1. fejezet - A MOSOLY FINTORA
Sakálok bálján
Hibátlan-szürke úri parádé,
mint parfümgyár tömény lehelete.
Díszesen csomagolt óriás csokoládé,
mézes-mázos masnik bonboniere.
Sehol egy ránc, egy hajtás,
vasalt arcok festett mosolya.
Aranyló fénnyel villogó ujjpercek,
előreírt forgatókönyv doh-szaga.
Valódi álcák mögött ál-valóság képe,
színtelen színekkel palettára téve.
Tucat képeket festő, kikiáltott művész,
mű értő-közönség kényére-kedvére.
Estfénye-szónoklat zuhan a csendre,
feszülten dadogva a papírszövegbe.
Ki írta? Ki érti? Ki mondja: tényleg?
Végét jelentő, buzgó éljenzés a lényeg.
Hibátlanul szürke úri parádé,
mint parfümgyár bűzös illata,
sehol egy ránc, végtelen tánc,
vasalt arcok feslett mosolya...