8. BRASSÓ


FEJEZETEK

1235-ben jelentkezik az okiratokban Corona néven. (Györffy: Az Árpád-kori. I. 827.) 1252-ben Barasu, 1271-ben Brasu, 1288-ban Braso, 1309-ben Brasso, 1331-ben Brassau, 1427-ben Cronen (Györffy: i.h.: C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1582-ben Cronstadt, 1460-ban Braschovia (C. Suciu: i.m.) formában fordul elő.

SZENT LÉNÁRD-KÁPOLNA

Brassó legrégibb keresztény szentegyháza a Cenk tetején épült Szent Lénárd-kápolna volt.

A XI. században a Cenken levő Brasovia nevű királyi vár mellett állott, a székelység megtérése kezdetétől, a XI. századtól.

A vár két bástyával védett kapuja felett kapott helyet, jóval a szász telepítés előtt. Korának meghatározásához azt veszik alapul, hogy téglái a kalocsai székesegyház, a debreceni monostori egyház és a szegedi Szent Demeter egyház tégláival rokon formát mutatnak. (Bíró: Erdély művészete. 21–22.)

Köpeczi-Sebestyén József és P. Benedek Fidél megállapítása szerint a vár és kápolnája még a kereszténység felvétele előtt épült, pogány kultikus helyre. (Keleti Újság. 1940. XI.; Erdélyi Tudományos Füzetek. 21.)

Egyhajós félköríves szentélyű kis kápolna volt, lapos mennyezettel, sekrestyével. A Szent Benedek-rend fiai részére 7 szerzetesi cella szolgált, a várfalhoz építve. (Orbán: i.m.

VI. 352.; Kovács: Magyar ref. templomok. I. 158.)

A XIII. században, majd a XV. század elején újították.

A vár még sokáig állott fenn. Nevét a XIII. században átvette a szászok által várossá fejlesztett Brassó.

1345-ben, majd 1421-ben Brassó népe ebben a várban vészeli át a török támadást.

Brassó megerősítésével, várfalainak és bástyáinak kiépítésével a cenki vár fölöslegessé válik, ezért a brassóiak 1450-ben Hunyadi Jánostól engedélyt kérnek lebontására és anyagának felhasználására a város falainak további építéséhez. (Orbán: i.m. VI. 351.; Bíró: i. m. 21.; Urkundenbuch. V. 511. Hunyadi 1455. nov. 19-én kelt oklevele.).

A kápolna egyelőre még megmarad, de mivel fenntartására a városnak nem volt alapja, Gáspár Craus, Brassó város bírája engedélyt kér a lebontására. Az engedélyt Széchy Dénes, esztergomi érsek azzal a feltétellel adja meg, hogy a Szűz Mária-plébániatemplomban Szent Lénárd tiszteletére oltárt állítsanak fel megfelelő díszítésekkel és felszereléssel. (Az Oltár. II. 90.; Urkundenbuch. V. 491.)

SZENT KATALIN-TEMPLOM

Az 1937-ben a Fekete-templom terén és részben helyén végzett ásatások egy régebbi templom alapjait tárták fel. Maradványai a kerci hatás és a Bertalan-templom rokonságát mutatják. Mivel a Fekete-templom terét Szent Katalin-udvarnak nevezték, nyilvánvaló, hogy a Fekete-templom elődje a Szent Katalin-templom volt, amely még a tatárjárás előtt épült a német lovagrend települése korában. Búcsújáró hely volt. A tatárjárás rommá tette.

A templom a kerci apátsághoz tartozott, s a Fekete-templom építése során a XV. században bontották le. Valószínűleg, amíg a Fekete-templom fel nem épül, továbbra is ezt használják. Miután a Fekete-templom elkészül, teljesen lebontják. Emlékének megőrzésére, a Fekete-templom kórusa alatti fülkében oltárt emelnek Szent Katalin tiszteletére. Erre vonatkozhat Mátyás király azon engedélye, hogy az oltárnak rektort választhassanak. Ezt az oltárt és Szent Katalin szobrát vagy képét a reformáció idején távolítják el. (Entz G.: Le chantier cist. de Kerz. 31.; Szemlér F.: Erdélyi városképek.; Batthyaneum. I. 90.)

SZENT BERTALAN-TEMPLOM

A ma is létező középkori templomok közül a legrégebbi. Egykorú a lebontott Szent Katalin-templommal. A szakértők szerint együtt született a várossal és a tatárjárás előtt Brassó első plébániatemploma volt. Árvaleány-templomnak is nevezték a régiek, mert a hagyomány szerint három árva leány építtette, akik a templom oltára alatt vannak eltemetve. (Szemlér F.: i.m.; Orbán: i.m. VI. 331.)

A Gespreng (Fonás-hegy) alján áll.

Eredetileg román kori templom, és a tatárjárás után, 1250 körül kapta a szentély mai formáját és alakult ki a XIV. század elejére végleges arculata. Két toronyra tervezték, de csak az egyik készült el.

Bazilikális elrendezésű kereszthajós. Szentélye, köríves ablakaival, eredeti román stílust képvisel. A szentély záródása és az ablakok egy része azonban a gótikus kor kezdetére utal. A szentély a nyolcszög négy oldalával záródik. Az oldalapszisok záródása egyenes.

A háromhajós bazilikális megoldás kerci mintára készült, a kerci építőiskola első alkotásai közé tartozik. A kercihez hasonló a sekrestyeajtó is. Eltérő a román kori szentély ívsoros párkánya.

Az 1421. évi török ostrom után, amikor a hajó és kereszthajó boltozata kárt szenved, új hálóboltozatot kap. (Bíró: i. m.. 37.; Roth: Die d Kunst in S. 86–87.; Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 102, 119, 120.)

Fali szentségháza a legszebbek közé tartozik: késő gótikus alkotás. Érdekessége, hogy a csúcsív fölötti keresztvirág tetején madárfészekben fiókáit tápláló galambot faragtak ki. Ennek töredékeit találta meg Orbán Balázs kidobva az 1866. évi renováláskor. (Orbán: i.m. VI. 331–333.)

A déli kápolnában néhány falfestmény maradt fenn: Szent Miklós legendája, A tenger lecsendesítése, A gyermek gyógyítása, érmékbe foglalt próféták és szentek képei. A falfestmények eredetét a XIII. század végére vagy a XIV. század elejére teszik. (V. Drăguţ: Arta gotică. 225, 263/94.)

A XIX. század elején újítják. Kevéssel utána tornya összeomlik. Részben a régi formájában építik fel újra 1840–1842-ben. (Fabini)

Kehely alakú keresztelőmedence a XVI. századi. Egykori várfalaiból csak töredék maradt.

Szent Bertalan-templom

Szent Bertalan-templom

FEKETE-TEMPLOM

A XIV. századtól a város fő plébániatemploma.

Amint azt a Szent Katalin-templomnál láttuk, ennek a terére épült.

A város rohamos fejlődése következtében a Szent Katalin-templom kicsinynek bizonyul, a Szent Bertalan-templom pedig messze volt az új városközponttól. Ezért 1377-től egy nagy templom építését veszik tervbe. 1383-ban fognak hozzá és még egy évszázad múlva is folynak a befejező munkálatok.

1377-ben Tamás a plébános, akinek a sírköve megőrizte halálának dátumát is (1410).

Az új nagytemplomot Mária tiszteletére szentelik. Néhány középkori plébános még a városban: 1241-ben Michael Hench (Schematismus. 1882. 35.), 1336-ban Mihály (Documente. XIV. C, III. 400.), 1351-ben Miklós (SZOKL. I. 60.), 1373-ban Miklós dékán (Urkundenbuch. II. 413.), elődje Miklós, tinnini püspök; 1402-ben Ferenc dékán (Urkundenbuch. III. 273.), 1406-ban Tamás (Urkundenbuch. III. 403, 406, IV. 12.), 1422-ben Péter (Urkundenbuch. IV. 174.), 1427-ben Cloptere János (Urkundenbuch. IV. 301.), 1422-ben Johannes Petri (Tonk: Erdélyiek. 896.), 1437-ben Johannes Guet (Tonk: i.m. 937.), 1449-ben Johannes Ruedel (Tonk: i.m. 960.; Urkundenbuch. VI. 165.), 1460-ban János (Urkundenbuch. VI. 87, 108.), 1461-ben Jakab (Urkundenbuch. VI. 100.), 1512-ben: Mathé Zeidiensis dékán (Schematismus. 1882. 38.). Ezek közül többen a bécsi egyetemen végzik felsőbb tanulmányaikat és 1377-től sokban segítik az építkezést.

Az építkezések segítésére a plébánosok több alkalommal szereznek búcsúengedélyt az adakozók és bűnbánók javára. Így pl. az esztergomi érsek 1385-ben (Batthyaneum. I. 142.) engedélyez búcsút a megkezdett építkezés folytatására, majd 1399-ben (Beke: i.m. 209, 1. jegyz.), 1422-ben pedig V. Márton pápa a török által megrongált templom javára. (Urkundenbuch. IV. 174.) 1474-ben IV. Sixtus pápa újabb búcsút engedélyez, mivel a török dúlás miatt nem készülhetett el a templom és nem ékesíthették fel kellőképpen. Eszerint a pápa megengedi, hogy a plébános 15 rendes gyóntatót állítson be azok gyóntatására, akik a templomot Sarlós Boldogasszony napján és azt megelőző és követő két napon meglátogatják, a búcsú feltétele az adományokon kívül a bűnbánat és vezeklés volt. (Orbán: i.m. 315, 2. jegyz.)

A Fekete-templom Délkelet-Európa legnagyobb gótikus műemléke. Három, egyenlő magas hajóját 5 pár nyolcszögű pillér választja el. A mellékhajók eredeti magasságát karzatok törik meg. Ezek boltozata gótikus bordázattal készült. Az 1689. évi nagy tűzvészkor beomlott boltozatot a főhajóban már lapos, gerinc és heveder nélküli megoldással állítják vissza, a mellékhajókban pedig a bordázatot, a diadalívet lecsonkítva.

A szentély a 16 szög oldalával zárul. Az eredeti szentélyboltozat a megmaradt falpillérek szerint legalább hat boltszakaszra oszlott. A tűzvész utáni új boltozatos szentélyt 3 pár pillér háromhajós csarnokká osztja.

A déli oldal középső pillérén a város címerét és Mátyás király hollós címerét faragták ki. A nyugati oldalhajó egyik zárókövén Brassó újabb címere (koronázott fagyökér) látható. Egy másikon: „Anno Xsti 1511 die 20 Octobris” felirat.

Mátyás és Beatrice címerét még a belső déli kapu fölötti ívmezőben is megörökítették. Ugyanott Szűz Mária a kis Jézussal, mellette Szent Katalin és Szent Borbála látható. (Roth: i.m. 36.)

A Hunyadiak jó kapcsolatát a templommal már az is bizonyítja, hogy Hunyadi János 1444-ben 10 ezüst márkát adományoz a templom építkezéseire. (Urkundenbuch. V. 142.)

Egy 1427. évi oklevél szerint Corporis Christi oltár is volt a templomban. (Urkundenbuch. IV. 284.)

Eredetileg két tornyot terveztek, de csak a nyugati épült fel. A 24 csúcsíves ablaka mind más és más díszítésű.

Összesen 22 mellékoltára volt, többek között a Szent Lénárd-oltár, amely a Brassovia várbelinek emlékét őrizte, a Szent Katalin-oltár a Szent Katalin-templomból, a Szent Lukács-oltár. A Krisztus teste oltárhoz külön egyesület is (fraternitas Corporis Christi) tartozott, és 1451-ben búcsúengedélyt is kap. (Urkundenbuch. V. 334, 342, 441.; Batthyaneum. I. 60.)

A középkori főoltár helyét egy új, 1865-ben készült gótikus oltár foglalja el. A déli kapu előcsarnokának belsejét XV. századi Mária-freskó díszíti.

A nyugati főkapun kívül négy oldalkapu nyílik a templomba, mindegyik saját díszítéssel.

A hajó keleti és nyugati végénél két mellékkápolnát tételeznek fel, a kápolnák egykori boltozatának megmaradt gyámkő- és bordatöredékei alapján. (Orbán: i.m. VI. 320.) A két mellékkápolnát 1656 előtt bontották le.

Kívül a templomot gyönyörű támpillérek díszítik, gótikus tornyocskákkal, minden második pilléren szoborral, jóval a fedélpárkányzat fölé emelkedve.

A szobrok azonosításában nem egységesek a szakemberek. A következők lehetnek: Keresztelő Szent János, Tamás pap (vagy Szent Péter), Jakab, Szent Miklós (vagy Jeromos), egy csonka szobor (Szent Katalin?), Szűz Mária, Jézus, Angyal (Szent Mihály?), Szent Pál, Szent Lukács, Szent Sebestyén, egy plébános, egy templomot tartó férfi (talán az építőmester) és egy peremen áthajoló legény (aki állítólag lezuhant, vagy a mester taszította le féltékenységből). (Szemlér F.: i.m.; V. Drăguţ: i.m. 17–25.; Orbán: i.m. VI. 320.)

A templom középkori kincse a felirata szerint 1472-ben készült bronz keresztelőmedence, melynek talapzata hiányzik. Felirata kiegészítve: Quid mirabilius extare poterit, quam virgo in fantulum genuerit, qui Matris pater fuit, Maria virgo niminata legitur que mundi Salvatorem genuisse miratur et cetera.

A Johanne Xtus baptisari voluit ut Salvaret nos. Sun unni Dni millesimo CCCCLXXII. (Orbán: i.m. VI. 319–320.)

Két értékes kehely is megőrződött a XVI. század elejéről, 1511-ből és 1504-ből, az előbbi Jézus, Mária felírással.

Az 1514-ből származó 7300 kg-os harangját az 1689. évi nagy tűzvész után újra kellett önteni, majd 1750-ben történt lezuhanása után 1858-ban ismét újraöntik. (Roth: i.m. 102–107.; Szőnyi: Régi magyar templomok. 196.; V. Drăguţ: i.m. 53.; V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.)

Fekete-templom

Fekete-templom

SZENT PÉTER ÉS PÁL-TEMPLOM

A mai plébániatemplom helyén állott, a domonkosok temploma volt. A rend letelepedését 1323-ban a barcelónai egyetemes rendi gyűlés engedélyezi, és ekkor építik a templomot és rendházat.

1342-ben már említik a priort és szerzeteseit (Urkundenbuch. I. 240.). Neve Jakab, akinek idejében Cresche Miklós és neje Margit egy fél malmot adományoznak a rendháznak, hogy érettük és őseik lelki üdvéért misét mondjanak az általuk épített Szent Jakab-templomban. Ez a Szent Jakab-templom (vagy inkább kápolna) eszerint a domonkosok rendházához tartozott. (Documente. XIV. C, IV. 73.)

Az oklevelekből ismeretes domonkosok: 1453-ban Lőrinc könyvkötő, 1454-ben István perjel és Scharf János szerzetes, 1455-ben Tamás, a magyarok papja, 1461-ben Thomas Siculus prior, 1500-ban Antonius Erasmi, a perugiai főiskolára jelölve, 1475-ben Bartholomeus Danielis, aki a domonkosok perugiai főiskoláján tanul, a brassói rendházból volt kiküldve, majd segesvári prior, 1478-ban a budai főiskolán tanult Thomas de Corona, a Kölnben tanuló Christianus de Corona, 1512-ben a külföldön tanuló Tristamus Coronensis, az 1520-as években Doctor Domokos prior, s egyben a többi rendházaknak is vikárius generálisa. Érdekes adat róla, hogy a Fellegvár erődítményeinek munkálatait is irányítja. (Batthyaneum. I. 114.; Urkundenbuch. V. 182, 471, 477, VI. 102, 110.; Tonk: i.m.: 199, 231, 237, 261, 420.)

A XVI. század elején a ferencesek birtokába kerül, majd a reformáció idején sokáig üres vagy raktár, majd a magyar reformátusok, azután a magyar lutheránusok használják, 1711-től a ferencesek, 1718-tól a jezsuiták kapják meg. Az évszázadoktól megviselt templomot rendbe teszik, hogy benne misézni lehessen. Ez azonban csak ideiglenes megoldást jelentett, mert 1776-ban lebontják és helyébe építik a ma is fennálló barokk plébániatemplomot 1782-ben. A középkori templomból semmit sem mentettek meg. (György: A Ferencrendiek. 138.; Batthyaneum. I. 151.; Az Oltár. II. 90–92.)

Katolikus templom

Katolikus templom

SZENT MÁRTON-TEMPLOM

Inkább kápolnaként említik.

A Fellegvár nyugati részét Szent Márton-hegyének nevezik a templom után. A templom ma is itt áll, a várfalon kívül.

Benkő szerint 1235-ben épült. Kolostor kapcsolódott hozzá, mert a templom melletti papilak beosztása kolostorszerű.

Az 1235-ös dátummal összevág az, hogy Brassóban ekkor a premontrei kolostorról van adat, mégpedig arról, hogy Friedrich von Hamborn vizitációt végez a premontrei nővéreknél. (Fabini) Nem tudják biztosan, hol volt a templomuk és kolostoruk. Nagyon valószínű, hogy a Szent Márton-templom volt az övék. (Györffy: i.m. I. 827.)

Losteiner úgy tudja, hogy később a szigorú ferencesek voltak itt, amíg át nem mentek a Szent Péter és Pál-templomhoz. (Orbán: i.m. VI. 329–330.)

A premontrei korra vonatkoztatható talán az 1280–1290. évi adat is: Drozza sororum. (Györffy: i.h.)

Későbbi adat nincs nővérekről.

A kápolna papja 1441-ben Péter presbiter. 1385-ben Zsigmond király 40 arany forintot ad a Szent Márton-kápolna javára, hogy ott misét mondjanak. (Urkundenbuch. III. 131.)

1515-ben Lőrinc káplán vezeti a templomot (Orbán: i.m. VI. 330.), aki a Mindenszentek tiszteletére szentelt kápolna káplánjával jelen van a brassói káptalan gyűlésén. (Orbán: i.h. Benkő után.) Nem tudjuk, melyik volt a Mindenszentek-kápolna.

Az 1668. évi felirat a templom megújítását örökíti meg, de az újítás nem tüntette el a templom gótikus stílusjegyeit: csúcsíves a főkapuja, és a két oldalkapu. A szentély és a hajó első része későbbi toldás.

Harangja 1521-ből származik: „Magister Andreas de Brasch 1521” felirattal.

A középkorban várfal vette körül a Szt. Lénárd kápolnát, a Bertalan-templomot, a Fekete-templomot és a Szent Márton-templomot. (Fabini)

Szent Márton-templom

Szent Márton-templom

SZENT JÁNOS-TEMPLOM

Reformáció előtti, a ferences apácák temploma. (György: i.m. 142.) Építési ideje ismeretlen. 1689-ben leég. 1713-tól a jezsuiták használják rövid ideig. 1718-ban újra leég és pusztán áll 1824-ig, amikor a ferencesek kapják meg és újítják fel. (Orbán: i.m. VI. 324.; György: i.m. 142.)

Szent János-templom

Szent János-templom

ISPOTÁLYOSOK TEMPLOMA

A középkorban a belvárosi Új utcában állott. Orbán Balázs úgy véli, hogy az 1515-ben említett Hieronium káplán Mindenszentek kápolnája az Ispotály-templommal azonos. (Orbán: i.m. VI. 330.)

A reformáció után pusztán állott. 1689-ben ezt is tűzvész pusztítja.

1716-ban a magyar lutheránusok szerzik meg maguknak, de részükre feltételként szabják, hogy közösen használják a szász lutheránusokkal.

1718-ban újra leég. Újjáépítését nem engedélyezik. l785-ig pusztán áll, amikor ideiglenes használatra a magyar reformátusok kapják meg. A múlt század közepéig újra pusztán áll, amikor zsinagógává alakítják. (Orbán: i.m. VI. 324.)

Olyan vélemény is van, hogy a reformátusok a Szent Péter és Pál-templomból kiszorítva a bolonyai Szent Borbála-kápolnát kapják meg, s ez azonos az egykori ispotályos templommal. (Az Oltár. II. 91.; Batthyaneum. I. 90.)

Brassó kezdettől tiszta katolikus település és később a középkorban is, eltekintve a XIV. század utolsó évtizedeitől, a bolgár telepítéstől.

A középkori katolikusok a reformáció idején lutheránusok lesznek. Bethlen Gábor idejéig erős unitárius egyházközség is van, de 1662-ben Keserű Dajka János református püspök térítése nyomán beolvadnak a reformátusok közé. (Orbán: i.m. VI. 246.)

A lutheránus többségben azonban a reformátusok is annyira megfogyatkoznak, hogy Apafi Mihály 1677-ben arról kénytelen intézkedni, hogy Sepsi székből menjen református pap Brassóba és egy református háznál szolgáltassa ki az úrvacsorát. (Orbán: i.m. VI. 248.)

A reformáció után hat, sőt hét templomot is birtokolnak a lutheránusok.

A lutheránusoktól 1713-ban a katolikusok visszakapják a Szent János-templomot, majd a Szent Péter és Pál-templomot és az utóbbi lesz a jezsuita rend feloszlatása után (1773) az új katolikus plébániatemplom.

1783-ig a reformátusoknak és a lutheránusoknak a bolonyai városrészben közös templomuk van. A XVIII. században három lutheránus és egy-egy római katolikus és református anyaegyházról tudunk. (Benkő J.: Transsilvania. II. 166, 191, 208.) Századunk elejétől lutheránus, római katolikus, református és unitárius anyaegyház is van.