Valóságos parasztok ma már csak Európa keleti országaiban vannak. Sokáig tartott itt a jobbágyság s a vékony úri rend mellé később sem fejlődött szélesebb polgári társadalom.
Románia, Jugoszlávia, Bulgária, Görögország és Albánia parasztjai ma is úgy természeti emberek, ahogy a paraszterkölcsök megkövetelik. Alázatosak a természettel szemben és öntudatlanok a társadalom felé. Úgy őstermelők, ahogy már sehol másutt Európában. Külterjes szántó-vető művelés, parasztegyszerűségű kertművelés és legeltetés a termelési ágaik. S a földművelés az ősszakma itten. Alábbvaló, mint az ipar és a kereskedelem, de sokkal népesebb annál. Ezeknek az országoknak a termelésében messze nagyobb a részesedése a mezőgazdaságnak, mint akármelyik más termelési ágnak: mezőgazdasági államok, szóval parasztországok.
Város kevés van ezeken a tájakon és az is fejletlen. Külön test az országban: piac és az igazgatás intézményeinek a helye, azonban parasztoktól oly messze esik, hogy ritka szükségleteik idején keresik csak föl. Faluik és tanyáik igazi parasztszállások, utak alig kötik össze a városokkal, a közlekedés lassú és ritka, a hely is konzerválja tehát a hagyományokat.
Kétfelé osztott a társadalom: paraszt a nagy tömeg s fölötte a vékony úri rend még a különféle városi polgári elemekkel együtt is nagyon sokkal kevesebb, mint a parasztság. A parasztok az ország végeredményben, mert uraik sűrűn változtak és nem tudták kialakítani azt a tömör és hajlíthatatlan úri országlást, amit régebbi történetű tájakon nagyon is kiépítettek. Mindamellett a felső rend ma jobban uralkodik a parasztok fölött, mint akárhol másutt Európában. Az országos törvényeket minden demokrácia mellett is az urak hozzák s a parasztok a maguk számára külön tartják a maguk régi paraszt előírásait.
Paraszt jellegű a közlekedés is a két világ között. Ám az urak nincsenek olyan elérhetetlen magasságban. Balkáni demokráciának mondják ezt: megvan a különbség a paraszt és az úr között, ez azonban nem jár valami súlyos következményekkel. Attól leülhetnek egy asztalhoz a kocsmában s bízvást végig mehetnek egymással az utcán. Nagyon jól tudják egymásköze a különbséget, de nagyon jól érzik még az azonos eredetet is.
A parasztkultúra ma is élő. Fölötte nagyon vékony az urak kultúrája, még külső hatás is mértékkel zavarja csak meg a parasztokét. A társadalom osztottsága és nehézkes közlekedése biztosítja a parasztkultúra szabad tenyészetét: úgy rendezik be az életüket, ahogy azt szabályos paraszttörvények megkövetelik és semmi nem zavarja egyelőre őket abban, hogy csak ezt a kultúrát ismerjék el a magukénak.
A társadalom belső rendjében is valóságosan parasztszerkezetű itt. Minden a község. Csak parasztok élnek együtt benne és néhány vezető. A falu határán túl itt most is ismeretlen messzeségek nyúlnak s azon belül most is zárt rend uralkodik. A falu és a hegyi szállás lakójának ma sem sok köze van a fölötte hullámzó élethez. Uralkodott már rajta török vagy a saját vérbeli, igazán nem nagy különbség, ha egyszer-egyszer megváltozik az uralom; attól a világ ugyanaz marad és a parasztközségek élete csakúgy magába zárkózik.
A mindenható egység ma is a család; ez a gazdasági szervezet s családja szerint van állása az embernek a közösségben. Gyermek ma is sok születik és nagyos sok helyt még ma is együtt maradnak a leszármazottak az apa haláláig, s ebben a »nagy családban« egyetlen vezetés érvényesül. A családok állása még külön is jelentőséget nyer a leszármazás rendjének rendkívül fontos nyilvántartásával. Úri famíliák sokat változtak már rajtuk, ha van mit számontartaniok a történelem folyásában, akkor az csak a saját nemzedékeik sora. Sok helyen máig is érvényben van a vérbosszú: nemzedékeken keresztül emlékeznek a családellen elkövetett sérelmekre és az utódok az utódokon bosszulják meg, ha hamarabb nem nyílik rá alkalom.
Keleti parasztok országaiban az úr-paraszt osztottság az egyetlen igazi osztálytagozódás. A parasztok belső osztálytagozódása birtokuk szerint csak paraszt belügy. Ha van osztályharc ezekben az országokban, az legnagyobbrészt paraszt osztálytörekvés és csak elenyészően kisebb rész a városi proletárok osztályküzdelme. Az uralom viszont mindezekben a társadalmakban a birtokos és hivatalnok urak s a vállalkozók és tőkések szövetségének a kezében van, akik egyformán állnak szemben mind a paraszt, mind a munkás fölkelőkkel. A pártkülönbségek is pontosan igazodnak ezekhez az osztályviszonyokhoz. A polgári Bártokban – akármilyen árnyalatot képviselnek is – a hivatalnok és birtokos urak és a tőkés polgárok vezetnek, viszont van mindenütt külön parasztpárt, amely olykor paraszt osztályharcot, olykor paraszt érdekvédelmet folytat s ha lehetséges, van munkáspárt, amely külön munkás osztályharcot folytat ugyan, azonban szoros barátságban áll a parasztpártokkal. Az osztály- és pártrétegeződés ilyen állása nem mutat még gyökeres átalakulásra. Az ellentétek és a harcok a jelenlegi rend tartásáért vagy jelentéktelen jobbításáért folynak, de sem teljes polgárosodást, sem az északiéhoz hasonlatos népi fölemelkedést nem mutat egyik irányzat sem. Azt viszont eleve meghatározza az ilyen osztályér párthelyzet, hogy ha lesz valamikor komoly átalakulás az nem a nyugati, hanem a északi paraszthoz viszi közelebb a ma tökéletesen paraszt keleti földművelőt.
Ezek a keleti országok mind a keleti egyházhoz tartoznak. Ha nem is ez idézte elő parasztállapotukat, de annyi bizonyos, hogy ez is segített megtartani őket ilyennek. A misztikus szer tartások kísértetiessége, a szapora előírások: böjt, búcsú és felvonulások, mind építettek és mélyítették az alázatot s parasztnak nem sok kell, hogy még jobban megcsökönyösödjék állapotában. A keleti egyház tanítása jutott legközelebb a paraszthoz, mert az mondott legkevesebbet a dogmatika érthetetlen igéiből s az adott legtöbb tápot a fantázia csapongásainak: Ha valahol érvényes, hogy amíg követi a paraszt a papok tanácsát, mindaddig paraszt marad, úgy itt különösen érvényes.
Mondják, hogy parasztországok ezek. Az az igazság, hogy paraszt a népesség legnagyobb része s a vékony úri és polgári réteg közvetlen közlekedést tart fönn a parasztsággal és nem lehetetlen parasztok gyermekeinek fölemelkedni közéjül. Ez a közelség meghonosít egy félig-meddig bizalmas légkört a két réteg között, ami könnyen azt a látszatot kelti, hogy itt a parasztok bizalmas választottai kormányozzák az országot. Ez a látszólagos népuralom egyik helyen valóban nem egyéb mint látszat, másik helyen azonban igen komoly együttérzés. Így például Romániában és Jugoszláviában alig több a látszatnál, viszont Bulgáriában valóban paraszt szellemű országlást jelent. A nyugati újságíró álmélkodva mondta ebben az országban: »Itt mindenki paraszt!« Beleértette ebbe a politikusokat, nevelőket és művészeket is és ez a fölkiáltás képletessége mellett is valóságos jellemzést adott.
A paraszttársadalom minden mozzanata paraszttörvényű. Ezek az országok a legszaporábbak Európában; a sok romlatlan paraszt olyan bőséggel szüli ma is ivadékait, mint egy századdal ezelőtt és bár a halandóság itt a legnagyobb, mégis marad annyi életben, hogy fölülmúlja szaporulatával a többi országokat. Ismeretlen viszont közöttük minden higiénia. Mint jó parasztok nem törik magukat a tisztaság után s az életmódjuk sem nagyon kíméli szervezetüket.
A termelés és a fogyasztás paraszti egyensúlya náluk még nem bomlott föl. Dolgoznak mértéktelenül, szerszámaik kezdetlegesek, nehézkesek, a fogyasztásuk szűkmarkú, mint ahogy azt a paraszt erkölcsök előírják. Egy tál étel van az asztalukon, az is maguk termelte anyagból. A ruhájuk nagyrésze saját készítésű, házukat, bútoraikat paraszt ökonomiával jó részben maguk építik. Hiányzik ebből az életből minden kényelem, amit polgárosultabb parasztok mind megkívánnak, azonban semmi hiányát nem érzik ennek.
Itt még néprajzi érdekesség a népélet. A parasztkultúra nemcsak halott művekben van meg, hanem élő tenyészetben. Van népviselet tájak és népek szerint változó színességében, amilyen más tájakon már régen nincsen. Hagyományos rend szerint épül a ház és a berendezés; szövevényes előírásai vannak az egymással való érintkezésnek és az ünnepeknek amiket hézag nélkül kötelezőnek ismer el a paraszt nép.
A keleti parasztság egyszerűen parasztság s azért nevezetes, mert ilyen minőségben egyedüli a világon. Mindenütt baj van a parasztokkal, mindenütt akarnak valamit, vagy már át is estek valamilyen változáson, de itt tartják még a strázsát. A jelek olyanok köztük, hogy ha levegőhöz jutnak, tágítják, fejlesztik majd a parasztformákat, de fönntartás nélkül soha sem fognak beleolvadni a nyugateurópai polgári társadalomba és annak kultúrájába. Időnként hangoztatott törekvéseik azt mutatják, hogy parasztországot akarnak, de még ók sem tudják, hogy milyen is lehet az.
*
Kelet országai agrárállamok. Lakosságuknak több mint a háromnegyede őstermelő:
Romániában………………… | 80.0% |
Jugoszláviában……………… | 82.0% |
Bulgáriában…………………. | 82.4% |
Görögországban……………. | 53.7% |
A Balkán államaiban a nemzeti vagyonnak pontosan a fele fekszik a földbirtokban s ez az arány Görögországra is érvényes annak ellenére, hogy a lakosságnak a többieknél jelentékenyen kisebb része őstermelő. A keleti parasztság alacsony gazdasági szintjére vall, hogy 80% népesség és 50% vagyon a nemzeti jövedelemnek mindössze 35%-ében részesül, sőt Görögországban még ennél is kevesebb részét 28.6%-át élvezi.
A balkáni birtokviszonyok egészen a háborúig teljesen feudalista jellegűek voltak – Bulgária kivételével – s mindenütt óriási földterületek voltak nagybirtokos urak kezén.
Románia birtokviszonyai 1905-ben:
0– 10 | ha.-os | gazdaság | foglalja el | a terület | 41.7%-át |
10– 50 | » | » | » | » | 8.7% » |
50– 100 | » | » | » | » | 2.1% » |
100– 500 | » | » | » | » | 9.3% » |
500 ha. | fölötti | » | » | » | 38.2% » |
Szerbiában 1897-ben:
0– 3 | ha.-ig | az üzemek | ……………… | 31.0%-a |
3– 10 | » | » | ……………… | 50.4% » |
10– 20 | » | » | ……………… | 14.5% » |
20 ha. | fölött | az üzemek | ……………… | 4.1% » |
Bulgária földbirtokmegoszlása már 1908-ban is olyan, mint a nyugati országoké:
0– 0.5 | ha.-os | gazdaság | a terület | 1.0%-án |
0.5– 2 | » | » | » | 6.0% » |
2– 5 | » | » | » | 15.4% » |
5– 20 | » | » | » | 54.4% » |
20– 30 | » | » | » | 8.9% » |
30– 50 | » | » | » | 5.6% » |
50– 100 | » | » | » | 3.2% » |
100 | ha fölötti | » | » | 5.5% » |
A Balkán államai vezetnek a népszaporulatban és az írástudatlanságban s mindkét tünet nagyszámú parasztságuk miatt ütközik ki társadalmukból.
Bulgáriának megkülönböztetett állása van a balkáni államok közt. Legkevesebb az analfabétája, kitűnő mezőgazdasági nevelőintézményei vannak és ez az ország a színhelye az egyetlen paraszt állam kísérletének. 1930-ban többségbe került a parasztszövetség és Stambuliiski megalakította az első parasztkormányt. A paraszt rezsim a magántulajdon alapján állott, azonban minden másban osztályharcos és szocialista jellegű volt. Teljesen a paraszt osztályérdekek alapjára helyezkedett és minden köznemzeti érdeket burzsoá ámításnak bélyegzett. Szenvedélyes hévvel fordult a kapitalizmus ellen és minden formájában igyekezett lerombolni. A paraszturalom demokratikus kezdettel indult, azonban csakhamar osztály- és pártdiktatúrává fejlődött a ez okozta vesztét. Jelentékeny alkotásai voltak azonban a rezsimnek a földreform, a szövetkezeti törvény és a munkaszolgálat bevezetése.
Közös jellemvonása a keleti parasztországok politikai mozgalmainak, hogy mindenütt parasztpártok lépnek föl, amelyek nem a nyugati agrár-polgári gondolatot képviselik, hanem osztályharcos jellegű paraszt forradalmiságot a polgári, vagy úri uralommal szemben. Meg van ez a politikai irány Romániában éppúgy, mint Jugoszláviában. Különös a helyzete a horvát parasztmozgalomnak. Eredetileg misztikus-humanista törekvés volt ez, amely a gyakorlatban azonban soviniszta nemzeti mozgalommá alakult és rendkívüli erővel fordult szembe a szerb uralommal.
A keleti parasztok országai ma mind belső válságokkal küzdenek. Bulgáriában a paraszturalom elbukta után egyik kormány a másikat váltja, Jugoszláviában diktatúra uralkodik és Romániában egy nemzeti szocialista kísérlet után királyi diktatúra küzködik az anarchia erőivel.