Egy fényes estén kedvesen
rám nézett tágra nyílt szemekkel
tojásból épp kibújt gyermekem
és megszólalt halkan, csendesen:
"De szép Kék a Hold anya
csillogóbb, mint valaha"

Válaszommal nem siettem
visszavágni mégse kéne
szeretettel belémerültem
csöppségem mosolygós szemébe
két ártatlan kerek
ámuló őszinteségbe.

Megláttam benne azt,
mi ott ragyogott kéken
saját szemem, mint holdfényes tükör
és akkor megértettem végre
mindkettőnk szívében
a Kék Hold örökké tündököl.