94. MIKLÓSTELKE

1267-ben jelentkezik első ízben oklevélben praedium Nicolai néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1353-ban Villa Nicolai, 1356-ban Zenthmiclostelke, 1418-ban Closdorf, 1427-ben Miklostelke, 1492-ben Kolosdorf, 1504-ben Closdorf (uo.) a neve.

1353-ban plébániatemploma van, papja és rektora Konrád, akinek elődje János volt. (Documente. X. 227–228., Urkundenbuch II. 100.)

A XV. század végén a régi templom helyett újat építenek, amiről a szentélyben lévő kőszentségfülke falába vésett dátum és felirat tájékoztat: „1524 hec structura finita est per me Mrm Stephanum Ungar Schesestur.” (V. Drăguţ: Arta gotică. 123.) Az építkezés segélyezésére a hét szász szék 6 koronát utal ki: „in subsidium structure ecclesie”. (V. Drăguţ: i.m. 136/102.; Komm mit. 1972. 10.)

Temploma egyhajós, szentélye olyan széles, mint a hajó, és gótikus sokszögzáródású. Mind a hajót, mind a szentélyt sűrű gótikus téglabordás hálóboltozat fedi. Az egészre védőemeletet húztak, melynek alátámasztására támpilléreken nyugvó árkádok készültek. Az épület egyetlen bástya képét mutatja, mivel nincs tornya. A nyugati kapu felett még látszanak az egykori csapórács helyének nyomai. Keresztelőmedencéjének kőből faragott kelyhe még az előző templom emlékét idézi. Felső peremén sárkány, kereszt és madár alakját faragták ki. XIV. századi.

A második templommal egyidős a négyzet alaprajzú várfal; sarkain bástyákkal. A nyugati kaputornyot leomlása után, 1816–1819-ben karcsú harangtoronnyal váltották fel.

Az 1802. évi földrengés okozta károk javítását felirat örökíti meg: „Deo Auxiliante Aedes haec Sacrae terrae motu ruinosae factae sunt renovatae Anno 1803”. (Fabritius: S. Kirchenbürgen. 29.; Komm mit. 1972. 11.; V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.; Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 155.; V. Drăguţ: Arta gotică. 123, 135/103.)

A XIII. századtól a kerci apátság birtoka, majd 1474-től a szebeni Mária egyházé lesz.

A település nevét a XIII. századi templom védőszentjétől, Szent Miklóstól származtatják, melynek németes-szászos rövidítése Clos. (Fabritius: i.h.)

Középkori katolikus hívei a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.

A XVIII. században lutheránus anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 209.), és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)

Lutheránus templom

Lutheránus templom