126. TÖVIS


FEJEZETEK

1269-ben jelentkezik első ízben az oklevelekben Ratka néven. (Györffy: Árpád-kori. II. 188.) 1293-ban Thuys, Tyvis, 1394-ben villa Spinarum, 1410-ben Tywys antiquo nomine Kokka, 1525-ben Thewys, 1499-ben Toewis, 1603-ban oppidum Teowys formában fordul elő. (Györffy: i.h.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)

1293-ban egyházáról beszél oklevél. (Györffy: i.h.)

1319-ben említik papját, Domokost, aki 1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint 80 dénárt fizet, 1333-ban szintén 80 dénárt, 1334-ben 80 dénárt, majd 3 pensa dénárt, 1335-ben 6 dénár híján 3 pensa dénárt. (Györffy: i.h.; Beke: Az erd. egyházmegye. 87.; Documente. XIV. C., III. 124, 159, 206.) Ekkor tehát plébániatemploma van.

A középkorból még a következő plébánosok ismeretesek: 1344–1352 között Tamás (Beke: i.h.; Documente. XIV. C., IV. 294, 314, 383, 420.), 1358-ban Péter (Beke: i.m. 87., jegyz.; Anjou Okmánytár. IV. 522.), 1364-ben Gergely, rector ecclesiae de Spinis (Teleki Codex. I. 137.), 1420-ban András (Beke: i.m. 30., jegyz.), 1440-ben András. (Urkundenbuch. V. 54.)

A középkori plébániatemplomot a román korban építették, legkésőbb a XIII. században, a fenti adat szerint 1293 előtt, amikor már oklevélben szerepel. Sőt, tekintélyes egyházközség lehetett, amely otthont tartott fenn a leprások részére. (Györffy: i.h.)

Háromhajós, bazilikális templom volt. A Basta korszakban romossá lett templomot eredeti formájában nem tudták visszaállítani. A mellékhajókat lebontják. A főhajó külső falain jól láthatók a befalazott árkádok boltívei, amelyek a mellékhajókba nyíltak. A hajóhoz szentélynégyszög csatlakozik, keresztboltozattal fedve. Ennek keleti boltfelületét sokszögű végződéssel toldották meg. A torony építését a gótikus korban fejezik be. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 210.; Korunk. 1972. 352.)

A XVII. században a templom sokáig romosan áll, fedél nélkül. Apor István számol be erről, amikor átutaztában pusztán, elhagyottan találja, s felesége megjegyzésére: „Mily kár, hogy ily szép épületek ily pusztán állanak”, Apor István megígéri, hogy a két templomot megépíti, egyiket a felesége vallásának (reformátusnak), a másikat a katolikusoknak. Ígéretét 1701-től valóra is váltja.

A templom egyszerű kazettás mennyezetét 1777-ben Zeyk Dániel készítteti. (Korunk. 1972. 353.)

Református templom

Református templom

HUNYADI KOLOSTORTEMPLOMA

Amint a templom nyugati kapuja feletti felirat megörökíti, a templomot Hunyadi János építteti 1449-ben: „Anno Domini MCCCCXXXXVIIII Johannes de Hunyad regni hungariae gubernator.” (Balogh J.: Az erd. renaissance. 50.)

Előzménye a szentimrei csata, majd a törökök felett aratott nagyszebeni győzelem, amelynek zsákmányából építteti Hunyadi a tövisi kolostortemplomot és a bojtorit. Az építést vezető Konrád brassói kőművesmester a munkájáért 1455-ben a fogarasi Sárkány birtok felét kapja. (Entz G.: A gyulafehérvári székesegyház. 116.; Kelemen Emlékkönyv. 260.)

Szép gótikus templom volt, gótikus bordázattal készült mennyezettel, melyből csak a bordaindítások maradtak meg és a sekrestye hollós zárókőbe futó gótikus boltozata. Csúcsíves a nyugati bejárat kőkerete, valamint az északi befalazott, szintén csúcsíves ajtókeret, és a magas gótikus ablakok kőrácsainak töredéke.

Tornya, a ferences hagyományokhoz hűen, a szentély mellett áll. Hunyadi ugyanis obszerváns ferenceseket telepít a templomhoz csatlakozó emeletes kolostorba. A ferencesek 1551-ig, vagy mások szerint 1554-ig maradhattak itt, amikor a reformáció vagy a török támadások következtében elhagyják a kolostort és a templomot. A törökök a kolostort lerombolják, de a templomot megkímélik. Az épületekre azonban mégis pusztulás vár. A gótikus boltozatok beomlanak és a templom 1701-ig fedél nélkül küszködik a romboló idővel. Ekkor a fent idézett adat szerint Apor István hozatja helyre, barokkos boltozattal látva el a templomot és a kolostort, de az eredetitől eltérve, csak egy szinttel építve vissza.

A templom középkori emléke egy feszület, bár nem bizonyos, hogy eredetileg ebben a templomban őrizték-e. Eredetéről a Historia Domus értesít: Egy vallástalan ember halászott a Marosban. Ez a kereszt akadt a hálójába. Káromkodva dobta vissza. Másodszor, sőt harmadszor is kihúzta a hálója. Erre annyira megdöbbent, hogy megtért. A katolikus hívekkel összefogva a falu főterén egy nyitott kápolnát emelt s ott helyezte el a feszületet. 1937-ben a kápolnát lebontják, hogy helyet adjon az új görög katolikus templomnak. Anyagát a plébánián helyezik el, a feszületet meg a templomban.

Szintén középkori emlék két sírkő: 1477-ből Dengelegi Pongrácz Jánosé („Hic est sepultura nobilis quondam magnifici Johannis... 1477” és 1479-ből a Zay család sírköve.

Az 1701-ben megújított templom három oltárt kap, amelyek helyett Csató Ferenc plébános 1895-ben gyönyörű gótikus oltárokat faragtat kőből. Hasonló kivitelben készül a szószék, a keresztelőkút és a karzat rácsa. (Az Oltár. III. 137–141.)

A mellékoltárok képeit (Szent István, Szent László) Kirsch István festőművész készítette. A régi oltárképet is megőrizték címeres feliratával: „Perillustris Dominus Georgius Miksa fieri fecit anno obitus sui 1734.”

Az adatok várépítésről is beszélnek, amiből kitűnik, hogy várfallal volt körülvéve. Ezért később is csak kastélynak emlegetik a templomot. Csupán emléke maradt fenn.

Falai nemcsak Hunyadit látták, hanem Kapisztrán Szent Jánost is, aki 1455 karácsonyát itt töltötte. (Az erd. kat. múltja és jelene. 30.)

A középkori ferencesekkel egyidőben apácák is letelepednek Tövisen. Házuk 1501-ben épül, s az 1550-es évekig vannak itt. Itt élt Judit nővér, akinek részére Nyújtódi András, székelyudvarhelyi ferences, a nővér testvére, 1526-ban lefordítja Judit könyvét. (Tonk: Erdélyiek. 134.)

A reformáció idején a katolikus lakosság egy része református lesz, de továbbra is maradnak katolikusok, mert még Báthori Zsigmond idejében is talál katolikusokat az ide küldött minorita, akinek Báthori átadja a templomot. Sőt 1615 után is, amikor Bethlen Gábor a katolikusok részére a templomot biztosítja. (Az erd. kat. múltja és jelene. 66.)

A XVII. század folyamán azonban a hívek (mind a katolikusok, mind a reformátusok) annyira megfogyatkoznak, hogy mindkét templom fedél nélkül romladozik, amíg Apor István a plébániatemplomot a reformátusoknak, a Hunyadi templomát a katolikusoknak meg nem javíttatja. Apor István pálosokat telepít a megújított templomba és kolostorba, akik 1786-ig maradnak itt, amikor II. József feloszlatja a rendeket. Apor István 1701-ben súlyos betegségéből való meggyógyulása alkalmából tett fogadalmára hivatkozva adja a pálosoknak a kolostort. Alapítványt is tesz 4000 forintban, és oltárok építésére külön 1000 forintos adományt ad, azzal a meghagyással, hogy a páterek minden pénteken lelke üdvéért Krisztus keserves kínszenvedéséről szentmisét mondjanak. (Gyéressy: Documenta Artis Paulinorum. III. 38.)

A XVIII. században római katolikus plébánia és református filiális egyház, amelyet Diódváralya lát el. (Benkő J.: Transsilvania. II. 163, 182.). E század elején római katolikus és református egyházközség van. (Helységnévtár. 1913.)

Katolikus templom

Katolikus templom

A katolikus templom oltára

A katolikus templom oltára

A katolikus templom bejárata

A katolikus templom bejárata