Hat hold ragyog a dermedt jeges éjben
Zöld hajú lányok táncolnak az égen
Csend van csak az árnyékuk suhog
Hajnalt nyúznak a perzekutorok

Szabadon szállnak a böjti szelek
Botladoznak az árnyék-emberek
A sárba lökött szédült tantikat
Most lepi be a mázas alkonyat

Ez itt mint látod egy ódon kalap
Ha körbejárod buzgón tátogat
Valaki - zsivány öreg ószeres -
Eléd dobta hogy valamit szeress

Kezedben csorba cinpohár van
Ócska lőre a cinpohárban
Arcodra hó hull könnyű kis halál
Benn nóta csendül hallottad-e már

A hosszú délutáni séták elmaradtak
A lusta szép beszélgetések elmaradtak
Mesélhetsz a kónya őszi madaraknak
Dehogy szegényedsz gazdag maradsz gazdag

Nincs erre törvény módszer vagy tanács
A hóba lökték túlsült a kalács
Csak nézzük együtt a csönd döngicsél
Halk táncát járja fölötte a dél

A törpenépség ázott otthonán
Góliát térdel kezében kanál
A tálra bámul halkan énekel
Így megy ez minden áldott pénteken

Csicsergő május hova zárjalak
Hárfázó Dávid mellé a Holdba
Gödrökbe bújt az éjszaka csibém
Zenét lobogtatsz a hajnal vizén

Tudd a halálnak van három szeme
Akárkit láthat aki nincs vele
De nem nézhet be homlokod mögé
S ha elragad is nem leszel övé

Táncba indulok fújd a furulyád
Szívemet dúlja három elefánt
Vérre szomjazom vidd a kakaót
Dübörgést hallok vad trombitaszót

Az elefántház mellett harcosan
Képzett majommá emelem magam
Körbevesz bőszen a csimpánz-csapat
Dorong vitatja a gesztusomat

A torony bólint nem ivott sokat
Kiöklendezte a galambokat
Most olyan üres mint a babaház
A harang bőrén hiány kaparász

Aranygyűrűben foszforos pecsét
A kövek között nézd a feketét
Nincs fénye alszik tüze bennrekedt
Füstje illatát őrzi még a hegy

Kockákba zárta fölös csendjeit
Tornyot rak rájuk hátha felderít
A torony csúcsán na ládd kőmadár
Smaragdszem gyóntat gyilkoltál ma már

A kiskacsát kerestem óraszám
Folyton elébem vágott a halál
Míg átugrottam pereltem vele
Ha meg is lelné enyém a fele

A szomszédban egy elefánt lakott
Zsaluval zárt le minden ablakot
Nem láthattuk hogy éjjel mit csinált
Csak tudjuk lóvá tette a halált

Míg csörömpöl a kábelvillamos
A gázlámpákra felmászni tilos
Mikor megtelik este a remiz
Minden lámpán ül három cseremisz

Él a városban három néma hölgy
Piacra mennek péntek délelőtt
Gavallér férjek zokogó hada
Kíséri őket dél körül haza

A csámpás csitrit vártam hajnalig
Közben bort ittam nem alig-alig
Így mire megjött tűz-csatakosan
Én már a holdban ápoltam magam

Éjszaka bordély nappal babaház
A szerelemben bíbor nő tanyáz
Combja közé kap férfit fazekat
Érti a dolgát érte ég a Nap

A sodrófában nem ég a neon
Kutya kísérjen haza haverom
Gammasugárban ázik a beton
Ólomból szabják keddi bánatom

Bíbor völgyünkre ráborul az emlék
Földdé barnulnak szivárványos elmék
Katángok friss-kék angyalka-szeme
A csendre nyílik vagy már arra se

A harangunkat ellopják éjjelente
A harangozót húzzuk fel helyette
Lóbálja lelkesen a süldő csapat
Bimm-bamm kiáltja majd csak bólogat

A fák között a vértelen ligetben
A hajnal készül hűvös és kietlen
Felizzik végre valami piros fény
A pirkadatból vér folyik bizony vér

Hallottam egyszer véget ért a tél
Képzeltem hát egy bíbor madarat
Nap dédelgette dajkálta a szél
Mind sírtunk reggel érte jött a fagy

A varázslatos üveg teraszon
Ül a varázsló szinte csupaszon
Csak tollaira süt a téli nap
Szabadon szédül egyre szabadabb

Csak elmeosztályt tart fenn a kórház
Tudd minden baj az észből származik
Ma egész halk zene lesz a póráz
Előcammognak az ólommacik

A bolond lányok itt énekelnek
Soha sincs vége az énekeknek
Szerelem bánat mosoly és madár
Vakon bicegnek Száll az árva nyár

Óriás fülek árnyékában állsz
A sóvár égen kék füst libben át
Vásott bíborba csomagolt bolond
Torz mosolyában csillog a porond

Tótágast állt a paripa hátán
S vidáman zengett bolond éneket
Ez régen történt azóta anyám
Világgá űzte az ilyeneket

Fűrészpor tört szív mind porond ganaja
Egy vén huszár jön összekaparja
Pojáca törli könnyét a kócba
De te rá se ránts a rossz bohócra

Lángok lepik el az esti erdőt
Árbockosárba ülnek a felhők
Parázstengeren vergődnek a fák
Hétrét görnyesztik a hiú halált

A mester rádszól nincs kész a kanál
A réz melegszik zúg a kóceráj
Hat kobold formál ördögkereket
Égig repülnek ott terítenek

A csengő hangja júniust ígér
De tél van éber balkánéji tél
Hazudik minden mézzel telt virág
Jégcsipke őrzi a halott lilát

A tőzsdén harminc patkány licitál
A Hold részvénye szépen feldagad
A serpenyőben az élet vidám
Hosszra játszanak a bátor halak

Ma órabérben világít a Nap
Ha megfizeted szólnak madarak
Tudod az órák kurták módfelett
A Hold is fent a kurvák holdja lett

A parti réten három ló legel
Kedvükre három farkas énekel
Minden pacsirta messze bujdosott
Csalogányék még várnak egy napot

Aranyos éjben víg bort hörpölünk
Velünk az Isten de nem békülünk
Fél hatra várták fenn az angyalok
Taxit teremt mert hogy menne gyalog

Szülőföldemen nincs egy poharam
Persze másutt is éppily hontalan
Lézengek s egy nap nem megyek tovább
Lábnyomom őrzi csak a betonágy

A pálmafákon lengedez az éj
Foszlott vászoncsík árnyéka fehér
Csördül a kék hold üvegtaraja
Én ilyen zászlót nem viszek haza

Göndör hercege a helyi semminek
A víz alatt lépdel bukdácsol siet
Koronáját kéri halpénzzel fizet
Valósággá válik hogyha elhiszed

Denevérek szállnak s esti madarak
Egymás után kétszer lement már a nap
Felkelnek a holdak mindnek arca van
Heges földön fekszem gyöngyharmatosan

Fogsora csörren lángja is hamis
Koldul a sárkány sőt lopott ma is
Szelíden nézzük szánjuk módfelett
Alig hibádzik akit megevett

A percben három csavargó csapáz
Kormostól jöttek tömött az iszák
Az ég vörös máz veri puha gyász
Kezükben lángos vastörő virág

Nézd förgetegben forog a világ
Ázott kutyákként nyüszögnek a fák
Egy macska inal feldönti a szél
Most újra indul nyakában a tél

Hajnali hatkor halt meg a bolond
Ki volt barátja körötte tolong
Három kakasa hirdeti körbe
Égbe takarják nem buta földbe

Ha átlátszóvá válnak a kövek
Jeget vacsorál minden nagykövet
A csillár ágán morzsa csillagok
A perc lakája én magam vagyok

A padlót finom vászonnal fedik
Festékbe léphetsz ha megengedik
Sétálsz a földön készül a csoda
Képpé lényegül a cipőd nyoma

A meséket itt mindig elhiszik
És nagyon ritkán számolnak tízig
Kilencnél elfogy minden tudomány
Hét a sárkányfej három a király

Majom-molnára horkol valahol
Drágakövekből épül a malom
Amíg elkészül vas lesz a kenyér
Pipacs terem a pékek tenyerén

Adott-e néked óriás diót
Beszéltetett-e tarka önmagadról
Leült-e véled ízes alkonyatkor
Vagy hallgatott mint háttér-rádiót

Parancsra kél és nyugszik itt a Nap
Holnap Te lehetsz ki parancsot ad
Végtelen hosszú napok éjszakák
Szabályozta a szabadság magát

A titkos kert igenis létezik
Egy néma szerzetes vigyázza reggelig
Kővé vált ősi dalokból farag
Éjszakánként egy színes madarat

A polgármester kürtőkalapja
Kigyulladt éppen tizenkét napja
Oltotta három tűzoltó-kocsi
Közkinccsé váltak bűzös roncsai

Szombat délre a csodák véget érnek
Záródnak ajtók záródnak térdek
A nevetés még megkapaszkodik
Egy csonka ágon zihál hajnalig

Sugaras isten korbácsa csattan
Tegnap még nyár volt ma meg tavasz van
Holnapra tél lesz pár napig időz
S végképp nyakunkra telepszik az ősz

A vízilónak van hét babája
hitetlenkedhetsz én jártam nála
a sok menyasszony fügefán terem
sosem tévedek mert van fegyverem

A parti sásban elrejtett ladik
Álmodik rólam viszünk valakit
Óriás bálna lebeg a vízen
Elférünk benne hogyha elhiszem

Sanó sehajta éritő eneg
Telat tevának ógaleng emek
Sikárti sengte véj csu ámitát
Rigorg liháta gágtu ánidád

Rendszerváltás volt Na'Conxipánban
Idegen asszony fekszik az ágyban
Bár simogatják játszanak vele
Bronz az ágyéka beton a feje

Volt vala rangod címed és nemed
Viharok jönnek elfújják neved
Földön tart puszta őrzött életed
Valahol messze erdők zengenek

Gáláns úr hajlong tanulom nevét
A kék teraszon kér egy feketét
Tar fejéről most elszáll a kalap
Mosolyainkhoz koccan a harag

Maradj még csonka márciusi kedd
Bóka bánattal terhes a liget
Az almafákban alszik a tavasz
A hinta-holnap hideg mint a vas

Ne nézd a nőt a kontya mily zilált
Ma hagyja el az ős Na'Conxipánt
De visszatér az arca fényteli
Akármit őriz érted is teszi

A szőke úr a cilinder alatt
Piros mosollyal őriz egy halat
Míg érte jönnek delelőre kap
S macskák álmában dorombol a Nap

Kigöngyölték már a naftalinból
A grófné gangos sétára indul
Udvartartása bár láthatatlan
Körülzsibongja lélek-alakban

Az éjszaka a tyúkudvar gyöpén
Csírázni kezdett egy csodás növény
Mit meg nem tennék ennyi örömér'
Bűzével őrzi a kóbor görény

Egy másik reggel vagy még éjszaka
Hiába vártad nem tévedt haza
Mert nem ígérte és nem is üzent
Nem billent helyre a keserű rend

Gyász után a korzók borbélyszagban áznak
Pedig nincsen ünnep és nincsen vasárnap
Csipkés főkötőink jól eltrafikálnak
Kencefice boltos csak éjfélkor zárhat

A mesterek keménykalapban járnak
Templomba mennek minden vasárnap
Az már a város külön szégyene
Hogy a csapszékben soha sincs mise

A libás kofa fogorvosra vár
Aranyat hozott jól fial a máj
Csináltat nyomban két nagy agyarat
Feldöfi rájuk a mosolyodat

A tündér három hétig volt beteg
Ápolták sorban cinkék verebek
Táplálták dúsan hollók és sasok
Tanúsítom a szomszédja vagyok

Az iskolába mindenki bejár
Gyerek szülő és néha egy tanár
A tanév végén egymásra néznek
Lesütött szemmel helyet cserélnek

Vadászok járják be a berkeket
A tenger partján halászni lehet
Természetes ha nincs hal csak halász
Fel sem tűnik ha nincs vad csak vadász

Nem messze innen egy kisvárosban
Több aranyból készült kislábos van
Senki se tudja ki őrzi őket
Így határtalan a betörőkedv

Titkos kocsma volt a csónakházban
Néhány fillérért ott zongoráztam
Bármit hazudtak rólam a halak
Buta vágyakkal repült a kajak

Tüzet őriznek a tűztoronyban
Már ahol ilyen tűztorony van
A láng rabságban nem szaporodik
Beléverik hogy milyen szabad itt

Itt élünk mind az üvegfal mögött
Üveg a rózsa de már eltörött
Üveg a macska a szív a közöny
Üvegből vagyunk Mester köszönöm

Tintában fürdött szárítkozik már
Egy itatósból hajtogat ruhát
Nincs ki picit is sajnálná húgát
Szomszédja őrzi császári titkár

Sötét menyasszony sajtszagú járom
Távol harang szól közel az álom
Mókusok mondják tehát szentigaz
Hosszú hetünk volt ránk fér a vigasz

A moziban a régi film pereg
Mégis beülnek rá az emberek
Nézik a vásznat könnyük elered
Értük is csillog ami nem lehet

A századvégi parfümös füstben
Feltűnt arcodon a tört ezüst jel
Mint narancsokon ama hó alatt
A hadüzenet napja volt e nap

Az űrhajókat egy rétre viszik
Holnap útrakél végre mindegyik
A kabinokban ócska vánkoson
Potyautasként száll a bánatom

Kék gömb sugárzik elpattan elég
Ne nézd halálát fújj egy feketét
Szivárványt őrzöl szempillád alatt
Oszd szét közöttünk ami megmarad

Nem volt a rácson se zár se lakat
Befuttatták rézzel a platánokat
Miénk a kert most tar fényben dereng
Belépünk együtt nem mersz nem merek

Egy elhagyatott kovácsfújtató
Egy régi álarc föld alatt a tó
Mind-mind az emlék öblében pihen
Vitorlát bontok mindet elviszem

A leánykérés kerti ünnepély
Csíkos ruhában jön a vőlegény
Az egész város tele lesz vele
Bilincsben volt a menyasszony keze

Gonosz törpéket festett egy bolond
Aki korábban nálad udvarolt
A másik rászólt rizsporos fejek
Rokokó álmát ne adja neked

Csak morgolódnak a martalócok
Ki látott ilyent ebédre kócot
A bábjátékos zárja a boltot
Paszulyba főz egy sonkacsontot

A varázslónak három a neve
A harmadik rég el van feledve
Az első titkos másik tiltva van
Nem is varázsló már csak tintahal

A szerelmesek ászai szentek
Alsót és felsőt meg se ismernek
Csillagzáporban szemek beszélnek
És hangtalanul zeng zeng az ének

A sorrend mindegy mégis hátra állsz
Nem választhattad az egész bazárt
Asszonyod választ ha más nem marad
Fénnyel tölt meg egy csorba poharat

A katedrális üvegablakába
Bagoly billent be most nagyon kába
Odabenn egy percre elhal az ének
Bagollyá lennék ha szeretnétek

Gazdag a koldus van egy kalapja
Virágot tűz rá megigazgatja
Emlékké kékül majd hazatérve
Hat falu lánya bolondul érte

Csillogó vértek suhogó szablyák
A porcióját dúsan kiszabják
Háború nincsen táncba citálják
Forgati lágyan ölbeli párját

Pőre leányok járták csudamód
Táncokkal vártuk a néma hajót
Nem gyújtottunk a parton őrtüzet
Világított a tiszta őrület

A régi háznak kéménye sincsen
Vasmedve babrál a fakilincsen
A szemöldökfa régen leesett
Nagy munka várja a gyerekeket

Ha fordulsz fordulj pörögj ha lehet
Másik utcából jönnek a hetek
Arctalan éjben maszkod hentereg
Amíg éjfél volt nem szerettelek

Többet mondok el ha megismerem
Nincsen tengerem nem jártam hegyen
Nem nézhettem meg a történelmet
Csak fényképeztem Sietnem kellett

Amíg a szél fújt hittem a halált
Most itt kerincél de a szél elállt
A másik térből figyelem magam
Van még esélyem azaz még ma van

Méláz a bakter elmondta versét
Nyugodtan alhat gazda és vendég
Nincs helye könnynek nincs helye gyásznak
Vízre vigyáztak tűzre vigyáztak