Maphei Vegij patria Laudensis… De educatione liberorum et eorum claris moribus libri sex. Parisius, per magistrum Bertholdum Rembolt et Johannem Waterloes in Sole Aureo vici Sancti Jacobi, anno Domini 1511. (Első kiadása: Milanóban, 1491-ben.) – Németre fordította és a fordítást bevezetéssel ellátta K. A. Kopp, Freiburg i. Br. 1889 (Bibl. d. kath. Paed. II.). V. ö. Péter János: Maffeo Vegio paedagogiája. Magyar középiskola, 1913. évf. 399–423. l. (elébb már Péterfy Sándor a Népnevelők Lapjának 1887. évfolyamában). – Megjegyzem, hogy Maffeo Vegiónak szóban levő művét a XVI. század elején némelyek tévesen Francesco Filelfónak tulajdonították (Voigt, id. m. II. 461. l. j.), sőt számos kiadásnak czímlapján nyíltan Filelfo neve szerepel szerzőként: Francisci Philelphi, De liberorum educatione aurei libri sex, vet: opus saluberrimum. (Strassburg, 1493; Poitiers, 1500; Paris, 1500, 1505, 1508; Tübinga, 1513, 1515 stb.) A Nemzeti Múzeum példányának (Tübinga, 1513) szövegét pontosan összehasonlítván Vegióval, megállapíthatom, hogy néhány mondat kivételével, melyek a Filelfo neve alatt forgott szövegből valahogyan kimaradtak, a két szöveg szóról szóra azonos, s csupán a fejezetekre való beosztásban van különbség. A szerző nem Filelfo, hanem Vegio.