Kezdőlap

Rácz Sámuel

bölcseleti és orvosdoktor, egyetemi tanár, szül. 1744. márcz. 30. Pesten, ref. székely szülőktől, később a jezsuiták térítették át és nevelték; 1772-ben már végzett orvos volt, midőn mint Az emberi élet általános ismeretét tanító könyvének előbeszédében (1802) írja: «Bécsben (a hol tanult és 1773. u. ott nyert orvosdoktori oklevelet) számos betegek észlelésével és gyógyításával foglalkozék.» Majd Nagybányán, királyi kamarai és városi főorvosi hivatalt viselt 1777-ig. Mária Terézia királynő 1769 végén a nagyszombati egyetem három karához, t. i. a hittani, bölcseleti és jogtanihoz, ezen utóbbi újabb adományokban részeltetvén, az addit ott nem létező orvosi kart is kapcsolta, azt tanárokkal ellátta és az egész egyetemet a Van Svieten ausztriai főorvos és birodalmi közoktatási miniszter által a bécsi és prágai egyetemekre nézve behozott módszer szerint kormányozni elrendelé. A magyar orvosegyetemi tanári testület öt tanárból állott, kikhez miután az egyetem a jezsuitáknak 1773-ban történt eltöröltetése után azok kezéből nem csak kiesett, de újabb 1770-ben történt átalakíttatásától számítva már királyi egyetem czíme alatt még hét évig Nagyszombatban tartózkodása után 1777-ben Budára a királyi palotába áthelyeztetett; ekkor az addig foglalkozó öt tanárhoz Rácz Sámuel rendkívüli tanárnak neveztetett ki, a mit ő 1794-ben kiadott «Borbélyi tanításainak» első darabjában következőleg említ meg: «Legalább a borbélyokat a belső nyavalyáknak orvoslására közönségesen a budai Universitásban tanítani kezdette a könyvszerző 1777. eszt. nov. 1. napján. Ilyen tanítások ennek előtte Magyarországban sohasem voltak.» Ezen időtől fogva szakadatlan munkásságot fejtett ki R. az orvosi tudomány minden ágának magyar nyelven való tanításának meghonosításában, melynek egyes szakmáiban valóságos alapítója s atyja csakugyan ő volt. 1780. szept. a boncztan rendes tanár lett 1200 n. forint fizetéssel, de a gyakorlati orvostan tanítására sebészek számára 200 forint jutalomdíj mellett azontúl is kötelezve maradt; ezenkívül a katonai kórházban nyilvános leczkéket tartott a betegágyaknál s egyszersmind igen széles és szerencsés orvosi gyakorlatot folytatott a fővárosban; 1786-92-ig boncztant, 1792-1807-ig élettant tanított; 1780-81, 1785-1786., 1790-91. és 1796-97. dékáni hivatalt viselt, 1793-ban pedig az egyetem rektorává választatott. A magyar, német, latin nyelven kívül jártas volt a görög és franczia nyelvekben is. Mária Terézia királynő koronás arany-érdempénzzel, s nem tudni, mikor és ki, királyi tanácsosi czímmel tisztelte meg; ezenkívül Hont megye karai és rendei táblabiráik sorába vették fel. Fiát 1797-ben a nógrádi felkelő nemes sereghez állította és saját költségén tartotta. Meghalt 1807. febr. 24. Pesten. Csokonai versben üdvözölte.

Munkái:

1. Az emberi élet általános ismeretét tanító könyve. Buda, 1772. (2. kiadás u. ott, 1802.).

2. Dissertatio inaug. medica de sanitate conservanda. Vindobonae, 1773.

3. Orvosi oktatás, mellyben a leggyakrabb és legközönségesebb belső nyavalyáknak jelei és orvosságai röviden leiratnak. Buda, 1776. (2. kiadás, «mellyet az autor magáénak ismert, szaporított és megjobbított. Az orvosságoknak magyar és deák lajstromával». Pozsony és Kassa, 1778. Ürményi Józsefnek, a magyar udvari kanczellária referendáriusának ajánlotta, mert az «teljes szívességgel javasolta felséges asszonyunknak, hogy ez a neme is behozatnék az orvosi tudománynak országunkba, melly a falusi borbélyokat oktatná a közönségesebb nyavalyáknak orvoslására»).

4. Prolusio academica de utili et necessaria chirurgiae cum medicina conjunctione habita Budae die 1-ma Novembris 1779. Budae.

5. Orvosi tanítás, mellyet az ausztriai borbélyok számára 1776. eszt. német nyelven kiadott báró Störck Antal, mostan pedig magyarra fordított. U. ott, 1778-80. Két kötet.

5. A salétrom főzésnek legkönnyebb és legbizonyosabb módgya, mellyet 1778-ik eszt. a felséges cs. és kir. tárháznak költségén német nyelven kiadott Haeckel István. Magyarra ford. U. ott, 1780. (2. kiadás DugonicsA. arczképével. Pest, 1783. 3. kiadás. Pest, 1786. Rajzzal).

7. A borbélyságnak eleji, mellyeket németül és deákul kiadott Plenck József Jakab. Magyarra fordította, két képpel és némely hasznos czikkel szaporította. Buda és Pest, 1782.

8. Oratio ad sodales Marianos, quam comes Vincentius Szapáry, de Eadem, grammatices in tertium annum alumnus, dum Albo sodalitatis infeceretur, in suae erga sanctissimam matrem venerationis contestationem edi distribuique curavit die 17. Martii anno 1782. (Editio 3. Pestini, 1794.).

9. A skarlátos hidegnek leírása és orvoslása. U. ott, 1784. (Benkő Sámuel műve magyarra fordítva.)

10. Compendiaria myologiae institutio. U. ott, 1785.

11. 'Ιατρικαι παραινεσεις κ. τ. λ. Μεταϕρασϑεισαι εις την ημϖν βιαλεκτον παρα Ιεωργιου 'Ιοαννου Ζαβιρα. 1787.

12. Anmerkungen über den Füreder Sauerbrunn. Gesammelt und herausgegeben von Alexander Aratschy. Pest, 1787.

12. Beschreibung des Füreder Sauerbrunnens. Herausgegeben v. Alexander Arátschy. U. ott. 1788.

14. A physiologiának rövid sommája, mellyet a magyar olvasóknak hasznokra kiadott. U. ott, 1789. (Szerző arczk. Latinra Peterka József Sebestyén, fordította. U. ott, 1810.).

15. Beszéd a nemes magyar nemzethez, hogy Magyarországban lehet s kell is a magyar nyelvet és a magyar tanításokat felállítani, és hogy az universitásnak Pest legjobb hely. Hely n. 1790.

16. A borbélyi tanításoknak első darabja. Az anatomiáról, physiologiáról, materia medicáról, chirurgiáról és bábaságról. (Elől a szerzőhöz intézett költemények: Ányos Pál, Földi János és Csokonaitól.) Második darabja. A törvényes orvosi tudományról és az orvosi politiziáról. (Elől költemények: Kármán, Váradi Balassy Pál és R. S. tanítványaitól.) U. ott, 1794.

17. Orvosi praxis. Budae, 1801. Két rész. (Störck Antal báró munkájának ford. Ism. Annalen der Österr. Literatur 1802. 36., 37. sz.).

18. Notio generalis vitae corporis humani, quam in usum domesticae exercitationis edidit. U. ott, 1801. Szerző arczk. (2. bőv. kiadás. U. ott, 1802.).

19. Notio potentiarum incitantium quam qua supplementum ad suam vitae notionem edidit. Pesthini, 1805.

Arczképe: rézmetszet 14. sz. munkájában.

M. Hirmondó 1780. 85. sz.

Révay, Planum. Viennae, 1790. 83. l.

1807: Hazai Tudósítások I. 17., Vereinigte Ofner-Pester Zeitung 18. sz. Fejér, Historia Academiae. Budae, 1735.

Vasárnapi Ujság 1859. 25. sz. arczk. (Kátay Gábor).

Szinnyei Könyvészete.

Pauler Tivadar, A budapesti m. kir. tudomány-egyetem története. Bpest, 1880.

Petrik Bibliogr.

Kazinczy Ferencz Levelezése II., V.

Hőgyes Emlékkönyve. Bpest, 1896. 141. l.