I.11. Találkozás egy érinthetetlennel. Személyzet: a ma is élő tabuk

Pavilonunk a két indiai vállalkozó térnyerésért folytatott harcának, de főként a magyar csapat testet-lelket kimerítő kemény munkájának eredményeként gyorsan épült. Az eredeti tervek módosításával saját WC-t is építettünk, ugyanis a Vásár területén megnyitott WC-k új állapotukban sem voltak alkalmasak a magyar kiutazók részére (török-WC-k voltak, csempézetlenek és akadozott a vízellátás), pár napos használat után be se lehetett lépni, biztos volt a fertőzés.

A magyar építőmunkások kiérkeztével meg kellett kezdeni a helyi alkalmazottak felvételét. Mivel az építési költségek túllépték a tervezettet, minden egyébbel takarékoskodni kellett. A fontosabb szerepekre a Vásárigazgatóság ajánlott jelölteket és a jövedelmüket is az számlázta le. Ilyenek voltak - elvileg - a hostessek, a tolmácsok, a felszolgálók. Ezekre a szerepkörökre és a munkásaink mellé segéderőnek a kirendeltségi alkalmazottak is ajánlották rokonaikat. Az ilyen, a Vásárigazgatóság megkerülésével ajánlkozók által kért díjazás fele-harmada volt a "belső" tarifának.

A stratégia adódott: a hostess-t a Vásárigazgatóságtól kell kérni, igen fontos a jó megjelenés, a kipróbált nyelvtudás, a hasonló szerepkörben már megszerzett gyakorlat. Ennek alapos vizsgálata jelöltenként az őrületes nyomás alatti munkavégzés mellett lehetetlen lenne. Mint kiderült, még így is, a Vásárigazgatóság jelöltjei közötti válogatás is igen sok időt rabolt el tőlem. A stratégia másik fontos szempontja volt - szokásos szempontja a viszonylag kis magyar pavilonoknál -, hogy több szerepkört láttassunk el egy-egy alkalmazottal: a hostess tolmácskodjon és szolgáljon is fel a fontosabb tárgyalásokon, vagy ha felszolgálót is alkalmazunk, az mosogassa is el a csetrest, a segédmunkás takarítson és így tovább. A pavilon méretei, a kiállítók és a jelzett vállalati utazók száma alapján három, legfeljebb négy alkalmazott felvételével számoltunk. Az elfutott költségek miatt a "kinti" munkaerő alkalmazása is fontos szemponttá vált.

És a másutt minden gond nélkül végrehajtható, általában néhány órát igénybevevő elképzelés Indiában látványos csődöt mondott. Napokig jöttek a jelöltek, hozták ajánlóleveleiket, meghallgatták, mi lenne a feladat és amint a mosogatásra vagy takarításra terelődött a szó, különösen meghallva, hogy a takarításba a WC is beleértendő, a jelöltek kisebb része - indokolás nélkül - nemet mondott, nagyobb része a megbeszélt időpontra megjelenést ígérve távozott és soha többé nem láttam. Értetlenül álltam a jelenség előtt, majd lassan világossá vált előttem, hogy nem tudok valamit, ami az indiaiak számára azonnal lehetetlenné teszi az ajánlat elfogadását. A Kirendeltségen pillanatok alatt elmagyarázták, miről van szó: takarítást, és különösen a WC tisztántartását csak érinthetetlen láthatja el. Kasztbeliek erre egyszerűen nem vállalkozhatnak, A mosogatással ugyanez a helyzet, ráadásul aki a WC-t tartja tisztán, nem mosogathat. Megígérték, hogy a Kirendeltség takarító-emberével megbeszélik: vállalja el a pavilon és azon belül a WC takarítását és másnap reggel találkozhatom vele a Kirendeltségen. Nagy kő esett le a szívemről és elhatároztam, hogy alulról építem fel a személyzetet: amint találok megoldást az "alantas" munkákra, egyszerűbb lesz a "magasabb" kombinációkat megoldani.

A megbeszélt időpontban, a Kirendeltség bejáratánál mutatták be az alacsony, az átlagosnál sötétebb bőrű, vékony legénykét, a sweeper-t, aki szemlesütve állt néhány lépésnyire tőlem. Megindultam feléje és kézfogásra nyújtottam a jobbom. Amennyit közeledtem hozzá, annyit hátrált az épület fala felé, mintha bélpoklos akarná erőszakkal megfertőzni vagy mint aki kísértetet lát. Földbegyökerezett a lábam és kérdően néztem a Kirendeltség alkalmazottainak vezetőjére, aki a fiút bemutatta és tolmácsolt. Ő nem foglalkozott a helyzet tisztázásával, nyugodtan elmondta, hogy mik lennének a fiú feltételei: mennyi munkát tud vállalni, mi volna a bére. Azt hiszem, ez volt a leggyorsabb felvétel a világon, zavaromban csak bólogattam és amilyen gyorsan tudtam,

távoztam. Éreztem, ahogy elfutja a szégyenpír az arcom. Embert így megalázni, hogy kénytelen legyen magát állati módon megalázni, csak az ember képes. Az idő megfagyott bennem, aznap képtelen voltam rutin-dolgokon kívül bármivel foglalkozni. Egy villanásnyi idő alatt megértettem, miért nem tudtam erre a munkára embert szerezni: csak állattá alacsonyított nyomorult vállalhatta el. És megsejtettem valamit India igazi másságából, mélységeiből, poklaiból, ami hét év alatt is megemészthetetlen maradt.

Szegény Mahatma: lemondtál a meggazdagodás lehetőségéről, egész szent életed hatalmas szülőhazád felszabadításának áldoztad, felszabadítottad Anglia koronagyarmatát, azt hitted, eltörölheted a kasztrendszer fejlődésgátló béklyóit, törvényt fogadtattál el az első szabad Parlamenttel az érinthetetlenekről, "az isten gyermekeivé", harijanokká (haridzsán) keresztelted őket, hogy az emberiség legkegyetlenebbül kitaszítottjait emberi sorba emeld, és műved, művednek ez a legemberibb, legszentebb eleme íme, mily messze van álmaidtól. És sorsod a proféták sorsa lett, Téged is meggyilkoltak, mint szinte valamennyit: Zoroasztert, Krisztust, Mohamedet, Indira Gandhit.

Hosszú időnek kellett eltelnie, a hinduizmus felületes megismerésétől el kellett jutnom több vallás alapelemeivel való ismerkedésig, míg ki nem alakult bennem a meggyőződés arról, hogy az érinthetetlenek távoltartása a többiektől alapvetően higiéniai - irtózatosan kegyetlen és megalázó módon, de mégis higiéniai - okokra vezethető vissza: évezredekkel ezelőtt, a fertőzések, járványok igazi okainak és ezzel a védekezés gyógyászati eljárásainak ismerete nélkül mégiscsak megszületett annak felismerése, hogy akik az emberi hulladékok és ürülékek eltisztításával, állatok elejtésével, feldolgozásával, elhullott állatok maradványaival, állati eredetű termékek gyártásával foglalkoznak, a fertőzés közvetítő elemei, egyedei. A legbarbárabb módszerekkel is távol kell őket tartani az egészségesektől. Ez az elkülönítés a kasztonkívüliségtől kezdve az érinthetetlenek önmegjelöléséig sok elemből áll: feltűnő ruházat, kiáltozás mások közeledtére, sőt a ruhára akasztott csengettyű szünet nélküli használata - csupán néhány módszer az önkitaszítás kelléktárából.

Nem példa nélküli, hogy vallás higiéniai előírásokat alkot. Az általam tanulmányozott vallások közül a zoroasztrianizmus szent könyvei hosszú fejezetekben foglalkoznak az ivóvíz tisztaságának megőrzésével. Pontos utasításokat tartalmaznak arról, miként kell a vízben talált hullát eltávolítani folyóból, tóból, vigyázva arra, hogy a testet ne, csak a ruházatot érintsék. Többször utasítja az aktus résztvevőit, hogy ruházatukat a művelet befejeztével égessék el, évezredekkel megelőzve minden ezirányú gondolkodást! Higiéniai megfontolások vezették Zoroasztert és követőit abban is, hogy a halott elhantolása, vízen "leúsztatása" helyett a halottégetésre, majd a faállomány óvása érdekében halottaik keselyűkkel való "feletetésére" térjenek át. Sivatagi körülmények között az elhantoltat a sakálok könnyen kiásták a homokból és a maradványokat széthordva fertőzési gócokat teremtettek, a kevés víz nem tudott öntisztulni, a keselyűk pedig szinte percek alatt csontig tisztították a hullákat. Az évszázadok folyamán a feletetés technikája is - mindig a higiéniai tökéletesedés útján - fejlődött: először fákra, ágak közé fektették halottaikat, hogy csak a gyors és tiszta madarak férjenek hozzájuk, majd építményeket emeltek, ahol egyrészt a testnedvek felfogására vagy mélybe vezetésére is gondoltak, másrészt papok őrszolgálata védte a halottakat - és ezzel az élőket - az emberi beavatkozástól és a földön járó állatoktól. Végül ennek a századnak a hetvenes éveiben a még létező legnagyobb párszi kolónia temetkezési helyén, a bombayi "Hanging Garden"-ben a halottak kitételére szolgáló "Tower of Silence"-et ("A Hallgatás tornyá"-t) modernizálták: amint kellő számú keselyű lepte el a hullát, két negyedgömb rácsozatot csuknak össze fölöttük, nehogy a testrészeket széthordják a városban.

Nem kétséges, hogy a meleg éghajlaton született és élő vallások számtalan, ételtől tiltó rendelkezése is higiéniai megfontolásokra épül: a zsidók és mohamedánok disznóhús fogyasztást, a hinduk, dzséjnek, buddhisták általános húsfogyasztást bűnné minősítő tilalma ide sorolandó, de

annak vélem a mohamedánokat naponta ötször láb- és kézmosásra kötelező ima-rituálét is. Mohamed fellépése az alkoholfogyasztás ellen ha nem is higiéniai, de egészségügyi rendszabály.

A szent könyvek verses formába öntése is óriási lélektani tudásról vagy egyszerűen ráérzésről, az ősi ritmusba-foglalási ösztönnel élésről tanúskodik. Így a memorizálás, a "közgondolkodásba ültetés" folyamatának - többek között a higiéniai rendszabályok megtanulásának - sebessége többszörösére gyorsul.

A sweeper-kérdés megoldása meggyorsította a személyzet többi tagjának felvételét. De még ért meglepetés: a hostess-jelölteket részben - a napközbeni parázs teendők miatt a délutáni-esti órákban a "residenciámra" kértem, naivan, hátsó gondolatok nélkül. A módszer tarthatatlanságára hamar rádöbbentett, hogy az egyik jelölt édesapja, egy rendkívül elegáns magas beosztású hivatalnok kíséretében jelent meg, aki elnézést kérve végigasszisztálta az "interjú"-t.

Csúnyácska lány volt, kár volt féltenie. Végül is a hostess-választás nagy sikerrel zárult: a Vásárigazgatóság az utolsó pillanatban, amikor már szinte akárkit felvettem volna, átküldött a pavilonba egy jelöltet. Ránézni és elájulni egy pillanat műve volt. India egyik legszebb hölgye állt előttem néma mosollyal ajkain. Azt hiszem - bár ezúttal nem volt semmi jelentősége -, hogy száriban jelent meg. Sudár termete, ébenfekete haja és sugárzó zöld (!) szeme elbűvölt. Férfiasan bevallom, felvétele egy pillanatra sem volt kétséges, sablon-kérdéseimet csupán a látszat megőrzéséért tettem fel. Angol tudása kiválónak bizonyult, tolmács- és hostess-gyakorlatot igazolt. Gyors döntésem sikere másodperceken belül leolvasható volt a pavilonban már jelenlévő magyar üzletkötők arcáról. És amikor a "gyakorlóideje" alatt modern, short-os ruházatban jelent meg, láttatva gyönyörű, Európában "kisportoltnak" mondott formáit és világosbarna, szépfényű bőrét, a siker fenomenális volt. A pavilon összes férfitagja ott sündörgött körülötte és általános meglepetésre bájosan flörtölt egyik-másik udvarlóval. Még nagyobb volt a meglepetésem, amikor kiderült, hogy a neki nem említett sokrétű szerepet a lehető legtermészetesebb módon és saját kezdeményezésre vállalta, csinálta. A tisztogató jellegű munkák vele kapcsolatban fel se merültek, de tolmácskodott, tanulta a kiállítási tárgyakat, Magyarországot, a kapcsolatteremtéshez szükséges ismereteket és a Vásárigazgatósághoz is jó kapocsnak bizonyult. Ha szükség volt rá, fel is szolgált. Nemcsak gyönyörű volt, hanem nagyon hasznos segítőtárs is.