A későbbi középkor latin grammatikai oktatásában nagyon kedvelték a De modis significandi szerint való tárgyalást, azaz: ugyanolyan alapértelemmel rendelkező szók alaktani változataiban rejlő különbségek dialektikai elemzését. Például dolor, jelenti a dolgot „per modum permanentis”, doleo ugyanazt, „per modum fluxus” V. ö. Tögel, id. m. 82. l.