V. ö. tanulótársának Baptista Guarinusnak nyilatkozatát: „Qui litteras Graecas quam avide arripuit, quas velut diuturnam sitim explere cupiens uno anno a primis eius linguae rudimentis ita prorsus hausit, ut graeca volumina in Latinum converteret” (Ábel, Adal. 207). Erről tanuskodnak a Janus tollából eredő, fönnmaradt latin fordítások. Lefordította verses alakban az Ilias VI. énekéből Glaukos és Diomedes párbeszédét (119–236, Utr. kiad. 231–238. l.); továbbá fordított, szintén kötött beszédben, a görög anthologiából vagy 25 epigrammát (u. o. I. köt.) és egy pseudo-homerikus hymnusnak 16 sorát (ibid. II, 646). Prózai fordításai: Plutarchosnak néhány kisebb értekezése (De utilitate inimicitiarum, Quibus modis ab inimicis iuvari possimus, De negotiositate, Apophthegmata; amazok a Teleky-féle kiadásban, az utóbbit először Ábel Jenő adta ki: Adal. 31–84). Görög nyelvi ismereteit bizonyítja végül az a tény, hogy V. Miklós őt akarta megbízni a homéri költemények latin fordításával, amit azonban a költő szerényen elhárít magától (Praecipis in Latinum divinum vertere Homerum | Infirmisque humeris tantum committere pondus | Non dubitas etc. Abel, Adal. 103–108).