Társadalmunk közel fél évszázados történetének hiteles tanúja, alapos értője és történelmi tetteket végrehajtó formálója volt Erdei Ferenc. Életműve nem egyetlen ember munkásságát tükrözi: írásai e korszak nagy átalakulásának fő irányait, a társadalmi-gazdasági, politikai fejlődés jelentős mozzanatait és összefüggéseit foglalják egybe. Aki a 30-as évektől a 70-es évekig meg akarja érteni mindazt, ami ebben az országban történt, annak meg kell ismernie azt, amit Erdei Ferenc erről az időszakról, annak problémáiról és megoldást hozó cselekedeteiről írt.
Öt tömör mondatban maga foglalta össze tudományos tevékenységének működési területeit:
– a parasztság társadalmi átalakulásának feltárása;
– a szövetkezetek helyének és szerepének meghatározása a szocialista társadalomban;
– a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szövetkezeti és vállalati jellegének tisztázása;
– az urbanizálódás történeti folyamatának vizsgálata;
– a szervezéstudomány néhány alapkérdésének megfogalmazása és megoldási kísérlete a szocialista társadalomban.
Ez a felsorolás, amely egyszerre volt kutatási és cselekvési program, világosan mutatja, hogy Erdei Ferenc munkássága milyen szorosan kapcsolódott a parasztság sorsához. Egyben utal arra is, hogy a magyar társadalom számszerűleg jelentős, és az ország adottságai miatt a termelésben elfoglalt helyénél fogva is nagy súlyú osztály kérdéseit egyszerre vizsgálta a történeti fejlődés és az aktuális feladatok szempontjából, éspedig sokoldalú megközelítéssel: történeti, szociológiai, jogi, közgazdasági szempontból. Végül e célok megjelölése azt is bizonyítja, hogy saját közéleti tevékenységének tudományos alapjait kereste és soha nem elégedett meg a csak intuícióra épített cselekvéssel.
Igazságtalan volna, ha Erdei Ferenc munkásságából csak azt látnók meg, amit önmaga lényegesnek jelöl. Erdei Ferenc aktív politikus volt, s joggal lehetne a fenti felsoroláshoz hozzátenni, hogy a politika tudományának is művelője volt, mégpedig nemcsak a parasztság, hanem az egész ország, az egész nép szempontjából. A személyes tapasztalat, amelyet a parasztság körében szerzett, nem tette szemléletét egyoldalúvá, a tudomány, amit megismert, egységében láttatta vele az egész társadalmat, az egész népet, annak sorskérdéseit. Ez a magyarázata annak, hogy már a 30-as években a parasztság és a munkásság szövetségét hirdeti, és hogy korán válik a szocializmus hívévé. A tapasztalat és a tudomány egysége teszi őt az új társadalmi rend meggyőződéses hívévé és építőjévé mindhalálig.
Nem értenénk meg igazán Erdei Ferenc munkásságát, ha nem vennénk tekintetbe a kultúra terén végzett tevékenységét. Élénken érdeklődött nemcsak a paraszti kultúra, hanem a szívéhez közel álló irodalmi és művészeti irányzatok és azok képviselői iránt. Ilyen tárgyú tanulmányai egyszerre tűnnek ki hozzáértésükkel és életességükkel. Könyvei, tanulmányai a tudományos igazságokat is szép magyar nyelven és stílusban, közérthetőségre törekedve mondják el, s ezzel hatnak széles közönségre. Egy részüket pedig joggal sorolhatjuk a szépirodalom körébe, olyan érzékletesen ábrázolják a vizsgált társadalmi valóságot. Erdei Ferenc a szó széles és nemes értelmében író volt.
A tudománypolitikában, főleg a társadalomtudományok és ezen belül is a közgazdaságtudomány, a jog, a szociológia problémái foglalkoztatták, de sokat törődött a kutatás-tervezés és -szervezés kérdéseivel általában is, mert meggyőződése volt, hogy „elvész a nemzet, mely tudomány nélkül való”, de az is, hogy a tudománynak saját fejlődése érdekében is hatékonyabban kell szolgálnia a társadalom humánus érdekeit.
A Magyar Tudományos Akadémia megtisztelő feladatának tesz eleget, amikor megjelenteti Erdei Ferenc műveinek sorozatát. Első kötetként a Parasztok lát napvilágot – mely először 1938-ban, az Athenaeum gondozásában a Magyarország felfedezése sorozatban jelent meg – s ezt követően évente egy, változatlan utánnyomással kiadott könyvét és egy tanulmánykötetét kívánjuk közreadni. A Parasztok a szociológiai-szociográfiai műveket vezeti be, s ezekkel párhuzamosan jelennek meg a szakkönyvek és a tanulmánygyűjtemények. A kötetekben az agrárgazdaság, a szövetkezetelmélet, a jog, az államigazgatás és a tudományszervezés körébe tartozó tanulmányok mellett helyet kapnak a fontosabb politikai, agrárpolitikai cikkek és beszédek, valamint az irodalmi, művészeti és egyéb kulturális témájú írások is. Az egyes kötetekhez – ahol ez szükséges – a műhelyét, tartalmát megvilágító utószókat és jegyzeteket közlünk.
A Szerkesztő bizottság nevében tisztelettel köszöntöm az Olvasót, aki Erdei Ferenc életművéből tudást, életszemléletet, a haladás és a nép ügye iránti szeretetet kíván meríteni.
Budapest, 1973 augusztus
Köpeczi Béla