I.8. Defence Colony - Jolly Corner

Két név és ha többet nem mondana róluk az ember, akkor is jeleznék, milyen magas fokú Indiában a türelem, a befogadókészség. Indiát évezredeken keresztül özönlötték el a hódítók, sokszor kegyetlen, máskor csak alapos, rendszeres módszereket alkalmazva. És India egyikre sem úgy emlékszik, mint mi a tatár-török dúlásra vagy az orosz elnyomás évtizedeire. Az előző nép-egyveleg szép lassan, türelmesen, de magába olvasztotta az újabb betolakodót, hitéből, szokásaiból átvett annyit, amennyit meg tudott emészteni vagy amennyit rá tudtak erőszakolni, aztán szép nyugodtan magáévá tette a betolakodót. Mint egy nagy kohó, összeolvasztott mindent. Kivételt csak az angolok képeztek, akikben valószínűleg nem volt semmi keleti, érzék, megértés se a keleti szokásokhoz, túlságosan gettóba kényszerítették magukat, túlságosan gyorsan raboltak, túlságosan messziről jöttek és túl nagy hátország várta őket vissza. Így fel kellett adniuk Indiát, mielőtt az meg tudta volna emészteni őket. Egyetlen nemzetről, törökről, mogulról (mongol), hunról, pársziról nem beszél úgy az indiai mint idegenről, kivéve az angolt. De ezt az idegen angolt se gúnyolja-bántja, nem volt ott soha utcaátkeresztelés, szoborrombolás, szobor-"múzeum", minden megmaradt olyannak, amilyennek az elnyomó otthagyta. Az angol nyelv ennél is maradandóbbnak bizonyult: a fenti két névből a Jolly Corner az angolok távozta után született.

Állítólag Radhakrishnan-tól, a kiváló indiai filozófustól kérdezte meg egy angol kollegája: "Mondja uram, mitől ilyen bárányok Önök, hogy szinte sohasem lázadoznak, mindent olyan nagy türelemmel tűrnek?" A válasz igen egyszerű volt: "Mondja uram, hány oroszlán és hány bárány maradt a Földön?"

Mi magyarok gyorsan fogyunk. És szinte valamennyi szomszédunk derekasan utál minket. Vajon miért?

Tehát: a kirendeltség javaslata a Defence Colony és ezen belül a Jolly Corner nevű intézmény volt, egy kis magánpanzió néhány tűrhetően berendezett hálószobával az emeleten, ahonnan barátságos belső körfolyosóról rálátás nyílt a társalgóra. Ez utóbbi úgy volt berendezve, mint az örömházak fogadószobája: zongora mütyürökkel, néhány kanapé hímzett párnácskákkal, előttük dohányzóasztal, pár terebélyes echte bőr-fotel, amelyekben az ember elsüppedt, mint a léket kapott hajó. Csak a madam hiányzott, egyébként kellemes kis kupinak nézett ki az egész, lehetséges, hogy ilyen testet ápoló feladatokat látott el jobb időkben. A madam helyett vidám kis jólfésült, fürge öregúr került elő és hevesen, de nyájasan magyarázta intézménye óriási előnyeit, többek között azt, hogy a fürdőszobákban angol-WC és bidé is van. Az előző tényleg nem mindennap lelhető fel még a ma Indiájában sem, általános a török-WC, a "taposó", amely rendkívül kényelmetlen volta mellett az olyan országokban, mint India tulajdonképpen fontos járványgátló szerepet játszhat. A másik, mármint a bidé rendkívül fontos volt a magyar munkások szempontjából. Az egyik csupa üveg és zöld sarokban néhány asztal képviselte az ebédlőt. A "szemle" alkalmával csupán az elmaradhatatlan tejes teát fogyasztottam, az építő-csapat megérkeztét követően azonban - "maharadzsa palotám" megszületéséig többnyire én is odajártam vacsorázni. Kellemes angolos, kérésre néha indiai ételt is fogyaszthattam. A Jolly Corner-ben a Corner-t az épület, a Jolly-t az öregúr képviselte. Jolly úrral pillanatok alatt megállapodtam, és ez bizonyult az egyik legjobb húzásnak: ilyen kellemes pihenési lehetőség nélkül a gárda nem tudta volna elviselni a több hetes rettenetes taposómalmot, ami várta.

Magamnak néhány ajánlott lakás, illetve ház közül végül a Kirendeltség közelében, a Golf Links 91-ben, egy ház egész földszintjét választottam. Óriási volt, bútorozás szempontjából kongott akkor az ürességtől, de nem volt drágább, mint a többi, "kisebb" lakás és három nap alatt tisztességesen bebútorozta a tulajdonosa. És ami a legfontosabb: hatalmas, buja trópusi kert vette körül pálmákkal, gyönyörű terebélyes bokrokkal és olyan virágokkal, amelyek itthon cserép méretűek, ott pedig embermagasságban pompáztak. Pompáztak pedig minden méretben, formában és a szivárvány minden színében. Ha nem őrlőmalomban pörögtem volna, nem hullafáradtan és pattanásig feszült idegekkel érkeztem volna haza minden áldott este, igazán élvezni lehetett volna a "sahib"-nak (szááb-nak ejtik, hosszúra nyújtott á-val) kijáró főúri körülményeket. A Kirendeltség hihetetlenül olcsó "tax free" ellátmányából rövidesen "feltankoltam" italokkal és hideg ételekkel és a rövid pihenők alatt nappal a légkondicionált nappali foteljében, esténként a kertben szopogattam az angol gyarmatbirodalom oszlopát, a hosszú - és kiválóan hűsítő, sőt, mondhatnám: kondicionáló - whiskyt. Közben rendkívüli módon nyomasztott az egyedüllét, legfőképpen az, hogy a munka-gondokat nem volt kivel megosztani.

Ahogy közeledett a várva várt esemény, belsőépítész kollegám és a "külsős" grafikus megérkezése, úgy fejlődött a lakás: a bútorozást először szakács, majd inas felvétele követte. Megszületett a "maharadzsa palota": reggel 1/2 7 - 7-kor ébresztő, a szakács 1/2 8-kor tálalja a reggelit, majd rohanás a pavilonba vagy ahol éppen éget a munka. 1/2 2-re vár haza a szakács, zuhanyozás (a gőzfürdő és a Vásáron terjengő nagy por miatt), Campari vagy whisky. 2-kor az asztalon gőzölög az ebéd, mire végzek vele, az inas kipucolja a cipőm.

Sikerült indiai ebédet is kikönyörögni a szakácstól - európai ételekre van betanítva -, végül örömében széles mosollyal szolgálta fel az öreg a keményen fűszerezett vegetáriánus fogásokat. Örömében akkora adagot produkált, hogy vacsorára is futotta.

A belsőépítész-grafikus páros megérkeztéig új, az Ashokából jól ismert barátok pótolták a társaság hiányát: a cockroach (kokrocs = svábbogár, csótány) és a gekkó. A "The Advanced Learner's Dictionary of Current English" szerint a cockroach nagy, sötétbarna rovar, amely éjjel jön elő koszos konyhákban és olyan helyeken, ahol ételt tárolnak. Hát nem, kérem! A szótár szerkesztője nem járt Indiában, mert ott a kokrocs nem nagy, hanem óriási, nem éjjel jön elő, hanem mindig, éjjel-nappal és nem előjön, hanem berepül, bevágódik ajtón, ablakon, bármilyen nyíláson. Olyan, mintha pónilovak kaptak volna szárnyra és megszállnák az óvatlan emberiséget. Félre a póniló tréfával: 8-10 centis ronda szárnyas dög ez, a hazai svábbogarak duplája hosszában-széltében és felettébb vidáman röpköd.

Szerencsére ott van minden házban, lakásban a gekkó, ez az aranyos, sárgás-zöldes, húsz centi körüli méretű, széles és lüktető nyakú gyík, amelyik jókedvűen kebelezi be a kokrocsokat, így az indiaiak legjobb barátjuknak tekintik, különösen az abszolút erőszakmentesség hívei, mint a jain-ek (dzséjnek). A piszkos munkát, amire egyébként se vinné rá a lelkük, elvégzi egy általában nem zavaró jószág. Igaz, amikor először ébred az ember arra, hogy a feje fölött a mennyezeten alszik vagy éppen sétál a gekkó, kissé megriad, de a nem túlzottan ideges néhány nap alatt megszokja.

A munka és élet elviselhetőbbé tételéhez egy dolog hiányzott még: a kocsi. Amint az első rémület felengedett - annak ellenére, hogy volt jogosítványom, kirendeltségi tanácsra is hallgatva - béreltem egy nagy limuzint sofőrrel. Rövidesen meg fogja érteni, kedves olvasó, hogy jól döntöttem.

Mire a kollegák megérkeztek, az életvitelhez szükséges összes kellék jó minőségben és olcsó megoldásban rendelkezésre állt. Szakáccsal, inassal együtt a szállás és koszt olcsóbb volt, mint bármi egyéb megoldás.

Nagy kő gördült le szívemről, amikor elszállásoltam az építészet varázslóit a "palotában", nem kellett tovább foglalkoznom a kiállítás fizikai megvalósításának gondjaival, és társaim is voltak, akikkel meg lehetett osztani a gondokat és akikkel a kevés szabadidőt közös szórakozásokkal tudtuk eltölteni.