1. fejezet - A MOSOLY FINTORA
Örök Attila
József Attila emlékére
Szegényen írt szegénynek,
fölös szavakkal nem papolt,
örült kenyérnek, víznek,
ha olykor sors kegyeltje volt.
A zavaros Duna csak folyt tova,
sorok közt rejtett kikötő,
hullám sodorta parttól otthona,
messzi szabadságsziget-jövő.
Tükre a múltnak mi nincstelen,
nem kér sokat, ruhátlan árva,
kialudt mécsesnél írt költészete,
alulról néz a puccos fényárba.
Üzenet sorok közt rímeit faragta,
tűzben daloló kopott ruhák fénye,
versekből szőtt meleg takaróval
száműzött a fagy jeges fölénye.
Forró ének zeng kihűlt végtagjain,
körötte virágzó napsütés ragyog,
Attila örök, szívekben lángoló sorai
nemzedékek zászlóin lobog.