Kezdőlap

Tóth László (ungvár-németi),

költő, szül. 1788. febr. 17. Kis-Tokajon (Borsodm.), hol atyja ref. lelkész volt; tanulmányait Miskolczon kezdte; azután Sáros-Patakon theologiát hallgatott, 1810. pedig növendékeivel Eperjesre ment a német nyelv megtanulása végett. Itt ismerkedett meg Kazinczy Ferenczczel, ki őt barátságára méltatta. 1814. a pesti egyetemre ment, hol az orvostudományt tanulta; de szabad óráit ezentúl is költészetnek szentelte s műveit készítette nyomtatás alá. Itthon azonban erős polemiába keveredett sárospataki megtámadóival. (L. Terhes Sámuel). 1816. Budán a kath. hitre tért és 1818. Bécsbe ment orvosi tanulmányait bevégezni, de mielőtt czélját elérhette volna, az orvossá avatása előtt koleraféle bajban ott 1820. aug. 31. meghalt.

Költeményeiből többet közölt az akkor megjelenő időszaki hirlapokban és évkönyvekben: M. Kurir (1819. I. 20. sz.), Szépliteraturai Ajándék (1821.), Zsebkönyv (1821-22.) sat.

Munkái:

1. Versei. Pest, 1816.

2. Poétai levél tek. Czinke Ferencz urhoz. U. ott, 1816. (Két poétai levél II.).

3. Gyász-tisztelet Hermine császárné főherczegnének József ausztriai császári főherczeg Magyarország nádora feleségének halálára. U. ott, 1817.

4. In honores III. ac Rev. Dni Francisci Madarassy, electi episcopi Ansariensis ad excelsum consilium regium locuntenentiale hungaricum consiliarii, dum III. nonarum Martii anni 1817. felicibus auspiciis monus suum iniret. U. ott, (Költ.).

5. Görög versei. Magyar tolmácsolattal. U. ott, 1818.

6. Piis manibus Francisci Győry, Viennae, die 20. Maii, anni 1819. Hely n. (Költ.).

7. Öröm ének a párisi arany sasnak a Nemzeti Múzeumba béavatásakor. Hely és év n.

Levelei Kazinczy Ferenczhez Kazinczy Ferencz Levelezése XIII-XVII).

Hazai és Külf. Tudósítások 1820. II. 35. l.

Tudom. Gyűjtemény 1821. II. 110. l.

Philosophiai Pályamunkák I. 1835. 140. l.

Kelet Népe 1876. 359. sz.

Petőfi-Társaság Lapja 1877.

Toldy Ferencz Összegyűjtött munkái IV.

Wurzbach, Biogr. Lexikon. Wien, 1882. XLVI. 238. l.

Petrik Bibliogr. I., III., IV. 323. l.

Rákóczy Géza, Ungvárnémeti Tóth László. Sopron, 1892.

Pallas Nagy Lexikona XVI. 292. l.