2. fejezet - KÉRDÉS A SEMMIHEZ
Gyilkos lelkek
Megöltelek, mégis
előtted haltam én,
te lettél gyilkosom.
Szíven szúrtál,
lelked adta kezedbe tőröd,
álszent mosolyod volt
hozzá a sátáni kacaj.
A szeretet csecsemőjét
saját köldökzsinórjával
fojtottad meg,
ezért ítéltelek halálra,
s halálod neme legyen az Élet.