pécsi kanonok, szül. 1800. jún. 12. Döbröközben (Tolnam.); a bölcseletet Pesten, többi tanulmányait pedig Pécsett végezte; 1823. aug 6. fölszenteltetett; káplán volt Ertényben, Kónyiban és Mohácson; azután helyettes plébános Sásdon (Baranyam.), hol elődjének halála után plébánosnak nevezték ki, mely hivatalát 28 évig viselte; ekkor 1859. nov. 15. pécsi kanonok lett, hol 1863. szept. 3. meghalt.
Írt a Koszorúba (1825. elbeszélést), czikkeket a Tudományos Gyűjteménybe (1824. XII., 1828. IX., 1830. IX., 1839. XI.), Felsőmagyarországi Minervába (1825. VIII., IX., 1826. VI., 1828. I., X.); az Athenaeumba (1841. l.)
Munkái:
1. Octavia vegyes házassága. Pécs, 1841.
2. Legyünk igazságosak. U. ott, 1843.
M. Sion 1804. 158. l.
Brüsztle, Recensio I. 640., IV. 802. l.
Petrik Bibliogr.