2. fejezet - KÉRDÉS A SEMMIHEZ

Gyilkos lelkek

Megöltelek, mégis
előtted haltam én,
te lettél gyilkosom.

Szíven szúrtál,
lelked adta kezedbe tőröd,
álszent mosolyod volt
hozzá a sátáni kacaj.

A szeretet csecsemőjét
saját köldökzsinórjával
fojtottad meg,
ezért ítéltelek halálra,
s halálod neme legyen az Élet.

< >