Erdély földrajzi nevei · Irta: Kniezsa István

A földrajzi nevek a településtörténet legfontosabb forrásai közé tartoznak. Azokra a korszakokra nézve, amelyekre írott adatokkal még nem rendelkezünk, a régészeti emlékek mellett a földrajzi nevekből következtethetünk egy bizonyos terület legrégibb nemzetiségi viszonyaira. Még biztosabban felelhetünk a földrajzi nevek alapján arra a kérdésre, hogy az egyes területekre az egyes népek milyen egymásutánban telepedtek le. Az ugyanis általánosan érvényes szabály, hogy az új jövevények a terület helynévanyagát mindig a régi lakosságtól veszik át, még akkor is, ha a területet mint győztes hódítók veszik birtokukba. Méginkább vonatkozik ez természetesen arra az esetre, ha az új jövevények mint vendégek jelennek meg. Egy nép helynévanyaga tehát arra is rávilágít, hogy jövetele idején milyen népeket talált a kérdéses területen.

Az egyes földrajzi névcsoportok forrásértéke tehát más és más természetű. Míg a nagyobb folyók és patakok elnevezése, illetve nevüknek átvétele még a megtelepedéselőtti, nomadizáló korszakban is történhetik, addig a helységek elnevezése, vagy neveiknek tömeges átvétele már helyhez kötött életmódot, megtelepedést tételez fel. A határrészek, dűlők elnevezése, illetőleg nevük átvétele már annak az egyetlenegy helységnek a területén való megtelepedést jelent. Az elnevezés és az átvétel viszonya az őslakó és a jövevény viszonyát tükrözi.

Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy a három erdélyi nép: a magyar, a szász és a román földrajzi névanyaga, vagyis azok a földrajzi nevek, amelyeket e népek a saját nyelvükben használnak, – természetesen az újabbkori mesterséges, tudálékos vagy hivatalos névváltoztatásokat figyelembe nem véve – hogyan viszonylanak egymáshoz és ez a viszony milyen településtörténeti következtetésekre jogosíthat.

I. Magyar helynevek. Az erdélyi magyar földrajzi nevek legrégibb rétegét a bizonytalan eredetű nevek alkotják. Ezek közül a terület legnagyobb folyóinak a nevére (Szamos, Körös, Maros, Temes, Olt, Ompoly) már a római korból van adatunk, de bizonyos, hogy e nevek a római hódításnál sokkal régebbi időkből származnak. Arra, hogy a magyarba milyen nép közvetítésével kerültek, csak feltevésekkel felelhetünk, annyi azonban bizonyos, hogy a közvetítők nem lehettek az oláhok, mert hiszen e folyók oláh nevei (Someş, Criş, Mureş, Timiş, Olt, Ompoi) maguk is a magyarból és pedig e nevek ó-magyar alakjából származnak.

A névanyagnak korban második rétege a szláv eredetű helynevek csoportja. Ezeket a neveket a X. században Erdélyt megszálló magyarság az itt talált szláv lakosságtól vette át. A szláv eredetű helynevek elterjedésére vonatkozólag a mellékelt térkép tájékoztat. (Kelet-Magyarország és Erdély népei a szász és oláh beköltözés előtt.) Általában el lehet mondani, hogy a szláv helynevek csupán a hegységek és a steppe-területek peremein találhatók jelentősebb számban, míg a steppe jellegű sík- és dombvidékeken – így az Alföldön és a Mezőségen – csak kevés nyomunk van rájuk, azok is főként mocsarak közelében fekszenek. Számuk azonban még az említett peremvidékeken is aránytalanul csekély a magyar eredetű helynevekhez képest és különösen feltűnő a víznevek kevés száma (Kraszna, Lekence, Beszterce, Sztrigy, Berzava és néhány kisebb patak). A nagyszámú magyar pataknév (Berettyó, Szilágy, Lápos, Egregy, Almás, Nádas, Kapus, Mélyes, Sajó, Aranyos, Nyárád, stb., stb.) ezeken a területeken azt bizonyítja, hogy a szlávok itt csak igen gyéren lakhattak, és a magyarság még itt a szláv települési sávban is igen sokszor lakatlan területeket szállt meg. A helynevek alapján a viszonylag legsűrűbb szláv lakosságra Krassó-Szörény és Hunyad területén kívül Gyulafehérvár környékén és a Háromszéki medencében következtethetünk.

A magyar helyneveknek túlnyomó nagy százaléka azonban a magyarból való. Maguknak a vízneveknek – a legnagyobb folyók nevének kivételével, amelyekről már szóltunk – körülbelül a nyolcvan százaléka a magyarból származik. Nevükre a legrégibb oklevelek óta vannak adataink (Aranyos 1075, Lápos 1231, Szilágy 1246, Sajó, 1228, Almás XII. szd., Kapus XII. szd., stb.). Hasonló a helyzet a helységneveknél is. Azon a területen, amelyet a magyarság a XIV. század közepéig megszállt, a fent említett néhány bizonytalan, vagy szláv eredetű néven kívül valamennyi helység neve a magyar nyelvből alakult. Azt, hogy ezek valóban a nép ajkán élő nevek voltak, bizonyítja, hogy ezeket nemcsak az oláhok, hanem a szászok is átvették és máig is használják. Magyar eredetűek még a későbbi, XIV–XV. századi irtásokon keletkezett helységek nevei is, bár itt néhány kisebb területen, mint a Királyföldön, Hunyad és Krassó-Szörény vármegyében már más neveket is találunk.

Németeredetű magyar helynevekkel csupán a Barcaságban és a szászoklakta Királyföldnek későbbi, XIII–XV. századi irtványain találkozunk (Krizba–Krebsbach, Vingárt–Weingarten, Boholc–Buchholz, Ingodály–Engental, Gezés–Gesäss, stb.). Számuk azonban még ezeken a területeken is elenyésző a magyar eredetű helynevekhez képest.

Az oláh eredetű helynevek száma igen csekély. Oláh eredetű víznév a magyarban egyáltalában nincs, aminthogy ilyen magában az oláhban sem található. A helységnevek között pedig oláh eredetű magyar névvel először a XIV. század közepén Hunyad megye déli és Krassó-Szörény megye északi részén találkozunk összesen öt helység nevében (Kaprevár, Marzsina, Nuksora, Riusor és Csernisora), a XV. században pedig ugyanezen a területen körülbelül húszra szaporodik meg a számuk. A többi oláh eredetű helynév a Lápos-vidéken, a Fekete- és Fehér-Körös felső völgyein, Hunyadmegye legdélibb részén, a Bega és az Aranyos felső völgyében) a XVI. század után keletkezett helységekre vonatkozik.

II. Német helynevek. A német helynevek legrégibb rétege Erdély területén a magyarból származik. Nemcsak a nagyobb vizek nevei valók a magyarból, hanem a helységnevek nagy része is. Igy a Besztercevidék helynevei egy-két kivétellel a magyarból erednek, de a Királyföld legrégibb helynévanyaga is a magyarból van átvéve (Sajó folyó-Schogen, Somkerék–Simkrugen, Sebes–Sches, Vermes–Warmesch, Holdvilág–Halvelagen, Szász-Magyarós–Maniersch, Szászváros–Broos, Meggyes–Mediasch, Segesvár–Schässburg stb., stb.). A német eredetű helynevek a Barcaságban és a Királyföldön a XII–XIV. században irtott területeken fordulnak elő. Ezeken kívül van néhány földrajzi név, amelyet a németek talán közvetlenül a régi szláv lakosságtól vették át (Rudna, Bistritz, Schlatt). Ezzel szemben az egész szász területen a XIV. század végéig egyetlen egy oláh helynév sem fordul elő. A később oláh falvakká vált helységeknek ebben a korban a németben még német vagy magyar eredetű nevük volt.

III. Román helynevek. Az erdélyi román helynevek eredetre nézve magyar, szláv, német, oláh és ismeretlen eredetűek. A magyar eredetűek közé számítandók azok az egyébként szláv, vagy ismeretlen eredetű nevek is, amelyeknek az oláh nyelvi alakja határozott magyar közvetítést árul el. A magyar eredetű oláh helynevek száma igen nagy és az egész Erdély területére kiterjed. Mindenekelőtt magyar eredetű magának Erdélynek oláh neve is: Ardeal. Erdély neve a magyar Erdőelv azaz »erdőntúl« összetételből való és mint látni, belső-magyarországi szemléletből keletkezett. Ezt a nevet a Magyarországból érkező magyarság hozta magával Erdélybe és tőle vette át a beszivárgó oláhság. A magyarból származik az oláh víznevek túlnyomó többsége is. Külön ki kell emelni, hogy az egy Küküllő oláh nevén kívül, amely szláv eredetű (Târnava), Közép-Erdély valamennyi folyójának, jelentősebb patakának neve az oláhban a magyarból van átvéve (a már említett Maros, Szamos, Temes stb. nevén kívül Sajó–Şieu, Lápos–Lăpuş, Almás–Almaş, Egregy–Agriş, Szilágy–Sălagiu, Kapus–Capuş, Nádas–Nădaş, Aranyos–Arieş, Sebes–Sebeş, Árpás–Arpaş, stb., vö. a mellékelt Erdély román helynevei c. térképet). Ez a tény egymaga bizonyítja, hogy nem az oláhok előzték meg a magyarságot Erdélyben, hanem megfordítva. Ami az úgynevezett szláv-oláh symbiosist illeti, csak utalunk arra, hogy a szláv eredetű víznevek tekintélyes része magyar közvetítéssel jutott az oláhba (szláv Jelšava–magyar Ilosva–oláh Ilişua, szláv Vrbova–magyar Orbó–oláh Valea Orboului, szláv Leknica–magyar Lekence–oláh Lechinţa, stb.). A helynevek közül mindazoknak a helységeknek a neve, amelyek a XV. század közepe előtt vannak említve, az alább részletezett vidékek kivételével mind a magyarból származik. Pl. Mármarossziget–Sighet, Veresmart–Vereşmort, Jód–Ieud, Sajó–Şieu (Mármaros m.); Bikszád–Bicsad, Erdőd–Ardud, Meggyes–Medieş Szatmár m.); Széplak–Suplac, Kövesd–Cuieşd, Nagyvárad–Oradea (Bihar m.); Gyékényes–Gichiş, Kékes–Chiochiş (Szolnok-Doboka m.); Nagyenyed–Aiud, Tövis–Teiuş, Asszonynépe–Asinip (Alsó-Fehér m.); Karán-Sebes–Caran-Şebeş, Vörösmart–Vereşmort (Krassó-Szörény m.), stb., stb. Magyar eredetű a Mezőség helynévanyaga egészen a magas hegyvidékig. Ugyancsak teljesen magyarok az Alföld peremének oláh helynevei. Ezenkívül néhány kisebb oláh sáv kivételével magyar jellegű a Szilágyságnak, a Sebes-Körös felső völgyének, a Hunyadi medence középső részének, a Marosvölgyének, valamint a Bánság egész északi sík vidékének az oláh helynévanyaga. Sajátságos és külön kiemelendő, hogy a szász vidékek oláh helynevei egy-két folt kivételével szintén a magyar nevek átvételei. A székelyföld névanyagát, mivel itt számottevőbb oláhság sohasem lakott, az oláhok általában nem ismerik, s amit ismernek, azt kivétel nélkül a magyarból vették át (pl. Nyirádtő–Niraşteu, Udvarhely–Odorheiu, stb.)

A szláv eredetű román földrajzi nevek Gyulafehérvár és Küküllő oláh nevén kívül (Bălgrad, Târnava) csak Erdély szélein, a hegyvidékeken fordulnak elő. A többi szláv helynevet az oláhok magyar közvetítésével vették át. A szláv eredetű földrajzi nevek között számos víznév is akad (Ruscova, Bistriţa, Copalnic, Cerna, Dobra, Bistra stb.), a legnagyobb része azonban helységnév, amelyek nagyobb számban főleg Szolnok-Doboka, Fogaras, Szeben, Hunyad, Arad, Krassó-Szörény és Temes megyében találhatók. Ezeknek a jelentékeny része azonban nem a honfoglaláskori szlávság emléke, hanem mint azt a szolnok-dobokai kései rutén jellegű és az arad- meg krassó-szörénymegyei kései szerb jellegű nevek mutatják, a XIII. század után, de még az oláhok előtt bevándorolt szlávoktól származnak.

A német eredetű román helynevek jelentékenyebb csoportja csupán Nagyküküllő megyében a Hortobágy patak két oldalán és a Barcaságban mutatható ki (SzépmezőSchönauŞona, FehéregyházaWeisskirchenViscri, ÚjvárosNeustadtNouştat). Ugyanitt az oláhok három víznevet is a németből vettek át (Hortobágy – német Harbach – oláh Hârbav, Porumbac és német Weidenbach–Ghimbav). A szász terület más részén átvett nevek száma egészen jelentéktelen. Ott az oláh nevek különben a magyarból valók.

Az oláh eredetű román helynevek két alcsoportra oszthatók: azoknak a helyneveknek csoportjára, amelyeknek a magyarban magyar elnevezés felel meg (pl. HosszúmezőCâmpulung, KabalapatakIapa, FarkasrévVad, KalinházaCălineşti, TőkésGroşi, LukácsfaluLucăcesti, Nyirmező – Poiana, VarjúpatakCioara, ErdőaljaSubpădure stb.) és olyan oláh helynevekre, amelyek a magyarba is az oláhból kerültek át (pl. Plopis, Rusor, Magura, Karbunár, Gropa, Kerpenyes, Zernyest, Facset, Szacsal stb.). Az első csoporthoz tartozó helységek Mármaros, Hunyad és Krassó-Szörény vármegyékben a XIV. század második felétől kezdve, más területeken, mint a Szilágyságban, Szolnok-Doboka és Szatmármegye déli részén és néhány kisebb területen a XV. század óta bukkannak fel. Ezek a helységek azonban a középkorban, sőt nagyrészt az újkorban is kizárólag magyar nevük alatt fordulnak elő az oklevelekben. A másik csoporthoz tartozó helységek (Szolnok-Doboka, Biharban a Fekete-Körös völgyének felső része, Fogaras, Alsó-Fehérnek hegyvidéki része, Krassó-Szörénynek facseti kerülete és néhány kisebb terület) első említése a XVI. századra vagy még későbbre esik, keletkezésük tehát legfeljebb a XV. századra tehető. Hunyadban és Krassó-Szörény északi részében már a XIV. század második felétől is emlegetnek oláh nevű helységeket. Ezeknek a száma a XV. század végére körülbelül húszra emelkedik.

Külön ki kell emelnünk, amit már különben meg is említettünk, hogy a románok oláhnyelvi földrajzi névanyagában a nagyobb vizek, legalább három-négy helység határán keresztülfolyó patakok nevei egyáltalán nem fordulnak elő. Oláh eredetű vízneveket csupán az egészen kis patakok nevében találunk, ezekről azonban a legtöbbször kimutatható, hogy eredetileg más, főkép magyar neveket viseltek.

Néhány hely- és víznévről a pontos eredet nem mutatható ki (Abrud, Barca, Máramaros, Iza stb.), ezekből tehát egyelőre településtörténeti következtetéseket vonni nem lehet.

Erdély román helynevei
Tervezte Kniezsa I. és Glaser L.

Az »Erdély román helynevei« című térkép magyar és oláh víznevei
(A számok a térkép megfelelő számaira vonatkoznak.)

  1.     Tisza ~Tisa.
  2.     Visó ~Vişeu.
  3.     Ruszkova ~Ruscova.
  4.     Jód ~Ieud.
  5.     Sajó ~Şieu.
  6.     Iza ~Iza.
  7.     Mára ~Mara.
  8.     Tur ~Tur.
  9.     Lekence ~Lechincioara.
 10.     Szamos ~Someş.
 11.     Lápos ~Lăpuş.
 12.     Kékes ~Chiochiş.
 13.     Kapnik ~Copalnic.
 14.     Debrek ~Dobric.
 15.     Szőcs ~Suciu.
 16.     Berekszó ~Bârsău.
 17.     Szilágy ~Sălagiu.
 18.     Egregy ~Agriju.
 19.     Almás ~Almaş.
 20.     Hagymás ~Hăşmaş.
 21.     Ilosva ~Ilişua.
 22.     Cibles ~Ţibleş.
 23.     Salva ~Salauţa.
 24.     Rebra ~Rebra.
 25.     Ilva ~Ilva.
 26.     Leses ~Pârăul Leşului.
 27.     Sajó ~Şieu.
 28.     Beszterce ~Bistriţa.
 29.     Budak ~Budac.
 30.     Lekence ~Lechinţa.
 31.     Mélyes ~Patac (a magyar patak).
 32.     Füzes ~Fizeş.
 33.     Nádas ~Nădaş.
 34.     Kapus ~Capuş.
 35.     Fenes ~Feneş.
 36.     Kraszna ~Crasna.
 37.     Homoród ~Homorod.
 38.     Zilah ~Zălau.
 39.     Sebes-, Fekete-, Fehér-Körös ~Crişul-repede, -negru, -alb.
 40.     Kalota ~Călăta.
 41.     Sebes ~Şebeş.
 42.     Meregyő ~Mirigeu.
 43.     Székelyjó ~Săcuieu.
 44.     Dragan ~Drăganu.
 44.a.   Medes ~Medeş.
 45.     Berettyó ~Bereteu.
 46.     Hosszúszó ~Husasău.
 47.     Bisztra ~Bistra.
 48.     Gyepes ~Giepeş.
 49.     Almás ~Almaş.
 50.     Belényes ~Beiuş.
 51.     Hollód ~Holod.
 52.     Gyepes ~Gepiş máskép Pârăul Gurbedului = Görbedi patak)
 53.     Fenes ~Feniş.
 54.     Dézna ~Dezna.
 55.     Csigér ~Cigher.
 56.     Maros ~Mureş.
 57.     Ompoly ~Ompoi.
 58.     Gyógy ~Gioagiu.
 59.     Aranyos ~Arieş.
 60.     Abrud ~Abrud.
 61.     Torockó ~Trăscău.
 62.     Hesdát ~Valea Heşdatelor.
 63.     Ludas ~Ludoş.
 64.     Komlód ~Comlod.
 65.     Luc-patak ~Pârăul Luţ.
 66.     Görgény ~Gurghiu.
 67.     Nyárád ~Niraju.
 68.     Küküllő ~Târnava.
 69.     Székás ~Secaş.
 70.     Viza ~Visa.
 71.     Székás ~Secaş.
 72.     Sebes ~Şebeş.
 73.     Sztrigy ~Streiu.
 74.     Farkadin ~Farcadin.
 75.     Cserna ~Cerna.
 76.     Dobra ~Dobra.
 77.     Olt ~Olt.
 78.     Feketeügy ~Fechetig.
 79.     Kászon ~Caşin.
 80.     Esztelnek ~Estelnic.
 81.     Kovászna ~Covasna.
 82.     Tatrang ~Târlung.
 83.     Tömös ~Temeş.
 84.     Vidombák ~Ghimbav.
 85.     Barca ~Bârsa.
 86.     Hamarod ~Hamarud.
 87.     Sebes ~Sebeş.
 89.     Porumbák ~Porumbac.
 90.     Árapatak ~Arpătac.
 91.     Barót ~Baraolt.
 92.     Körmös ~Cormoş.
 93.     Vargyas ~ –
 94.     Homoród ~Homorod.
 95.     Hortobágy ~Hârbav.
 96.     Cibin ~Ţibin.
 97.     Feketevíz ~Cernavoda.
 98.     Sebes ~(német Schewis).
 99.     Cód ~Sad.
100.     Zsil ~ Jiu.
101.     Béga ~Bega.
102.     Timişel (oláh képzés a Timis nevéből).
103.     Gladna ~Gladna.
104.     Nyerges ~Niereghiş.
105.     Szternak ~Sternac.
106.     Ménes ~Miniş.
107.     Kézdi p. ~P.Chizdei.
108.     Hodos ~Hodoş.
109.     Gyertyámos ~Ghiertiamoş.
110.     Berekszó ~Beregsău.
111.     Magyarós ~Magariaruş.
112.     Temes ~Timiş.
113.     Hideg p. ~Râu Hidegu.
113.     Sebes ~Şebes.
114.     Bisztra ~Bistra.
116.     Nadrág ~Nădrag.
117.     Egres ~Hezereş.
118.     Macskás ~Macicaş.
119.     Csukás ~Ciucaş.
120.     Cserna ~Cenra.
121.     Szederjes ~Sudriaş.
122.     Cinka ~Ţinca.
123.     Keresteu.
124.     Surgán ~Şurgan.
125.     Pogányos ~Poganiş.
126.     Berzava ~Berzava.
127.     Gerlişte.
128.     Moraviţa.
129.     Karas (ó-magyar Karassó) ~Caraş,
130.     Gujina.
131.     Cernoveţ.
132.     Dognácska ~Dognecea.
133.     Ponor.
134.     Lisava.
135.     Ciclova.
136.     Vecinic.
137.     A Néra felső völgye: Almás-völgy ~Valea Almaşului.
138.     Ménes ~Miniş.
139.     Prigor.
140.     Oraviţa.
141.     Bârzasca.
142.     Cserna ~Cerna.
143.     Béla ~Bela.

IV. Összefoglalás. Erdély földrajzi névanyagának vizsgálata hű képét adja Erdély betelepülési folyamatának. A honfoglalás korában egészen a X. század közepe tájáig a magyarság az Erdélyi medence peremvidékein szláv szórványokat talált, amelyek apró nemzetiségi kötelékekben élhettek. Az a tény, hogy éppen a medence közepén alig van nyoma a szlávságnak, bizonyítja, hogy a szlávok itt nem jutottak el a magasabb állami szervezet fokára. A magyar eredetű helynevek s főleg a víznevek nagy száma nemcsak a medence közepén, hanem a peremterületeken is azt mutatja, hogy a magyarság itt majdnem néptelen területet szállt meg, tehát ősfoglalónak tekinthető. Vonatkozik ez a mai Székelyföldnek hargitáninneni, azaz nyugati részére is, ahol szintén alig van valami nyoma is régi szláv lakosságnak. Az a vélemény, hogy a magyarok Erdélyben valami virágzó szláv-oláh államszervezetet találtak volna, a helynévanyag világánál teljesen tarthatatlan. Egész Erdély területén és határterületein a XIV. század közepéig nemcsak a magyar és a német névanyagban, de magában a románban is egyetlen egy oláh eredetű név sem fordul elő. A XIV. századtól kezdve felbukkanó oláh eredetű nevek kivétel nélkül a központoktól és a közlekedési útvonalaktól messze félreeső hegyvidéki zugokban, egymástól távol, szórványszerűen fordulnak elő. Ezek a tények egymagukban is kizárják annak a lehetőségét, hogy a magyarság Erdélyben nemhogy oláh államszervezetet, de akárcsak oláh szórványokat is talált volna.

Az oláhság betelepedése a helynevek világánál a következőképpen rajzolható meg. Az oláhok első rajai mint nomád pásztorok a Balkán felől a XII. század második felében, a szászok beköltözése után jelentek meg Erdély területén. Mint nomádok ismerték meg a terület vizeit, fontosabb várait és városait és ezek nevét a környező lakosságtól tanulták meg. Ez a lakosság az oláh víznevek tanusága szerint a medence egész belsejében a magyar volt. Az egyetlen kivétel Gyulafehérvár és a Küküllő vidéke, ahol az erdélyi püspöktől a XIII. században erre a vidékre telepített oláhság még szlávokat is talált és a város meg a folyó nevét a szlávoktól vette át. Az oláh letelepedés fokozatosan történt. Eleinte a XV. századig, egy-két vidéken a XIV. század közepéig az oláh telepek a már meglévő magyar vagy szász falvak szélén, vagy legalábbis azoknak határában keletkeztek (vö. Magyar-LapádOláh-Lapád, Magyar-Nádas–Oláh-Nádas, Szász-Tyukos–Oláh-Tyukos stb.). Ez az oka annak, hogy e helységek román neve a régi helynév egyszerű átvétele. A helység maga már régen fennállott, amikor az oláhok oda betelepültek. Új, eddig ki nem aknázott területek benépesítését az oláhok csupán a XV., sőt a XVI. század óta kezdték meg. De a területek magyar, illetve szláv eredetű oláh víznevei azt mutatják, hogy az oláhok megjelenése idején még ezek a területek sem voltak névtelen senkiföldje.

Brassói feketetorony.

Brassói feketetorony.