2. fejezet - KÉRDÉS A SEMMIHEZ

Mondd, mit ér

Mondd mit ér a szép szó
ha durva burka sért!
Mondd mit ér a szépség,
ha bele megannyi,
ronda féreg fért!
Mit ér a józan ész,
a büszke öntudat,
ha mások élvezettel
tapossák sárba azt.
Mit ér az élet édes illata,
ha csupa keserűség
annak zamata.
Mit ér a kék ég,
a zöld fű, a hegyek,
ha nem hagyják, hogy
közöttük boldog legyek.
Mit ér a jóság,
ha pofon a fizetség,
és gyilkos indulatra
létezik még mentség.
Míg az öldöklésre
van jogos védelem,
s a tiszta érzések
bemocskolhatók,
mit ér addig az ember
lelke, becsülete,
mit ér szívében szeretete!

< >