Egyéb idevágó művei: In pseudo-dialecticos (melyben az akkori scholasztikusokat támadja); De institutione feminae Christianae (a leánynevelés rendszeres elmélete); De ratione dicendi; De conscribendis epistolis; Exercitatio linguae Latinae (az iskolai oktatás czéljaira készült könyv, mely 100-nál több kiadást ért s az angol grammar-schoolokban sokáig a legkedveltebb latin gyakorlókönyv volt), különösen pedig a Mária herczegnő és Montjoie úrfi számára írt tantervi vázlatok: De recta ingenuorum adolescentum ac puellarum institutione libelli duo, melyekben – eltérően nagy művében elfoglalt álláspontjától – kizárólag a stílusképzés gondolatai uralkodnak. Ebből a szempontból válogatja meg a klasszikus írókat. Leginkább jellemző e részben, amit a történeti tanulmányról mond. Salustius, Livius, Caesar, Tacitus, Suetonius azért ajánltatnak, mert „magnopere linguam locupletabunt” (Bázeli kiadás 1539-ből).