90. Melanchthon

Egészen más személyiség Luther munkatársa, a tudós Melanchthon Fülöp.* Ő is a hitújítás bajnoka, de nem a nemzeti érzésből meríti a küzdelemhez megkívánt erőket, hanem a humanizmus európai forrásaiból. Luther közelebb áll a néphez, Melanchthon a műveltekhez. A protestáns öntudat kiegyeztetése és szerves összekapcsolása az egyetemes humanizmussal volt Melanchthon életének vezető gondolata. Mélyen meg volt győződve, hogy csakis alapos klasszikai műveltséggel lehet eljutni a kereszténység igazi megértéséhez.* Ez a gondolat adott ihletet mind a latin iskolák, mind az egyetemek újjászervezésére irányuló tevékenységének.

A latin iskolák reformálása a birodalmi városokban indult meg. Elöl járt Nürnberg (1526), ahol maga Melanchthon alkotta meg a tudós iskolát; két év múlva ugyanő dolgozta ki a szász választófejedelemség iskoláinak új rendjét. Majd az ő nyomdokain haladó Bugenhagen szervezte meg újra Braunschweig, Hamburg, Lübeck, Kopenhága, Pomeránia, Mecklenburg, Schleswig-Holstein és Wolfenbüttel latin iskoláit; a braunschweigi szervezetet fogadták el Minden, Göttingen, Bréma, Osnabrück és más északnémet városok.

Mindezeknek az iskoláknak a szervezete és tanulmányi rendje az úgynevezett Melanchthon-féle alaptypust mutatja: azaz három osztályt (drei Haufen),* melyek közül az elsőben az elemeket tanítják (beleértve a latin alaktan elemeit is), a másodikban a teljes latin grammatikát némi latin olvasmány kíséretében, a harmadikban rhetorikát és dialektikát (nagyobb iskolákban görög nyelvet is) klasszikus olvasmánynyal (főírók: Terentius, Cicero, Vergilius) s prózai és költői stílusgyakorlatokkal kapcsolatban. A század második felében az utolsó évek tanulmányaihoz járultak még helyenként a számtan elemei.* (Melanchthon a mathematikát is kedvvel művelte). Tankönyvekül többnyire a Melanchthon-félék szolgáltak (nyelvtanok, rhetorikai és dialektikai kézikönyvek, klasszikus kiadások), melyek hosszú ideig (egynémelyikök a XVIII. század elejéig) voltak használatban. A római írók művein kívül az olvasmányok közt feltűnnek még helyenként: Mosellanus Paedologiája, Erasmus iskolai könyvei (Colloquia), Camerarius Praecepta Morumja, Mathurin Cordier colloquiumai, Vives exercitatiója, Castalio dialogusai és Heyden Sebaldus beszélgetései (Puerilium colloquiorum formulae 1527).* Igazi módszerről e korban még nem lehet szó: a tankönyveket szóról szóra megtanulták a növendékek, s ugyancsak szó szerint vésték emlékezetükbe a klasszikus írókhoz adott tanári magyarázatokat. A tanítás pusztán befogadásra és begyakorlásra szorítkozott. Az eredmény ehhez képest inkább készség (a latin nyelv írásbeli és szóbeli használatában való készség), mint tudatosság vagy jártasság a tárgyismeret köreiben. A „dolgok” az egyetemeknek voltak fenntartva. A vallástan valamennyi iskolában a rendes tantárgyak sorába lép, s minden iskolában találkozunk a muzsika tanításával.

A Melanchthon–féle typus hatása itt-ott Németország déli részeiben is mutatkozik, különösen a híres württembergi iskolai renden (1559),* mely tantervi intézkedésein kívül annyiban korszakos jelentőségű, hogy először rendezi egységesen és részletesen egy egész ország közoktatását a maga összes fokozataiban és viszonylataiban: gondoskodik az iskolai intézmények felügyeletéről és ellenőrzésérőt; megállapítja az egyes iskolai fokozatok kereteit és tanulmányi czéljait, megkívánja, hogy minden faluban (in Dörfer und offenen Flecken) legyen német iskola, minden városban latin iskola (pártikula); az ország fővárosában, Stuttgartban, úgyszintén az egyetem székhelyén, Tübingában úgynevezett paedagogiumok (magasabb rendű latin iskolák, akadémiai gymnasiumok), melyeknek feladata az, hogy a pártikulákból kikerült ifjakat több éven át behatóan előkészítsék az egyetemi tanulmányokra, s ebben a részben ugyanazt a hivatást teljesítsék, mint a feloszlatott rendházak javadalmaiból fenntartott, különösen a protestáns papképzést szolgáló „kolostori iskolák”. A württembergi iskolai rendet vette át (gyakran szó szerint) a szász választófejedelemség második, 1580. évi iskolai szabályzata,* mely a fejedelmi iskolákról (Fürstenschulen) is intézkedik. Miként a württembergi paedagogiumok és kolostori iskolák, úgy ezek a méltán híresekké vált intézmények (Meissen, Grimma, Pforta) a partikulákból, még pedig azoknak harmadik osztályából sorozták növendékeiket, s három esztendeig különösen a klasszikus nyelvekben és irodalmakban képezték ki őket. A legfelső osztályban Cicero philosophiai iratai (De officiis, De senectute, De amicitia, Tusculanae Disputationes), Vergilius Aeneise és Georgicái, Horatius ódái, görögből Isokrates (Demonikoshoz), Theognis, Pythagoras „Arany versei”, az Ilias első könyve, Plutarchosnak a gyermeknevelésről írt műve szerepelnek a tantervben kötelező olvasmányokul, azzal a hozzáadással, hogy a tanulóknak évről évre el kell játszaniok Plautus és Terentius vígjátékait, a csinos latin beszéd elsajátítása végett.

A latin iskolák átszervezésével párhuzamosan folyik a főiskolák reformálása.* Itt is Wittenberg vezet.* A legtöbb németországi protestáns egyetem új tanulmányi rendje – Melanchthon személyes vagy közvetett részvételével – a wittenbergi normát fogadja el, névszerint Marburg, Tübinga, Lipcse, Bázel, Oderai Frankfurt, Königsberg, Greifswald, Rostock, Heidelberg, Helmstädt. Az iskola szempontjából is legfontosabb valamennyi közt Wittenberga. Maga Melanchthon képezte itt a latin iskolák tanárait, részint a latin és görög irodalomba vágó egyetemi előadásaival, melyeknek tömeges hallgatóságuk volt, részint az egyetemre való előkészítés czéljából szervezett, tíz esztendeig fennállott magániskolájában, ahol szintén klasszikus írókat magyarázott. Az egyetem philosophiai karán a görög, latin és héber nyelvek, úgyszintén a rhetorika és poézis rendes tanszékein kívül a mathematikának is két rendes tanszéke volt, egy a felsőbb, egy az elemi mathesis számára. Egyébként úgy Wittenbergában, mint a többi reformált egyetemeken a szorosan vett philosophiai tanulmányok keretei még mindig a középkoriak: logika, metaphysika, physika, ethika; a bölcselkedés szelleme sem szabad, hanem kötve van az egyházi tanok által. Csupán a tárgyalás módja változott meg: a nehézkes, szavakhoz tapadó, terméketlen, szövevényekben kimerülő elfajzott scholasztikus módszert az eredeti forrásokra alapított és a humanizmus lehelletétől felfrissült, világos és könnyed előadásmód váltotta fel.*

Melanchthon az európai közoktatás újabb történetében az első iskolaszervező egyéniség. Világosan látta a czélokat, s teljes energiával alkalmazta a hozzá vezető eszközöket. Kitűnő gyakorlati érzéke képessé tette arra, hogy eszméit intézményesen megvalósítsa. Rendet teremtett, ahová keze elért, s ennek a rendnek szilárd kereteit a műveltség új eszményének útmutatásai szerint tudta kitölteni. Ez a tevékenysége szerezte meg neki, mint annak idején más viszonyok közt Hrabanus Maurusnak, a Praeceptor Germaniae nevet.




Hátra Kezdőlap Előre