3. fejezet - VALLOMÁSOK

Kísértet

Még soha nem érzett Végzet
tovasuhan a lépted,
a vágy kísértet
az ablakodon benézett,
leheletét még érzed,
beleborzong a véred.

Ujjával érintőn,
beléd mar dermesztőn,
hullámzó tested sikolya
a vágy égető, éltető mosolya.

Csupa seb csókjai,
hideget lehelő bókjai,
forr a levegő,
táncolnak a lángok,
beléjük merülve
a kísértet után én is
hamuvá válok.

< >