Önéletrajz

Életem egy folytatásos regény, mit nem én írtam, sajnos nem én... Egerben, ebben a történelmi múltú kis hegyvidéki ékszerdobozban születtem és élek ma is. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hisz egy kertvárosi csendes övezetben, három csodás pasival lakom együtt, akik közül kettőt - két fiamat - a harmadiknak köszönhetem. A versekkel való különös kapcsolatom középiskolában kezdődött, ahol az órákon olykor csak bámultam ki a tanterem belső udvarra néző ablakán, néztem a kéményből felszálló füstöt, a madarakat, a fák tetejét. Ábrándoztam, gondolataimból rímeket faragtam és leírtam. Ezeket a versecskéket elsőként irodalom-tanárnőmnek mertem megmutatni, kíváncsi voltam mit szól hozzá. Folytatásra biztatott. Elsőként Petőfi költészete volt rám nagy hatással. Egyszerű és szép versei rögtön szíven találtak. Később József Attila és Ady bűvöltek el, valamint Arany balladái. Mai napig örömmel olvasok tőlük. A prózák közül, az akkori legnagyobb élmény Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból c. műve olvasásakor ért, majd ezen felbuzdulva kezembe vettem a Félkegyelmű c. vaskosabb művét egy nyári szünet erejéig. Az irodalom mellett a matematika és a sport töltötte ki időm nagy részét. Edzői pályatervem azonban egy sérülés miatt kudarcba dőlt, így történt, hogy a Kossuth Lajos Tudományegyetemen landoltam és programozó matematikusként szereztem diplomát. Programozóként helyezkedtem el. Az informatika világa látszólag messze áll az irodalomtól, de bennem mégis jól megférnek- még nem panaszkodott egyik sem. Jelenleg az Eszterházy Károly Főiskola Kommunikáció szakos hallgatójaként készülök második diplomám megszerzésére. Az ok egyszerű: sok minden érdekel, nem szeretnék beszűkülni, és időnként nem árt megtornáztatni az agyat sem. Szerintem az iskolarendszerű tanulás azon formája az ismeretek megszerzésének, ami a vélt időhiány ellenében "kényszerként" igen jól működik - pláne ha borsos ára is van -. Most olyan tárgykörrel ismerkedem, amire az eddig tanulmányok során és szakmám jellege miatt nem volt lehetőségem - mint például nyelvészet, művelődéstörténet, pszichológia... -. Az évek múlásával művészeti érdeklődésem is tágulni látszik. Zenei téren az eddig kedvel könnyű és népzene mellé belépett a komolyzene, élén Pavarottival. A festészet iránti vonzalmam középpontjában álló Salvador Dali mellett, ma már a XX. századi művészeti kavalkádból számtalan alkotás el tud bűvölni- Picasso éppúgy, mint Magritte vagy Míró... A legnagyobb csodát mindezek előtt számomra mégis a természet művészete jelenti! A legapróbb növénytől a leghatalmasabb hegyekig óriási élményt jelent minden rezdülése. Épp ezért gyalog, bicajjal vagy épp síléccel a lábamon próbálok minél több élményt szerezni és elraktározni az emlékek megtölthetetlen tárában. A sok év alatt sok versem született, nem tudnám megszámolni őket. Írtam, ha bánatom volt, írtam, ha öröm ért, máskor meg azért írtam, hogy valakinek örömet szerezzek vele. Legtöbbször pedig egyszerűen úgy érzem, hogy most ÍRNOM KELL. Verseimbe, mint torz tükrökbe nézek, és a végén összerakva őket meglátom magam!