14. FOGARAS

1291-ben Fogros, 1369-ben Fogaras, 1413-ban oppidum Fugrasch, 1556-ban Fogaras, 1600-ban Fogarasum, Fogarasch néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)

Középkori temploma a város piacán állott. Híres szépségű háromhajós, csúcsíves stílusú volt, mennyezetét keresztboltozat fedte. A körüljárós szentélyű csarnoktemplomok típusához tartozott. Mivel biztos adat van arról, hogy a mai református parókia helyén szerzetesi templom és kolostor állott, valószínű, hogy ez a gótikus templom volt a szerzeteseké, mert más templomnak nincs nyoma.

A középkori szerzetesi templom az Urbarium dominii fisc (p. 31.) szerint a ferenceseké volt. (György: A Ferencrendiek. 219.; Schematismus. 1882. 53.)

A templomot várfal vette körül. 1516–1520 között újítják.

A fejedelmi korszakban még fennállott. 1658-ban pusztulás fenyegeti, ezért 1665–1670 között újjáépítik. (Ref. Szemle. 1966. 221.)

1704-ben a kurucok erődül használják a várban lévő labancok ellen, mire Rabutin rommá löveti. Többé nem is engedik felépíteni. A múlt században helyét még rommaradékok jelezték. (Schematismus. 1882. 53.) Néhány kőfaragványát megmentették és beépítették az 1712–1715-ben épített református templomba. (V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.)

A középkori templom öröksége lehet az a díszes kehely is, amelynek különösen nodusza, gótikus díszítményével, a XV. századra utal. Gyártás Tihamér írja le részletesen. (Batthyaneum. II. 75–76.)

A híres fogarasi vár egy korábbi, X–XI. századi palánk vár helyén épült 1310-ben, amint azt az újabb ásatások felderítették. A várban Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolna volt.

A középkori katolikus lakosság a reformáció idején két protestáns vallás között oszlik meg: a szászok lutheránusok, a magyarok reformátusok. Az egykori katolikus templomot közösen használják. 1576-ban a besztercei származású szász Laurentius Klein a fogarasi lutheránus pap: „unwidriger Pfarrer zu Fogaras”. (Binder: Közös múltunk. 174.) A református főpap mellett egy lutheránus prédikátor is beosztottja volt a templomnak.

Ez a kettősség 1666-ban szűnik meg, mert az utolsó református erdélyi fejedelem, Apafi Mihály kitiltja a lutheránus papot, Martin Dietrichet, aki Rozsondára távozik. Még azt is akadályozták, hogy Bethlenből bejáró lutheránus pap kereszteljen. 1700-tól indul újra a lutheránus egyház Paul Werner szász iskolamester alkalmazásával. (Binder: i.m. 182.)

A középkori templomnak a Rabutin általi rommá lövetése után a reformátusok a középkori várkápolnát használják. Onnan azonban kizárják őket, mire gr. Teleki József a vártól jó messzire építtet részükre templomot. De csak félmagasságig engedik építeni, s így alacsonyan hagyva boltozzák be Árva Bethlen Kata bőkezűségének köszönhetően. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 237.)

A katolikusok hitélete csak a XVIII. században indul újra. 1678-ban a várkapitány még szigorú utasítást kap I. Apafi Mihályné, Bornemissza Anna fejedelemasszonytól, hogy a katolikusok papja sem a várban, sem a városban nem végezhet istentiszteletet, sőt a várhoz tartozó falvakban sem. (György: A Ferenc-rendiek. 219.; Schematismus. 1882. 53–54.)

A helyzet 1687-ben változik meg, amikor a tábori papok és ferencesek a várkápolnában kezdenek misézni.

1723-ban lutheránus fatemplom épül. 1753-ban leég. Újjáépítése után 1841–1843-ban épül a mai. (Fabini)

1735-ben Boér József nemesi kúriáját a ferenceseknek adományozza. Itt indul újra a kolostori élet és épül 1737-ben a ferencesek temploma. 1760-ban porrá ég, mire 1761–1782 között új zárdát és templomot építenek. (György: i.m. 219–220; Schematismus. 1882. 54.)

A XVIII. században Fogarason katolikus, református, lutheránus anyaegyház van (Benkő J.: Transsilvania. II. 165, 207.), míg e század elején katolikus, református, lutheránus és unitárius anyaegyház. (Helységnévtár. 1913.)

Katolikus templom

Katolikus templom

Református templom

Református templom