette a jogtudományokat; a magyar, német nyelv mellett megtanulta a francziát is. Jogi vizsgáit Eperjesen tette le. Hazatérve, 24. évében Selmeczre ment, végig hallgatta a bányászati s erdészeti tanfolyamot és megtanult angolul; ezalatt ösztöndíjat is nyert. Kirendeltetett gyakornoknak 30. pkr. napidíjjal a körmöczi kohóhoz, hol leginkább a kémlészet és fém-beváltás volt föladata. 1842-ben az orvosok és természetvizsgálók Beszterczebányán tartott nagygyűlésében élénk részt vett. Azon időben a bányászat és pénzverés ügyét kormányzó cs. kir. udvari kamara rendeletével Bécsbe hivatott 1 frt napidíj mellett ásványtani előadásokat hallgatni, melyeket Haidinger Vilmos tartott. P. azonban utasítva volt Loewe Sándornak a pénzverőház igazgatójának vezetése alatt a chemiai laboratoriumban is dolgozni, minthogy még az ásványtani előadások folyamában érte őt a kinevezés ellenőrré az arany-idkai foncsorlási hivatalhoz. Ez állomást azonban sohasem foglalta el, mert előbb be kellett fejezni tanfolyamát és abból vizsgázni. Ezután azonnal kiküldetett külföldre tanulmányi utazásra. Cseh- és Szászország vidékein át a Harzhegységhez jutott, midőn Andreasbergben érte őt báró Kübeck elnöki rendelete, mely szerint rögtön siessen vissza Selmeczbányára s foglalja el a mineralogiai és geologiai tanszéket mint helyettes tanár 1000 frt fizetéssel. 1843. okt. megkezdte tanári pályáját. 1847-ben akadémiai rendes tanári állomást és az ezzel összekötött bányatanácsosi czímet nyerte. Mellesleg megbizatott, hogy az erdésznövendékeknek zoologiát, botanikát és geologiát adjon elő, azonfelül sok évig reáruházták az akadémiai tanács folyó ügyeinek előadói tisztjét is. Tanári működésével egybe volt kötve az a feladat is, hogy hallgatóit gyakorlati kirándulásokra vezesse. Tanulmányai közben gyűjtött észleleteit koronként közzé tette, míg végre bő adatait összeállította és feldolgozta Selmeczbánya és vidékének geologiai térképe és leírása alakjában, mely a geologiai cs. kir. birodalmi intézet kiadványaiban jutott nyilvánosságra. Legnevezetesebb vívmánya volt a vihnyei nummulit-réteg konstatálásából levont bizonyítása a korhatározásra nézve, melylyel kétségen kívül helyezte, hogy a selmeczi fémtelérek keletkezése a harmadkorba teendő és régiebbre vissza nem vihető. 1848-ban Videfalván, Kubinyi Ágoston házában többen gyűltek össze, közöttük P. is, első értekezletre egy magyarhoni földtani és bányász-egylet alapítása érdekében és 1850-ben Budapesten végleg megalakult az egyesület. 1861. decz. 20. a m. tudom. akadémia levelező tagjának választotta. 1867-68-ban szemevilága megfogyatkozott, ezért időnként felmentetett tanári teendői alól, míg végre 1871-ben nyugdíjaztatott. Vagyoni veszteség is érte, úgy hogy Selmecztől leánya és férje magukhoz vették; eleinte az Alföldre, utóbb Bazinba, vejének birtokára, majd végre az unokák oskoláztatása végett Pozsonyba vonult a család, Pettkó is velük ment és ott töltötte utolsó napjait, hol 1890. okt. 20. meghalt. Vele trencsénmegyei családjának neve is sírba szállt. A m. tudom. akadémiában Mednyánszky Dénes báró 1892. máj. 30. tartott fölötte emlékbeszédet.

Czikkei a Haidinger Berichtjében (I. 1846. Parallelopipedische Grundgestalten, II. 1846-1847. Der Süsswasserquarz von Klinnik, Lutila, Deutsch-Litta etc., III. 1847. Erhebungskrater bei Schemnitz, VI. 1850. Über den erloschenen Vukán Zápolenka in der Nähe von Schemnitz, VII. 1851. Über einen bei Schemnitz gesehenen Feuer-Meteor); az Abhandlungen der k. k. geol. Reichs-Anstalt-ban (Wien, 1858. Geologie des Honther Comitats); a M. Földtani Társulat Munkálataiban (1856. Jelentés Magyarországnak March folyóval határos részéről, melyet a magyarhoni földtani társulat megbízásából 1852. őszszel földtani vizsgálat alá vett, földtani térképpel, Jegyzéke azon barometrummal tett magasságméréseknek, melyeket P. 1852. őszszel a Kis-Kárpátokban, a Fehérhegységben, a Javorinahegységben és a szomszédos lapályokban véghezvitt); a Magyarhoni Természetbarátban (1857. Szklenó és Vihnye fürdőhelyek Selmecznél, 9 kőny. rajzzal, Érdekes földismei kirándulások Szklenóból és Vihnyéből), színezett földtani térképpel); a M. Akad. Értesítőben (Math. és Term. Közl., III. 1862-63. Az őslénytani és földtani főkorszakoknak alapokáról, IV. 1864. Parádi Enargit); a Math. és Term. Közleményekben (II: 1863. Körmöczbányának tengerszín fölötti magassága megmérve légsúlymérői észleletek által, melyek 1853. máj. 22-26-ig Körmöczbányán és Selmeczbányán tétettek, III. 1865. Magasságmérések, Meterologiai észleletek Selmeczbányán 1845-51-ig); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (VIII. 1863. Jelentés a brenbergi kőszénbánya környékének természetrajzi nevezetességeiről, IX. 1864. Bacur-Dubovai felvettetési kráter); a Verhandlungen für Naturkundeban (Abhandlungen I. 1866. Geologischer Bau des niederungarischen Montan-Bezirkes); a Földtani Közlönyben (1891. Észrevételek Selmecz vidékének geologiai térképéhez, Érdekesebb geologiai pontok Selmecz környékén); a M. Nyelvőrben (1873. A magyar nyelv a törvénykönyvben).

Munkái:1. Geognostische Skizze der Gegend von Kremnitz. Mit der geognost. Karte der Gegend von Kremnitz. Masstab: 1:72,000. Wien, 1847.

2. Tubicaulis von Ilia bei Schemnitz. U. ott, 1849. Térképpel. (Különnyomat a Haidinger Berichtjéből).

3. Die geologische Karte der Gegend von Schemnitz. U. ott, év n.

4. Geologische Karte des westl. Theiles von Ungarn an der March. Mit Carton: Ideales Querprofil der Kleinen Karpathen zwischen Detrekő und Vöröskő (1" = 400 fok W.). Lithohcrom. Ofen, 1856. (Aus d. Arbei der geolog. Gesellschaft f. Ungarn 1. Heft.).

5. Die jüngste Controverse über die Theorie der Eiszeit. Wien, 1865. (Különnyomat a Berg- u. Hüttenm. Jahrbuch XIV. kötetéből).

Szinnyei Könyvészete.

Akadémiai Értesítő 1892. 429. l. (Mednyánszky Dénes b.).