81. Erasmus paedagogiai művei

Erasmus egyike volt a legtermékenyebb íróknak. A mit érzett, tapasztalt, tanult, szerette papírra tenni; mintegy érdemet keresett abban, hogy mentől többféle eszmekörben adhassa bizonyítékát kitűnő tárgyismeretének és mesteri előadásának. Mint minden humanista, ő is különös érdeklődéssel viseltetett az iskola iránt. Ez a terület volt az, melynek helyes megművelésétől függött legfőképpen a humanizmus sorsa. Ez a tudat is arra indította Erasmust, hogy műveinek jó részét a nevelés szolgálatába szegődtesse.

Paedagogiai érdekű munkáit két csoportra lehet osztani. Az elsőbe sorolhatjuk tankönyveit, melyekkel a középkorból áthagyományozott Eberhardusokat, Floristákat, Hugutiókat, Garlandiákat és a Doctrinalét végkép ki akarta szorítani, s a klasszikus nyelvi és irodalmi oktatásnak helyesebb módját meg akarta honosítani. E végből latinra fordította Theodoros Gaza görög nyelvtanát és átdolgozta Lilius kis latin mondattanát, megírta latin stilisztikáját* (De utraque verborum ac rerum copia), s közzétette családias beszélgetéseit* (Colloquia Familiaria), melyeknek czélja (mint a szerző az előszóban kifejti) az volt, hogy a gyermekek könnyűszerrel megtanuljanak szépen és ügyesen latinul beszélni oly anyagon, melynek erkölcsösítő hatása is van. E csoportba tehetjük továbbá a Közmondások gyűjteményét (Adagia), melyet Erasmus eredetileg nem tankönyvnek szánt ugyan, de a mely alaki és tartalmi jelességeinél fogva csakhamar az iskolai oktatás segédeszközévé lett; végül a Gyermekek művelt magaviseletéről (De civilitate morum puerilium) szóló értekezést.

Egy másik csoportot tesznek Erasmusnak részben Quintilianustól és Plutarchostól befolyásolt elméleti művei az oktatás és nevelés különböző kérdéseiről. Ezek: A gyermekek nemes szellemben való neveléséről (Declamatio de pueris ad virtutem ac literas liberaliter instituendis idque protinus a nativitate), A tanulmányozás módjáról (De ratione studii, vagy: De studio bonarum litterarum), A görög és latin nyelv helyes ejtéséről (Dialogus de recta latini graecique sermonis pronuntiatione),* A levélírás módjáról (Opus de conscribendis epistolis), és a híres Ciceronianus (sive de optimo dicendi genere). A keresztény fejedelem neveléséről szóló munka (Institutio Principis Christiani) nem annyira paedagogiai, mint inkább ethikai természetű (a jövendő uralkodó erkölcsösségének kellékeit fejtegeti); nem is általános elméletet ad, hanem az alkalmazott neveléstannak egy szűk körére vonatkozik; ezért e helyütt figyelmen kívül hagyható. A keresztény házasságról szóló könyvben (Institutio Matrimonii Christiani) is csupán alkalomszerű (a nőnevelést érintő) részletek találhatók. Ezért ezt a művet is kirekeszthetjük tárgyalásunk köréből, csupán azt jegyezve meg róla, hogy Erasmus a nőket sem akarja a klasszikus tanulmányokból elvileg kizárni, mert szerinte a művelt és tanult nő a házi teendőket, s különösen a gyermeknevelésbe vágókat is jobban fogja teljesíthetni, mint a tanulatlan.

A felsorolt művek (melyeken kívül van még néhány, kevésbé jelentős paedagogiai érdekű munka) legnagyobb részt már Erasmus életében bámulatos elterjedésnek örvendettek; később szinte még fokozódott népszerűségök. A közmondások gyűjteménye például összesen 252, a tanulmányozás módjáról írt értekezés 90, a gyermeki erkölcsök illendőségéről szóló könyvecske 130 kiadást ért.*




Hátra Kezdőlap Előre