CONSTANTINAPOLY
Várossának,

és ahoz tartozando részeinek az ö veszedelmének
az Görög Birodalommal együtt rövid le irása.

 

 

LÖTSÉN,

Anno 1688.

 


 

Conturbabantur Constantinopolitani
Innumerabilibus Solicitudinibus.

 

 

CONSTANTINAPOL
Várossának, és az ö veszedelmének rövid le-irása.

Ez a' Város eleintén csak egy kis Vár vala, az után hova továb meg-épült, és némi-némü-képpen neveztetett, ugy mint AEthusa, Antonia, Byzántium. Pausaniás Spartabéli Király ennek legelsö fundátora volt, de Severus Császár Rebellio miat azt meg-rontotta, ezt megént Constantinus Császár fel-épitette és alkalmassint ki terjesztette, ki-is az Várost sok szép nevezetes Templomokkal és Palotákkal meg-ékessitette, végtire Imperiumbéli széknek helyhesztette, és Uj Rómának neveztette: az ö halála után Constantinápolis, contractè Polis, az annyit tészen mint Város, hivattatott, s' onnan szokták az Romaibéli Görögök midön Constántinápolyban menni akartak, mondani: Istim Polim, honnan utolyára származot az ö nevesztetése Stanpol, kivel most-is az Törökök élnek.

Ez a' Város fekszik éppen az végsö Europának szegeletiben, mely magát az Traciabéli Bosphorusban kiterjeszti. Az ö formája három szegeletes, kinek az egy odalát Propontis, másikját az Tengernek hajlása, avagy Partrév, harmadikját pedig az föld béfejezi. Leg nagyobb odal az, az Propontis részérül, mert az Serrailtul fogvást éppen az hét Tornyokhoz vonodik. Az Serrail épittetet az végsö szigetiben ennek az szegeletnek, mely az Propontis és Portus közöt merültetik. Azon Vár alat egy lapos hellyen az Rév-parton látatnak, az gyönyörüséges szép várbéli kertek, azon piaczon, hol az régi néhai Bizantz állot. Az Propontis más szegeletiben állanak az ugy nevezet hét Tornyok, az harmadik szegeleten az föld felé végsö portusnál láttatnak az Constántinus Palotájának romlási, az Propontis és Bosphorus közöt meg-tetszik az tengeri portusnak az szája, kit az természet minden mesterség nélkül az egész Világban leg szebnek csinálta: mert az ö keritésében tart leg alább 6000. lépést, 1000. az tágosságában és mindenüt elégedendö méllységgel, bé-foghattya töb tizenkét száz öreg hajónál, és mindenikébe mingyárt az Rév-partrul bé léphet az Ember, nem-is kévántatnak azokhoz kis hajótskák, mint más Portusokban. Minden felöl bé keritetett ez a' nagy kolcsos Város nagy roppant erös küfalokkal, az földszélérül dupplán, néhol pedig meg faragot küböl, néholt megint iget téglábúl. Mindé kerétés közöt nagy széles és mély árok vagyon. Az külsö kerétésnek, avagy kü-falnak csak 10. lábu magolsága, kin sok tornyotskák és bástyák vadnak, sok ágyu és közönséges lövö ablakokkal rakva. Az másik kü falon kinek magossága fellyeb 4. ölnyire, még nagyob és magossab bástyák vadnak. Az Tenger felé nem szintén olly magossak az kü falok, de erössek és sok bástyákkal rakva, az mind az revpart engedi, mert néholt bé vonodnak mind az két felöl vagy harmincz lépésnire, kik közöt az kis bárkák avagy hajótskák bé mehetnek.

Némellyek illyen vélekedésben vadnak hogy Constántinápoly nagyob vólna Párisnál Francia Országban, avagy Cairusnál AEgyiptusban, de meg-csalatkoznak, mert azok közöt mindenikinél kisseb, némellyek pedig az kerétésének mondgyák 16000. ki megént 18000. lépésnek lenni. Noha nem mindenüt cirkálhatni a' Várost, de ugyan meg-probáltatott az, kitsiny két orátskákkal, mert hol lépésekkel hozzá nem fértek, hajótskával az többit végben vittek, és midön kerülni keszték, hét orára vonták az orátskákat, midön oda jutottak volna a' hol keszték, tehát tiz orát találtak, és igy három orát számláltak a' kerülésnek.

Annak a' Városnak leg nagyobb erössége ál az Gallipolis Várossának, és az Helespontusnak két részérül Dardanellinak, Sestus és Abydus nevü két derék várnak, meg az Város felet két várnak, kit az fekete Tengeri Tornyoknak nevezik, meg-tartásában. Az hét partok, mellyekbül ez a' Város ál, az jövevényeknek távolyról gyönyörünek láttatnak, mert hova továb közelgetvén, mind az utczák s' mind az házak felyeb felyeb látzanak vala, ugy annyira, hogy csak nem minden épületek, (az sok Cyprus fa közöt) ablakjaival tekéntetesek. Az Házak hejazattyai meg ékessittettek sok féle szinü mesterséges csatornákkal, mely ékes külömb külömb féle épületekkel és zöld árnyékozással, távolyról mind szebnél szebnek tetszenek, de bé jövén az Városba sokkal külömböz az kivül való ábrázattyátul, mert nagyob része csak fa házak, és alacson épületek, közönségessen nem magasabbak két Contignationál, mert az Török nemzet nem sokat költ az ü maga sajáttyára, de annyival inkább az közönséges épületekre igen költ, tudván ezt, hogy az ö maradéki nem szintén bizodalmasok az ö Apjok örökségének birodalmával: és mint hogy az faházak az tüznek fészkei sokszor meg gyuladot ez a' Város. In Anno 1452. sok ezer ház közöt az Tüz ama hires nevezetes Bibliotekát is kiben 120000. könyv számláltatot, meg emésztette, ama kigyó bürével edgyüt kinek hoszszuságát tizenkét lábnyira mondták, kin az Homeri Iliás arany betüivel le irattatot volt. Azon felet az utzák sem tisztán tartattatnak, és mint hogy szorossak, azokon csak gyalog járnak, avagy lovagolnak.

Ugyan ezen Városba számláltatnak 700000. lakosok, kik közöt három rész török, két rész keresztyén, és egy rész Sidó, de néha, az döghalál igen meg könnyebbiti ezt a' summát.

Utczák _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _* 5337. Török Mecsetek, 447. keresztyéni Templomok. 418. Vendégfogadók. 100. Ispotályok. 895 Feredök. 947. Kutfolyások. 584. Malmok. 20. Piatzok. 515. nagy Oskolák. 1652. kissebb Oskolák. 22. Város kapui, 6. a' földszélen, 11. az portus felé, 5. az Propontis szorosságán, ki mindenikinek az ö illendö révpartya vagyon.

Az sok derék épületek közöt, sok meg-romlott, ki romlot félben vagyon, ki megint az ö épségében meg maradot, ugy mint az Armayda az vitézek piatza, kin két veröfénynek sugári, és az réz kigyos Oszlop, ki három nagy kigyóbol ál, azok az ö fejeket annyira fel emelik, ugy hogy Capitális gyanánt, éppen egy három szegeletet formálnak, az régi Comediás házak, Constantinus Palotája, és az ö Monumentumja Porphirius küböl. Az historiai oszlop avagy Theodosius oszlopja, kin sok deák és görög versekkel bé irattattanak, és sok több e' féle oszlopok. Az viznek az ö bévitele, és ahoz való derék cisternak, az Serraglio avagy Sultánnak Residentia Vára, és az ü gyönyörüséges kerteivel. Az Validájé avagy Sultánnénak palotája: és az fü Vezér palotája. Az fegyvertartó hely, az Sultán Lovak Istállója. Az Sophia Temploma. Az Vásárház. Az Görög Pátriarchának háza, és a' többi.

Ez a' Város sokképpen meg-sanyargattatot, hol tüzzel, vassal, és dög halállal, az mint hogy ö néki sok rendbéli Urak parancsoltak, az után az Orientális Császárok Residentiájáva vált, mig vég_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _. Mert noha az utolbi Görög Császár Constantinus nagy örömest idegen népet fogadot volna, de az ö Tárháza akkor igen fogytán volt, az nagy Urak pedig és Nemestek, az Város lakosival edgyüt annyira el-merültenek az fösvénységben, hogy inkáb az ö kéntseket és pénzeket el ásták, hogy sem a' közönséges jóra azt költsön adták volna, többé szeretvén az pénzt hogy sem az várost, és magok meg-maradását s' életeket holot ez után mind pénzt, mind várost, mind testet mind életet, és leg aláb az szép szabadságot, szerelmes feleségeket édes gyermekit el-vesztették: az Olasz nemzetség-is az Császárnak csak 50000. aranyokkal sem akart oly nagy fagyatkozásban szolgálni, az jó Császár elegedendö népet az Város oltalmára nem gyüjthetett.

Ugyan ü néki az Romai Pápa, Alphonsus Király, és az Velencések töttek volt igéretett hogy üket meg segitik, de azzal a' segitséggel igen soká késedelmeztek, és akkor érkezet-el, midön immár Constántinápoly az Török hatalmában esset vólt.

Az Görög Császár midön érzette, hogy ö néki csak harczolni kel, az Város népét meg mustráltatta, és nem találtatott töb 4970. fegyver fogható Embernél. 18. Oláh hajókkon és az Városban külsö kereskedök nem többen három ezernél, ugy hogy mind öszve számlálván, vitézlö rendet, polgárságot, és kereskedöket, mind öszve tészen közzel 9000. Embert; Olly kevés néppel kellet illy nagy roppant Várost, kinek keritése leg aláb három mélyföldet tészen, egy néhány száz ezer fegyveres ember ellen meg oltalmazni.

Az török sereg hajók az portustul el rekesztésére, és az 18. Oláh hajók kevés számú magáeival meg tartására, rendelt az Császár, hogy azon portus az végsö Toronytul fogvást, éppen szent Clara Pera Város kapujához egy nagy erös vaslánczal bé zárattassék. Az után az Város kapuira és Bástyáira rendeltetet az nép körös környül, mind hogy pedig az Olaszoknak ugy mint jó vitézeknek tisztek adattattanak, kik az görögöknek ugy mint aláb valóknak parancsoltak volna, azon meg-indultak az görögök, és az által el idegenitettenek az ü elméjek.

Az föld részérül az Város alkalmasint erös volt, kinek két rendbéli kö fala lévén, az belsö ugyan erösseb és magasab az külsönél, de ugyan mind a' két kerétés kivül jó széles és mély árokkal keritve vagyon; az Császár nyargalódzot ugyan az Városban minden felé, és mindenüt jó rendelést tött, de az iratik felöle, hogy az Görögökhöz igen lágy szivü vólt volna, az ellent tartókhoz igen engedelmes, az ö parancsolatinak föképpen illy veszedelemben nem Császári Autoritással eleget tött, és az nyakasokat voltaképpen meg nem büntette.

Mivel pedig a' Város igen tágos vala, arra nézve az Vártát nem szintén akarat szerént változhattak, hanem az vitézlö rendnek az ö táplálásokra kenyért kellet _ _ _ _ _ _ az kü-falokra kivel az kinyes Görögök meg nem elégettenek, hanem az jó Császár kintelen volt ü nékiek az kü-fal meget latzi konyhákat épitetni, el-annyira bé-merültek ezek a' nagy tobzodásban, hogy még a' nagy veszedelemkor-is a' tobzódástul semmiképpen el nem vonhatta üket, igaz lett azért rajtok amaz közmondás, Graeci semper mendaces, malae bestiae, ventres pigri. Egykor Joannes Justinianus egy Genoabéli Vitéz, kit hoszszúnak nevetek, két hajjón 300. jó vitézekkel azon tengernek szélén hajjódzot, ez magat ajánlotta az ö vitézivel, hogy segitséggel lészen az városnak, az mint hires nevezetes vitéz alatta lévökkel igen kedves és kellemetes volt az Császár elött, a' mint-is az Császár az leg föveb részét az Városnak, kit az Sultán maga személye szerint meg szállott vólt, az ü oltalmazására bizta.

Minek utánna már Sultán Mahumet egész az ö táborával meg szállotta, az batteriákott megkészitette, és az ágyukat fel vontatta volna kezdödöt 12. napon az ü el jövetele után, az Városnak az ö lövödöztetése és vivása, az Város köfalait sok és nagy ágyúkkal szörnyen kezdi repedezni, az Városbéliek-is hasonló ágyú lövésekkel köszöntik üket. Justiniánus hordókat földel meg töltetett, kivel az meg-lyukasitott avagy kiromlot kü-falt bé csináltatta. Mahumet midön észre vette volna, hogy a' lövéssel keveset árthat nékik, gondolta az kü-falt meg-ásatni, és porral fel vettetni; de egy Német Capitány, Joann Grande nevü, meg probált Vitéz, az ellenségnek minák elleiben áskálván, azokat megrontotta, kiben a' kinkü büdössége miat, sok Török meg-fuladot, és pokolban le-szállott.

Midön az kegyetlen Sultán látná, hogy ugyan semmiresem mehet vala, ujjobban az ágyú lövéshez fogatott, és a' többi között egy módnélkül való nagy ágyút szegesztetet a' Városnak, kit nem régen öntetett volt, nagy lehetet mert azt 150. bokor szarvas marha nagy nehezen vonta, abbol egy követ, (vagy golyóbist ki 13. mását nyomot ki lövetett, és oly nagyot szóllot, hogy még az föld-is körülette egy mély földnyire meg repedet. Azon ropogástól avagy szollástól, egy néhány ember kiket az hideglelés bántott meg-gyogyultanak, és ennek az ö rettenetes hatalmátul kezdet az Románus kapuja le felé hajolni és dülöngni, el annyira hogy egyszer csak bé düle az árokban, s' diribra darabra romlék, és az árkot meg-töltvén, az ellenségnek kész hida vólt menten az Városnak ostromlására. Az meg-szállottak pedig, Justinianus Vitéz rendelésébül töttek elegedendö resistentiát, belöl új szakadékot magok oltalmára csináltak, kiben magokat annyira bé ásták, hogy ugyan Mahumet-is kitelkedet az Városnak meg-vétele felöl, minek utánna már 50. napig szüntelen az várost, mind vizen s' mind földön szörnyen és rettenetes képpen impetalta vólna. Azon közben találtatott egy Istentelen áruló, egy fertelmes Görög az Városban, Gertuka nevü, az kiszököt és Mahumethez méne, és az elö álván minden alkalmatosságit meg-mondá, miképpen lehet meg-venni a' Várost, de illy conditioval, hogy ö néki Mahumet egyikét az ö maga leányi-közzül, egy néhány ezer aranyokkal feleségül adná, mellyet az Császár meg-is igért.

Arra mindgyárt az Török Császár egész az ö Táborában harmadik napra (ki 29. Maji volt, és az Keresztyéneknek Pünköst kedde volt,) generalis ostromot hirdettete, hogy akkorra mindenik készülne, és az Istent, s' az ö Prophetáját Mahumetet segitséggül hiná. Meg-is esküt az ü Vitézinek az örökké való Istennek, Mahumetának, és az Prophetáknak, az ö Attyának lelkére, maga gyermekinek idvösségére, az ö kardgyára, szakállyára és Coronájára, hogy a' ki leg elsöben egy Zászlót az Város kü-falára fel álit, azt egy Europaea Provinciával vagy Herczegséggel meg ajándékozz, azt-is mind, a' mi az Városban, az emberekben, pénzben és kincsben találtatik, az Vitézlö rendnek harmad napig meg fosztására oda engedi, azért ki ki jó készülettel akkor készen légyen, és emberül ostromnak mennyen: mellyre nézve az Urok parancsolattyábul három napig böjtöltek mind estig, mikor immár az csillagok fel jöttek és látták, akkor keztek enni, és egyik jó akaró a' másikát vendégségben hivá, midön immár jól lakának, a' vendégség után egy mást ölelgették és meg-áldották, mintha többé immár öszve nem _ _ _ _ _ _ _ _ _ látnák egy mást, bucsut vévén egy mástul ölelgetéssel és csokolodással az ü modgyok szerént, mint ha immár az halálra mennének.

Az megszorultak ezt látván, szintén ollyat követtek el, és mint hogy az Generális Ostrom felöl bizonyos hirt hallottak, mindgyárt jártak Processiokat, szentségeket hordoztak, férfiak és aszszony emberek, öregek és iffiak, az utzákon mezétláb jártak, énekeltek és kiáltottak az Istenhez, az Papi rend és szerzetes emberek meg-intették és vigasztalták az népet, az Christus ellenségi ellen, hazájokért, a' szent oltárért és tüzhelyért frissen meg-harczolnának, az Isten segitségével, untalan biztatták az vitézeket.

Az étszaka, kire az boldogtalan nap az Város meg-vitelére következet volt, midön az Török tábor vendigeskedet, és az Keresztyénség ki ki az ü rendelt helyén vigyázásben volt, fel lobbant egy tüz, és ugy tetzet mint ha nagy világosság volna, (a' mint Gregorius Phranses, ki akkor az Városban jelen volt, és szemeivel látta, azt irja) ez az világosság az Város felet le-szállot, és azt az ö világosságával el-lepte.

Azt midön az Török nemzet rettegéssel, az Keresztyénség pedig nagy vigassággal látta s' nézte volna, az megint lassan lassan fel-felé emelkedet az Várostul, annyira hogy tellyességgel el-enyiszet; ez valóban szomorú jegy és omen vala, hogy az Isten immár kegyelmezni és örizni meg unván, az ü Tüzét és helyét azon Várostul és Imperiumtol tellyességgel el akarta venni, az Isten igéjének és igasságának világosságát el-akarja oltani, és nem egyebet, hanem az sürü Mahumetes setétségét ott hadni. Oh mely rettenetes Casus volt az, kin méltán az nagy és hatalmas városok példát vehetnek, az Istent azért senki meg ne utállya, s' haragra ne gerjeszsze, hogy az ö haragjában ötet meg ne emészsze, és az bünnek tselekedetitül irtozzék, az Epicurussi bátorságtol örizkedgye minden ember.

Az Törökök, kik immár el-szándékozták volt az ostromot el-hadni, és az Tábort fel bontani, azon jegy által el hiteték magokkal, hogy az Keresztyének Istene az Várostul el-bucsuzot volna, és ujjonnan meg-bátorottak, annyira, hogy az hajnalt sem várták-meg, hanem mindgyárt ostromlani keszték a' Várost: és igy egyszer s' mind, az Viz és az Föld felöl iszonyu nagy furiával, riadással és kimondhatatlan kiáltással az városra rohantak, az ostromnak való készitetett hidát, elö hozták hajókon Pera várossátul, néki vetették éppen az kö-falnak, kin az ostromló eszköszt elö hozták; Mahumet az egyik, Constantinus másik részérül az ö Vitézét intette s' nagy ajándékokkal biztatta, hogy emberül viselnék magokat; Mind a' két részrül az Keresztyének és az Törökök, Oroszlány modgyára harczoltak egy mással, amazok kéntelenségbül, és kétségbül, ugy mint magok végsö veszedelmét szemek elött viseltetvén, ezek megint az nyereségnek és praedának kivánságábol, és az Sultannak _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ és az félénket kénszeritette avagy le vágattatta! mind a' két részrül végsö dolgokat probáltak, de az árultatás Gertukaé, el-érte az ü czéllyát.

Rövideden, az Törökök ugyan mesterek löttek! leg nagyob szerentsétlenségre Justinianus az hires, okos és nevezetes Vitéz, ki eddig az ellenséget emberül meg tartoztatta, és a' várost meg-oltalmazta, sok viaskodása után, igen meg-sebesittetett, és el ájulván az földre le-esék, kit az körülette lévök látván, hamar fel vévék az földrül, és ki-ragadák ütet a' sok vérontó fegyverek közzül, az után egy hajóban tévén el vitték ütet, elsöben Perában, az után Chio szigetiben mint hogy pedig mérges nyillal találtatott meg lövetni, ottan boldoul meg-hólt. Annak az ü esete az töb vitézeknek el-szaladást szerzet, kik mindgyárt, mint az tagok, midön az ö fejét és elö járót el-vesztettek, erötlenkettek, és a' kevés meg maradot erejeket az lábaikban gyüjtettek, az reájok rohano veszedelem elöt el-szalattak, a' kik az Portust el érték hajókban ugrottak, és el eveztek.

Constantinus Császár, midön azoknak el-futásokat meg értette, oda rugazkodván, mind szóval mind könyhullatással az szöködöket kérte, hogy maradnának, és az bérohano ellenségnek ellene állanának; de nem hogy ütet halgatták volna, söt még ütet-is az Császárt maga akarattya ellen az nagy szorongatásban, ahoz a' kapuhoz hurczolták, melly a' Portushoz vezet _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ az szöködök nagy számossan öszve futottak vala, azok kik elöl valának az hátulsoktul el-tapottattanak, ezek megint hasonlóképpen az leg-utolsoktul. Illy modgyával egyik a' másiktul el-tapottatott volt, és az kapu holt testekkel meg töltetett, ugy hogy senki sem bé sem ki nem mehetet, ollyan veszedelmet értek, közzel 800. Görögök és Olaszok, azok közzül az boldogtalan Császár-is 50. Esztendös korában, az ö birodalmának ötödik esztendejiben, ki az ü életét egyszer s' mind az görög Imperiumval ezen keserves halállal (holott maga embereitül az kapu közöt a' nagy szorongatásban a' földre le-vettetett és holtig meg-tapottatott volt) az ü életét el-végezte.

Az törökök midön észre vették hogy üressek emberektül az kü-falok, azoknak az ü lyukain s' ki romlot kü-falain bé rohantak, és az Románus kapuját meg-nyitottak, az által az egész Török erö bé rohant az Városba, és igy dühösködöt, valamint a' farkasok mikor a' juhok közzé bé rohannak; ottan minden személy válogatás nélkül le vágták, a' mit elöl utól találtak, el annyira hogy egész vér folyássok az Városson által az tengerbe folytak.

Az nyomoruság, kit ezek az emberekbül vált ördögök, az városban öldökléssel, aszszony emberek és szüzek meg fertöztetésével, rablással és praedálással, el-követtek rettenetes volt, mellyet ékesen szóllo nyelv ki nem mondhattya, annyival inkáb a' könnyü-toly le nem irhattya, ki _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Az meg nevekedet férfiakat mindenképpe kinozták, némellyeket elevenen meg nyuzták, s' azoknak az ü büröket az Törökök vállokon hurczolták. Egy szóval a' Constatinapolitanusok három egész napig, (mert addig az Város az kénzó ördögöknek praedájul adatott,) minden kegyetlenséget, kit az fertelmesség és dühösség ki-gondolhatá, el-türtek mert minden ház és utza tellye hohérokkal rakva volt; az mondatik, hogy az Pogány öldököllö fegyveren költ az városban akkor leg aláb negyven ezer Keresztyén ember, az többi, kik vagy hatvan ezerig még valának, kiváltképpen aszszony emberek és szüzzek, azokmind az keserves rabságban estek. Onnan eredének ezen versek.

Conturbabatur Constantinopolitani
Innumerabilibus Sollicitudinibus.

Legnagyob latorságot el követtet az Pogány az Templomokban és Kalastromokban, föképpen az Tündöklö kincses Sophia Templomában, kit Constantinus magnus 900. esztendövel eléb fel épitetett volt. Az gyönyörüséges drága szép kárpitokat (kit az Török Törvény meg nem szenved) az földhöz csaptak, diribrúl darabra vagdaltak, és a' sárba tapottak, az könyveket el-szaggattak és meg égettek, az oltárokat betstelenétettek s' le rontottak, és az Templomokbul ki vetettek. Az egyházi köntösöket el szaggattak, vagy el-attak, némellyekbül ismét Török köntöst csináltak, az szentségeket el-hánytak és el-vetettek, az kelh pohárokat, monstrankiákot, és egyéb egyházi kintseket, arany és ezüst eszköszt ki rablottak és fertelmességekre forditottak De még annak az fel fuvalkodot dühösségnek, és fertelmességnek semmi nyugta és czillya az embereken nem volt, hanem még az Idvezitönk és Megváltonk Christus Jesus ábrázattyát-is elö vették, és azt ujjonnan (oh gyalázat!) fel-feszitették, sárral meg-hántak, és meg köpdöstek, egy Keresztyén süveget fel tévén ü nékie, az után minden undogságot és fertelmességet elkövettek, valamint az elött az Sidók! a' ki nagyob, az ü feje felet illyen Elogiumot vagy Titulust irtak fel, (csak nem Pilátus az meg feszitet Christus felet) Hic est Christianorum Deus. Ez az Keresztyének Istene! és sok efféle gyalázatos káromlással, kit az tisztességes keresztyéni fülek hallattára ki mondani illetlen. Az tornyokbul le eresztettek az harangokat, azokbul ágyukat öntögettek, az Templomokbul, az Sophiain kivül Ló Istállókat csináltak, némellyeket földig le-rontottak. Az kincseket, mellyet az Gazdagok és Nemessek eleinten az Város meg tartására nem akartak elö adni, azokat az Törökök mesterségessen ki tudtak keresni, az mint hogy az meg rablot praeda csak arany és ezüstböl tizenkét milliora avagy száz húsz tonna aranyra, az az 12000000. forintra böcsültetett. Onnan származot az Török nemzet közöt az a' példa beszéd ollyan ember felöl, a' ki hirtelen nagy meg-gazdag últ: hogy az ollyan leg_ _ _te Constántinápolyt meg rablani. Az legaláb való vitéz az ü rongyos köntösét meg-töltette arannyal, ezüstel, drága kövekkel és kintsel, kit közzülök nagyob része nem tudta meg böcsülni, és igy sokszor némely drága gyürü avagy kü igen kevés pénzen el adattatott.

Negyedik napján ki Péntek és az Törökök Vasárnapja volt, minek utánna az Város eleven lakosoktul meg-üressedet, és az nagy fü Sophia Temploma Török modgyára fel ékesittetett vala, az Török Császár az ö Sereggeivel pompásson és nagy Triumphussal bé ment az Városba, és azon Templomba tartotta az ü Istenének és az ü Prophetájának háláadandó Innepet az meg adatot gyözedelemért, holot egyszer s' mind az Császár szerentséjeért és életeért közönséges imádság mondattatott.

Estve felé tartott az kegyetlen Császár nagy vendégséget, és minek utánna meg itasodot volna, az egész városban azoknak, kik még élnének grátiát hirdettette, hogy az kik el bujtak vagy el rejtették magokat, az Császárnak bizodalmas kegyességében nem kitelkedvén elö jünének.

Ezt meg-értvén sok nagy Urak és Nemes iffiak, kik el bujtak vala, bizván az meg hirdettetet Császár kegyelmességében, meg alázták magokat elö jöttek és az Császár lábaihoz le-borulván fejeket hajtottak, midön imár a' Császár gondolta, hogy mindnyájan együtt volnának, akkor az hitetlen vérszopó, az ü kegyetlenségét meg-mutatá, mert azokat az tobzodás közöt mind egy rakásra le vágatá.

Maga az Görög Császárné mind a' két Császár Leányival, az leg füveb frajczimerével, kit annál nagyob szigyenre és utálatosságra ekkoráig meg tartattának, azon vérontó vendégség mellet, elsöben az Sultán szemei elött rutul meg mezitelenitetvén, szigyenitetvén, és nyilván meg ferteztetvén, azokat-is az után diribrul darabra vagdaltatá. Az Constantinus Császár vér szerint valo leg közeleb atyafiakat férfi és aszszony embereket a' leg kissebbet-is ki kerestette és meg-öldöklette. Az leg füveb Keresztyén Császári Tanácsot kit az historicusok Leontarasnak neveztetének ki számanélkül sok arany, gyöngy és drága kübül áló nagy kincsel (kit az Császár tárházának meg-fosztásábol gyüjtötte volt) az Sultánal mint magának és az édes gyermekeinek életét meg-vötte, azt-is elö hivatá, és midön arra az kérdésre kérdené miért ezt a' nag' kintset hazának meg maradására és tartására nem alkalmaztatta? meg némult vala, annak-is, és az ü két fiainak fejeket lábok közzé tétette; Igy ütet az ü pénze az harag és boszszu állo napján meg nem segithette.

Az árulo Gertukárol sem feletkezet az Pogány, elö hivatván aztat, és meg mutatván ü néki nagy summa pénzt, és egyiket az ü leányi közzül, mondá, mivel ü keresztyén, az ü leánya pedig Mahumetána, és igy az hitnek külömbsége, és az Alcoránnak tanitása miat, egy mással nem lakhatnak, annak okáért szükség volna, hogy más bürbe öltöznék, ha ugyan el türhetné, meg-is parancsolá, hogy mindgyárt a' bürét az egész testirül le nyuznának, ki az után ki-mondhatatlan nagy fájdalmában kétségben esvén meg hala. Azon valóba ki tölt, amaz mondás: Proditionem amo, proditorem odi! Sultánnak ugyan az ö árultatással szolgált, de ütet viszszont Sultán lator embernek tartotta: Azonközben midön az holt testeket a' nagy büdösség miatt el temetettek, akkor az Constantinus Császár testét-is meg-találták, aztat az ö papucsán meg ismerték, mert rajta a' két fejes Sals arannyal ki volt varva, annak a' fejét levágták, és az Sultánnak vitték, aztat pedig el hozta, egy Várossal Asiában meg-ajándék ozta az Császár fejét pedig egy kopián nyilván való tekintetéjért az Városba környül hordoztatta, végtére azt az AEgyptusbéli Sultánnak, husz szép Iffiakkal és szüzekkel ugy mint gyözedelmének jegyét ajándkékba küldötte, az Császár testét pedig tisztességesen el temettetni meg parancsolá.

Az Görög Nemesség egyszer s' mind az Sultán parancsolattyábul mindenestül ki-gyomláltatott; Az egyházi és Papi rend rettenetes szigyenben és kinban meg öletet, az szerzetes Emberek külömb külömb féle kinokkal kinoztattának, kit elevenen meg nyuztak, kit meg sütögettek, vagy darabokra vagdaltak; az derekasb épületeket, Antiquitásokat, és más féle raritásokat le-rontottak; Egy szoval, Mahumer megismertette magát mind szoval mind cselekedetivel, hogy ü Pogány, Asmodi, Beliál, Ország rontó és pusztitó volt.

Oly formán az régi Nemes, szép nagy és hatalmas keresztyén Császári szék Constántinápoly az egész Europának leg füveb Várossa és Királynéja, melly az ü fel ipitésének kezdetésétül ab Anno Christa 331. 11. Majusban az Nagy és elsö Constantinustul inauguráltatott. 1122. esztendeig szüntelen az Görög és Orientális Császárságnak székje, kinek azon idönek folyásában 76. birodalmának Feje és Császára volt, 55. dik napján az ü meg-szállásának, ki az keresztyénségnek 29. Maji volt, 1453-dik esztendöben az szent Pünköst keddén avagy die Martis (Oh! igen-is die Martis, vérontásnak és kegyetlenségnek napján) meg emlitet képpen, az Keresztyénségnek halálos ellenségtül, meg gyözettetvén, következendö idöben az Mahumet utálatnak fészkivé, az Török birodalomnak székivé és az Ottomanus Portává vált; kit e' mái napig-is az ü iszonyu kegyetlen körme között tart.

Azt az sok öldökléssel ki gyomlált puszta Várost megént hogy lakosokkal meg rakhatna, oda hivatta mindenünnen Törököket és Musulmannusokat, meg is engedte az Keresztyéneknek ott lakni, és meg parancsolá, hogy egy Pátriárchát magoknak választanának, kit maga eleibe hivattá, és maga ü néki az Püspöki botot kezébe szolgálta.

Az szép és nevezetes Sophia Templombol ki az hozzá valo tartománnyal, hatodik része az Városnak bé foglalta, és az ü kapui miat kit Corinthusbéli részbül valának, és az nagy magas Oszlopok miat, ki némelyike Jáspisbul, némelyike veres ki meg fejér Márvány kübül valának, és más egyéb ékességek miat az világnak csudának mondatot vala, egy Török Mecsetet abbol csináltatta; az ü udvarát leg elsöben éppen az Város közepiben helyheztette, de az után az Sultánné frajczimerinek, kik ekkoráig is benne lakik, oda engedte, magának pedig más Udvart a' mai Serragliot, az Sophia Templomának fundussán az Városnak végsö szegeletiben fel épitette.

Ez ugyan emlekezetre valo, hogy az Orientális birodalom avagy Imperium, mely az elsö Keresztyéni Császárral Constantinus Magnussal, ki ugyan azt a' Várost fundálta és fel-épitette, kezdödöt, megént más Constantinussal (ugy mint az utolbival és szerencsétlennel) végezet, és a' ki nagyob, valamint az utolbinak igy az elsönek-is az annya Helena, az utolso Patriárcha-is szintén mint az elsö Gergely neveztetett, és igy töbször-is eset, hogy némely Monárchiák és világi birodalmak azon nevek alat véget értek, kivel kezdetit vettek.

Sic fuit in fatis forsan: nan cuncta gubernas
Disponit, mirâ, ceu lubet, arte, Deus.

Ily modgyával el-vesztette az keresztyénség egyikét az két szemekben, és a' két fejes Sasnak egyik fejet. Fridericus Császár, midön ezt a' gonosz hirt hallotta volna, be ment az ö czimerébe, és ottan sok könyhullatást tun, és az otátul fogvást mind csak szomorú elmével láttatott. Miklos pápa-is hasonloképpen felette igen meg szomorkodot rajta, el annyira, hogy soha ez után ütet senki nem-is látta nevetni, söt egy jó egésséges ora sem volt az után ü nékie, a' mint-is azon eset az ü halálának oráját el-közelitette.

És ugyan e' volt az nyomoruságos kimenetel annak az egész világban ki terjedet hires nevezetes Constantinápoly Várossának, mely az ü nagy inségében az keresztyénségtül számadhatatlanul el hagyatott, és az által az Török lakása és Residentiája meg-maradot.



Az Serrail avagy az Török Császárnak Palotájárul.

Az nagy Sultánnak vagyon egy Szerrail Asiában, Burza Várossában, egy meg Drinápolyban, és kettö Constátinápolyban, ugy mint az régi Serrail, kiben Mahomat második lákot, midön a' Várost meg-gyözte; oda minden Uj Sultán az ö Elöjárójának feleségit szokta küldeni: és az nagy avagy uy Szerrail, kiben az Török Császár midön Constantinopolyban vagyon, lakik. Az elsö az Városnak közepin vagyon, az másik (kirúl valamennyire többet szólni fogunk) az Városnak Orientalis szegletben. Ennek keritése csak közönséges köfalbol ál, és egy nehány régi Tornyokból, kinek kivül semmi tekintet nincsen hogy ottan Császári Refidentia vólna. Az Tenger felé Tornyok négy szegletessek, az Városfelé meg gömbölyü forman épitettek. Hogy pedig senki ne merészelne azokhoz közeliteni, ottan az Amazaglanok, id est, az Dezma fiak, kiket az Keresztényektül Dezmában el-vontak, éjjel, nappal vártát tartnak. Az egy Tornyon ki Asia-felé fekszik, nagy Sultán igen rendes Czimmert, kiben gyakorta magat vigasztallya fel-épitette; Egy kicsinyé tova ez tengeri parton alá, ott egy kis Port 9 medencze forman találtatik, kiben az kis Galeoták avagy hajotskák, kiben Sultán az Tengeren szokot sétálni, tartattatnak. Három nagy Udvar vagyon, kin által az Serrailhoz bé mennek, azok kivül sohannan bé-mehetni. Az elsö udvarban vadnak egy felöl Amazoglan Kámerak, más felöl az raboknak rendeltettet beteg háza. Az másik Cyprus fával meg rakot udvarban, ki mind a' két felöl bodhajtással bé-födöztettet, látatnak, az Sultán Istállói, az Serrailhoz való konyhak és eledelö Kamorák, és az Divan avagy am a' nagy Pallota, kiben az birodalomnak szorgos dolgot véget, az Vezérek szoktak öszve gyülni: Az Haszna-is abban az Udvarban vagyon; az annyit tészen mint az Nagy Sultánnak Tárháza, kiben az egész Imperiumnak jövedelmi letétetödnek. Azon kivül még az Otas-is ott találtatik, kiben az leg föveb keresztény iffiak, kik Dezmában az ö édes szüleiktöl el vonnodnak, és az Sultán személyére vigyáznak, laknak. Az harmadik Udvarban egy fölötte nagy Palotta vagyon, kiben az Török Császár az külsö követeknek, kik Portara jönnek Audiencziát, szokott adni; Porta annyit tészen mint az Sultának udvara, onnan-is hivattatik fényes Porta, mert az ö Tronussa igen fénlik drága fö-kövekkel. Nem meszsze tüle az Odalikok Czimere vagyon, kiben az Sultan illetlen bujaságra az ö szép ágyassi és aszony emberek tartattatnak. Ezeket a' kamorakat nehezen le irhatni, hanem ha valamelly herélt, avagy ollyatén ki az ö latorságért ki-üzetettet, avagy valamelly odalék, kit az Sultan maga ki-bocsátya és valamely Bassának feleségül ád, némely dolgokat, kit az Sultan az ö Frajczimerivel el követi, meg mondgya.


Az hét Tornyok Várárul, és igy meg-nevezet Bainról,
és az ott való rabbok állapottyáról.

Azon Városnak része, ki dél felé és nap nyugat közzé egy szegletet foglal, és az Marmorai Tenger felé fekszik, az, egy négy szegletes Várral, kinek hét négy szeggü Toronya, ón feddezéssel vagyon, meg erössedik. Abban tartattatnak az Sultánnak fö rabjai, avagy Portabéli nagy Urak, kiket az Császár nem akar öletni, és az Zálogok, kiknek egy ideig ott kell maradni. Azok azért az Sultannak rabjai mondatattnak, mert ezek soha meg nem szabadúlnak, hanem ha öket vagy az Császár kegyelmessége, avagy más hasomló Török rabbal tukmalas meg-szabadit. Egyébaránt nem annyira kinoztatnak mint más féle rabbok, kiket az Galeákra intézték: de kétség nélkül csak nem nagyob terhére vagyon ö nékiek az ki mondhatatlan örökké való rabság és minden reménségen kivül való megszabadulás, hog' sem amazoknak az kemény evezés. Minden fönek adatik az Sultán ordinanciájábol naprul napra maga meg-tartására 15. Aszpora, avagy harmad rész egy tallérnak, de micsoda ez az élethez? avagy szabadsághoz képest? föképpen, hól nagyob része vassban egy szoros lyukban feküszik nagy nehezen hozzájok jutat az ember, hanem a' ki Tömlöcz örzövel ésmeretes, avagy Uri rendbol való, egyébaránt kinek ott dolga nincsen, csak takarodzék. Azon fogságban egyéb képpen szép czimerek vadnak. Az Rebellioban ki 1648. esztendöben Constantinapolyban történt, az Jantsárok Ibrahim Sultán mostani Császárnak az Apját, kin igen meg keserettek vólt, az Serrailból erövel ki vontak, ide hét Tornyok Várába hurczoltak, és ottan meg-fojtottak.

Az Oszman Sultán szintén illy forman 1622. esztendöben akkori Zenebonában ottan megöletettet. Ugyan abban hét Toronyos Várban tartatik az Metseteknek jövedelme, ki bizonnyára nagy számu kincset tészen; mert vadnak ollyan Metsetek, kik minden költség fellöt, töb száz ezer Tallérnal félre tehetnek; Ez a' pénz esztendeig rendeltettet, az Mahumt hitnek oltalmára, és az Kereszténynek nem veszédelmire ismerik azt másra forditani; mert kevés nemzet találtatik, ki hüségesb vólna az Töröknél.

A' mit az Baint illet, az a' Tömlöcz bizonnyára inkáb a' Keresztényi Türésnek viaskodo hely, hogy sem fogság, ha lehetséges vólna annak az ö kinyát, rettegését, és undogságát egybe hozni, nem hiszem, hogy annak gyötrelmes szorongatásit, és sanyargatásit hinnátok. Az bé-menetel igen füstölgö homályos és sötét Tornyon által vagyon. Annak az ö kapuja nagy roppant és vastag, fa dorongokkal záratik meg, és az ö vartára leg keményebb és ki válogatot emberek alitattna. Abba senkit bé nem botsátyák, hanem a' ki Uri rendból valo, vagy Tiszt, avagy az Sultan kegyelmes engedelmébül bé eresztik.

Azt a' fogság ott nagy magas és erös köfal keriti, annak az udvara egynehány lako helyben, kiben az Tömlöcz örzö az ö Embereivel lakik, meg osztódik; az rabbok pedig ollyan lyukakban hevernek mint a' fenevadak: Efféle lyuk sok vagyon, kiben néha két ezer rabbot-is tartnak, és rendre vass lánczal öszve kapsolnak, ha nyugodni akarják, tehát az meg terhelt nyakokat köfalhoz támasztyák, az kezeket-is csincsirrel rendre bé-zárják, az lábok-is hasonloképpen vasban lévén; és igy hatokon fekve nagy nyomorusággal minden úndogságot és büdösséget szenvedvén, kinlodnak.

Azon nyomorúlt rabbok töbnire ollyan emberekbül állanak, kik az Euxinus Pontus mellet laknak, azokat az Tatárok Tengeren avagy utokon el-fogdossák, és olly kemény rabságra el adják. Azok csak koldusságból élnek, kit házról házra járván gyuittenek.

Ugyan azon fogságban két Cápolna vagyon az rabbok számára, egyik az Görög rabokké, másik az Catholicusoké. Az utólbi szenteltettet Paduai Sz. Antalnak, kiben alig 100. ember el fér, az noha meg nem ékessedet mint más féle Cápolna szokot lenni, de nagyobb ahitatosság találtatik benne, hogy nem más ki ékesitetben. Mikor az Isteni szolgalatnak ideje vagyon, mint hogy semmi harangjok nintsen, tehát az rabbok lábokkal az vassokat öszve pengetnek, hogy ezt a' zörgést meszérul föképpen az Tengeren-is hallani, az által az Tengeri rabbok-is mikor az ollyan pengést hallyák, hasomlo ahitatosságra és imádságra inditattnak. Egyéb aránt az Istenes és lelki dolgokban, föképpen az Galatabéli Jesuitáktol vesznek tudományt és vigasztalást. Az Vigiliákban, Innep és Vasárnapokon vártálnak, az meg-szomorodott lelkeket fel alityák, az betegeket segittik, az hallandokat vigasztalyak, és meg holtokat el temetik; ha történyik hogy egy mást nem értik, (a' mint is kevessen vadnak kik tótul vagy némettül tudnának:) tehat jel által az szivnek töredelmességet és igaz poenitentia tartásának elö adgyák.



Az Sz. Sophia, leg föveb Constantinápoly Métsetérül.

Ez a' nagy hires, drága fényes kövekkel tündöklö épület, nem egyéb, hanem csak egy kis részecske ama' nagy roppant Templomának, kit Justinus Császár el kezdte vala épiteni, Justimanus pedig el-végeszte, és az Isteni bölcsességnek, Sz. Sophia nevével meg-szentelte. Az Törökök nagyob részét annak az épületnek le szaggattak, és csak azt a' bólt hajtást meg-tartottak, mely az nagy Chorus az ó Templomában vólt. Az Diameter avagy általszegés annak a' bótnak tart leg aláb 13. lábu mértéket, két rendbéli folyasokkal keritve, ki mindenik hatvan fejér Marmor és Porphyrius köbul mesterségessen ki faragot Oszlopokon áll. Azon két folyások, kik igen tágasok valának (mikor a' Templom még a' Keresztényekké vala:) az Aszszony embereknek rendeltettet volt, mert az közönséges nap kelleti Ecclesiajának szokás szerint e' mai napig-is, az Aszszony Emberek külömbeztetnek az Férfiaktul, mikor az Isten szolgálatra Templomba jönnek.

Annak az Padlás eggészlen Marmor, az köfalak pedig leg drágab Marmor és Porphyriussal béleltettek, látzanak ugyan még abban hol mi darabos abrázok, kiket az Törökök diribaltak. Az Angyalok abrazatyát bé mázoltak festékkel, és azok helyén az Isten nevét Arabiai bötüvel irtak.

Ugyan azon Metsetben találtatik bizonyos Tornáczotska erigáltatot, mint egy Praedikállo szék, kire az Sultán egy titkos graditson fel mégyen, mikor az ö ahitatossága ötet az Metsetbe viszi.

Az Törökök abban tisztelnek kiváltképpen egy Marmor-követ, kirül mondgyák, hogy a boldo_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ mikor az ö fiatskanak szenyes ruhatskái meg-mosta. E' mellet mutatnak egy koporsót, kit mondgyák, hogy Constantinus Császáré volna.

Kivül az nagy kapu mellet látattik egynehány tiszta marmorbul bótós Capolnátska, kiben az Császár-fiai szoktanak el temetetni.

Elül az épületnek kapujánal, holott az Török Aszszonyok gyülekezni szoktatk, mikor az ö ahitatossággal élnek, látzanak 9. kapuk, tiszta értz avagy Coryntusbéli részbül öntve, kik közzül, csak az ötödiket nyityák, mikor az metsetben mennek.

Az Sz. Sophián kivül, vadnak 4. Minaretek, (ugy hijják az Törökök ama' Tornyokat, kik egynehány Contignatioból állanak,) felöl mint egy Tornáczka formára, kin bizonyos kiáltassal az Embereket öszve gyüitik, mind mi nálunk harangszoval.


Az Görög Országrúl.

Görög Ország az elött ez világban legfövebb Országi között számláltattot annak lakosi minden natiót az ö okossággal és erösséggel el érte. Az leg derekasb mesterségek, és tudományok, azok által tökélletessek lettek, annyira, hogy Romajokon kivül nem volt nékiek mása. Az Ország derég Városokkal és lakosokkal telyéden tellye meg rakva volt, ugy hogy seregekkel Coloniokat ki küldtek Olasz országban _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ Tengernek szélyére. Az birodalom az közz nép mellet volt, leg ditsösségesb közzülök az Athenabéliek Lacaedemoniák, Thebanusok voltak; Aláb való Respublicák Baeotinusok, Phocinusok, Corynthianusok voltak; Macedonia, Thessalia és Epirus, Országok neveztetének. Azok az Respublicák mind valamennyi volt, üdövel Macedonia alá vetettettenek, kiket az után az Romabéliek meg-gyöztek; Azoktul az Görög Császárokra szállot, végtére az Török és Pogány iga allá meg-vetetettenek, az alatt Görög Ország más formát indualt, mert nagyob része az Várossoknak le rontattot, néhült ide s'tova egy kis erösség, ha meg maradot-is, csak kereskedésnek kedvéért maradot, hogy az Vitézkedö Kereszténségnek ellene állhatná.

Ez az Görög Ország mai napon 6. részre osztódik, ugy mint: Macedonia, Albania, Thessalia, Epyrus, Achaja és Moreában: Kinek három utolbi Provinciát, mostani Confoederatio allat, az méltoságos Venlenczei Respublica nagy gyözedelemmel viszsza nyert.

Észak felé határozz Bolgár Országgal és Romaniával, nap kelletrül az Archi Pelagus avagy AEgeus tengerrel; az ö hoszszusága terjedik 140. az ö szélessége pedig 100. mélföldnire.     Ur Isten! boldogits-meg az Keresztény Fejek fegyverét, hogy az által az dühös Pogány nemzet, tellyességgel ki-irtathassék.


V É G E.




* olvashatatlan szöveg