1. fejezet - A MOSOLY FINTORA
Üzenet
József Attila emlékére
Tanítónak szánt engem a sors,
átadjam mindazt, mi gondolat,
'fura ura' szavától szegény sor
lett életem, örök ítélet-otthona.
'Horger Antal'-ok végigkísérnek
bősz büszkeséggel taposnak reánk,
észrevétlen porrá tört életek kísérik,
megállíthatatlan lépteik nyomát.
Tollat kardként így forgatva,
szavakat kaszabol a bú,
nem véres, csupán éhes kín e
költői, szótlan szó-háború.
Egyként üzennek a sorstalan sorok,
nyomort viselni tanítanak,
sötét magányba fénylő csillagok
mindenkit ó, beragyogjanak.
Írjátok ti is lelketek dalát,
célját éri így a szunnyadó gondolat,
boldog nyomorúságok égi hangját
hallani szerte-földön fénylő-nap alatt.