Március 17.

 

Longinus római százados, aki a keresztfán kiszenvedett Jézus oldalát lándzsájával megnyitotta.

 

A Debreczeni-kódexben* olvasható legendája elmondja, mikoron a többi vitézökkel állana édös uronk, Jézusnak keresztfája alatt, oldalát halálának utána kopjájával általöklelé. De látván a csodákat, melyek lőnek uronknak halála után, és előtte, hogy az napnak fénye elvesze, és nagy földindulás lőn, hín (= hitt) Krisztus Uronkban. Jelösben azért, hogy szömei a hosszú kórságnak miatta meghomályosodtanak vala. Az Uronk oldalából és szívéből kijött vérének egy csöppe a kópjáról szömében csöppenvén, megadattaték azonnal ő napi a világosság. Megtért, tanított, majd vértanúságot szenvedett. Kolozsvári Tamásnak a Keresztrefeszítést ábrázoló táblaképén (1427) egyik kezében a lándzsa, baljával pedig megnyílt szemére mutat.

Nem sok idővel azután elhagyván Pilátost és az apostoloktól megtanulván a hitöt... sok pogányokat térített a keresztyén hitre. Kényszeríteni akarják, hogy áldozzon a pogány isteneknek. Nem teszi, mire fogait kitörik. Ezután fejszét ragadott, a bálványokat összetörte, kikből az ördögök kimenvén, egyben kezdének jajgatni, és ennek utána a fejedelömbe és az ő társaiba menének. Könyörgésükre azonban kiűzte belőlük az ördögöket. Mind megtértek, köztük egy Afrodisius nevezetű tiszttartó is. A könyörtelen fejedelem azonban ismét üldözni kezdte Longinust. Afrodisius védelmébe vette, mire a fejedelem a nyelvét kivágatta. Ezért az Úr vaksággal sújtotta. Longinus kijelentette neki, hogy szeme világosságát csak akkor nyeri vissza, ha őt megöleti. Így is történt Longinus holtteste mellett a fejedelem zokogva tartott bűnbánatot, majd megkeresztelkedett és látni kezdett.

 

Legendájából érthető, hogy Longinust a középkorban szemfájósok hívták segítségül,* ennek azonban a hazai hagyományban nem találtuk nyomát. Egy XVI. századból való, nyakba akasztandó könyörgés* tanúsága szerint minálunk szívbetegek fordultak hozzá.

 

Contra cordiacam passionem collo ligatur. Vagyis: szívbaj ellen nyakra kötendő.

Vala egy vitéz, kinek Longinus vala neve, ki urunk Krisztusnak az ő szent szívét megöklelé, ki istenségének nem árthata, hanem csak emberségének, ezenképen ez öklelés ez embernek, Istvánnak – vel nomen – ugyan ne árthasson, parancsolok: Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevében. Amen.

Ligatur ad collum.

 

Sándorfalva javasasszonyai olyan szöveggel imádkoznak a betegre, amelyben ez is előfordul: Longénusz dárdája szüntesse mög a fájdalmakat! Egy pécsváradi német könyörgés szerint minden fájdalom ellen jó.*

A Szeged-alsóvárosi templomnak a Szent Vért ábrázoló, szőlőprésben szenvedő Krisztust idéző barokk oltárképén ott látjuk Langinust is.* Barokk szobra a budaörsi templom homlokzatán.*




Hátra Kezdőlap Előre