Kezdőlap

Planitz Károly,

róm. kath. prépost-kanonok, szül. 1764. márcz. 13. Felkán (Szepesm.), hol atyja Stromph (ki később jótevőjének Planitz Miksa lelkésznek nevét vette fel) orgonista volt. P. gymnasiumi tanulmányainak végeztével a budai egyetem hallgatója volt; onnét a pozsonyi papnevelőbe ment, hol theologiát tanult; 1788. okt. 20. lelkészszé avattatott; segédlelk. volt 3 évig és két hónapig Kniesenben, egy évig és egy hónapig Szent-Mihályon (Liptóm.); mint önálló lelkész tíz hónapig Krompachban, három évig és tíz hónapig Kaczvinban, 11 évig és 4 hónapig Késmárkon, 1809. jan. 12-től 1835. márcz. 15-ig Libetbányán működött. 1806. szept.-től czímzetes kanonok, 1807. ápr. szentszéki ülnök, 1814-ben prépost lett; 1812-től egyszersmind Szepesvármegye táblabirája is volt. 1806. júl. 17. részt vett azon kirándulásban, melyet József főherczeg nádor tiszteletére a halastóhoz és tengerszemhez rendeztek. A libetbányai templomra is sokat áldozott, Czauzig lőcsei festő által több templomképet festetett; ezeken kívül összes vagyonát a templomra hagyta; több házhelyet vett, városi kórház építése helyéül; a kórház építésére pedig 4010 frtot adott. Meghalt 1835. márcz. 18. Sírhelyét 1896-ban carrarai márványból készült emlékkel jelölték meg, melynek latin felirata érdemeit örökíti meg.

Munkái:

1. Sittenrede von der Duldung am zweyten Sonntage nach Ostern verfasset und ... vorgetragen ... im Jahre 1788. den 6. April. Pressburg.

2. Gefahrt und Sieg Oesterreichischer Staaten, im französichen Revolutions-kriege am allgemeinen Dankfeste unterm feuerlichen Gottesdienste vorgetragen ... den 15. Sept. 1799. Leutschau.

3. Antwort auf die Anrede des Districtual-Dechants gehalten von ... bey Gelegenheit der Einführung desselben in die Pfarre der königl. Frey-Stadt Kässmark, den 17. September 1797. Von einem seiner Freunde zum Druck befördert. U. ott.

Kéziratban: Historia domus parochialis ívrét 37 lap, melyben a libetbányai plébánia történetét 1809-től írta meg a városra vonatkozó ez időbeli történeti adatokat is beleszőve.

Weber Samuel, Ehrenhalle. Igló, 1901. 12. l.

Petrik Bibliogr.