Szerzője 1513-ban kezdte megrajzolni a mű körvonalait. Azután félretette a kéziratot s csak X. Leo végnapjaiban vette újból elő; de ekkor sem azért, hogy befejezze. Több félbeszakítás és átdolgozás után 1528-ban készült el a mű, közvetlenül a szerző halála előtt. Első kiadása ugyancsak 1528-ban jelent meg Velenczében, Alduséknál. Négy könyvből áll, párbeszédek alakjában, melyek 1506/7-ben játszanak, röviddel azután, hogy II. Gyula pápa eltávozott Urbinóból. A szereplő személyek nagyobbára azok, melyeknek nevei fent olvashatók. A könyvnek óriási hatása volt egész Európában: 1537-ben franczia nyelvre, 1540-ben spanyolra, 1561-ben angolra fordították. Számos utánzója akadt. Pl. Annibale Romei: Discorsi divisi in sette giornate. Verona, 1386 stb. Baldassare Castiglione elődje e téren, úgy látszik, Diomedo Carafa Trattato de lo optimo Cortesano-ja, mely (Berzeviczy adata szerint) Beatrixnak, Mátyás nejének van ajánlva. Hely és év nélkül megjelent ősnyomtatvány a milanói Trivulzio-könyvtárban.