Április 2.

 

Egyiptomi Mária a legenda szerint Alexandriában sokáig örömlány volt. Később megtért és Jeruzsálembe zarándokolt.* Ezután vezeklő, Istenbe merült életet élt a Jordán melletti sivatagban. Itt az elaggott Zozizmus szerzetes bukkan rá: láta egy embert – írja* az Érsekújvári-kódex a Legenda Aurea nyomán – járván mezítelen és fekete testbe. És az napnak hőségétől megégett vala ő teste. Ez vala Kedig Mária Egypciaca, hogy látá Zozimást ez asszonyállat, legottan elfutamék. És Zozimás utána nagy hamarságval futnia kezdett. Tehát mondá ez asszonyállat: Zozimás apátúr, mit űzöl engemet. Megbocsássad nekem, mert nem fordíthatom, avagy nem tétethetem én orcámat hozzád azért, hogy asszonyállat vagyok és mezítelen. De adjad te palástodat, hogy láthassalak tégedet szemérem nélkül. Zozimás azt hallván, hogy őtet nevén nevezé, megijede rajta, és palástját neki veté, avagy adá. És az földre esék. És kéré őtet, hogy megáldanája. Mondá neki az asszonyállat: téged illet inkább atyám az áldomás, kit papságnak méltósága ékesit. Az szent jámbor, hogy azt hallá, hogy ő nevét és ő tisztét tudnája annál inkább csodál vala őrajta. És alázatosban kéri vala, hogy őtet megáldanája. Tehát mondá az asszonyállat: áldott legyen Isten, mi lelkünknek megváltója. Azonban, hogy ez asszonyállat keze felemelvén, imádkoznéjék, látá Zozimás Máriát olyha egy sengnyire az földtül felemelve. Tehát ez látván az vén atya kételkedni kezde, netalán fertőzetes lélek, avagy pokolszellet vóna. És mutogatnája magát, hogy imádságot tenne. Tehát mondá ez asszonyállat Zozimásnak: bocsássa Isten neked, ki engemet bűnes asszonyállatot fertőzetes léleknek, avagy pokoszelletnek alítottál.

Ezután elmondja Zozimusnak parázna fiatalságát, megtérését, Jeruzsálembe való különös zarándoklatát. Nem volt pénze. A hajósok csak úgy voltak hajlandók elvinni, ha testét hajóbérül odaveti nekik. A szent városban siet a Szentkereszt imádására, de láthatatlan erők mindig eltaszigálják az ajtótól. Szándéka csak harmadszorra sikerül. Bent egy ember három pénzdarabot nyom a markába. Ezen három kenyeret vesz. Hangot hall, hogy a Jordán melletti sivatagban vezekeljen.

Itt él negyvenhét évig, ruhája lefoszlik róla. A kővé aszott három kenyér tizenhét esztendeig táplálja. Vallomása végén kéri Zozimust, hogy nagycsütörtökön, az Úrnak végvacsorája napján jöjjön el ismét hozzá, és áldoztassa meg. Az öreg ezt meg is ígéri neki. Nagycsütörtökön Zozimus a szentséggel csakugyan eljön. Megáll a Jordán partján. A tulsó oldalon Mária keresztet vet magára, és rajta általmene, mint kemény földen. Magához veszi a szentséget. Megbeszélik, hogy egy esztendő múlva Zozimus ismét fölkeresi. Ekkor azonban Máriának már csak a holttestét találja meg. A sírásással nem boldogul, mert a föld kőkemény. Erre két oroszlán jön a segítségére.

 

Maria Aegyptiaca Peccatrix ünnepét legtöbb középkori misekönyvünkben megtaláljuk. Kápolnája állott Székesfehérvárott,* amelyet nyilván vezeklő nők számára alapítottak.

Az erdélyi Remete (Ramet) görögkeleti román templomban Mária és Zozimus freskója látható a XV. századból.* Érsekújvár környékéről* került be a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériába egy Egyiptomi Máriát ábrázoló táblakép (1465).

Egyiptomi Mária legendájának közkedveltségét mutatja, hogy messze túlélte a középkort és számos megverselt változatban a XX. századot is megérte. Hazai barokk szövegezéseiről mi nem tudunk. Nyilván ilyenek is bővében voltak, amelyeket a jámbor érdeklődés miatt mindig újra nyomtak. Ilyen egy 1859-ben, Szabadkán megjelent verses ponyvanyomtatvány: A penitenciatartó és bűnein kesergő egyiptomi szent Máriáról éneklendő versek.

 

Előadása, menete sajátságos módon megegyezik az Érdy-kódexéval. Itt csak a befejezés és ajánlás, továbbá a barokk áradású imádság idézésére kerül sor:

 

Vedd kedvesem kérlek e kis énekemet.
Szent Mária Asszony, kis ajándékomat,
Mellyel együtt népek ajánlom magamat,
És magammal együtt jóakaróimat.
 
Légy segítségemre e földi harcomban,
Minden lelki s testi nyomorúságomban,
De főképen, kérlek, ne hagyj halálomban,
Juthassak általad örök boldogságban.

 

Oh én tisztaságos Jegyesem, Krisztus Jézus! Kinek az emberi szív igaz hatalmában vagyon, hálákat adok néked, hogy e szentséges egyiptomi Máriának (ki teéretted félig megholt, penitenezia-tartó testének fájdalmi, és lelki kisértetinek gyötrelmi által, igaz Martir volt, minden lelki, testi harczolásiban győzedelmet adtál. Ime én is, Te éretted, ellene mondok minden földi indulatoknak, és testi gyönyörűségeknek, annyira, hogy ha bátor minden bűn nélkül élhetnék is a testnek minden gyönyörűségével, mindazonáltal víg kedvvel mindazoknak ellene mondanék, és magamtól eltávoztatnám csupán csak azért, hogy neked inkább tetszvén, tisztábban szolgálhassak, mert midőn a világi gyönyörűségek tőrét elrontom, és szívemet minden emberi szeretettül kiüresítem, akkor közelíthetek jobban te hozzád; kérlek azért alázatosan, űzd el tőlem a tisztátalan gondolatokat, rút képzeleteket, hogy ezen szent Máriával megtisztulván az igaz penitenczia-tartás által, tiszta lélekkel juthassak a te tisztaságos, és szerelmes színed látására, Amen.

 

Egy másik, Egerben megjelent ponyvanyomtatvány, Fischer József „kácsi remete átújítása”(1894) szövegében egyezik a szabadkaival, terjengős címében azonban még a barokk előzményekre utal: Zengedező puszta, mely egyiptomi Szent Máriának romlott állapotját, töredelmességét, igazi színbéli megalázását, buzgó megtérését, sanyarú penitenciatartását, s boldog halálát zengő versekkel rövid foglalatba jelenti, egyszersmind a bűnösöket ájtatos életre, igaz buzgó penitenciatartásra ébreszti. Óh áldott puszta és magányosság, te vagy egyedül a boldogság!*

A Florilegium Forgachianum egyik imádsága tisztátalan kísértések idején Egyiptomi Máriához könyörög.

Az a gyanúnk, hogy a régi hazánkban szórványosan felbukkanó Szentmária helynevek penitenciatartó Mária elenyészett titulusának emlékezetét őrzik. Ezek: Almásszentmária (Santa Maria, Kolozs), Bodrogszentmária (Bodrog), Muraszentmária (Sveta Maria na Muri), Tarnaszentmária (XI. századból származó román templomocskával), Liptószentmária (Liptovská Mara), Szentmária (Stronka a Sväta Mara, Turóc), Somorja (Šamoryn, elhomályosult szóösszetétel).




Hátra Kezdőlap Előre