A mit a humanisták a nevelésről írtak, jó ideig megmaradt elméleti követelménynek. Az iskola, mely mindenkor a legkonzervatívabb intézmények egyike, csak lassan fogadta be az újat. A középkor tanulmányi rendje oly erős hagyományt teremtett, hogy csak alig észrevehető fokozatossággal mehetett végbe az iskolai oktatás anyagának és módjának felfrissülése. Akadt azonban már a XV. század első felében néhány lelkes és tudós humanista, a kik a mozgás nagyobb szabadságát megtűrő magán iskoláikban valóra váltani igyekeztek mindazt, amit a század elmélkedői a neveléstől vártak.
Egyik ilyen nevelő Guarino da Verona (1374–1460),* aki bebizonyíthatóan Vergerio paedagogiai elveinek hatása alatt állott.* Fiatal korában humanisták módjára vándorolt: Konstantinápolyban megtanult görögül s azután, tanítva és tanulva, Felső-Olaszországnak majd minden nagyobb városát bejárta. Már 60 éves volt, mikor Niccol? d'Este meghívta Ferrarába, hogy az életre keltett egyetemen tanítson, s egyúttal fiát Lionellot nevelő gondjaiba vegye. Ez a megbízás adott alkalmat arra, hogy Guarino benlakással egybekötött magániskolát (contuberniumot) szervezzen, melynek híre Európa minden részébe elért. Mentek oda – nem, rang és kor különbsége nélkül – az összes nemzetek fiai:*
|
Ha hitelt adhatunk Ludovicus Carbo, ferrarai tanárnak, Guarino tanítványai közt különösen sok volt a magyar ifjú: Ernest Zsigmond pécsi püspöknek ugyanis 1475 táján ezt írja az olasz humanista:*
A ti pannoniai nemzetségteknek igen nagyon le van kötelezve ez a mi Ferraránk, mely mintegy negyven év óta (azaz 1435 óta) a közületek való legnemesebb ifjakat oktatni meg nem szűnik; és semmiféle más nemzet nem hozott nekünk több megbecsülést és hasznot (plus decoris et emolumenti), és sehonnan másunnan nem jutott kezeinkhez több tüzes arany (plures fragrantissimi aurei), mint az áldott Magyarországból (quam ex beatissima Ungaria).
Az iskola ezt a nagy hírét leginkább annak köszönhette, hogy olasz földön ez idő szerint ott lehetett leggyorsabban és legjobban megtanulni a görög nyelvet.*
|
Guarino contuberniumából került ki hét évi tanulmány után a mi Janus Pannoniusunk is, az egyetlen magyar humanista, aki minden kétségen kívül jól tudott görögül.* A latin és görög nyelv teljes elsajátítását, a klasszikus íróknak pontos és tökéletes megértését, a szellemükbe való behatolást tekintette Guarino (mint fia leírásából kitűnik) majdnem egyedüli feladatának. Ezt szolgálta a tanulmányoknak elvi alapon álló, tervszerű berendezése; erre irányultak a mesternek rövidre szabott grammatikai tankönyvei,* melyek világos előadásukkal és egyszerű szerkezetökkel lassankint kiszorították a Doctrinálét és társait;* ennek a czélnak a szolgálatába helyezte Guarino összes lexikographiai, exegetikai és fordítói tevékenységét; erre irányult a fennen magasztalt, gyakorlatias módszer, mely könnyűvé tette a tanulást s tért engedett a tanulók önmunkásságának.* Ebben a kitűnően megszervezett nyelvi és irodalmi oktatásban rejlett az iskola ereje. Hozzájárult Guarino életének példaadása, s kitűnő fegyelmező képessége. Janus Pannonius váltig dicséri a mester erényes életét,* vallásos lelkületét, mindig nyájas, de méltóságos magatartását, s azt a hódoló tiszteletet, melylyel egész Itália adózott személyének.*