4. fejezet - TÖREDÉKEK
Szavak
Egymás után,
menetelnek,
együtt, mint a katonák,
értelmüket
megértheted
lépkedő sorok nyomán.
Száj kiejti,
toll leírja,
szemed rója sorait,
szíved érzi,
lelked vérzi
gondolatok porait.
A kő mit eldobsz,
messze landol,
koppan, ott
némán megáll,
szárnyal
ó szív-szó,
zuhanó
bánatba száll.
Szél repíti,
távoli tájra,
olvassa
honos, s hontalan,
megérti
mind ki a sorok közt
sorsát látja,
boldog, s boldogtalan.