November 1.

 

Mindenszentek, a göcsejiek ajkán mincién napja. Katolikus tanítás a szentek egyessége. Eszerint az élő és elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak, és az Úr színe előtt egymásért könyörögnek, helytállanak. A küzdő egyház (Ecclesia militans) a földön élő, a szenvedő egyház (Ecclesia patiens) a már meghalt, de még a tisztítóhelyen szenvedő, a diadalmas egyház (Ecclesia triumphans) pedig a már mennyekbe jutott, üdvözült hívek társasága.*

Mindenszentek napja mindazon megdicsőült lelkek ünnepe, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön-külön, névszerint nem emlékezik meg. Amint a Jelenések Könyve írja (7,9 – 10): Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből. Ott álltak a trón és a Bárány színe előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaágakkal. Nagy szóval kiáltották: „Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!”

 

A barokk jámborságnak egyik magyar kincsesháza, a Lelki paradicsom a mindenszentek litániáját a Szentírás szavaiból és tanításaiból így szövegezte meg:

Mindnyájan szent angyalok, kik mindenkor készen álltok az Isten első parancsolatjára és az emberek szolgálatára (Izaiás 6).

Mindnyájan szent Pátriárkák és próféták, kik a Messiás eljövetelét nagy óhajtással vártátok és sok példákkal megjövendöltétek (Teremtés 49, Izaiás 7).

Mindnyájan szent apostolon és tanítványok,

Kik mindeneteket elhagytátok és Krisztust követtétek (Hebr. 1).

Kik a pátriárkák és próféták fiai születtetvén, az egész Földnek fejedelmié tétettetek (Máté 4).

Kik az egész Földön az evangéliumot hirdettétek (44. zsoltár).

Kik az elveszett Izrael juhaihoz küldettetek (18. zsoltár).

Kik gyűlölségeket szenvedtetek az emberektől Krisztusért (Máté 10).

Kik örültetek, hogy Krisztusért szidalmakat szenvedtetek (Máté 10).

Kik mint juhok a farkasok közé küldettetek (ApCsel. 5).

Kik Krisztussal a késértetek közt megmaradtatok (Máté 10).

Kik Krisztusnak bizonysági és minden titkainak értői voltatok (Lukács 22).

Kik test szerént erőtlenek és megútáltatottak voltatok, de Krisztustól elválasztván, a világ pompáját és bölcsességét megtapodtátok (ApCsel. 2).

Kik a magasságból erővel felöltöztettetek és a Szentlélektől megerősíttettetek és Krisztust bátran vallottátok (1Kor. 1).

Kik inkább engedtetek az Istennek, hogysem az embereknek (Lukács 14).

Kik nagy hatalommal hirdettétek a Krisztus Jézus feltámadását (ApCsel. 5).

Kik tudatlanok lévén, a zsidók gyülekezetit meggyőztétek (ApCsel. 4).

Kik tizenkét székekben ülvén, az Izraelnek tizenkét nemzetségét ítélni fogjátok (ApCsel. 4).

Mindnyájan szent mártírok.

Kik istenesen élvén e világon, üldözéseket szenvedtetek (Máté 19).

Kik Krisztus keresztjében dicsekedtetek (2. Timót 3).

Kik a békességes tűrésben bírtátok lelketeket (Galata 6).

Kik ezen a világon gyűlölvén lelketeket, az örök életre megtartottátok (Lukács 21).

Kik a hit által az országokat meggyőztétek és igazságot cselekedvén elvettétek az ígéreteket (János 12).

Kik becstelenségeket és veréseket szenvedtetek, megkötöztettetek és tömlöcbe vettettetek, megköveztettetek, diribról-darabra vágattatok, és különb-különbféleképpen késértettetek (Hebr. 11).

Kik nagy ínségből jöttetek és a ti stólátokat a Bárány vérében megmostátok (Hebr. 11).

Kik az igazságért üldözést szenvedtetek és már mennyeknek országát bírjátok (Jelenés 7).

Kik nagy állhatatossággal állotok azok ellen, kik titeket szorongattak (Máté 5).

Kik a Krisztus szeretetitől se erő, se álnokság, se halál által el nem váltatok (Bölcsesség 5).

Mindnyájan szent konfesszorok.

Kik az Úr szőlejében pásztorokká tétettetek (Róm. 8).

Kik azt a tiszteletet nem magatoktól vettétek, hanem az Istentől hivattatok, mint Áron (Hebr. 5).

Kik az Istennek vitézkedvén nem ártottátok magatokat a világi dolgokban (2 Tim. 2).

Kik a Szentlélektől az Anyaszentegyház igazgatására tétettetek (ApCsel. 20).

Kik mint hű és okos szolgák, az Úr cselédi-telibe tétettetek (Máté 24).

Kik az Úr szőllőjében a napnak terhét és melegét viseltétek (Máté 20).

Kik mint lelkiatyák a tévelygőket szelíden megfeddettétek (Galat. 6).

Kik mint igaz pásztorok letettétek a nyájatokért lelketeket (János 10).

Kik nem magatokat, hanem az Úr nyáját híven legeltettétek (Ezekiel, 34).

Kik vigyáztatok a juhokért, kikért számot adandók voltatok (Ezekiel 34).

Kik szemérmetességgel, szorgalmatossággal és szentséggel megtiszteltétek hivatalotokat (Hebr. 13).

Kik az Úrtól vett tálentumokat nyereséggel adtátok vissza (Róm. 11).

Kik mindeneknek mindenek lettetek, hogy őket az Istennek megnyernétek (Máté 25).

Kik az ellenből jöttetek föl és az Isten házáért mint kőfalak, úgy tettétek magatokat (1 Kor. 9).

Kik a Krisztusnak hív szolgái, és az Isten titkainak osztogatói voltatok (Ezekiel 13).

Kik megtaníttattatok és az igazságra sokakat tanítottatok és már úgy fényletek, mint az erősségnek fényessége és mint a csillagok mindörökkön örökké (1 Kor. 4).

Minnyájan szent szerzetesek és remeték.

Kik az Úrnak édes igáját és könnyű terhét vígan hordoztátok (Máté 11).

Kik fölvévén kereszteteket, a Krisztust követtétek (Máté 16).

Kik a Krisztus keresztje sanyargatását testeteken hordoztátok (2 Kor. 4).

Kik a ti testeteket a bűnökkel és gonosz kívánságokkal megfeszítettétek (Galata 5).

Kik a világnak megfeszíttetetek (Galata 6).

Kik magatokat a testi kivánságoktól megfosztottátok, mennyországért (Máté 19).

Kik egyszer az ekére tévén kezeteket, vissza nem vettétek (Lukács 9).

Kik isteni fegyverbe öltözvén, erősen ellene állottatok az ördög incselkedésinek (Efezus 6).

Kik bővölködni és szűkölködni tudtatok (Filip. 4).

Kik a ti hivatalotokban híven eljártatok (Efezus 4).

Kik szorgalmatosan, a békességnek kötelében az egyességet megtartottátok (Efezus 4).

Kik meghalván a világnak, elrejtett életet viseltetek Krisztussal az Istenben (Kolossz. 3).

Mindnyájan Istennek szentei.

Kik meg nem elégedvén azzal, amit elértetek, mind tovább igyekeztetek (Fil. 3).

Kik mindeneket kárban hagytatok, hogy Krisztust elnyerjétek (u. ott).

Kik az oda fel valókat és nem a földieket kerestétek (Kol. 3).

Kik a Krisztusnak jó illati voltatok (2 Kor. 6).

Kik az Isten malasztját héjában nem vettétek (2 Kor. 6).

Kik a világon megaláztátok magatokat és azért menyégben felmagasztaltattatok (Lukács 18).

Az örök Atyaistennek áldottai, kik az öröktől fogva elkészíttetett országot bírjátok (Máté 25).

Kik félelemmel és rettegéssel kerestétek üdvösségteket (Fil. 2).

Kik úgy éltetek a világgal, mintha nem éltetek volna (1 Kor. 7).

Kik testetekben megdicsőíttettetek és hordoztátok az Istent (1 Kor. 6).

Kik szerettétek ellenségteket, és jól tettetek azokkal, kik gyűlöltek – titeket (Máté 5).

Kik mindent végbevihettetek Abban, aki titeket megerősített (Fil 4).

Kik nem a földön, hanem mennyégben gyűjtöttetek kincset (Máté 6).

Kik először az Isten országát és igazságát kerestétek (u. ott).

Kik a szoros úton, ki az életre viszen, jártatok (Máté 7).

Kik a tiszta szív által az Isten látására jutottatok (Máté 5).

Kik a békességet szeretvén, Isten fiai és örökösei lettetek (U. ott).

Kik a szegényekhez irgalmasok lévén, irgalmasságot nyertetek (U. ott).

Kik már se nem éheztek, se nem szomjúhoztok, se a nap vagy meleg nem süt benneteket (Jelenések 7).

Kik végig állhatatosak voltatok és üdvösségteket elnyertétek (Máté 10).

Kik pályafutástokat úgy futottátok, hogy már jutalmatokat elnyertétek (1 Kor. 9).

Kih nagy ínségek által jutottatok mennyeknek országába (ApCsel. 14).

Kik általmentetek a tűzön és vízen, és a nyugodalomba vitettetek (65. zsoltár).

Kik erőszakkal mennyeknek országát elragadtátok (Máté 11).

Kik lelkiszegények lévén, menyországot bírjátok (Máté 5).

Kik szomorúak voltatok e világon és már megvigasztaltattatok (u. ott).

Kik szelídek és békességes tűrők voltatok, és már az élők földjét bírjátok (u. ott).

Kik az igazságot éheztétek és szomjúhoztátok, és már az egek édességévet megelégíttettetek (u. ott).

Kik megrészegedtetek az Isten háza bőségével és a gyönyörűségnek patakjával itattattok (35. zsoltár).

Kik mint a pálmafák virágzotok és mint a Libanus cédrusfái megsokasodtok az Úr házában (91. zsoltár).

Kik az Úr előtt őrvendeztek, valamint a szántók aratáskor, és a viaskodók a diadalom után, mikor a prédát elosztják (Izaiás, 9).

Kik sírván vetettétek magotokat és most örömmel aratván, öszve szeditek kévéiteket (125. zsoltár).

Kik örvendeztek a dicsőségben és vigadoztok hajlékaitokban (149. zsoltár).

Kik az Úr házában laktok és örökkön örökké dicséritek ötet (83. zsoltár).

Isten irgalmazz nekünk! Uram kegyelmezz nekünk! Isten irgalmazz nekünk, Uram hallgass meg minket! Minden gonosztól ments meg Uram minket:

A Te szenteld és választottaidért,

A Te szemeidnek dicsőséges haláláért.

Mi bűnösök, kérünk Téged, hallgass meg minket:

Hogy minket tégy részessé azoknak érdemiben, kik Téged féltek és parancsolatadat megőrzötték (118. zsoltár).

Hogy a szentek példájára a mi nyájasságunk mennyékben légyen (Fil. 3).

Hogy valamint mennyben a választottak, úgy mi is a Te akaratodon járjunk (Máté 6).

Hogy az Isten akaratjának isméretivel bétöltessünk értelmünkben és bölcsességünkben (Kol. 1).

Hogy okosak legyünk, mint a kígyók és együgyűek mint a galambok (Máté 10).

Hogy mindenkor az Úrban örvendezzünk, azonban a szemérmetességről el ne feledkezzünk (Fil. 4).

Hogy mindeneket megpróbáljunk, és ami jó, megtartsuk (1 Tesz. 5).

Hogy a bizonytalan gazdagságokban ne bízzunk, hanem az élő Istenben (1 Tim. 6).

Hogy mi mint választottaid, irgalmassággal felöltöztessünk (Kol. 3).

Hogy a szenteknek magok viseléseket látván, mi is hiteket és békességes tűréseket kövessük (Zsid. 13).

Hogy Téged, mi Urunkat, szűntelen a szentekben dicsérjünk (150. zsoltár).

Hogy mi is a Te szenteiddel a szoros úton járjunk (Lukács 13).

Hogy a Te békességed, ki minden érzékenységet felülhalad, a mi szívünket és testünket oltalmazza (Fil. 4).

Hogy mint Isten szolgái, a békességes tűrésben foglaljuk magunkat (2 Kor. 6).

Hogy az igazán és istenesen igazgató fejedelmek és királyok alatt békességben, ájtatosságban és tisztaságban éljünk (1 Tim. 2).

Hogy minket méltókká tégy a szentek sorsában (Kol. 1).

Hogy nagy bizodalommal járuljunk a Te irgalmasságod királyi székéhez és alkalmatos időben irgalmasságot nyerjünk (Zsid. 4).

Hogy Tégedet a mennyei dicsőségben a Te szenteiddel mindörökké áldjunk és felmagasztaljunk (Dániel 3).

Isten Báránya, ki elvészed e világ bűneit, stb.

 

*

 

Természetes, hogy Mindenszentek ünnepét középkori misekönyveink számontartják. Érthető, hogy a bencés Cluny hatására, amely az ünnepet kezdeményezte, a magyar bencések is korán kiveszik részüket a kultusz szolgálatából. Ilyen a pécsváradi apátság Mindenszentek-temploma (1158), a bencés Oszrómindszent (1183), továbbá Németújvár (Güssing, középkor) és Szkalka (középkor) titulusa. Ősrégi a gazdag múltú pécsi Mindenszentek-templom. Nagyszombat a klarisszáké (1255), Bajcs (1283) pedig a pálosoké.* Mindjárt látni fogjuk, hogy számos plébániatemplom patrociniuma is a középkorba nyúlik vissza.

Mindenszentek ünnepe és tisztelete igazában mégis a Tridentinummal újjászülető szentkultusz nyomán válik általánosabbá. Monumentális barokk mennyezetfreskóinkon (Győr, Eger) megnyílik az ég, és látjuk a mennyország népét, a minden szentek seregét. Barokk oltárképeink előterében nemzeti szentjeink állanak színpompás díszmagyarban: Csehimindszent (1732, Dorffmeister István).

Bár az ünnep a szentek egyetemes egyességét lelkendezve hirdeti és ezzel az európai közösségtudat kialakításában jelentős része volt, önállóságát, liturgikus rangját azonban nyilván a jozefinizmus lelkipásztori közönye következtében teljesen elvesztette, és gyakorlatilag a halottak napjának vigíliája lett belőle. A mindenszenteki búcsúnap megülése ezért mind a lelkipásztornak, mindpedig a híveknek sok töprengést okoz. Ragaszkodnának a nap ünnepélyes megtisztelése érdekében a summázó jellegű titulushoz, de ugyanakkor már a következő napra gondolnak. Elsorvasztotta a kultuszt az is, hogy Mindenszentek a legújabb időkig pirosbetűs parancsolt ünnep és ezért a búcsúnapot számos helyen előrehozzák Krisztus király vasárnapjára, vagy pedig a következő vasárnapra teszik át.

 

Esztergom: Alsóvámos, Aszós (Ossušké, 1735), Baka, Barslédec (Ladice), Dejte (Dehtice), Dócs (Dojčie), Dömös, Dunakiliti (újabban: Exaltatio), Felsőszemeréd (Horné Semerovce 1425),* Fenyőkosztolány (Jedlové Kostolany), Galgóc (Hlohovec, 1699), Garamnémeti (Tekovské Nemce), Ipolyvece (1745), Kürt (Dedinka), Láb, Lukanénye (Nemince), Magasmajtény (Hrušov), Majtény (Majcichov), Nagycsalomja (Velká Calomija 1911: Magyarok Nagyasszonya), Nógrádmarcal, Nyitrabajna (Bojná), Nyitrapásztó (Pastuchovo), Széleskút (Breitenbrunn, Sološnica), Újlak (Velké Zvalužie), Vámosladány (Mytne Ludany), Vicsápapáti (Vyčapy-Opatovce).

Nyitra: Biccse (Bitča), Brogyán (Brodány), Brodno, Divék (Diviaca), Haluzic (Haluzice), Illava (Ilava), Kolos (Velky Kliž), Koskóc (Koškovce), Könyök (Kynek), Kőporuba (Kamenná Poruba), Pográny (Pohranice), Puhó (Puchov), Ribény (Ribén), Szkacsány (Skačany), Szolcsány (Solčany).

Besztercebánya: Farkasfalva (Vlkanová), Felsőkemence (Kamenec pod Vtáčnikom), Nagyócsa (Očova, középkor), Pálosnagymező (Hochwies, Velké Pole, XV. század), Somszeg (Vieska nad Vahom, XIII. század), Szelec (Selec, XV. század, 1863 óta Moyzes püspök szándékára: Cyrill és Metód), Szelnice (Sielnica, középkor), Tótpróna (Slovenské Pravno XIV. század), Ulmanka (Ulanka).

Rozsnyó: Derencsény (Drienčány, XIII. század), Miklósfalva (1318), Kerepec (1332), Gosztva (XIV. század), Krasznahorkaváralja (Krasnahorské Pohradie XIV. század).* Ezek elenyésztek. Újkoriak: Mátraszele (1726), Cered (1731), Divény (Divín 1755), Jászómindszent (Poproč, 1766), Karancsberény (1792), Serényifalva (1797), Bolgárom (Bulhary, 1849).

Szepes: Alsósunyava (Nižná Sunava), Batizfalu (Batizovce), Hunfalva (Huncovce), Hybbe (Hyby), Kacvin, Ludrófalva (Ludrova), Malatina, Rabcsice (Rabčice), Szepesmindszent (Bijacovce), Szepesnádasd (Trstany), Sztankován (Stankovany), Turdossin (Tvrdošin), Zazriva (Zazrivá).

Eger: Besenyő (Szirmabesenyő 1332, később 1762. Kisasszony), Galvács (1332), Ziliz (1332), Szalka (1331),* Jászfényszaru (1631), Ostoros (1724), Miskolc (1727), Mátramindszent (1750), Gyöngyöstarján (1753), Verpelét (1770), Ecséd (1790), Újfehértó (1803), Szűcsi (1822), Vámosgyörk (1897).

Kassa: Homonna (Humenec, középkor), Nótafalu (Nacina Ves 1443), Tarkő (Kamenica nad Torysou 1580), Berzevice (Brezovice nad Torysou 1660), Nagyladna (Velká Lodina 1667), Kissáros (Maly Šariš 1684), Uszpeklény (Uzovské Peklany 1700), Tarcaszentpéter (Petroviany 1703), Bércalja (Janovce 1764), Aranyida (Zlata Idka 1768), Megye (Medzany 1810), Bodonlak (1862).

Veszprém: Orosztony (1225, Kiskomárom közelében), Bakonykoppány (1230), Gyugy (1231), Nyirád (1247), Ukk (1283), Malomsár (1333), Mumor (1343), Póla (1355, Becsehely mellett), Nagyvázsony (1425), Kökényesmindszent (1444, Egerszeg mellett), Taliándörögd (1757, ma: Mária neve), Zalacsány (1755, ma: Szeplőtelen Fogantatás), Óhíd (1753, ma: Szent Imre). Ezek elenyésztek.* Újabb patrociniumok: Felsőmocsolád, Mindszentkálla, Petőhenye.

Győr: Cinfalva (Siegendorf), Fertőszéplak (1737), Fraknó (Frankenau), Körtvélyes (Pama), Ligvánd (Nebersdorf), Markotabödöge, Mecsér (1900 óta: Magyarok Nagyasszonya), Siglós (Siglitz).

Szombathely: Csehimindszent, Kőszegszerdahely, Vasvörösvár (Rothenturm), Pinkamindszent (Allerheiligen), Rábakethely, Vasasszonyfa, Vásárosmiske.

Székesfehérvár: Baracska (1212), Pilisvörösvár (1933 óta Nagyboldogasszony).

Pécs: Pécs (középkor), Oszrómindszent (1183), Pécsvárad (temetői kápolna, azelőtt: Adalbert), Felsőmindszent (középkor), Szakály (középkor), Fazekasboda (1735), Liptód (1788), Köblény (1799), Nagypall (1885), Kéty (temetői kápolna).

Kalocsa: Dávod (1779, ma: Magyarok Asszonya), Péterréve (Petrovoselo, 1803), Csonoplya (Čonoplja, 1819), Sükösd (1821, ma: Krisztus Király), Kucora (Kucura, 1859).

Vác: Kéregyháza (1422, elenyészett),* Erdőtarcsa (1746, régi helyén), Mindszent (1702), Ecseg (1716), Cibakháza (1723), Heréd (1747), Acsa, Diósjenő (1788), Kisnémedi, Szátok (XV. század).

Csanád: Győr (1343),* Mehádia (elenyészett), Menyháza (Moneasa, 1761), Világos (Siria, 1753, későbbi titulus: Nepomuki Szent János).

Nagyvárad: Érmindszent (Asly XVIII. század). Elenyészett: Bolcs (XIII. század), Görbed (1340). Berekböszörmény (1430), Kiszomlin (1478).*

Erdély: Csíkmindszent (Misentea), Nagykászon (Casin), Csíktaploca (Topliţa Ciuc), Szárhegy (Lazarea), Hatolyka (Hatiuca), Kajántó (Chintau), Szászfenes (Floresti), Nagyernye (Erneul mare), Mindszent (Allerheiligen, Mesentea, 1303, elenyészett).*

Vegyük ezekhez még Mindszent nevezetű, összetételű, föltétlenül középkori eredetű helyneveinket is, amelyeknek sokszor már más a védőszentjük: Mindszent (Alsófehér, Csongrád, Fejér, Győr, Komárom, Pest, Szepes), Csehimindszent, Csíkmindszent, Csonkamindszent (Baranya), Érmindszent, Felsőmindszent, Garammindszent, Jászómindszent (Poproc), Koksómindszent (Vsechsvätych), Mátramindszent, Pinkamindszent, Újmindszent, Zalamindszent. Elenyészett: Bátamindszent (1332), Kápolnamindszent (1289), Okrimindszent (1183).*




Hátra Kezdőlap Előre