2. Nyugaton

Európa nyugati országaiban: Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Svájcban, Németországban nem valóságos parasztok már a földművelők. Paraszt a múltjuk: voltak jobbágyok, voltak parasztok, de lassan minden paraszt jellegüket levetkőzik és nem marad más, mint a név és néhány külső emlékeztető jel. Ezek a parasztok csak címzetes parasztok már.

Földművelők és vidékiek ezek, már civilizáltak, akik az európai kultúrember igényével nézik a természetet, leigázására törekszenek és hasznukra fordítják mindenütt, ahol csak lehet. A földeken gépekkel dolgoznak, a növényi és állati tenyészetbe minden lehetséges módon beleavatkoznak, csakhogy a termelést könnyebbé és eredményesebbé tegyék.

Nyugati parasztok földművelése nem is őstermelés. Nem ősmesterség, amely primitív egységbe foglal földművelést és apró ipari munkákat, hanem földművelői szakma. Tanult és különleges mesterség, amely a kézműiparral egyenlő szinten áll és ahhoz hasonló megbecsültetést élvez. Nem maradnak itt földművelők az emberek, hanem éppúgy kitanulják, mint a többi mesterségeket. Részben az otthoni gazdaságban, nagyobb részben pedig már iskolákban és szaktanfolyamokon vagy kísérleti állomásokon.

Maga a parasztember sem természeti lény Nyugaton. Emberi öntudatra és méltóságra emelkedett, és kultúrával áll szembe a természeti törvényekkel. Születésszabályozást folytat és kevesebb gyermekeire is több gonddal vigyáz, mint a másfajta parasztok; nem is maga neveli őket kizárólagosan és nem is paraszttá.

A nyugati paraszt lakóhelye tanya és falu, éppúgy mint a keleti tájakon, azonban ezek nem esnek olyan messze a városoktól, hogy kivetettnek érezhetné magát. Szüntelen közlekedésben él a várossal, amely mindenféle javakkal árasztja el. A városok sűrűn vannak és maguk a faluk is, gyárosiak, szinte erőnek erejével emelik föl a parasztot a városi kultúra birodalmába.

Nem önálló és zárt társadalmuk itt a községek és nem külön társadalom a parasztság sem. Ők is a nagy társadalom részesei és annak alsóbb vagy magasabb szintjén helyezkednek el, de sehol sem elszigetelődve. Sem a városi urak és polgárok, sem maguk a parasztok nem emelnek falakat közbe s ha ismernek is különbséget egymás kört, nem a paraszt és az úr különbsége az. Egységes a társadalom és a vezetésében arányosan részesülnek minden réteg legjobbjai, tehát a parasztoké is, ha igényük és erejük van hozzá.

Nincs különállása a parasztság kultúrájának sem. Nincs különleges és befalazott helyzetük, amit saját kultúrával kellene elviselhetővé tenniök. Egységben élnek a társadalom egészével, onnan kapják a kultúrát és maguk is részt vesznek annak építésében. Azt olvassák, amit a városban írnak, gyermekeiket városi iskolákba adják s ha valaki közülük alkotó erőket érez magában, a városba költözik és nincs akadálya annak, hogy ott vezető szerephez jusson.

A paraszt tömb tökéletesen szétolvadt a nyugati társadalmakban és még apró egységei sem maradtak fönn. Nincsen már olyan község, mint a valóságos parasztoké a nem az a jelentősége és szerepe a családnak sem, mint azoknál.

A községekben és városokban már csak egy rész a parasztság, aminthogy az egész társadalomban is csak beolvadt kisebbség. Nincs különállás az egyes községek között sem; a kisebb városok és a községek szaros összeköttetésben állanak a nagyobbakkal és azon keresztül teljesen beletartoznak egy-egy nemzeti társadalom vérkeringésébe.

A család csak egy-egy kis állomása a nagy egységekbe összefutó csoportosulásnak. Nem mindenható és nem kötelező. Ritkán és akkor is csak részlegesen munkaszervezet és még ennél is kisebb részben nevelőszervezet. A parasztok gyermekei is iskolába járnak éveken át s mégha földművelők lesznek is, házon kívül tanulják meg a mesterséget. Nem is kötelező családi szervezetbe tartozni; a birtokos parasztnak a feleségnek és a gyermekeknek a munkáját alkalmazottak végzik el.

Tagozódik ellenben osztályonként a parasztság a többi foglalkozásúakkal együtt a termelő eszközök birtoklása szerint. Vannak polgár parasztok és vannak mezei munkások. Akik polgárok, azok más termelési ágak polgáraival éreznek együtt és azokkal tartják a szolidaritást, a munkások viszont a többi munkásokkal keresik a kapcsolatot és ápolják a közös osztálytudatot. A parasztemlékezés egyáltalán semmi különbséget nem jelent az egységes nemzet osztálytagozódásban, a parasztpolgár éppoly öntudatos, mint a városi s a parasztmunkás éppúgy öntudatos proletár, mint a városi.

Beleolvadván az egységes társadalomba, osztozik a parasztság annak nemzeti, felekezeti és pártbeli csoportjaiban is.

Az angol paraszt valóban angol s a svájci valóban svájci, mert jelent számára valamit, hogy éppen az angol, illetve a svájci államnak és a társadalomnak a tagja. Az állam, melybe tartozik, nem uralmi szervezet, amelyben az alattvalónak vagy jósora van, vagy nincs, hanem valóságos összetartozás, amely követel tőle, de nyújt is neki. Ő is részesedik a törvényhozásban, résztvesz az igazgatásában s őt is megvédi a törvény, ha veszedelmek fenyegetik. Mindezek miatt a nyugati parasztok vagy komolyan nacionalisták, ha nemzeti törekvések felelnek meg érdekeiknek vagy komolyan internacionalisták, ha a nemzetek együttműködése ígér biztosabb sorsot neki.

A felekezeti hovatartozásnak is van értelme közöttük. Aki katolikus, az valóban a katolikus egyházban megtestesülő gondolatnak hisz és személyes sorsának a megoldását keresi egyháza tanításában. Aki protestáns, az valóban a reformált istenimádat hívője és nem azért jár csak a templomba, hogy bemutassa ruháját, vagy alázatosan tisztelegjen az égi és földi hatalmasságok előtt, hanem hogy áhítattal erősítse magát. Vagy tud komolyan pogány is lenni a paraszt, éppúgy, mint a szabadon gondolkozó városi, nem pedig a primitív ember pogányságával, mint másfajra parasztok.

A párttagozódás is komoly különbségeken alapul. Itt már nem a paraszt minőség az összekötő és egybefoglaló kapocs, hanem az osztályhelyzet, tehát az szabja meg, hogy milyen pártba tartozik valaki. Polgári pártokhoz áll, ha birtokos polgár és a szocialista pártba lép, ha munkás. A névleg egyformán parasztok tartozhatnak a legélesebb ellentétben és harcban álló pártokhoz, ha osztályérdekeik így követelik meg.

Egészben véve az az egység, ami igazi parasztok közt valóságos egybetartozás, nyugati országokban egy egységes nemzeti társadalom névleges kisebbségévé fakult: a parasztokat egyszerűen elnyelte és magába olvasztotta a polgári-nemzeti társadalom. Ez a változás azért történhetett meg, mert a nyugati országokban a polgári fejlődés egyrészt nagymértekben lecsökkentette a parasztság számát, másrészt elhárította azokat az akadályokat, amik útját állták a parasztság magasabbra törő fejlődésének. A széles polgári réteg polgárosította a parasztságot egészen addig, míg paraszt jellegét csak nevében és emlékeiben őrzi meg.

Az egységes polgári társadalom eltüntette a paraszt élet különleges törvényeit is.

A paraszti vezetőeszméknek híre sincsen már ezeken a tájakon. A paraszt dolgozik, ha kevés a földje, vagy éppen nincs is, de csak vállalkozik és igazgat, ha elég a birtoka ahhoz, hogy kényelmesen élhessen. Nyugati paraszt éppúgy nehéznek tartja a munkát, mint az iparos és éppúgy azt keresi, hogy miként tehetné könnyebbé. Asszonyaik sem kifogyhatatlan forrásai már a népi őserőnek. Nem azt érzik kötelességüknek, hogy minél több gyermekük legyen, hanem azt, hogy annyi legyen csak, amennyit emberhez méltó föltételek közé tudnak juttatni.

A vezetést sem a parasztok saját elöljárói gyakorolják, hanem az egységes társadalom elismert egyéniségei. Egyetlen hatóterület az egész társadalom, s azon végigmegy minden eszmeáramlat és divat; ugyanannak a kezdeményezésnek és hatásnak a nyomán mozdul meg és vesz irányt a társadalom élete a városokban éppúgy, mint a falukban. Sem kiváltsága, sem külön korlátozottsága nincs itt a parasztnak: éppen úgy áll a világban, mint városi társai.

Az élet minden területén világosan szemlélhető ez a teljes beolvadás a polgári társadalomba. S mindenütt jól látható az is, hogy a megmaradó vidékiesség és természetesebb darabosság éppenséggel nem elvi különbség városiak és falusiak között, hanem csak árnyalati eltérés.

A faj élete éppúgy emberi kiváltságok közt folyik parasztoknál, mint városiaknál. Van születésszabályozás, szexuális hűségre épül a házasság, tiltott a házasságelőtti nemi élet és válóok a házasságtörés. Elpusztult a paraszti szeméremérzés és helyét polgári előítéletek váltották föl. Ezzel szemben viszont nagyobb a megszületett ember értéke. Higiénikus az életmód, komoly tisztálkodás folyik a legutolsó kis faluban is s a lakások szebbek, világosabbak és tágasabbak, mint más paraszt helyeken.

A termelés sem öli úgy az embert, mint paraszt világban. Gépesített vállalkozás a mezőgazdaság s a technika teljes bekapcsolásával folytatja üzemét. A gazda szakértő vállalkozó, a munkások tanult alkalmazottak. Kalkuláció irányítja a termelést és határozott idő szab korlátot a munkának. A föld és a szerszámok fontosabbak ebben a termelésben, mint az emberi kar és az állati erő. Az ember a termelő akaratot képviseli s ez kikényszerít mindent a földből, ami csak benne rejlik.

A másik oldalon pedig magnövekedett a fogyasztás jelentősége. Fogyasztanak s ma már a francia parasztra sem érvényes az a mondás, amit valaha rája költöttek: »ha csirkét eszik a paraszt, vagy a csirke volt beteg, vagy a paraszt«. Sőt nemcsak termelésükből fordítanak többet saját szükségletükre, mintahogy azt a paraszttörvény megengedi, hanem szükségleteik jórészét a piacon szerzik be. Többet visznek a piacra és többet is hordanak onnan haza.

Az élet technikája pedig különösen civilizált képet öltött nyugati tájakon. A ház nem parasztház többé, hanem városi elvek szerint épült lakóház s mellette sorakoznak a gazdasági épületek szükség szerint. Gazdagodott az anyag: kő, fa, tégla, műanyagok általánosan használatosak és a házak formája pontosan követi az érvényben lévő építési divat előírásait. A ház belső rendje pedig alapjában megváltozott. Megbomlott a lakás egysége: szükséglet szerint kiépített és berendezett részekből tevődik össze és kimaradt belőle a használatlan tisztaszoba. Éppen olyan a paraszt háza, mint a hasonló osztályhelyzetű iparosé vagy értelmiségié. A ruházat is polgáriasodott. A munkaruha egyrészében megőrizte a parasztformákat, másrészében pedig éppen olyan, mint az ipari munkásoké, maga az ünneplő azonban tökéletesen olyan, mint a nem parasztoké. Éppúgy nyakkendőt viselnek s ha módjuk van hozzá és az alkalom úgy kívánja, szmokingot öltenek és a városi fényességbe elegyednek, mintha őseiknek törvényei sohasem tilalmazták volna az ilyen pogányságot.

A nyugati paraszt életberendezés lényegében nem paraszt már, csak a múltra való emlékezésként őriznek meg egy-egy régi formát kegyeletesen. Viselnek itt-ott parasztruházatot, de ugyanaz, aki ilyenben jár, alkalomszerűen felölti a polgári ruhát is, vagy a parasztdarabok mellett városiakat is visel. Olyan már csak az ilyen hagyománytisztelet, mint az angol bírák parókája: relikvia, ami csak jelvény és emlékeztető.

A munka szoros nyüge alól fölszabadult társadalom már ismeri a szabad időt is s ezt parasztok éppúgy játékkal, sporttal, szórakozással töltik ki, mint a városiak. Legnevezetesebb a sport elterjedése parasztok között, ez fejezi ki legjobban a teljes fölszabadulást. Nemzetek közötti síversenyeken akárhányszor hegyi falusi legények viszik el a pálmát, nemzeti válogatott sportcsapatokban pedig akárhányszor havasi marhapásztorok a legfőbb erősségek.

A parasztoknak nincsenek külön társaságaik s a parasztok társaságaiba számosan kerülnek nem parasztok és hasonlóképpen fordítva is. Éppúgy beletartoznak a társadalomba a közvetlen érintkezés terén is, mint szervezet szerint. Ugyanazokon a szerszámokon közlekednek és ugyanúgy igénybe veszik a távolsági érintkezés minden eszközét, mint a városiak. Telefon van a házukban s a posta naponta hozza és viszi a küldeményeket és minden téren tökéletesen úgy vesznek részt a város életében mint az ottlakók.

Az ünnep sem olyan, mint azelőtt volt. Nem különleges paraszt fölszabadulás, hanem egyszerűen pihenő és teljes szabadság; az ember azt csinálja, ami jól esik. Sportot űz, városba utazik, olvasásra adja magát, vagy éppen hever; minden osztálybelinek elég változatos lehetőségek állanak rendelkezésére.

Az eképpen civilizálódott parasztélet még azt a korlátozottságot sem ismeri, hogy a munkás parasztok jobban megőrizték volna paraszterkölcseiket, mint a birtokos polgárok. Ilyen különbség nincsen köztük. A polgár természetesen magasabb szinten csinálja ugyanazt, míg a munkás megfelelően alacsonyabban, de egyformán városi életet élnek s az ideáljuk tökéletesen egyezik.

Egészben véve az történt nyugati parasztokkal, hogy beleolvadtak a felső társadalomba. A paraszt különállás elenyészett, mint a füst és egy-egy gomolyagban szemlélhető már csak a nyoma. A város kiömlött a falukra, elpusztította annak kultúráját és eltüntette a falusi társadalom különállásának minden komoly tényezőjét. A falu megszűnt, hatalma alá hajtotta és kegyeibe fogadta a város. A parasztok pedig csak puszta nevüket mentették meg s néhány jelvényt a régebbi élet emlékezetére.

 

*

 

A nyugati parasztok országai ipari államok. A népességnek legföljebb egyharmada talál foglalkozást a mezőgazdaság körében és a népsűrűségük a legnagyobb Európa országai között. Ez a társadalmi gazdasági helyzet határozza meg legelsősorban a nyugati parasztság helyzetét.

Az egyes nyugati országok földművelő népessége az egész népesség százalékában:

 

Nagy-Brittánia………………..6.4%
Belgium……………………….19.1%
Hollandia……………………..20.6%
Svájc………………………….21.3%
Csehország……………………28.3%
Németország………………….28.9%
Franciaország………………….38.3%

 

A parasztság településének a formája országonként a, következő: szórványfalvakban lakik a parasztság nagyobbik része Nagy-Brittániában, Franciaország déli részén, Belgium déli részén, Hollandia északi felében, Svájc legnagyobb részén és Németország nyugati felében tömör falusi település van Franciaország északi és keleti részén, Belgium déli felében, Hollandia déli tartományaiban, Németország középső vidékein és Svájcban Schaffhausen kantonban.

A parasztság kedvező helyzete azonban még itt is relatív; a nemzeti jövedelemben népességi arányánál alacsonyabb mértékben részesedik a földművelés. És ehhez még azt is hozzá kell számítani, hogy a nagybirtokosok számszerű kisebbségük ellenére igen nagy hányadát élvezik ennek a jövedelemnek is, ami még kedvezetlenebbé teszi a parasztság helyzetét.

 

Országonként:  Nagy-Brittániában…9.8%(Írországgal)
 Belgiumban………..15.8% 
 Hollandiában………20.2% 
 Svájcban…………..18.2% 
 Németországban….19.4% 
 Franciaországban…27.5% 

 

A jobbágyság fölszabadulása után a földbirtok megoszlása, illetve a földreformok voltak a legnagyobb hatással a parasztság fejlődésére. E tekintetben nyugaton az a helyzet, hogy a földbirtok szétoszlása még a 19. század folyamán végbement, éppen ezért radikálisabb földreformokra nem lett szükség sem a háború előtt, sem utána.

Nagy-Brittániában 1895-ben a következő volt a földbirtok megoszlása:

0– 5acre-ig a gazdaságok22.7%-a és a terület 1.1 %-a
5– 20»»28.8%    » »5.1% »
20– 50»»16.5%    » »8.8% »
50– 100»»12.8%    » »15.0% »
100– 300»»15.6%    » »42.6% »
300– 500»»6.2%    » »15.7% »
500– 1000»»6.9%    » »9.2% »
1000 acre fölött»0.1%    » »2.5% »

 

Belgium földbirtokmegoszlása 1895-ben:

0– 0.5ha.-osgazdaságokfoglalnak el…………458.120ha.-t
0.5– 1»»»…………85.921»
1– 2»»»…………90.312»
2– 5»»»…………101.521»
5–10»»»…………49.665»
10– 20»»»…………28.151»
20– 50»»»…………12.951»
50 ha. fölötti»»…………3.584»

 

Svájc földbirtokmegoszlása 1905-ben:

0.5– 3ha.nagyságúa gazdaságok41.2% – a és aterület7.9%-án
3– 10»»»41.7%    » »27.4%»
10– 15»»»8.1%    » »11.5%»
15– 30»»»6.0%    » »14.3%»
30– 70»»»1.9%    » »17.9%»
70 ha fölötti»»1.1%    » »5.8%»

 

A régi Csehország földbirtokmegoszlása:

0– 1ha.kiterjedésűgazdaság aterület………3.18%-án
1– 5»»»»………10.53%»
5– 10»»»»………9.60%»
10– 20»»»»………17.45%»
20– 50»»»»………18.64%»
50– 100»»»»………3.57%»
100– 500»»»»………4.20%»
500 ha.-nálnagyobb»»»………32.80%»

 

Németország földbirtokmegoszlása 1907-ben:

0– 1ha.-ig agazdaságok44.3 %-aés aterület………2.4 %-a
1– 2»»14.0 % » »………2.91% »
2– 5»»17.53% » »………10.3 % »
5– 10»»11.38% » »………14.17% »
10– 20»»7.20% » »………18.26% »
20– 50»»3.93% » »………21.43% »
50– 100»»0.60% » »………7.46% »
100– 200»»0.10% » »………4.71% »
200– 500»»0.16% » »………9.94% »
500ha fölött a»0.06% » »………7.45% »

 

Franciaország birtokmegoszlása 1892-ben:

0– 1ha.-ig2,235.000gazdaság……1,327.000ha.-al
1– 10»2,618.000»……11,245.000»
10– 40»711.000»……14,313.000»
40ha. fölött139.000»……22,493.000»

 

Ezek közül az országok közül a háború után csak Német- és Csehországokban volt nagyobb arányú földreform. Németországban a 100 ha. fölötti nagybirtokokat osztották föl a parasztság között.

Jellemzően különbözteti meg ezeket az ipari államokat a keleti agrár vagy félig agrár országoktól a gyermekek aránya népességükben. A parasztság is kevésbé termékeny itt, mint keletebbre, de a városi népességgel együtt különösen alacsony az arányszám.

1.000 lélekre eső gyermekek száma:

Németországban……….29.5
Nagy-Brittániában………24.9
Franciaországban……….19.5
Svájcban…………..……24.7

 




Hátra Kezdőlap Előre