Kezdőlap

Schulek Frigyes,

műegyetemi tanár, műépítész, a m. tud. Akadémia levelező tagja, szül. 1841. nov. 19. Pesten; gyermekéveiben szülőivel Orsovára került és ott kezdte meg iskoláit, majd Lőcsén, Debreczenben és 1857-től Pesten a reáliskolában folytatta. A tanévek közé esett szünidőket mint kőművestanoncz a kézmű gyakorlati megtanulásával töltötte, a miről kőművessegédi oklevelet is szerzett. Akadémiai tanulmányait Bécsben Van der Nüll tanár vezetése alatt kezdette görög és román építészeti styltanulmányokkal, ezek mellett gyakorolta az aquarellfestést; rendszeresen látogatta a közkönyvtárakat és hallgatta a tudomány egyetemen azokat az előadásokat, melyek a műtörténelem és aesthetika körébe vágtak. Az alakrajzolás czéljából eljárt az Akadémia festészeti osztályába is. Egyik kezdeményező és alapító tagja volt az 1852. Wiener Bauhütte cz. önképzés czéljából alakított egyesületnek. Ugyanekkor Schmidt Frigyes tanár és építészeti főtanácsos mesteriskolájába lépett, hol kizárólag a középkori építészet tanulmányozásával foglalkozott. Az 1864-65. tanév elején megkapta a három évre szóló évenkint 420 forintnyi magyar művészeti ösztöndíjak egyikét. 1866. aug. Denzinger Ferencz regensburgi dómépítőmester felkérésére Regensburgba ment, hogy a nevezetes dóm felmérését végezze és a helyreállításra szükséges tervek elkészítésében közreműködjék. Bécsbe visszatérve, mestere műtermében talált alkalmazást. Először Schulcz Ferencz honfitársával dolgozott. 1868 őszén Romániában tett nagyobb kirándulást, honnét hazakerülve, Pesten készült letelepedni, azonban egy év eltelte után ismét útra kelt, bejárta Felső- és Közép-Itália főbb városait s egy hónapig időzött Rómában, honnét 1870-ben tért haza s itt Steindl Imrének segédkezett a Lipót-utczai új városháza megépítésében. 1871. az országos minta-rajziskola és rajztanári képzőintézet tanárává nevezték ki, hol kezdet óta folyton működik. 1872. év tavaszán a műemlékek országos bizottságának építészévé tették. Ez állásában volt alkalma behatóan értekezni romladozó templomokról és pusztuló várakról. Értekezései közül különösen kiemelendő a vajda-hunyadi várra vonatkozó, melyet 1880-ban írt, mikor az országgyűlés határozata folytán a pénzügyminiszterium átadta a vár kezelését a kultuszminiszteriumnak és az átvétel végrehajtásával S. volt megbízva. Az adott alkalmat felhasználva, alaposan átkutatta a várat és megírta annak műszaki monographiáját, a mint azt a meglevő kövekből ki lehetett olvasni. E 40 ivre terjedő munkálat pénz hiányában kiadatlanul maradt. 1873. a pusztuló visegrádi vár megmaradt részeinek fentartásához s az arra alkalmas épületek kiegészítéséhez fogott. Ugyanekkor kapta a megbizást, hogy a budavári főegyház helyre állítására vonatkozó terveket készítsen. Maga készítette a rajzot vagy gyúrta a mintát és kegyelettel megtartott mindent, az újat úgy tudta a régi keretbe illeszteni, mintha az 600 év előtt készült volna. 1880-83. megépítette a szegedi ref. templomot. Alapelveinek megokolását a nevezett templom leírásával és képeivel együtt nyilvánosságra hozta az Építő-Iparban. 1892-94. helyreállította a lőcsei városházat korai renaissance stylusban, 1895-96. pedig a szent Ferencz-rendű atyák pozsonyi tornyát. A magyar tudom. Akadémia 1895. máj. 10. levelező tagjának választotta, a király pedig a millenniumi kitüntetések alkalmával (1896.) a királyi tanácsosi czímet adományozta neki. Bírja a Ferencz József-rendet. A magyar kir. orsz. rajztanár vizsgáló bizottság tagja; a műemlékek országos bizottságának tagja és építésze. 1907. máj. m. kir. udvari tanácsos lett.

Munkája: A budavári főegyház környékének rendezése és Szent István király emlékének kérdése, Bpest, 1894. (Ezt utóbb még a millenniumra való tekintetből a honfoglaló vezérek emlékével bővítette.)

Pallas Nagy Lexikona XIV. 984. l.

Petrik M. Könyvészete 1886-1900.