A Colloquiumok első lenyomatai kizárólag az iskolák számára készültek. Ilyen például az 1520-ban Lipcsében megjelent kiadás: Familiarium Colloquiorum formulae in gratiam iuventutis recognitae ab Erasmo Rotterodamo. Már itt is találhatók nem gyermekeknek való illetlen dolgok. (Pl. Cui gratae, cui acceptae literae sine nummis? Resp. Christianus: Podici tergendo utiles. Conducunt natibus tergendis. Si usum nescis earum, ad anum expurgandum valent. Ad posticum purgandum… Augustinus: Gaudeo te virum praestitisse. Gallum te esse declarasti… Tu igitur tuos clunes istis clunibus parce stb.) A későbbi kiadásokban (számuk a 100-at is meghaladja) nyilván mind szélesebb olvasóközönséget tartott szeme előtt Erasmus; ezekben már egész olvasmányok találhatók, melyek a legrosszabb értelemben sexuális vonatkozásúak (Colloquium Adolescentis et Scorti, Puerpera, Mempsigamus). E kérdésre nézve I. Tögel id. m. 65–68. I. jellemző, hogy Erasmus abban sem lát illetlenséget, hogy a leány az ifjút „mentulá”-jának nevezi (mea mentula); hiszen – úgymond – „hoc apud nos vulgatissimum sit etiam honestis matronis”. Erkölcsi szempontból sokkal kevésbé kifogásolhatók Mathurin Cordiernek 1564-ben megjelent Colloquiumai (latin-német-olasz-franczia kiadás, megjelent Strassburgban, 1622-ben). Ezek majdnem csakis iskolai jeleneteket vagy diákélményeket tartalmaznak. Összesen 228 párbeszédet számláltam e kiadásban.