2. MUNKATÁRSAK

A Vasárnapi Újság hangnemének és szerkesztési módjának folyamatosságát biztosította munkatársi gárdájának állandósága. Változatlanul Nagy Miklós volt a szerkesztője és a mindinkább családközpontú szemléletet valló, felületesen moralizáló Szász Károly a főmunkatársa. 1885-ig Vajda János (1827–1897) is állandó munkatársa volt; vadászelbeszélések mellett tárcákban álmodta nagynak a magyarságot és egy-egy karcolatban mutatta be Budapestet. Herman Ottó (1835–1914) a hetvenes években még a nemzetiségi kérdéssel, a magyarság kulturális szerepével foglalkozó, magyarságféltő cikkeket, a nyolcvanas években már kevés kivétellel csakis természetrajzi és néprajzi ismeretterjesztőírásokat írt, ezeket is már ritkán. A forrófejűen és gátlástalanul nacionalista, egyúttal Bismarckot magasztaló Törs Kálmán patetikus írásainak szellemére jellemző volt álneve, a Junius Brutus (az államérdekért fiait is feláldozó első római consul). Az érzelgős és erőltetetten szellemeskedő Borostyáni Nándor (1848–1902) 1877 közepéig írta a budapesti tárcák jelentős részét. Porzó (Ágai Adolf) fővárosi tárcái 1880 és 1882 között fellendítették e rovat színvonalát, bár előzőévtizedbeli tárcaleveleihez képest ezek már színtelenebbek, fáradtabbak voltak. A nyolcvanas évek második felében Mikszáth Kálmán (1847–1910) karcolatai és Várnai Sándor budapesti tárcái jelentek meg több-kevesebb rendszerességgel. A történelmi ismeretterjesztő cikkek rendszeresen visszatérő szerzője ugyancsak a nyolcvanas évek második felében jelent meg Hőke Lajos (1813–1891) és a {II-2-446.} török–magyar rokonságot népszerűsítő Thury József (1861–1906) személyében, Marcziányi Györggyel (1848–1898) együtt, ki a nemességgel és a nemesi jogokkal, szokásokkal összefüggő cikkeket írta. A természettudományi ismeretterjesztő írásokat Sámi Lajos (1843–1878) írta, illetve szedte össze a külföldi sajtóból. Halálakor úgy emlékezett rá a szerkesztő, mint aki jobban ismerte a földgolyót annál, mint amennyire nem egy alispán ismerte a saját kis megyéjét. 1878-tól Hoitsy Pál (1850–1927) a csillagászaton kívül főleg a civilizációs haladás jelenségeiből válogatott. Mellette Luby Gyula (1849–?) a nyolcvanas években írt sok és sokféle ismeretterjesztő cikket. Az állandó munkatársak mellett alkalmi írásokkal továbbra is jelentkezett a kor minden számottevő írója és publikáló szaktudósa.

A szépirodalmi rovatokban ugyancsak megtaláljuk a korszak minden írójának és költőjének nevét. Ez az irodalmi koalíció azonban ténylegesen a nép-nemzeti irányzat uralmát jelentette – próza terén az elmaradhatatlan kiegészítéssel, Jókaival. Az irányzatnál azonban fontosabb ismérvnek tekinthető a középszerűség. Bár a nyolcvanas években például minden évben több Reviczky-vers is megjelent, azért a mérvadó és népszerű költői törzsgárdát Szász Károly, Bartók Lajos, Dalmady Győző, Pósa Lajos jelentette. Prózában pedig Jókai, Mikszáth és Vajda János mellett a legnépszerűbb írói P. Szathmáry Károly, Hentaller Elma, Gyarmathy Zsigáné és a nyolcvanas évek végétől Szomaházy István voltak.

A nyolcvanas évek közepéig jelentős teret töltöttek be a fordítások. Regények, elbeszélések közt változatlanul uralkodott Jules Verne, kívüle minden évfolyamban megjelent néhány fordítás orosz írók műveiből (elsősorban Turgenyevtől, de Puskintól és Dosztojevszkijtől is) és egy-egy francia elbeszélés (Prosper Mérimée, Alphonse Daudet, Émile Zola). Klasszikus költőktől és a közelmúlt költőitől jelentek meg fordítások (Horatius, Tasso, Schiller, Heine, Leopardi, Victor Hugo, Longfellow és Tennyson a leggyakrabban), kortársaktól csak szórványosan. A nyolcvanas évek második felében jelentéktelenre zsugorodott a fordítások száma: elsősorban a Verne-folytatások maradtak meg. A lap illusztrációi jelentős részben külföldi képeslapokból származtak, illetve festmények fametszetű reprodukálását jelentették. A Vasárnapi Újságnak külön rajzolója nem volt. Jankó Jánoséi mellett a nyolcvanas években Dörre Tivadar rajzai jelentek meg viszonylag rendszeresen; 1883-ban pedig Ábrányi Lajos tudósított rajzokkal Nyíregyházáról a tiszaeszlári per eseményeiről. Állandó munkatárs azonban csak a két metsző volt: a portrékat Pollák Zsigmond, a tájképeket Morelli Gusztáv készítette.