Kezdőlap

Szabó Jenő

nyug. miniszteri tanácsos, főrendiházi tag, szül. 1843. szept. 30. Fancsikán (Ugocsam.); a gymnasiumot Ungvárt, az egyetemet Pesten végezte. Egy évi gyakornokoskodás után 1866. júl. Ürményi József tiszavölgyi kir. biztos mellett mint fogalmazó állami szolgálatba lépett. 1868. az akkori közmunka- és közlekedésügyi (később kereskedelmi) miniszteriumba lépett át, hol Gorove minisztersége alatt mint az elnöki osztály titkára működött, azután pedig a vasúti szakosztályba helyeztetett át, melyben mindvégig megmaradt s 1874. osztálytanácsossá, 1887. pedig miniszteri tanácsossá neveztetett ki; mint ilyen a vasúti és gyári szakosztálynak volt főnöke, egyúttal pedig az államvasúti gépgyár és a diósgyőri aczélgyár felügyelő bizottságának elnöki tisztével is megbizatott. A Tisza-kormány megalakulása után a bonyolult kamatbiztosítási és az emlékezetes építési kártalanítási ügyeknek ő volt az előadója, ugyanekkor főleg az ő közreműködésével sikerült az összes magyar vasútak kárbiztosítási szövetkezetét megalakítani, melyhez később az osztrák vasútak is csatlakoztak. 1880-92-ig, vagyis a tiszai vasút megváltásától az osztrák-magyar államvasút megváltásáig, az összes vasútállamosítási ügyeknek szintén ő volt az előadója. 1892-ben Ő felsége a magyar-román vasúti csatlakozási szerződés megkötésére őt nevezte ki első teljhatalmú megbízottjának, mely megízatás közjogi fontossággal is birt annyiban, mert ez volt az első eset, hogy úgy Magyarország, mint Ausztria külön kötötte meg a maga csatlakozási szerződését, s hogy annak a megkötésére a közös külügyi hivatal helyett az illetékes magyar és osztrák szakminiszteriumok osztályfőnökei lettek felhatalmazva. A terhes szolgálat által megviselt egészségi állapota miatt 1893. tavaszán 26 évi szolgálat után nyugalomba lépett. A Lipót- és vaskorona-rend III. osztályú, illetve kiskeresztjével és a román koronarend nagy tiszti jelvényével tüntettetett ki; a főrendiházba 1896-ban neveztetett ki. 1898-ban megalakította a magyar liturgiáért küzdő »Görög szertartású katholikus magyarok országos bizottságát.«

Szakczikkeket írt 1877-től fogva a Vasuti- és Közlekedési Közlönybe és a Budapesti Szemlében (1877. Néhány szó a vasutak csoportosításáról, Rectificatio).

Munkái:

1. Magyar kir. államvasutak jelzési utasítása. Bpest, 1885. (Névtelenül.)

2. Baross Gábor rendszere és művei. U. ott, 1894. (Különnyomat a Budapesti Szemléből).

3. Vasuti politikánk fejlődéséhez. U. ott, 1895. (Czikkek a Budapesti Szemléből Varró Péter álnév alatt).

4. A magyarországi görög-katholikusok nyelvi statisztikája és az ó-hitű magyarság veszedelme. Kéziratképen. u. ott, (1903).

Kiszlingstein, Könyvészete.

Pallas Nagy Lexikona XV. 344. l.

Sturm. Albert, Országgyülési Almanach. Bpest, 1905. 180. l.

Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.