A társadalmak történelembe visszanyúló különbsége különbözővé tette az egyes európai országok parasztjait. A parasztot azonban nemcsak a társadalom és a történelem formálta, hanem beleszól alakításába a természet is. Bizonyosan a társadalom az első és a közvetlenebbül mozgató ok, azonban olykor a természet hatása is szemmel láthatóan kiütközik.
Sorjában kimutatható a természeti világ befolyása a parasztok életrendjére.
Észak, a hosszú éjszakák és a hideg telek hazája szolid társadalmat nevelt. Tompábbak az ellentétek az emberek és a csoportok között, közelebb vannak egymáshoz az emberek, tudnak társulni egymással és soha nem tűrtek maguk között olyan rideg uralmi rendszert, mint délebbi országok. Ebben a társadalmi környezetben nem volt nehéz a parasztoknak fölemelkedni a többi osztályok szintjére és nem volt lehetetlen az egész társadalommal elfogadtatni a szigorú és közösségre nevelő paraszterkölcsöket.
Kelet- és Közép Európa, a puszták, széles völgyek és az elnyúló hátságok hazája. A tél kíméletlenül hideg, a nyár verejtékesen forró és a növényzetet tikkasztó aszályok pusztítják el nyaranta. Ilyen nyers és kíméletlen a társadalom is ezen a tájon. Hódítók járták keresztül ezeket az országokat és uralom tartott itt rendet mindig, vagy anarchia dúlt széltére. A parasztokat nem kíméli a természet, termésük állandóan a természet kegyétől függ és sokszor nem kegyes az ég, de nem kíméli a társadalom sem őket. Sokáig tartott a jobbágyság és még most is nagyon érvényesek a paraszttörvények, alávetett és ridegségbe taszított nép itt most is a parasztság.
Délen enyhe az égalj, azúrkék az ég és nagyritkán ha van tél. Esztendőt át kinn legelhetnek a jószágok, aszály nem fenyegeti a termést és a tavasz a leghosszabb évszak. A dús vegetáció elkényezteti a parasztot. Még akkor is, ha ugyanolyan sorsra szorítaná a társadalom, mint az északiakat vagy a keletieket, akkor is könnyebben viselhetné, mert kevesebb munkával terem a földje és alig kell valamit dolgoznia ahhoz, hogy ínségbe ne kerüljön.
De a társadalom is kegyesebb hozzá. Az ókori uralmak megszűnte után apró államocskákra bomlott az ország és szinte minden város önállóan kormányozta magát. A városokhoz tartozó parasztok mindig tudtak olyan becsesek lenni a hódítók előtt, hogy bérrel és váltságdíjjal megválthatták magukat. Emellett pedig a változó uralmak a parasztok közé taszították a megelőző uralom nem egy részesét, úgyhogy szüntelenül keveredett és szüntelenül kiváltságokat kapott a parasztállomány. Gyökeresen különbözik tehát a déli paraszt helyzete a többitől: nem került egyszer és döntően uralom alá s ha került is egyidőre, nem tartott megszakítás nélkül rajta. Föl-föl lélegzett, úgyannyira, hogy végtére tűrhető szabadságra tett szert. Sommásan: délen nem született olyan parasztszerződés mint északi tájakon.
A társadalom és a természet kegyessége folytán az olasz és a spanyol parasztok élete a legidillikusabb, minden parasztok között. Munkájuk könnyebb, a szolgáltatások terhét a bővebben termő föld enyhíti, több idejük marad magukra és a szabad emberi életre. De a legrégebben parasztok. Már-már évezredek óta egyvonalban húzódnak hagyományaik s ezenközben annyi elemet vett át kultúrájuk a felső rendtől, hogy napjainkra minden más parasztokénál sokkal gazdagabb. Éppen ezért nemcsak legrégibb parasztok, hanem a legidőállóbbak is. Amit a parasztéleten könnyíteni lehet, azt ők mind megcselekedték, amit kiművelni lehet rajta, azt hasonlóképpen elvégezték.
Társadalmuknak a náluk is érvényes paraszt családi szervezet mellett két alapvető szervezete van: a község és az egyházközség. A közönséges parasztközség csak befelé élő szervezet: nem törődik avval, hogy ki uralkodik fölötte, csak befelé tart rendet a saját körében, de az aztán szigorú rend. A déliek községei sok századokon keresztül kifelé is önálló és hadakozó testületek voltak, vagy a szomszéd ilyenhez tartoztak s ez megszabadította a parasztokat a nagy társadalom nyomásától. Civitásokban élt sok időn keresztül a déli paraszt és éppen abban a szakában fejlődésének, amikor más parasztok nehéz szolgaság alatt nyögtek. Az ilyenfajta község már nem úgy szervezi tagjainak az életét, mintha nem is lenne külső világ, hanem úgy, hagy a község a külső társadalmi viszonylatoknak is aktív tényezője. Egyes intézményeken ez kevéssé létezik meg, azonban átalakítja az egész atmoszférát s végezetül azt eredményezi, hogy tagjai csaknem szabad parasztokká fejlődnek.
A másik különös szervezetük az egyházközség. Egyházi életük sokkal intenzívebb, mint bárhol másutt Európában. S ez a hitélet, nem paraszti hit és nem az urak hivalkodó kereszténysége, hanem olyan vallás, amely feloldódik és kielégülést talál a paraszti és egyházi elemekkel egyformán átszőtt népies szertartásokban. Egyházi élet ez, de olyan egyházé, amely közvetlen közösségben él a parasztokkal is, tehát valóságos népies egyház. Annyira hozzá vannak nőve egy házaikhoz ezek a parasztok, hogy községeik sok helyen azonosak az egyházközséggel, úgyannyira, hogy egy földrajzi település több községet is magában foglal olykor. Viszont máskor több földrajzi település tartozik egy község, illetve egy házközség keretei közé.
A déli parasztok termelési kultúrája alapszövetét tekintve paraszti termelőrendszer azonban oly régi és annyi hatást olvasztott már magába, hogy lényegesen különbözik a többi paraszti kultúráktól. Olyan évszázados öntözőberendezéseket láthat az ember mindkét félsziget folyóinak a völgyében, hogy az már nem tekinthető egyszerű paraszti szerszámnak, hanem valóságos mű, amelyet magas kultúrák közelségében élő parasztok építettek magasnívójú szükségletek kielégítésére. A kedvező termésjeti világ, a szabadabb lélegzetet engedő társadalom és a magaskultúrák évszázados közelsége idézték elő, hogy már-már azon a fokon van az olasz, spanyol és portugál kertkultúra, hogy nem is nevezhető parasztinak. Társadalmi szerepét tekintve, mégis parasztkultúra ez, azonban mivel a társadalom különös kiváltságokat adott a parasztnak, ezek a művek is kiváltságos parasztművek.
Szellemi kultúrájuk hasonló kedvezések folytán hasonló fejlődésű. Azt a legszélesebb fejlődési skálát futotta be, amire parasztkultúra egyáltalán képes. Érte római és mór hatás a déli parasztfalvakat, elemi erővel hatott rájuk az egyház, majd a reneszansz fölszabaduló szelleme s mindezeken felül napjainkban Olaszországban is, Portugáliában is rendkívül intenzív állami nevelés gondol velük. Ezeknek a kultúrája tehát fejlődött és alakult s ezenközben meggazdagodott az európai szellemi áramlatok leghatékonyabb irányainak a hatásával. Különösen két terület az, ahol ez a különös kultúrfejlődés szembeötlő: az építészet és a zene. A déli parasztházak egyszer a római és a mór építészet elemeit példázzák, majd a gótika és a reneszansz elemeivel ékeskednek s végül rengeteg parasztház a modern építészet törvényei szerint épül. A zenében is. Nem exotikus paraszttulajdon itt a parasztság muzsikája, hanem népzene, ami azt jelenti, hogy a nagy szerzők számtalanszor termékenyültek meg parasztdallamokon és a parasztok számtalan elemet recipiáltak a klasszikus szerzők műveiből.
Legjobban jellemzi a déli parasztok karakterét az, hogy úgy idegenforgalmi látványosság a déli parasztok faluja, mint egy nagy kultúrbirodalom részese. Nem exotikum, amely gyökeresen más, mint ugyanazon ország városai, hanem annak egyszerűbb és primitívebb mása.
*
Mind az Ibériai, mind az Appennini félsziget különleges történelmi előzmények után illeszkedett bele az európai fejlődés vonalába. Sokféle uralom viharzott rajtuk keresztül s a pórnépet is sokféle áramlás érte, mire a nyugateurópai társadalmi formák földjükön is átvették az uralmat. Ez a történelmi múlt a főkülönbsége az itteni parasztságnak a többiekkel szemben s ez az, ami a számszerűségek hasonlósága mellett is elhatárolja, a többi vidékek parasztságától.
Ma Olaszország is, Spanyolország is, szintúgy Portugália, ú.n. agrárindusztriális ország, szóval nagyarányú agrártermelés mellett jelentékeny az ipari termelése is. Népességüknek a fele talál foglalkozást a mezőgazdaság körében, pontosabban:
Spanyolországban …………….. | 56.1% |
Portugáliában …………………. | 51.1% |
Olaszországban ……………….. | 47.3% |
Félig ipari és félig mezőgazdasági jelleget bizonyít a nemzet vagyon megoszlása is.
Spanyolországban ……………… | 50.9% |
Olaszországban ……………….. | 44.3% |
Portugáliában ………………….. | 39.9% |
esik a nemzeti vagyonból a mezőgazdaságra. A nemzeti jövedelemben már rosszabb arányban részesedik a mezőgazdaság, ami arra mutat, hogy a parasztság kedvezőtlenebb gazdasági helyzete itt is fennáll a többi foglalkozási csoportok javára.
Spanyolországban …………….. | 29.2% |
Olaszországban ……………….. | 28.0% |
Portugáliában …………………. | 26.2% |
arányában részesedik a mezőgazdaság a nemzeti jövedelemben.
A déleurópai paraszt településformák nem olyan változatosak mint az északiak. Mindenütt a tömör község az uralkodó s tanyaszerű települések csak egészen kivételesen találhatók. Vannak ellenben Olaszországban széltire olyan helyek, ahol a magyar tanyarendszernek megfelelő ideiglenes és csak gazdasági célt szolgáló települések szokásosak s ezek is éppúgy nagyobb községek vagy városok határában keletkeztek, mint a magyar tanya.
Mindhárom déli állam földbirtokviszonyai nem annyira a nyugatiakéhoz, mint inkább a középeurópaiakhoz hasonlítanak. Mindenütt van még nagybirtok és hiányzik a középparasztbirtokok hatalmas tömege.
Olaszország földbirtokmegoszlása 1912-ben:
1 ha. alatt a gazdaságok ……… | 66.4%-a |
1-2 » között » …………….. | 12.5%-a |
2-4 » » » …………….. | 9.1%-a |
középparaszt birtok ……………… | 6.9%-a |
nagybirtok ………………………… | 5.1%-a |
Spanyolország birtokmegoszlása 1925-ben:
törpebirtok……………. | 847.548 | gazdaság |
kisparasztbirtok……….. | 170.078 | » |
gazdaparasztbirtok…….. | 9.782 | » |
nagybirtok…………….. | 9.000 | » |
Élesen világít rá a déli parasztság karakterére a keleti államokhoz viszonyítva is föltűnő népszaporodása. Ezer lakosra esik élveszületés:
Olaszországban ……………….. | 23.5 |
Spanyolországban ……………… | 27.8 |
Portugáliában ………………….. | 29.8 |
Jellemző mindhárom állam társadalmára, hol kettő közülök szilárd tekintélyi államot fejlesztett ki s a harmadikban napjainkban rakják le az alapját. Annyiban jellemző a parasztságra is ez a kormány forma, hogy civilizáltsága ellenére is vallásos és alázatna maradt a paraszt s ez tette lehetővé végeredményben a fasiszta rendszerek megszilárdulását.