4. fejezet - TÖREDÉKEK
Csak egy nap az élet
Csak egy nap az élet,
és minden belefér.
Születtél a nap első sugarával,
az ember büszke tudatával.
A fény, a meleg egyre több lett,
nőttél, a világ egyre nagyobb lett.
Ahogy az első szó megjelent ajkadon,
te lettél önmagad azon a hajnalon.
Ízlelgetted, kóstolgattad,
mint reggelit az életet,
evés közben jön meg az étvágy,
így történt veled, hogy
egyre többre, jobbra, szebbre
vágyott a test, a lélek.
Fejest ugrottál, mint forró levesbe,
sokszor megégetted magad,
majd rájöttél, hogy le is kell
hűteni olykor a vágyakat.
Rájöttél, hogy a tortát
nem mindig habbal kapod,
hogy a kávé sem mindig
ízetlen, fekete szurok.
Rájöttél arra is, mi az szeretni,
mit jelent, ha a társ
nemcsak a boldog perceket,
de a rágós húst is felezi veled.
Most már nem sürgeted
az asztalt csapkodva,
mikor teszik eléd,
hol az ebéd, mikor lesz vacsora.
Tudod ott mélyen, hogy egyszer
eljő a pillanat, mikor lehűl minden,
akkor a sötétség nem ereszti többé
feléd az éltető sugarakat.
Ám addig is,
minden villanásnak íze van,
és a jó ízt megtanultad becsülni,
vele tisztelni a szakácsodat, az életet.