Kezdőlap

Szent-Iványi Vincze (szentiváni)

val. b. titkos tanácsos, a hétszemélyes tábla birája, Sz. Károly és csicseri Orosz Francziska fia, szül. 1811. ápr. 30. Málczán (Zemplénm.); iskolai pályáját a kassai jogakadémián végezte, azután a szülővármegyéjében volt joggyakorlaton s a kir. táblai hites jegyzői egy évet is kitöltötte; az ügyvédi vizsgálatot letette ugyan, de esküt nem tett, hanem legott 1829-ben vármegyei tiszteletbeli főjegyző lett. 1835. febr. 15. a vármegyét elhagyva, a m. kir. helytartótanácshoz ment Budára, hol előbb tiszteletbeli, de már júl. 13. valóságos fizetéses titkár lett. 1845-ig e hivatalban magát kitüntetve, ez év febr. 13. tanácsosi székre emelték, 1846. jún. 10. pedig a m. kir. helytartótanács kebelében Széchenyi István gróf elnöklete alatt felállított közlekedési bizottság tagja is lett s mint ilyen a Tiszaszabályozásnál a nagy grófot többször helyettesítette. Az 1848. szabadságharczi mozgalmakban részt nem vett, sőt Windischgrätz herczeg mellett szolgálván, ki által Olmützbe is küldetett, s későbben a Bécsben alakított hetes udvari magyar bizottságnak is tagja lévén, a szabadságharcz elnyomása után mint ügyes, tehetséges, mindenre kész, finom modorú gavallér hivatalnok igen keresett ember volt s az ideiglenes kormány, a kerületek rendezése alkalmával, a pesti kerület főbiztosává, illetőleg kerületi főispánjává szemelte ki. Ezentúl már nagy léptekkel haladt előre a legmagasabb polczokig. 1861. a visszaállított hétszemélyes tábla birájává nevezték ki, még pedig elnöklési joggal, s 1863. valóságos belső titkos tanácsosi czímet is nyert, miután más sokkal előbb 1837. cs. kir. kamarási kulcsot kapott. 1860. tagja volt az esztergomi primási conservativ irányu s 1861. az országbirói értekezletnek, melynek tanácskozásaiban élénk részt vett. Meghalt 1868. máj. 14. S.-Patakon.

Munkái:

1. A magyar nemzeti politika helyes iránya. Bécs, 1862. (Névtelenül).

2. Észrevételek a «Magyar nemzeti politika helyes iránya» cz. röpirat szerzőjétől. U. ott, 1863.

Kákay Aranyos, Ujabb Fény- és Árnyképek. Pet, 1866.

Petrik Könyvészete.

Pallas Nagy Lexikona XV. 594. l.

M. Nemzetségi Zsebkönyv. Nemes családok I. 590. l.