CÍMLAP
Tóth Tihamér
A viktimológia ismeretelmélete

TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

Előszó

I. A sértett védelme a jogtörténet folyamatában


1. A történeti szemlélet jelentősége
2. Az ember naturális védelme
3. A sértett védelmének differenciálódása
4. A tömegméretű bűnözés áldozatainak oltalmazása
5. A sértett figyelembevételének újjáéledése
6. A sértett kezdeményező szerepe a bűncselekmények üldözésében
7. A kriminológia alapítói az áldozatokról

II. A viktimológia bűnügyi ismeretrendszer kifejlődése

1. A viktimológia kialakulása
2. A viktimológia megalapítójának életútja és nézetei
3. A viktimológia megítélésével kapcsolatos szemléletek
4. Az áldozati tipológiákról

III. A viktimológia vizsgálódásának területe és aktualitása

1. Az áldozat szó értelmezése
2. Viktimológia a nemzetközi fórumokon
3. A viktimológia fogalma, tárgya és célja
4. A viktimológia helyének megítélése
5. A viktimológia Magyarországon
6. A viktimológia aktualitása

Jegyzetek, publikációk jegyzéke



Előszó

A viktimológia a bűnözés áldozatainak problémáit vizsgáló bűnügyi ismeret rendszer.

Az áldozatokra irányuló figyelem, több mint fél évszázada vette kezdetét és egyre jobban gazdagodott, mind a nemzetközi, mind a hazai és külföldi szakirodalomban, ámbár hagyományai évezredes múltú. A bűnözés áldozataira vonatkozó ismeretek - mint a védelem tárgyáról, mint a bűnüldözésben való szerepéről, valamint oltalmazásának módjáról - a jog fejlődés minden korszakában megtalálható.

A sértett védelmének jogtörténete során bemutatjuk naturális védelmét, majd magán és közhatalmi igazságszolgáltatásban jogainak fokozatos, majd teljes semmibe vételét. Több évszázad után a polgári társadalom fejlődésének eredményeként ismét figyelembe vették a sértett érdekeit, sérelmének orvoslását, részére hatékonyabb igazságszolgáltatást és elégtételszerzést. Az áldozat iránti figyelem a kriminológiai művekben egyre gazdagodott. A több tényezős kriminológiai irányzat a viktimológia kialakulását eredményezte.

A viktimológiai bűnügyi ismeretek megalapítójának nézeteit és fogalom rendszerét tárgyalva figyelembe vettük az ENSZ bűnmegelőzéssel és bűnelkövetőkkel való bánásmóddal foglalkozó 1985 évi ajánlásait, valamint jelentősebb szakirodalmi közleményekben lévő felfogásokat és ez alapján határoztuk meg a viktimológia fogalomrendszerét, tárgyát, valamint aktualitását.

A bűnözés a társadalmi közérzetet erőteljesen zavaró tömegjelenséggé vált. Bűnügyi tapasztalatok igazolják, hogy nem mindenkit fenyeget egyformán kriminális veszélyeztetettség. Egyesek személyiségük jellemzői, a tettessel való kapcsolatuk miatt az átlagosnál gyakrabban válhatnak a bűnözés áldozataivá.

A tömegméretű bűnözés visszaszorításában tekintettel kell lenni az ember személyiségét, javait és jogait sértő, károsító illetve veszélyeztető bűncselekmények sértettjeinek problémáira.

Felismerhető, hogy a bűnözés nem lehet csak a tettes kriminális személyiségzavarával magyarázni. A vele szembeni büntetőjogi felelősségre vonás, büntetésvégrehajtás és utógondozás nem elégséges eszköz a bűnözés elleni eredményes küzdelemhez, és az elkövetést lehetővé tevő felderített okok és körülmények megszüntetése sem.

A bűncselekmények megjelenési formáit, okait és elkövetésének feltételeit aktuális társadalmi folyamat részeként lehet vizsgálni, mégpedig a sértettel kapcsolatos tényezők figyelembe vételével.

A viktimológia célkitűzése, hogy az áldozat szempontjából, annak hatékonyabb védelme érdekében elősegítse a bűnözés ellen folytatott hatásosabb küzdelmet.