Kezdőlap

Szvetenay Miklós (szmolicsai)

jogi doktor, kir. tanácsos, a budapesti kereskedelmi és iparkamara nyug. titkára, portugáli főconsul, Sz. Márton tekintélyes ügyvéd, (a budapesti Szvetenay-utczát ő róla nevezték el) fia, szül. 1833-ban Pesten; a középiskolákat és az egyetemet Pesten végezte; 1857-ben jogi doktor lett, 1858-ban pedig jogosítványt nyert az ügyvédi gyakorlatra. Alig 24 éves korában Vácz városa és kerületének nyilv. jegyzője lett. Midőn 1861. a nyilv. jegyzői intézményt megszüntették és a jogakadémiákat újra szervezték, a kassai jogakadémián a politikai és pénzügyi tudományok tanárává, egy év mulva Bécsben kir. udvari ügynökké neveztetett ki. 1868. visszatért hazájába és a pesti egyetemen a kereskedelmi és váltójog tanára lett, egyszersmind felhatalmazást nyert a közoktatási kormány részéről arra is, hogy a műegyetemen a kötelmi és közigazgatási jogból előadásokat tartson. Ugyanekkor a jog- és államtudományi államvizsgai bizottságnak tagja lett. Ez évben választotta őt a budapesti kereskedelmi és iparkamara titkárává, mely minőségben 17 évig szolgált. Neki lehet köszönni, hogy a budapesti kamara első jelentőségre emelkedett fel, az ország többi kamarái között. Sz. mint tanár tovább is működött és 1870. okt.-tól 1880. szeptemberig a budapesti kereskedelmi akadémián a nemzetgazdaságtant, a pénzügytant, kereskedelmi és váltójogot adta elő. De utóbbi években betegeskedése miatt abba kellett hagynia a tanárkodást. Működött az orsz. statisztikai tanácsban, az orsz. iparegyesület igazgatóságában, mint a technologiai iparmúzeum ellenőrző bizottságának tagja, a IX. nemzetközi statisztikai kongresszus szervező bizottsági tagja, azonkívül igen sok ipari és kereskedelmi társaságokban; tevékeny részt vett a kiállításoknál is. Tagja volt amaz orsz. bizottságnak, melyet a kormány az 1873. bécsi világkiállítás és az 1885. budapesti orsz. kiállítás alkalmával szervezett. A bécsi kiállításon a jury egy csoportjának alelnöke, a budapestinél a nagy jury alelnöke volt. A budapesti kereskedelmi kamara által Bécsben kiállított nagy mű «A magyarországi nyerstermények árának története a XIX. században», részben neki köszönhette létrejövetelét. Az 1878. párisi nemzetközi kiállításon is jurytag volt, a székesfehérvári és trieszti kiállításokon pedig a jury alelnöki tisztét töltötte be. A király a Ferencz József lovagrendet, majd a kir. tanácsosi kitüntetést, utóbb a III. oszt. vaskoronarendet adományozta neki. Mint volt portugal főkonzul megkapta a Krisztus-rend nagy tiszti keresztjét a csillaggal. Több hazai kereskedelmi és iparkamara választotta meg levelező tagjává. Utolsó éveit teljes visszavonultságban Bécs mellett Speizingben töltötte, hol 1894. máj. 24. meghalt. A holttestét Budapestre hozták és itt temették el a családi sírboltban.

Munkái:

1. Törvénytervezet az adósok által hitelezőik megkárosítására véghez vitt jogcselekvények megtámadhatásáról. Bpest, 1875. (Különny. az Igazságügyből).

2. Verzeichniss der durch das königl. portugiesische Consulat in Budapest anlässlich der 1885-er Ungarischen Landes-Ausstellung in Budapest gesammelten und seitens einzelner Aussteller der kön. Portugiesischer Regierung für Museal und Unterrichtszwecke zur Verfügung gestellten Naturprodukte und Industrie-Erzeugnisse. U. ott, 1885.

Petrik Könyvészete.

Nemzet 1894. 143. sz. Esti kiadás.

Gelléri. A Magyar Ipar Úttörői 243. l. arczk.

Bricht, A budapesti kereskedelmi Akadémia története. Bpest, 1896. 133. l. és a m. n. múzeumi könyvtár példányáról.