Május 1.

 

Fülöp és Jakab Sellye szóhagyományában* Leveles Fülöp, ami talán legendájára, a zöld ág, zöld levél kultuszára emlékeztet. Az ünnep a legújabb liturgikus rendelkezések értelmében május 11-ére került. Helyét a Munkás József foglalta el. A tavaszi virágzás, zsendülés örömünnepét az archaikus-pogány népeknél éppúgy megtaláljuk, mint a mai nagyvárosi tömegeknél, bár ez utóbbiak kultikus jelentést már alig éreznek benne.

A föld termékenységének istennője a rómaiaknál Maia volt. A május hónapot róla nevezték el, és neki szentelték. A római kalendárium hatása alatt a nyugat-európai népeknél a tavaszi ünnep részben május első napjához, részben pünkösdhöz rögződött. Az ünnep a germánok természetszeretetének különösen megfelelt. A múlt század folyamán a szervezett marxista munkásság választotta legnagyobb ünnepének.*

Az egyház valamikor bizonyára nem ok nélkül rendelte e napra Fülöp és Jakab apostol ünnepét, hogy ezzel megszentelje, megszelidítse és a maga módján értelmezze a hozzá fűződő laikus képzeteket.

 

A középkor európai folklór-egységébe beletartozott hazánk is, így tehát a májusi zöldág-kultusz sem volt nálunk ismeretlen. Erről tudomásunk szerint legelőször Temesvári Pelbárt emlékezik meg.* Kérdezi: miért szokás a keresztényeknél ezen a napon zöld ágakat rakni az ajtókra vagy házuknak, hajlékuknak kapujára, ajtószárnyaira, amint közismert. Felel rá: amint mondják, Fülöp apostol, amikor Hierapolis városába érkezett, a hitetlenek azt a házat, amelyben megszállott, faággal jelölték meg, hogy majd másnap hajnalban rátámadjanak és megöljék. Reggelre azonban Isten angyala a város minden házára hasonló zöldágat tűzött, és így szándékukban megszégyenültek. Mások meg úgy mondják, hogy mindkét apostol fa által szenvedett vértanúságot: Fülöp keresztfán, Jakab pedig gyapjúványolók rúdjától. Ismét egy másik magyarázat szerint május elsején már régi időktől fogva a világi nép gyönyörűségét szokta keresni az erdőben és a madarak énekében. A szokás a keresztény hívek között is elterjedt, hogy ők meg az égi haza gyönyörűségét ismerjék föl benne, és az után vágyakozzanak, amelynek boldogságáról a mai nap evangéliuma szól (János 14, 1–13).

Az egyházi magyarázatnak még a múlt században is akad változata.* Eszerint a májusfa eredete az, hogy Fülöp és Jakab apostoloknak térítő útjukban egy Valburga nevezetű szűz leány volt a segítőtársuk. Ezért a leányt a pogányok megrágalmazták. Valburga azonban, hogy a gúnyolódókat megszégyenítse, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, letérdepelt és imádkozott előtte, mire a száraz fa a pogányok szemeláttára kizöldült. Innen eredt volna a keresztény fiatalságnál a májusfa állítása. Ez a magyarázat különben összefügg a Tannhäuser-motívummal, és a Walpurgisnacht hagyományaival, és minden bizonnyal középkori eredetre utal. Érdemes még megemlítenünk, hogy egyik régi esztergomi misekönyv, továbbá a soproni Golso-kódex (1363) ezen a napon Valburgáról is megemlékezik.

 

Nagykörű jámbor öregasszonyai a század elején úgy beszélték, hogy a májfa azokra az időkre emlékeztet, amikor a hetvenkét tanítvány tanítani járt. Volt köztük egy szentéletű lány is, de mégsem hitték el róla, hogy ártatlan tőlük. Mint mondogatták az emberek: elhiszik, ha a földbe szúrt száraz fa reggelre kizöldül. A fa azonban május hajnalára kihajtott.

Van azonban a hagyománynak magyar fejleménye is, amelyet leginkább a katolikus csíki székelység őrzött meg. A múlt század végén itt még virágjában volt a zöldfarsang, vagyis Fülöp és Jakab megtisztelése. Vitos Mózes írja,* hogy ezen a napon „minden jóravaló lánynak kapujába vagy házajtaja elé, akinek szeretője van, fehér vagy lucfenyő ágat vernek. Megtörténik, hogy annak a gazdag és szép lánynak, kinek több udvarlója van, négy-hat ágat is állítanak. Az ilyen sudár magas fa törzse kérgétől meg van hántva, majd veres és zöld cifrázatokkal, arabeszkekkel van kiékítve. Mivel ezt Jakab napján hajnalban és titokban állítják föl, vagy mivel az ébredező szerelem jelképe, azért jakabfa, jakabág, hajnalfa néven emlegetik. Az a leány, akinek ablaka vagy ajtaja elé ilyen díszfát nem vernek, elhagyatottnak, szegénynek, szerető nélkülinek érzi magát.

Egyes helyeken – folytatja Vitos – szokásban van az is, hogy Jakab napján a legények maguknak gazdát választanak, ki az egész év folyama alatt a mulatságokat rendezi. A gazdának kötelessége, hogy minden szombat és vasárnapra muzsikásokat fogadjon, a táncban rendet tartson és mindenre fölügyeljen... A jóravaló és figyelmes gazda kötelességének tartja, és nagyon figyel arra, hogy a szeretőtlen lányok is meghívassanak, vagy sok helyen nem lévén szokásban a meghívás, hívatlan leányok is megtáncoltassanak, és kellő tiszteletben tartassanak. Különben minden legény a maga szeretőjét szokta meghívni.”

Székely László tanítványainak gyűjtéséből* tudjuk, hogy a szokás még a két világháború között is eleven volt. Egész Csíkban általános a jakabág fölverése. Az ágakat a legények néhány nappal előbb elkészítik és Szent Jakab napjára virradólag ütik föl kedveseik háza elé vagy kapujára. A lányok ekkor behívják a legényt és megkínálják süteménnyel, pálinkával vagy meghívják ebédre, vacsorára püskösd másnapjára. Ajnádon ugyanekkor két zsebkendőt és egy díszes kendőt adnak. Ez az ágtisztelés. Csíkgöröcsfalván (Satut Nou) a jakabágat este elviszi a legény kedveséhez és megkérdezi, hogy elfogadja-e. Igenlés esetén a legényt megvendégelik. A jakabágat őrzik, mert különben ellopnák és máshelyt ütnék föl. Csíkszentkirályon (Sancraieni) a fiatalok egymásnak jakabágat tűznek. Aki jakabágat kapott, annak májusfát kell állítania helyette. Csíkszentimrén (Sintimbrul) jakabágat a leányoknak és menyasszonyoknak ütnek. A lányoknak az ajtó elé egy kisebb ágat, a menyasszonyoknak egy nagyobbat és a kapu elé ütik jól odakötözve a kapufélfához, nehogy a haragosok kivágják és ellopják. Csíkcsekefalván (Cincani) a legények piros-fehér-zöld szalagos fenyőágat tűznek a lányok kapujára. Kászonújfaluban (Casinul Nou) kisebbeknek is tűznek. Sepsiárkoson (Arcul) minden háznál kell zöld ágnak lennie, mert ahol nincs, oda az ördög tesz. Ez Pelbárt legendájára emlékeztet.

A múlt század derekán „a koloni (Kolinasy) legények* a májusfákat e népdal szerént szokták kedveseik háza kapuja vagy ablakaik elé állítani:

 

Kedvesemnek háza előtt,
Az éjszaka magas fa nőtt,
S gyenge szellő lágy szárnyain,
Piros kendő Leng ágain.

 

A májusi fák felállítása Kolonban ily módon megy végbe: Összegyülekeznek a legények a korcsmában, zenével és borozás közben megválasztván a szomorú királyt. Ezt mindkét oldalról fakardos őrök környezik, s így felkészülten, zeneszó mellett, házról házra eljárnak vele. A szomorú király bandájával a kapu előtt megállapodik, a többiek pedig bemennek, s mátkáiktól a májusfa ültetéseért járó adópénzöket tányéron beszedik, mit azután a legények mulatozási költségük megtérítésére fordítnak, ami egyátalában nem lovagias dolog. A szomorú király, kinek kötelessége, szomorú komoly képet vágni – ha elneveti magát, pár itcze bor vételére büntettetik, mit a legények a pünkösti királyság után, a falut bejárván vígan elköltenek.”

Somogy több falujában a májusfát a templom előtt állítják föl. Nem kötelességünk itt a májusfa teljes hazai hagyományvilágának bemutatása.* Jórésze már régen profánná vált, az archaikus–szakrális összefüggések már elhalványodtak benne. Pünkösdnél egyébként még utalunk rá.

 

*

 

Számos régi, jórészt még középkori eredetű templomunk patrónusa Fülöp és Jakab, akiket nyilvánvalóan azért választottak védőszentül, hegy a tavaszi vegetációt oltalmazzák, a fiatalság tavaszünneplését megáldják.

Ilyen Szőreg bencés apátsága (1233) a Maros és Tisza összefolyásánál. Regéc (XV. század) és Kökényes (Máramaros, 1307) pálos monostora, Kismarton középkori temploma (XV. század, később Márton lett a patrónusa), az egri székesegyház egyik kápolnája.* A két szent egyéb patrociniumai:

Esztergom: Hattyúpatak (Viničné), Nagyjakabfalva (Jakubové), Récse (Ratzersdorf, középkor).

Nyitra: Nyitraszerdahely (Nitrianska Streda), Nyitraszucsány (Nitrianské Sučany).

Besztercebánya: Nagylócsa (Lovča, 1623).

Rozsnyó: Felsőtisztás (Horny Tisovnik).

Szepes: Svábóc (Schwabsdorf, Švábovce), Tepla, Toporc (Toporec), Vitfalva (Veitsdorf, Vitkovce).

Kassa: Alsókörtvélyes (Nižny Hrušov, középkor).

Székesfehérvár: Pilisvörösvár (1703, ma Nagyboldogasszony),* Magyaralmás (1760, később: Nagyboldogasszony).

Veszprém: Németegres, Pórszalók, Ábrahámhegy (szőlőhegyi kápolna).

Pécs: Olasz (1776).

Kalocsa: Dusnok (1734), Szentfülöp (1804).

Csanád: Krassócsörgö (Clopotici, 1843).

A két szent együttes táblaképét látjuk Bártfa (1480), Esztergom (Keresztény Múzeum, 1470), Késmárk (Apostolok oltára, 1470), Ludrófalva (Ludrová, 1510) szárnyasoltárain.*

Svábfalu templomának a kassai múzeumba került Szent Fülöp oltára Krisztus szenvedésével párhuzamosan mutatja be az apostol vértanúságát: 1. keresztrefeszítés, 2. elűzi a szörnyeteget, 3. prédikációja, 4. a pogányok Fülöpre rohannak, 5. az Olajfák hegye, 6. Krisztus és az apostolok, 7. Pilátus előtt, 8. kereszthordozás, 9. Kálvária.

Ifjabb Jakab: Liptószentandrás (Liptovsky Ondrej, 1512, Simon társaságában), Turocbéla (Bela, 1520), Máté társaságában).*

Fülöp és Jakab gótikus faszobra Mosóc (Mošovce) Fülöp-Jakab oltárán (1518).*

 

*

 

A tatai posztóványolók barokk céhpatrónusa Fülöp és Jakab volt,* hasonlóképpen mai napig a jáki fazekasoknak.

 

*

 

A szóhasonlóság magyarázza, hogy a XVIII. században Kosd nógrádi faluba fülfájás ellen Fülöp és Jakab napján vajat szoktak köpülni.* Így élt a szokás Szőregen is.*




Hátra Kezdőlap Előre