37. Vitéz János

A nagy király példáját követték a főpapok. Élökön halad Vitéz János váradi püspök, később esztergomi érsek, aki Olaszországban végezte felsőbb tanulmányait, s ott ismerkedett meg a humanista műveltséggel; ott sajátította el azt a szép latin stílust, melyet a tőle szerkesztett királyi levelekből, úgyszintén beszédeiből ismerünk.* Udvara a finomult szellemi élet góczpontja s egyúttal a hajótörött humanisták menedékhelye (confugium bonorum omnium ac litterarum asylum, quoties calamitas aliqua ingruisset).* Ilyen vendége volt Pier Paolo Vergerio is, kinek paedagogiai iratát már ismerjük. Ő és az övéhez hasonló magas műveltségű férfiak Vitéz udvarában is meghonosították a lélekemelő, csiszolt társalgásnak, a finom szellemek versenyének azt a módját, mely az olasz renaissanceot annyira jellemzi. Maga a püspök is tevékeny részt vett ezekben a vitatkozásokban, melyekről érdekes képet fest egyik forrásunk:*

 

Ezeknek a vitatkozásoknak a bírája maga a püspök volt: néha maga is valamelyik vitázó pártjára állott s elméjét ilyenféle gyakorlatokkal kiművelni igyekezett. Nem volt hely, idő, nappali étkezés vagy éjjeli virrasztás, amely ne telt volna el ilyen tisztes társalgással (sine honesta confabulatione) s minden beszélgetésben a tudománynak jutott az első hely (in quocunque sermone prima erat de doctrina ratio). Nem is volt ennél az együttélésnél méltóbb vagy szentebb dolog; minden szó az igazságot, az igazság hasznát nézte. A szemérmetlen vagy tisztátalan adomákat és trágárságokat, melyekkel a legtöbb ember könnyíteni igyekszik a lelkén, ott förtelmes bűnöknek tartották, s úgy vélekedtek, hogy azok mintegy előjátékai és kapui a gonosztetteknek; lehetetlennek hitték, hogy tiszta maradjon annak az elméje, akinek nyelve és beszéde olyan nagyon tisztátalan. Érdemes dolog volt tehát látni a püspököt, a mint ilyen derék emberekkel vitatkozott az erények mindenféle nemeiről, s a mint e férfiak minden igyekezetökkel azon voltak, hogy tudományban és erkölcsben napról napra gyarapodjanak; és habár jó természetök és nevelésük is ebbe az irányba terelte őket, mégis annál erősebben ösztökélték egymást, mennél inkább megvilágosodott előttök, hogy csakis erénynyel tarthatják meg a tisztességes életnek azt a helyét, mely osztályrészökül jutott. Állandóak voltak köztük a vitatkozások és különb-különb féle kérdezgetések, amint a tárgy vagy a hely vagy az idő megkövetelte.

A külföldi humanistákkal is folytonos összeköttetésben volt Vitéz. Neki ajánlották például egyes műveiket Georgios Trapezuntios és Joannes Argyropulos. Könyvtárát, melyet Vespasiano Bisticci firenzei könyvkereskedő útján gyarapított, fennen magasztalták kortársai.* S mindezeken felül „több ifjút küldött Olaszországba, hogy az ő költségén tanuljanak ott, s ellátta őket könyvekkel és pénzzel, és mindennel, amire szükségök volt. S azt kívánta, hogy ne csak a latin, hanem a görög irodalommal is megismerkedjenek”.




Hátra Kezdőlap Előre