1. fejezet - A MOSOLY FINTORA

Végső lenyomat

Hideg teremben fekszem meztelen,
felém kiáltó lángoló falak,
fénytelen szemem dermedt tükrében
képekben lüktető vörös folyam.

Kéjjel festett, tomboló fájdalom
fagyos félelemmel kúszik sejtemig,
melegen ragacsos, édeskés illatával
rátapad bőrömre, simogat reggelig.

Sivár fény dereng rozoga rések közén,
hideg szél süvít életem vörös kövén,
meg sem rezdül testem, választalan,
merev közönnyé váltan vigasztalan.

Vérvörös vászon-képen dermedt tetem,
alig-száradt festmény tépett kereten,
üres teremben vérrel festett, lángoló falak,
vad fájdalommal a pőre test felé kiáltanak,
a padló meleg, ragacsos, édeskés illata
körbeleng, egy alkotó végső lenyomata.

< >