Január 2.

 

Jézus nevenapja, más liturgikus hagyomány szerint az újév és vízkereszt közé eső vasárnap* A magyar református egyház újév napján ünnepli.

Ismeretes, hogy a régimódi katolikus magyar nép legkedvesebb archaikus köszönési módja: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Mindörökké amen. Figyelemre méltó, hogy ez a köszönési formula nyugati és déli katolikus országokban nem általános, inkább csak Közép-Európában.

Régi katolikus parasztok, ha munkába fogtak, útra indultak, Jézus nevével fohászkodtak.

Jézus nevének tisztelete Szent Pál intelmében gyökerezik: Jézus nevére minden térd meghajoljon, a mennyeieké, a földieké és a földalattiaké (Fil 2, 10). Ennek az apostoli tanácsnak csökevénye, hogy sok jámbor katolikus Jézus nevének hallatára még a fejét is meghajtja.

A középkorban kezd a szentnév liturgikus tisztelete bontakozni. Igazában a franciskanizmus virágoztatja föl. Szent Ferenc végrendeletében meghagyja, hogy még azokat a papírdarabkákat is össze kell gyűjteni és tiszteletben tartani, amelyeken Jézus neve olvasható. Ennek a mágikus-misztikus névtiszteletnek új lendületet ad a XV. században megújuló obszerváns mozgalom, amelynek egyik vezéralakja, Sienai Szent Bernardin a tiszteletnek új formáját találja ki. Prédikációi végén táblát mutat föl, amelyen Jézus nevének görögbetűs rövidítését lehetett látni: YHS. Ebből később a Yhesus Hominum Salvator (= Jézus az emberek Megváltója) jelentést olvasták ki.

A tisztelet legkorábbi, XIV. századbeli hazai nyoma a Gyulafehérvári Glosszák első, emlékeztető versezete, amely Jézus nevét magasztaló beszédnek szolgál vázlatul:

 

J: Jocunditas moerentium.
E: Eternitas viventium.
S: Sanitas languentium.
U: Ubertas egentium.
S: Satietas esurientium.

 

Magyar áttétele:

 

Háborságban valáknak kegyössége,
Élőknek öröksége,
Kórságban valáknak egéssége,
Szükségben valáknak hévsége,
Éhezőnek elégsége.*

 

Jézus nevének fölidézésével, ábrázolásával és tiszteletével az obszerváns mozgalom az Egyházat fenyegető veszedelmeket (huszitizmus, bogomilizmus, török) akarja megszégyeníteni, mintegy egzorcizálni. A középkor végén miséje is született.*

Az obszerváncia másik vezéralakja, Kapisztrán Szent János 1453-ban Boroszlóban Invocabit vasárnapján mondott beszédében az ördög kísértése ellen egyik eszköznek Jézus nevének segítségül hívását (invocatio nominis Christi) tartja. Egy másik beszédében meg azt mondja, hogy a Lucifer és Mihály arkangyal közti harcban a hadi jelszó Jézus volt, és a zászlón az ő neve ragyogott. Mikor Lucifer erről gondolkodott: székemet északra teszem, és hasonló leszek a Magasságbelihez, Istennek fia így szólt Mihályhoz: vedd zászlódat, és szállj harcba vele, és ezt kiáltsd: Jézus, Jézus, Jézus! És a zászlón Jézus neve volt fölírva. Mihály engedelmeskedett, és Lucifer követőivel együtt abban a pillanatban a pokolba húllott.

Kapisztrán a Jézus-monogramot ráfesteti azokra a zászlókra, amelyek alatt Nándorfehérvárnál (1456) a török ellen harcolnak. Ismeretes az is, hogy az egykorú leírások szerint a Hunyadi- és Kapisztrán-vezérelte sereg ajkán Jézus nevével győzi le a törököket.*

Régi hagyománya volt a magyar református igehirdetésnek, hogy Lukács evangéliuma (II, 21) – nevezték az ő nevét Jézusnak – alapján az újév első napján tartott prédikációt rendesen Jézus nevének szentelte. Ilyenkor kiterjeszkedtek a szokásos nevek értelmének fejtegetésére is, és híveiknek tanácsot adtak a helyes névadást illetően. Szegedi Kis István egyik tanításában e napon az. izraeliták körülmetélkedéséről és a keresztények keresztségéről szólván,* a keresztnevek értelmét és jelentését magyarázta. Beszéde közben fölhozta az Ursula nevet is, ami nyelvünkön nőstény medvét jelent. Ezt hallván egy hasonnevű asszony, Furia Albert szeszélyes felesége, fúriaként hagyta el Isten házát, és otthon elpanaszolta urának, hogy az ő nevéből a pap csúfot űzött. Nyilván csak az ő lealacsonyítása miatt szólt így. Követelte, hogy a rajta esett csúfságot torolják meg.

 

*

 

A Dicsértessék a Jézus Krisztus formula franciskánus előzményekből, egy franciskánus pápa, V. Sixtus jóváhagyásával bontakozott ki.

 

A kultusz később sajátos barokk formában, biblikus invokációkban is jelentkezik: litánia a Fiúistenhez, mely a Jézusnak különb-különb féle titulusait hozza elé a Szentírásból:

Testté lett Ige (János I).

Malaszttal és igazsággal teljes Ige (János I).

Az Úrnak Igéje (32. zsoltár).

Úristen, ki által mindenek lettek (János I).

Izraelnek áldott Ura és Istene (Lukács I).

Istennek egyetlen egy Fia (János III).

Istennek szerelmes Fia (Lukács III).

Üdvözítő Úr Krisztus (Lukács II).

Nagy és Fölségesnek Fia (Lukács I).

Az élő Istennek fia (Máté 16).

Emmánuel, azaz velünk az Isten (Máté I).

Egyetlen egy Fiú, ki az Atya kebelében vagy (János I).

Istennek egy Fia, kiben kedve tölt az Atyának (Máté III).

Az Úrnak mindenható Beszéde (Bölcsesség 18).

Öröktől fogva elrendeltetett Bölcsesség (Példabeszédek 8).

Áldott, ki az Úr nevében jött (Lukács XIX).

Az Úrnak karja (Izaiás 53).

A mi Istenünktől származott üdvösség (Izaiás 52).

A láthatatlan Istennek képe (Kolossz. I).

Jézus, kinek oly név adatott, ki mindenekfölött való (Fil. II).

Jézus, ki mindeneket a Te erődnek Igéje által hordozol (Zsidók I).

Jézus, az Isten teremtett állatinak kezdete (Jelenések 3).

Jézus a sok atyafiak között elsőszülött (Kolossz. I).

Jézus, mindenek örököse (Róma 8).

Jézus, a mezők virágja és gyöngyvirágja (Zsidók I).

Jézus az Úrnak igaz magva (Énekek éneke 2).

Jézus a nemzetségek várása (Izaiás 4).

Jézus, ki csudálatos, tanácsadó és erős Isten vagy (Izaiás 9).

Jézus, az Úrnak angyala (33, zsoltár).

Jézus, a testamentomnak angyala (Malachiás 3).

Jézus, a földön láttatott és az emberekkel társalkodó Isten (Baruch 3).

Jézus, Ábrahámnak magva (Calaták 3).

Jézus, Jákobtól föltetszett csillag (Num 14).

Jézus, a Júda nemzetségéből való oroszlán (Jelenés 5).

Jézus, Jessének gyökere (Izaiás 11).

Jézus, Dávidnak fia (Máté I).

Jézus, embernek fia (János XIX).

Názáretbéli Jézus (János XIX).

Jézus, az asszonyállattól környülvétetett férfi (Jeremiás 31).

Jézus, a Boldogságos Szűztől született Szent (Lukács I).

Jézus, a Boldogságos Szűz Máriának elsőszülött fia (Máté I).

Jézus, a Boldogságos Szűz méhének gyümölcse (Lukács I).

Jézus, a názáretbéli József fia (János I).

Jézus, a földből származott Igazság (84. zsoltár).

Jézus, akinek nevében minden térd meghajol, a mennyeieké, a földieké, és a föld alatt valóké (Fil II).

Jézus, akiben minden bölcsességnek és tudománynak kincsei el vannak rejtve (Kolossz 2).

Jézus, aki által mindenek lettek, és aki nélkül semmi sem lett (János I).

Jézus, akiben minden istenségnek teljessége lakozik (Kolossz. 2).

Jézus, Melkizedek rendén való főpap (109. zsoltár).

Jézus, szent, ártatlan, tiszta, a bűnösöktől elválasztott főpap és az egeknél följebb való (Zsidók 9).

Jézus, nagy főpap, ki az eget által hatottad (Zsidók 4).

Szelíd és alázatos szívű Jézus (Máté 11).

Ezerek közül kiválasztott vőlegény (Énekek 5).

Jézus, az Anyaszentegyház tagjainak feje (Kolossz I).

Jézus, minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje (Kolossz 2).

Jézus, jó pásztor, ki a Te lelkedet a te juhaidért adtad (János X).

Jézus, a mi lelkünknek pásztora és püspöke (Péter I, 3).

Jézus, szenteknek szeme (Dániel 9).

Jézus, a pásztorok fejedelme (Péter 1, 5).

Jézus, hív és igaz bizonyság (Jelenések 3).

Jézus, nagy próféta (Lukács VII).

Jézus, próféta, Férfi, az Isten és mind nép előtt cselekedettel és beszéddel hatalmas (Lukács XXIX).

Jézus, bizonnyal próféta, ki e világra eljövendő (János VI).

Jézus, minden nemzetektől kívántatott Messiás (János IV).

Jézus, ki a szegényeknek jó hírt mondani, a töredelmes szívűeket meggyógyítani és a foglyoknak bocsánatot prédikálni küldettél (Izaiás 61).

Jézus, ki megkenettettél az Úrtól és Szentlélektől (ApCsel 13).

Jézus, ki az Istentől az igazságnak olajával mások fölött megkenettél (44. zsoltár).

Jézus, ki gyönyörűséges vagy az emberek fiai fölött (44, zsoltár).

Jézus, ki az egész földön nagy király vagy (46. zsoltár).

Jézus, a zsidók királya (Máté II).

Jézus, Izraelnek királya (János I).

Jézus, ki a földi királyokat fellyül haladod (88. zsoltár).

Jézus, ki törvényadó urunk vagy (Izaiás 53).

Jézus, az Istentől elválasztott és megtiszteltetett Kőszál (Péter I, 1).

Jézus, az építőktől megvettetett és a szeglet fejévé tétetett Kőszál (117. zsoltár).

Jézus, a hegyről kéz nélkül elvágattatott Kő (Dániel 2).

Jézus, Sionban helyheztetett, fölséges szeglet és elválasztatott drágakő (Efezus 2).

Jézus, ki Izraelben sokaknak veszedelmére és sokaknak feltámadására tétettél (Péter I, 2).

Jézus, a világnak fényessége (Lukács II).

Jézus, igaz világosság, ki e világra jövő embereket megvilágosítod (János VIII).

Jézus, hajnali fényes Csillag (János I).

Jézus, Igazságnak Napja (Jelenések 12).

Jézus, aki Út, Igazság és Élet vagy (Malachiás 4).

Jézus, ki igaz szőlőtő vagy és mi szőlővesszőid vagyunk (János XIV).

Jézus, Dávidnak kulcsa (János XV).

Jézus, a juhoknak Ajtaja (Jelenések 3).

Jézus, az Isten testamentomának Szekrénye (János XX).

Jézus, elrejtett Manna (Jelenések 11).

Jézus, az égből leszállott, élő és igaz Kenyér (János VI).

Jézus, életnek és értelemnek kenyere (Eccli.25).

Jézus, a világnak életet adó Isten kenyere (János VI).

Jézus, mi mindennapi kenyerünk (Máté VI).

Jézus, az emberek szívét erősítő kenyér (10. zsoltár).

Jézus, kövér kenyér, ki gyönyörűséget adsz a királyoknak (Genezis 49).

Jézus, az Istentől származott Mester (János IV).

Jézus, a földi királyok fejedelme (Jelenések 1).

Jézus, békesség Istene és Fejedelme (Tessz I, 5).

Jézus, mi békességünk, ki kettőt eggyé tettél (Efezus 2.)

Jézus, mi Mesterünk és Urunk (János XIII).

Jézus, uraknak ura és királyoknak királya (Jelenések 17).

Jézus, fájdalomnak Férfia, a nyavalyákat viselvén (Izaiás 53).

Jézus, aki bizonnyal a mi nyavalyáinkat viselte (Izaiás 53).

Jézus, akinek sebeitől meggyógyultunk (Izaiás 53).

Jézus, aki minket szerettél és megmostál a mi bűneinkből a Te véreddel (Jelenések 1).

Jézus, akire rakta az Isten mindnyájunk gonoszságit. (Izaiás 53).

Jézus, aki mint a bárány, halálra vitettél (ApCsel 8).

Jézus, aki mint a bárány, az ő nyírői előtt megnémultál (Izaiás 53).

Jézus, makula nélkül való Bárány (Exodus 1).

Jézus, világ kezdetétől fogva megölettetett bárány (Jelenések 5).

Jézus, aki megsebesíttettél a mi gonoszságunkért és megtörettél a mi vétkeinkért (Izaiás 53).

Jézus, aki népedet az ő vétkeitől megszabadítottad (Máté XI).

Jézus, aki Fejedelmünk és Üdvözítőnk (ApCsel 2).

Jézus, a nemzeteknek az Istentől küldött Üdvözítő (ApCsel 28).

Jézus, a mi bűneinkért való engesztelő (János I, 2).

Jézus, aki minékünk az Istentől bölcsességünk, igazságunk, megszentelésünk és váltságunk lettél (Kor I, 1).

Jézus, a mi vallásunknak Apostola és Főpapja (Zsidók 3).

Jézus, ki nem az igazaknak, hanem a bűnösöknek hívására jöttél (Máté IX).

Jézus, ki az elveszteket keresni és üdvözíteni jöttél (Lukács XIX).

Jézus, aki magadat semmissé tévén, szolgai személyt vettél magadra (Fil 2).

Jézus, aki érettünk szent Lelkedet letetted (János I, 3).

Jézus, aki véreddel szerzetted az Anyaszentegyházat (ApCsel 20).

Jézus, aki szolgálatra jöttél (Máté XX).

Jézus, aki a keresztnek haláláig engedelmes lettél (Timót I, 2).

Jézus, ki az Isten és emberek között közbenjáró Ember, Jézus Krisztus vagy

Jézus, az új testamentomnak közbenjárója (Zsidók 8).

Jézus, a Hitnek kezdője és véghezvivője (Zsidók 12).

Jézus, aki minket a következendő haragból kivettél (Tessz. I, 10).

Jézus, én Uram és én Istenem (János XX).

Jézus, erős Úr és hatalmas a harcon. (23. zsoltár).

Jézus, seregeknek Ura (Zakariás 2).

Jézus, a holtaknak első szülötte (Jelenések 1).

Jézus, feltámadásunk és életünk (János XI).

Jézus, aki megholtál volt és élsz (Jelenések 2).

Jézus, aki eladattál a mi gonoszságainkért és feltámadtál a mi megigazulásunkért (Róma 4).

Jézus, aki minket az Atyaistennek országivá és papjaivá tettél (Jelenések 1).

Jézus, ki feláldoztattál, mert magad akartad (Izaiás 53).

Jézus, ki Húsvétunk (Kor I, 5).

Jézus, akinél vagyon a halálnak és pokolnak kulcsa (Máté 28).

Jézus, aki minden egek fölébe mentél (Efezus 4).

Jézus, ki a magasságban a Méltóságnak jobb kezénél ülsz (Zsidók I).

Jézus, mi szószólónk az Atyánál (János I, 2).

Jézus, ki által járulunk az Atyához (Efezus 2).

Jézus, aki nagy, valál és jövendő vagy (Jelenések 1).

Jézus, ki mindenekben fejedelemséget tartasz (Kol 1).

Jézus, ki  örökkön élsz (Jelenések 1).

Jézus, a következendő időnek atyja (Izaiás 9).

Jézus, a szent városnak Temploma és égő Lámpása (Jelenések 21).

Jézus Krisztus, mi békességünk, ki kettőt eggyé tettél (Efezus 2).

Jézus, mi reménységünk (Timót I, 1).

Jézus, dicsőségnek királya (23. zsoltár).

Jézus, az örökkévaló világosságnak fényessége (Bölcs 7).

Jézus, dicsőségnek fényessége és az Isten állatjának Képe (Zsidók 1).

Jézus, az isteni méltóságnak makula nélkül való tüköre (Bölcs 7).

Jézus, életnek Fája (Jelenések 2).

Jézus, életnek Világossága (János VIII),

Jézus, életnek Kútfeje (35. zsoltár).

Jézus, életnek Adója (ApCsel 3).

Jézus Alpha és Omega (Jelenések 1).

Jézus, Kezdet és Végezet (Jelenések 18).

Jézus, Első és Utolsó (Jelenések 12).

 

Énekelt imádság a következő, amelyre valamikor, de még századunk elején is szintén szegedi halotti virrasztásokon, torokon, lefekvés előtt a családban sor került:

 

Dicsértessék Jézus este lefektünkben,
Dicsértessék Jézus este fölkeltünkben,
Dicsértessék Jézus jártunkban-keltünkben.
Légyen szánkban és szívünkben Jézus Krisztus neve
Mindörökké, amen.

 

*

 

Ha Jézus nevenapján hideg van, lendvavásárhelyi régi hiedelem szerint az állatok megszólalnak. Hallani is őket.

Alsósebes (Nižny Sebeš, 1652) és Jászberény (1692) franciskánus templomának Jézus neve a titulusa. Hasonlóképpen Székelyudvarhely középkori kápolnájának, az esztergomi Ipolyszakállas (Ipelsky Sokolec), a veszprémi Orczi, az egri Tiszanagyfalu (1932), Bóta (1938) és a szatmári Francsika, Halmi (Halmeu) templomának is.

A szegedi tanyák népe egymás között máig dicsértessékkel köszön. A környező tájakon még a múlt század második felében is úgy tartották, hogy a szögedi főd, vagyis a szegedi ember vármegyéket benépesítő hazája mindaddig tart, ott van, ahol még az idegennek is így köszönnek: Dicsértessék a Jézus!

A szegedi tájon, Bácska, Bánát több helyén Jézus nevenapján fogadták a cselédeket, hogy az eredeti megfontolás szerint Jézus nevében és áldásával történjék majd a szolgálat. A szegődni akarók ilyenkor, amennyire csak telt tőlük, legjobb ruhájukba öltöztek, úgy mentek a templomba. Nagymise után volt a szegődés, óbecsei nevén bitangvásár.

A szegedi tájon tréfásan Jézus nevenapja néven emlegetik az alkalmazottak havi fizetési napját.




Hátra Kezdőlap Előre