Északon sem igazi parasztok már a földművelők. De míg nyugaton polgári társadalom nyelte el őket, addig északon parasztok hódították meg a polgári társadalmat. Amott a város hajtotta maga alá a falut, emitt a falu vette birtokába a várost. Nyugaton névleges parasztokká változtak a hajdani valóságos parasztok, északon viszont kultúrparasztokká fejlődtek.
Az eltérés oka legfőképpen történeti. északon később indult meg az iparosodás és még ma sem köti le a népességnek akkora hányadát, mint nyugaton. A legjobban iparosodott Svédországban és a kereskedő Norvégiában és Dániában is még mindig 40% körül mozog a földművelő népesség arányszáma, a balti államokban pedig a népesség háromnegyedrésze földművelő. Ha az iparosodás nem is érte el a nyugati szintet, de föltétlenül elérte az állam demokratikus fejlődése. Ott is, ahol idegen uralom alól csak későbben szabadult föl az ország, nyomban és erős ütemben demokratikus irányú fejlődést vett, ami szintén komoly mozgató ok, mert ilyképpen tere nyílt a parasztságnak arra, hogy együtt fejlődjék az állami és a gazdasági életben a többi foglalkozásbeliekkel, sőt nagyobb számánál fogva vezető szerepre jusson a társadalmi és a kulturális élet irányításában.
Északon a földművelők nem hagyták el hűtlenül paraszt életformáikat, hanem egy magasabb kultúra szintjére fejlesztették föl, átitatták vele a városi polgári kultúra szövetét. Legjobban kifejezi a parasztság ilyenfajta fejlődésének irányát a dán parasztfőiskola. Magasfokú iskola, ahol a mezőgazdaság tudományát tanítják s mellette éppúgy teljes kultúrképzést adnak, mintha orvos- vagy ügyvédjelöltek lennének a növendékek.
Az északi kultúrparaszt civilizált ember, azonban nem olyan technikus szellemű, mint a nyugati. Érzőbbek és gondolkozóbbak annál, hogysem teljesen szembe tudnának helyezkedni a természettel. A természetjárás és a természethez idomuló kertes építkezés ezekben az országokban indult meg. A tavak és az erdők végtelen változatossága örökre rányomta bélyegét ezekre az emberekre. Akkor is kísérőjük és társuk a természet, amikor a legnagyszerűbb gépekkel folytatják a termelést és a legszebb városokban laknak.
Nem ismernek különb és kedveltebb mesterséget az éjféli nap országaiban, mint a földművelést. Valóságos parasztok között az utolsó, a maradványmesterség a földművelés, nyugaton egyenlő a többi kézművességgel, itt északon mindenekfölött első. Dániában, Svéd- és Norvégországban nem a legnépesebb foglalkozás, mégis az egész társadalom tele van paraszttémával és mindenkinek gondja ennek a termelési ágnak az ügye. A földművelésnek van a legtöbb kutatóintézete, oktatószervezete és ezek munkáját kíséri a legáltalánosabb figyelem. A művészeti élet is tele van a vidék és a föld életének állandó visszhangzásával. Természetesen maguk a földművelők is ennek megfelelően a legmagasabb nívón folytatják mesterségüket. Náluk nem alacsonyodott mechanizált üzemekké a parasztgazdaság, hanem egy sajátságos termelési kultúrává fejlődött ki.
Kiváltságos és művelt parasztok nyilvánvalóan akkor sem kivertek és elhagyatottak, ha tanyákon és falukon laknak. Az északi országok teli vannak apró telepekkel, magános tanyákkal és aprócska falukkal, de nincs szebb és lelkesítőbb látvány, mint ezek a mezi szállások. Olyan az egész táj, mint egy megmunkált kert. Takaros és tágas épületekben laknak s a földeken keresztül kitűnő utak futnak a városok felé. A gyermekeket gépkocsik viszik az iskolába s a felnőttek kerékpárok, kocsik és autók végtelen sorain közlekednek szüntelenül a várossal. Úgy élnek ott, mintha a város értük lenne s lakótelepeik annak kertes üdülőrészei volnának.
A paraszttársadalom különállósága itt éppúgy megszűnt, mint nyugaton, azzal a különbséggel, hogy itt az egész társadalom parasztosodott el. A munka különös megbecsültetése, a társas érintkezés fegyelmezettsége és minden kizsákmányolás komoly visszaszorítása, szóval mindaz, ami a parasztközösségek világára oly jellemző, fölszívódott a társadalom egészébe és harmonikussá, nyugodttá és fejlődővé tette azt.
A társadalommal együtt a kultúra is így alakult. A paraszt elvekkel átitatott társadalom kultúrája egyenesen a parasztkultúra kivirágoztatása. Nem. parasztkultúra már természetesen, azonban minden íz és szín, ami oly vonzóvá teszi azt, megmaradt ezen a fokon is és örökre meg fogja különböztetni minden technikus és parasztellenes kultúrától. Minden kultúraág előrehaladása a parasztkultúra különös gonddal számontartott elemeiből indul ki és azokat fejleszti elérhetetlennek hitt magasságokba.
Az északi parasztok elég sokan vannak ahhoz, hogy önálló parasztközségeket alakítsanak, ezek azonban mégsem paraszti közösségek többé, hanem kulturált földművelőknek városias elvű lakótelepei. Semmi nincs meg a szoros paraszti együvétartozásból, érvényesül ellenben egy általános szolidaritás mindenkivel szemben. Nem parasztcsoport a község, de a legjobb polgári társadalom egyik összetevője. Nem paraszt a család sem. De a családi vállalkozás, a szoros és bensőséges együvétartozás a háztartásokban, mindez olyan rendszer, amely a paraszt családból ered és abból nőtt ki. Polgári társadalom ez, de szerencsésen megkorrigálva a paraszttársadalom megoldásaival.
Van komoly osztálytagozódás, de itt korántsem olyan feszülő ez az ellentét, mint iparosabb polgári társadalomban. A munka általános megbecsülése, a széleskörű valóságos munka és a munka szervezet kíméletessége egészen a patriarchális parasztfelfogás értelme szerint tompítja le munkás és vállalkozó ellentétét. Parasztok közt meg különösen így van, hiszen a mezőgazdasági munka maga is összeköti a vele foglalkozókat, hacsak más erők különösen szembe nem állítják őket. Parasztok kiegyensúlyozott osztályviszonyainak természetesen az is komoly tényezője, hogy a parasztok legnagyobb részének van földbirtoka. Nincs maroknyi birtokos réteg és vele szemben tengernyi földtelen munkásparaszt, hanem földet birtokló parasztok vannak többségben.
Még jobban egységes ezeknek a kopárparasztoknak a társadalma, mint a nyugatiaké. Minden tagozódás, felekezeti, pártbeli, vagy osztályok szerint való, egyaránt kisebb gátakat emel a többiekkel szemben, mint amott. A vezetés teljesen demokratikus, mindenütt döntő súlya van a szocialista pártoknak e ez azt biztosítja, hogy valóban beletartoznak a parasztok is a társadalom egységébe. Sehol annyi parasztszármazású vezető politikus, tudós és művész nincsen a világon, mint ezekben az országokban.
A társadalmi élet minden vonalán rendezett, harmonikus és tisztességes az emberek érintkezése. Sehol annyi erős, egészséges és derült ember nincsen Európában, mint északi parasztok között. Talán a táj, talán az idehozott népi örökség teszi, de az »északi faj« oly vonzó alakban ölt testet e parasztok között, hogy nem csoda, ha rájuk építették a legelső faj legendáját. Maguk mit sem tudnak a legendáról, hiszen olyan szabadságban élnek, ahol nem születhetnek ilyen kényszerlátomások. Sűrűn fürdenek gőzkamráikban, jól táplálkoznak a szabad és fegyelmezett nemi életet étnek, a születésszabályozás nagyon régóta ismeretes közöttük s még nem vezetett sem a szaporodás veszedelmes csökkenéséhez, sem az életkedv megcsappanásához.
Termelésük a mezőgazdasági munka legmagasabb szintjét képviseli. Annyira gépesített és belterjes, mint nyugaton, de azonfölül különös gonddal csinosítgatott is. Nemzeti kultúrügy a mezőgazdaság fejlesztése s ehhez képest mindenféle versenyek, kiállítások, kitüntetések, ellenőrzések és propaganda szolgálja a termelési készség és lelemény szüntelen fejlesztését. Az eredmény az, hogy sem a termelési eljárásban, sem a termelés és értékesítés megszervezésében egy nemzet parasztja sem éri utól az északiakat. Olyan ez a mezőgazdasági kultúra, mintha paraszttermelés lenne, amelyre azonban nem súlyosodik már egy felsőbb társadalom nyomása.
A kultúra javait egy paraszt sem fogyasztja olyan mennyiségben, mint az északi. Nem önellátó paraszt ez már, hanem okos számítással termel eladásra s éppúgy ellátja magát a városok piacán, mintha nem is lenne paraszt. Teljes kultúrélet ez és paraszt múltja nemhogy akadályozná a fejlődésben, hanem még életképesebbé és vonzóbbá teszi.
Ha bízvást állítható az északiakról, hogy a higiénia és az egészséges lakásépítés úttörői, a sportok és a torna mesterei, ha igaz, hogy kultúrájuk általános és magas fejlettségű népikultúra, akkor mindez parasztjaikra is vonatkozik. Nemcsak azért van így, mert a paraszt is részese ennek a kultúréletnek, hanem azért különösen, mert paraszti eredete miatt ilyen ez a kultúra s a parasztság teljes fölszabadulása és beolvadása adott annyi lelkes és tehetséges alkotóegyéniséget ezeknek a kultúráknak.
Ez az elérhető magasság, ha a paraszt önmaga megtagadása nélkül válik kultúremberré. Itt már nem paraszt az ember, de mindent megtartott, ami a parasztéletben étékes, sőt azt emelte a legmagasabb kultúra szintjére. Ezek a parasztok az irigyelt példaképei minden más parasztoknak, ahol egyáltalán nem hasonlottak meg úgy a parasztélettel, hogy még így sem kérnek belőle.
*
Az északi országok magukban véve is, meg a parasztság szempontjából is kétfélék. Svédország, Norvégia és Dánia régi demokratikus fejlődésű államok s társadalmuk nyugati szinten magasfejlettségű, viszont a Balti-államok hosszú elnyomás alól szabadultak föl a háború után, azonban nyomban erőteljes fejlődésnek indultak és azóta fölnyomultak a régi északi államok mögé. Ilyen a különbség a parasztok között is.
A különbség a földművelők arányában is megvan. Földművelők a népesség százalékában:
Litvániában………….. | 79.4 |
Finnországban……….. | 70.4 |
Lettországban……….. | 69.5 |
Észtországban………. | 65.8 |
Svédországban………. | 40.7 |
Norvégiában………… | 36.8 |
Dániában……………. | 34.9 |
Egységes viszont a két országcsoport a parasztság települési rendszere tekintetében. Egyformán szórványtelepülés uralkodik Skandináviában és a Baltikumban s mindenütt jó úthálózat köti a városokkal egybe a szétszórt tanyákat és majorokat.
A nemzeti jövedelem megoszlásáról közkeletű adatok csak a Skandináv államokról vannak s ez a szám azt mutatja, hogy a földművelésre esik 24.5%, tehát itt is alacsonyabb, mint a népességben való részesedési arány.
A régi északi államok földbirtokviszonyai olyanok, mint a nyugati államoké. A földterület lassú átmenettel, de már régen a parasztság kezére jutott, sőt ezek az államok azok, ahol a jobbágyság a legenyhébb volt. A nagybirtok Norvégiában, Svédországban és Dániában egyformán ismeretlen, de ismeretlen a törpebirtokok rendkívül nagy száma is. Kiegyensúlyozott parasztbirtokok hazái ezek az országok s ez az alapja a parasztság harmonikus polgárosodásának.
A balti államokban az orosz uralom idején keleti jellegű földbirtokviszonyok uralkodtak. A földterület ¾ része nagybirtokosoké volt s a parasztság nagyrésze azokon volt béres és cseléd. A háború kimenetele azonban meghozta a fölszabadulásukat – Finnországét még korábbi fordulat – és attól az időtől kezdve nagy iramban indult meg a fejlődés mindegyik kis országban. Olyan bátor és radikális földreformot hajtottak végre, amilyet sehol másutt Európában.
Észtországban közvetlen és végleges konfiskálás útján juttatták a parasztság kezére a földterület 58%-át mintegy két és fél millió ha.-t. Lettországban is kártalanítás nélkül osztottak föl 3 millió ha.-t, a földterület felét és azon legfeljebb 22 ha. nagyságú parasztbirtokokat létesítettek. Litvániában is kisajátítottak minden 80 ha. fölötti birtokot és 18–20 ha.-os parasztbirtokokat létesítettek rajtuk. Finnországban is kisajátítottak minden 200 ha. fölötti birtokot, azon 20 ha. alatti parasztbirtokokat alapítottak. Itt volt legenyhébb a földreform, viszont itt volt legjobb a birtokmegoszlás már korábban is.
Az összes északi »parasztországok« kimagaslanak az európai országok között, különösen fejlett nevelési intézményeikkel és szövetkezeti mozgalmaikkal. A dán népfőiskola, a skandináviai vándoriskolák és a sok mintagazdaság mind parasztteljesítmény és az a hatása, hogy rendkívül magasra fejleszti a parasztság kultúráját. Az északiak szövetkezetei közül igen fejlettek a fogyasztásiak is, azonban messze fölöttük állanak a mezőgazdasági termelő és értékesítő szervezetek.
Az északi országok mezőgazdasági szövetkezetei számszerint:
Dániában…………… | 7434 |
Norvégiában……….. | 4386 |
Svédországban……… | 3433 |
Finnországban……… | 2137 |
Lettországban………. | 1589 |
Litvániában………… | 1317 |
Észtországban……… | 1314 |
Népmozgalmi és egészségi statisztikája is legjobb ezeknek az országoknak egész Európában, szintúgy legkevesebb az analfabétájuk, ami együttvéve elég bizonyítéka mind egész társadalmuk, mind parasztságuk előrehaladottságának.