1. fejezet - A MOSOLY FINTORA

Bocsáss meg

A legnagyobb vétkem e földön
hibáimmal élni szüntelen,
szeretteimet megtiporva
áll előttük lelkem meztelen.

Bocsáss meg nekem és a sorsnak,
mert életedbe beléptetett,
nélküled kevés színe volna,
mi nekem itt elrendeltetett.

Barát ki szív zugába bújik
azonnal érzi, amint dobog,
s lüktetése fájdalma csupán
elmúlandó elmeállapot.

A barátom szembeköp ha kell,
bár közben a szíve megszakad,
sohasem utánam dobja el
a büszkeség-sérült poharat.

A barátság-szivárvány ragyog
éltető fényű vízcseppeken,
nem ócska zsibvásáron kapott
rossz kacat a semmi-sincs hegyen.

A legnagyobb vétkem e földön,
hibáim cipelni hátamon,
mégis nemes meztelen lelkem:
szeretteim vétkét vállalom.

< >