Március 25.

 

Gyümölcsoltó Boldogasszony, a Müncheni-kódex naptárában Máriának hirdetett napja, a szegedi eredetű Lányi-kódexben Testfogadó Boldogasszony, az Érdy-kódexben Asszonyunk Szűz Máriának szeplételen foganatja, a lőcsei kalendáriumban (1642) Boldogasszony fogadása, de már a Winkler-kódex naptárában és a Debreczeni-kódexben Gyümölcsoltó Boldogasszony, a moldvai csángó Gajcsánában Gyimőcsótó, az angyali üdvözlet napja: Mária megfogant a Szentlélektől. Már legrégibb liturgikus emlékeink számontartják. Jellegzetes elnevezéseit magyar fejleménynek kell tekintenünk.

 

Az Érdy-kódex* az ünnepet így magasztalja: ez az dicsőséges szent nap, kit Úristen próféta mondása szerént kiváltképpen teremte ez világon az tebb napok között. Annak okáért mindennek nagy lelki eremmel és szerelmes ajotatossággal kell ülleni és tisztelni. Mert ez mai napon vonyá le ő szent méhében az szeplételen Szűz Mária Atya mindenható Úristennek Szent Fiát, az édes Jézust. Ez mai napon mézillatot mutatának az kemény egek, mert Atyaúristen levetvén ő hozzánk való nagy keménységes haragját, irgalmasságot hinte az szegény világra. Ez mai napon egyesülteték egybe az kijelenthetetlen isteni természet emberi természettel az édes Szűznek szeplételen méhében. Ez mai napon az Szent Dávid királynak nemzetéből támadott szép szűz választaték, hogy Istennek szent anyja lenne, és melynek feldet áldott királyné asszonya. Ki miérettünk szenetlen esedezik dicsőséges Szent Háromság Úristennek elétte. Annak okáért nem illik minekünk és ennyi sok számlálhatatlan jóságokról elfeledkeznünk, és hálátlanoknak lennünk. Mert őmiatta élhetünk békével ez világon, ő miatta tehetünk jót, ő általa érdemelhetünk malasztot, őmiatta mehetünk mi halálunknak idején az erek dicsőségnek országára es.

 

Az ünnepi mise liturgiájához Padányí Bíró Márton följegyzése szerint* szép régi magyar hagyomány fűződött: karácsony napján és a Szűz Mária napjain, főképpen pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, vagyis az Ige testesülése és fogantatása napján, a misemondó pap az isteni szolgálatban lévő több társaival együtt az oltár eleibe mégyen. Ott a legelső, legalsó grádicson éppen a földig leborul, úgy imádja a megtestesült Igét és az isteni kegyességnek ebben kinyilatkoztatott titkát ilyen alázatossággal tiszteli.

Az ünnep ihleti az Üdvözlégy és az Úrangyala. imádságokat. Már Temesvári Pelbártnál olvassuk azt a jellegzetesen franciskánus-népies hagyományt, hogy aki Gyümölcsoltó napján ezer üdvözlégyet elimádkozik, annak teljesül a jóravaló kívánsága. Ez a híres barokk népszónok, a szintén ferences Telek József tanácsa is.

A hagyomány máig él. Kiskunfélegyházán és közelében, a ferencszállási Szentkút tanyavilágában, hasonlóképpen a palóc Hangonyban manapság is ezer üdvözlégyet a palóc Eperbocson, Bátorban és bizonyára még más környező falukban pedig ezer Úrangyalát szoktak Gyümölcsoltó vigiliáján az angyali üdvözlet emlékezetére végezni. Az ájtatosság alkonyattól éjfél utánig tart.*

Gyöngyöspata jámbor asszonyai hajnali három órakor a Gyümölcsoltó Boldogasszony zsolozsmáját végzik. Mint mondják, akkor jött Gábor angyal.

 

Az ünnepet magasztalják a XIV. századból származó Königsbergi Töredékek,* továbbá az Úrangyalának az a barokk ihletésű parafrázisa, kifejtése is, amelyet idősebb népünk, főleg az asszonyok máig megilletődötten szoktak imádkozni:

Az Úrangyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát és méhébe fogadá a Szentlélektől szent Fiát.

Köszöntlek Mária, köszöntlek Mária, köszöntlek Mária, köszöntött téged onnan felülről a magasságbeli Isten Gábor főangyal szavai által. Én is megköszöntlek harminchárommilliómezerszer ezen igékkel és minden szent angyalokkal, pátriárkákkal és minden megdicsőült szentekkel.

Üdvözlégy Mária, az Atyaisten leánya, üdvözlégy Fiúisten szent anyja, üdvözlégy Mária, Szentlélek Isten jegyese. Üdvözlégy Mária, a teljes Szentháromság eleven temploma. Üdvözlégy Mária, szent olvasónk királynéja. Üdvözlégy Mária, hajnali szép csillag. Üdvözlégy Mária, enyészhetetlen csipkebokor. Üdvözlégy Mária, szerető szívemnek kedves reménysége.

Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és főképpen halálunk óráján, szent Fiaddal jöjj a mi segítségünkre és vigasztalásunkra. Amen.*

Maga az Üdvözlégy is gazdag változatokban él szakrális népirodalmunkban. Egy prózai és egy verses szöveget idézünk* belőlük:

Üdvözlégy Mária, az imádandó Szentháromságnak legalázatosabb szolgálója. Üdvözlégy Mária, az Atyaisten által mindenek közül kiválasztott Szent Szűz. Üdvözlégy Mária, a mi urunknak, Jézus Krisztusnak legméltóságosabb anyja. Üdvözlégy Mária, angyalok ékessége. Üdvözlégy Mária, a próféták kívánatos ígérete. Üdvözlégy Mária, a pátriárkák dicsőséges királynéja. Üdvözlégy Mária, az evangélisták igaz mestere. Üdvözlégy Mária, az evangélisták gondos tanítója. Üdvözlégy Mária, a hitvallók szilárd erőssége. Üdvözlégy Mária, a hitvallók Kútfeje és tökéletessége. Üdvözlégy Mária, a szüzeknek kedves dísze és koronája. Üdvözlégy Mária, az élőknek és holtaknak vigasza és üdvössége. Légy velem minden kísértetben és keserűségben, szükségben, aggodalomban. Nyerd meg nekem halálom óráján minden bűneim bocsánatát és a mennyei paradicsomnak, az örök hazának elnyerését. Amen. Felajánlom neked lelkemet, testemet, te vezéreld érzékenységeimet: fülem hallását, szemem látását, kezem és lábam minden mozdulását. Legyen tied szívemnek minden dobbanása, hogy ajakam a te neved említésétől édesítse meg a lelkek keserűségét. Imádkozzál érettünk Istennek szent anyja most, de legfőképpen halálunk óráján. Amen.

 

Ének:

 

Üdvözlégy kinyílt szűz virág,
Szűzen szülő szép anyaság,
Kegyes Királyné asszonyság,
Csillaggal fénylő boldogság.

 

A mohácsi sokácok, villámlás, égiháború idején kezüket mellükön keresztültéve, anyanyelvükön ezt mondogatják: íme az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint.

Az Ige testté lőn és miköztünk lakozék szómisztikájáról János evangélista ünnepénél szólottunk.

 

*

 

A magyar vallásos néphagyományban Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, szemzés napja. Egy XVI. századi csíziónk szerint az ember ilyenkor Szűz Máriával almát olt.*

Egyik pécsi szőlőhegyen áll Bertalan apostol barokk kápolnája. Az oltármenza virággal, gyümölccsel telefestett előzéklapja a baranyai kálvinista templomok (Drávaiványi, Kórós) virágdíszeinek édes testvére, valósággal paraszti remekmű. Közepén medallion-szerűen az Angyali Üdvözlet van odafestve.

 

*

 

Jellemző az ünnep régi kultuszára, hogy a kertészkedő hajlamú Göndöcs Benedek újkigyósi plébános 1869-ben éppen Gyümölcsoltó Boldogasszony napján kétezer nemesített gyümölcsfacsemetét osztott szét hívei között.

Országszerte máig általános szokás, hogy ezen az ünnepen kell oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is most fogadta méhébe Jézust. A göcseji archaikus néphit szerint* amelyik fát ezen a napon oltják be, azt nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik ki belőle. Aki ilyen fát mégis levágna, megvakul, halála után pedig elkárhozik. Ez ugyanis annyi, mintha embert ölt volna. Még nyesegetni, tisztogatni, elégetni sem szabad. Maguktól kell elkorhadniuk. Hasonlóképpen vélekedik Zagyvarékas népe is:* nem szabad kivágni, amíg magától ki nem szárad. Ha mégis kivágják, vér folyik belőle. Ilyen fákról azonban igen jó oltani, mert az új oltáson majd áldás lesz. Bátya délszláv–magyar faluban az ünnepen ügyeskezű emberek szívességből házról házra járnak oltani.*

Székesfehérvár-Felsővároson, a déli Úrangyala-harangszó idején sorra rázzák a gyümölcsfákat, hogy majd bőven teremjenek. Söjtör zalai faluban az ünnepen szemzett rózsafára az olvasót is ráakasztják.* Csíkszentsimon (Sinsimion), Csíkcsicsó (Ciceu), Csíkjenőfalva (Ineu), Ajnád (Nadejdea) székelysége a mostanában oltott gyümölcsfákra igézet ellen piros szalagot köt. Csíkszentmártoniak most, az ünnepen szedik az oltóágakat.*

Nemesbükön a szőlő négy sarkában megmetszik a tőkéket, hogy jó termés legyen.*

A tápiógyörgyei gazda ezen a napon kimegy a kertbe és a gyümölcsfák törzsét kereszttel jelöli meg.

Szeged népe szerint az ilyenkor szemzett fából nem jó másnak ágat adni, mert ezzel a termést is odaadnák. A kiszomboriak ezen a napon gyümölcsfáikról lemetszett gallyacskákat tüzelnek el. Úgy vélik, hogy ezzel megakadályozzák a termés elférgesedését. A méhészek a röplyukakhoz is állítanak gallyakat, hogy fáikról a méhek majd jól mézeljenek.

Hangonyban szintén szemeznek, fát ültetnek, de még vörösbort is isznak e napon.

Az evangélikus békési szlovákok is különösen foganatosnak tartják az ünnepet az oltásra, szemzésre.*

Bazin (Pezinok) szlovák népe e napon szalmakoszorúval övezi a gyümölcsfák törzsét, hogy majd bőven teremjenek. A szőlőkben éjszaka gonoszűző célzattal tüzet gyújtanak.

Csíkmenasági (Armaşeni) hiedelem szerint jó jel, ha Gyümölcsoltókor már nincs hó a vetéseken.

A Csíkszentmártoniak (Sinmartin) úgy tartják, hogy ahány nappal szólal meg ünnep előtt a pacsirta, utána még annyi nappal elhallgat.

Budaörsi, hőgyészi, németbólyi, szólás szerint: zu Maria Verkündigung hommen die Schwalben wiederum. A gazda e napon kitárja az istálló ajtaját. Mintegy meghívja a fecskéket, Isten madarait, hogy házában fészkeljenek, mert öregek hite szerint felérnek egy tűz ellen való biztosítással. Az érkező fecskék arra is intik a gazdát, hogy a tavaszi munkák ideje elérkezett.* Németpróna (Slovenské Pravno) népe is úgy tudja,* hogy ma jönnek meg az énekesmadarak.

A bánáti bolgárok vörösbort isznak és pattogatott kukoricával vendégelik meg egymást, hogy egész éven át egészségesek maradjanak. Az ünnepen ivott vörösborról az a hiedelem, hogy vérré válik az emberben. A pattogatott kukoricával a természetet akarják analógiás varázslattal rügyfakadásra bírni.

A szabadkai bunyevácok Gyümölcsoltó Boldogasszony napján amikor a természet téli álmából ébredezik és a fák ismét éltető nedvvel telnek meg, összejönnek (krvaca), hogy ők is szaporítsák vérüket. Ez vörösborral történik: a gazda végigkínálja vele egész házanépét. A vegyesajkú Kelebián a szokást a többségi magyarok is eltanulták bunyevác szomszédaiktól.

Vörösbort szokott inni Dány magyar népe is.

Ószentiván, mai nevén Tiszaliget faluban az a hiedelem járja, hogy a magzat után sóvárgó asszony ezen a napon érintkezzék urával: megfogan és ő is gyermeket szül. A zalai Nagybakónak népe csak egyetlen gallyat szemez, amelynek mágikus célzata alighanem a gyermekáldás korlátozása.

Az erdélyi románok ünneplése tele van tilalmakkal. A tehenet nem viszik bikához, a mai tojások elzápulnak. Ellenben a jószágokat mind kihajtják a mezőre, a gyümölcsösben tüzet gyújtanak, a fákat pedig megtömjénezik.*

Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához monda is fűződik, amely az ünneprontás hiedelemvilágába tartozik.

 

Nagykanizsa mellett van az előkelő Inkey-család szép barokk, szépen felújított kápolnája. Máig mesélik, hogy az egyik Inkey báró féktelen gőgjében elhatározta, hogy éppen ezen a napon vágatja ki legszebb gyümölcsfáit. Amikor azonban a legelső kivágására sor került, hatalmas sereg hangya bújt elő a tövéből. Rámászott a báróra és rágni kezdte a tagjait. Bezárkózott előlük a szobájába, de hiába. Szenvedéseibe belepusztult, és felravatalozták. Reggelre azonban már csak a csontjai maradtak meg a koporsóban. A család engesztelésül építtette azután a kápolnát.

Bánóc (Banovce) mellett egy szlovák faluban történt,* hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, tehát a nagyböjt kellős közepén este egy házban zeneszó mellett vígan táncolt a falubeli fiatalság. Egyszer csak, amint javában táncoltak, megjelent a szobában egy fehér asszony, nyilván Mária, és a zenészektől azt kérdezte: Játszotok? Játszunk – felelték ezek. Az asszony: hát csak játsszatok! Azután a táncolóktól kérdezte: táncoltok? Táncolunk – mondták ezek rá nagy vígan. Nohát csak táncoljatok! E szavak után eltűnt. A muzsikások azóta is játszanak, a táncosok pedig táncolnak, nem tudják végét szakítani. A lábuk már bokán felül elkopott. A szoba falairól már mind lehullott a vakolat a szüntelen dobogástól. A gyertya ég, de soha el nem ég. Az egész szoba csupa korom és füst.

 

*

 

Az ünnep a nagyböjt közepére esvén, a vártnál sokkal kevesebb patrociniummal dicsekedhetik. Ezeknek búcsúját is nyári Mária-ünnepeken tartják.

 

A legősibb Ság (Ipolyság) Šahy hajdani premontrei prépostságának titulusa (1235 körül).*

Esztergom: Esztergom (Bakócz-kápolna, 1507), Pozsony (franciskánusok, XIV. század), Hédervár (XV. század), Gajár (Gajáre), Barstaszár (Tesáre), Alsószölnök (Unter-Zemming).

Rozsnyó: Fülekpüspöki (Pišpeky, kápolna, 1925), Hidvégardó (középkor), Vizesrét (Mokrá Luka, kápolna).

Szepes: Farkasfalva (Farkašovce), Savnik (Štiavnik, vár), Ujleszna (Lesné).

Eger: Hejőcsaba (1762), Sajóörös (1914).

Kassa: Abaújszántó (1751).

Győr: Fehértó (1742), Kisfalud (1777).

Veszprém: Nagybarnak, Ősi, Szentbékálla, Türje, Kehida, Marcali, Iharos, Dabronc, Csatár.

Székesfehérvár: Tordas (1758).

Pécs: Mohács (kápolna, 1834).

Kalocsa: Kalocsa (érseki rezidencia kápolnája, XVIIII. század).

Csanád: Pankota (középkor, elenyészett), Szeged (1501, a XVIII. században az újonnan választott tanács eskütételének színhelye. Elenyészett), Radna (kegytemplom, 1786), Bóka (1834).

Vác: Szarvasgede (1702 előtt).

Nagyvárad: Kondoros (1884), Szentjobb (Saniob, 1736).

Erdély: Szamosújvár (Gherla), Bethlen (Beclean, 1902).

Hajdúdorog: Újfehértó, Kokad, Nagyléta, Hodász, Nyírderzs.

 

*

 

Gyümölcsoltó Boldogasszony, illetőleg az Angyali Üdvözlet és benne, általa a születő, kezdődő, bontakozó élet csodája, a tavasz misztériuma az egyházművészetet is minden korban nagy alkotásokra ihlette.

 

Az emlékek élén áll mind korának tisztessége, mindpedig művészi nagyszerűsége révén a szepesi Daróc (Spišske Dravce) monumentális freskója a XIII. század végéről. Középkori Mezőtelegd (Tileagd) falképe is.*

Máriának szentelt, életét bemutató gótikus szárnyasoltárainkról az Angyali üdvözlet elmaradhatatlan: Almakerék (Malacrav, 1440), Bakabánya (Pukanec, 1480), Bártfa (Borbála-oltár, 1450, András-oltár, 1460, Anna-oltár, 1485, Erazmus-oltár, 1505), Bát (Batrovce, Keresztény Múzeum, 1480), Brulya (Braller, Bruiu, 1520), Csíkcsatószeg (Cetatuia, 1530), Csíkménaság (Armaşeni, 1543), Csíksomlyó (1520), Csíkszentimre (Santimbru, 1500), CsütörtökheIy (Spišsky Štvortok, Katalin-oltár, 1490), Dovallo (Dovalovo, 1520), Dubrava (1510), Eperjes (1497), Farkasfalva (Vlková, 1480), Felka (1480, Keresztény Múzeum), Héthárs (Lipany, 1520, 1526), Hizsnyó (Chyžné, 1520, faszobor van az oltárszekrény főhelyén), Jánosrét (Lucky pri Kremnici, 1470), Kassa (főoltár, 1474, Sarlós Boldogasszony-oltár, 1516), Késmárk (1500), Kisszeben (Sabinov, 1500), Lándok (Lendak 1500), Liptószentmária (Liptovská Mara, 1500), Liptószentmiklós (Liptovsky Mikuláš, 1470), Lőcse (Vir dolorum-oltár, 1470, Havi Boldogasszony-oltár, 1494), Malompatak (Mlynica, 1480), Mohos (Poruba, kora?), Mosóc (Mošovce, 1471, 1480), Nagyjeszen (Horné Jaseno, kora?), Nagylomnic (Lomnica, 1495), Nagyőr (Strážky, 1450, 1524), Nagyszalók (Velky Slavkov, 1483), Nagyszeben (1520), Nagytótlak (Selo, 1490), Németlipcse (Portizanská Lupča, 1450), Okolicsnó (Okolično, 1500), Somogyom (Smig 1500), Sorostély (Sorostin, 1500), Szászbogács (Bagaciu, 1518), Székelyzsombor (Jimbor, 1540), Szepeshely (Spišské Pohradie, 1470, 1480, 1490, 1499), Szepesszombat (Spišska Sobota, 1480), Szepesváralja (Kirchdrauf, Spišske Pohradie, 1490), Szmrecsány (Smrečany, 1480), Turócbéla (Belá, 1480), Zsidve (Seidean Jidveu, 1508).*

Faszobrok: Alsóbajom (Boian, 1410), Bártfa (Jézus születése-oltár, 1480, Mager Veronika oltára, 1489), Frics (Fričovce, 1480), Kisszeben (1510), Szászsebes (Şebeş, 1524), Szepesdaróc (Drautz, Spiške Dravce, 1470).*

 

Az itáliai reneszánsz építészetnek úttörő, Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt egyházi alkotásai hazánkban a szegedi (1501), amelyet szülővárosa iránti hálából Baratin Lukács zágrábi püspök, kevéssé méltányolt műbarát emelt, továbbá az esztergomi, máig álló Bakócz-kápolna (1502).* A két egyező titulus véletlen is lehet, de talán idézi, példaképül tiszteli a firenzei Sanitissima Annunziata-egyházat, az olasz reneszánsz egyik tavaszi alkotását is.

A barokk Angyali üdvözletek tüzetes számbavétele még késik. Csak utalunk Garas Klára nyomán a következő freskókra, illetőleg oltárképekre: Balatonkeresztúr, Balf, Budapest (Egyetemi templom), Csesztreg, Győr (Szent Ignác-templom, székesegyház), Nagylengyel, Nova, Sopron (Szentlélek), Sümeg (Maulbertsch), Szécsisziget, Szombathely (székesegyház, elpusztult), Tőketerebes (Trebišov), Türje (Dorffmeister István, 1763), Zics.*

Megjegyezzük, hogy az ábrázolásokon vagy a Gábor angyal kezében, vagy külön vázában látható liliom Bauerreiss szerint* nem Mária tisztaságára, hanem a paradicsomi életfára utal, amelyből a megváltás sarjadzik.

Külön kell megemlékeznünk a pécsi Szent Bertalan-kápolna oltárának barokk előzékéről, amely stílusban az ormánsági református templomok virágornamentikájával rokon.




Hátra Kezdőlap Előre