105. A jezsuita iskolák szervezete

A Jézus-Társaság iskoláinak keretei és fokozatai – nem tekintve a theologiai tanulmányokat – a középkori triviumhoz kapcsolódnak. Kollégiumaiknak általános műveltséget adó tanfolyama ugyanis három egymáson épülő szakaszra tagozódott: az elsőben grammatikát, a másodikban rhetorikát (és poézist), a harmadikban philosophiát tanítottak. A grammatikai szakasz három osztályból állott (Infima, Media, Suprema); a második (humanisztikus) szakasznak két osztálya és három évfolyama volt (humanitás, rhetorika); a legfelsőbb szakasz három évfolyamot foglalt magában (logika, physika, metaphysika). Az átlagos tanuló e szerint hat esztendő alatt végezte a szoros értelemben vett középiskolát s kilencz év alatt összes előkészítő tanulmányait, melyeknek alapján a theologiai (illetőleg felsőbb egyetemi) karra felvétetett. A grammatikai és humanisztikus tanfolyamokat együttvéve facultas linguarumnak, a bölcsészeti tagozatot facultas philosophiaenek, a hittudományi tanfolyamot facultas theologiaenek nevezték ott, ahol a tanintézet az egyetemek jogait és kiváltságait élvezte (például Nagyszombatban és Kassán). A világi jognak és az orvostudománynak tanítását a jezsuiták nem tekintették hivatásuknak.* A nagyszombati egyetem jogi és (1769-től 1773-ig) orvosi karai nem voltak szoros összefüggésben a Jézus-Társasággal. Mindkettőben világi tanárok tanítottak.

Kollégiumok, vagyis: gymnasiumi, philosophiai és theologiai tanfolyamokat magukban foglaló intézmények rendesen csak nagyobb személyzetet számláló társházakban szerveztettek. Kisebb házakban, rezidencziákban legföljebb a facultas linguarum osztályait, a néhány rendtagot magukba fogadó missziósházakban pedig csakis a grammatikai osztályokat találjuk meg. A nagy iskolákban minden osztálynak külön tanterme és tanára volt; a kisebbekben szabad volt két-két osztályt összevonni, de sohasem úgy, hogy az összevonás az osztály fokozatokat megzavarja.* Ha ugyanabban a tanteremben volt is elhelyezve két osztály, mindegyik külön csoportot alkotott. Nagyon népes osztályok „kettőzését” (azaz: párhuzamosítását) is megengedhette az elöljáróság, de azzal a kikötéssel, hogy a két párhuzamos osztály mindegyikében ugyanaz a tanítási anyag ugyanazzal az időbeosztással és módszerrel taníttassék.* A decuriákat – élükön a decuriókkal – itt is minden osztályban megtaláljuk.

A jezsuiták iskolái általában népesek voltak, aminek fő oka, hogy – eltérően e kornak más iskolafenntartóitól – tandíjat nem szedtek.

 

Ha azért tanítasz – mondja egyik írójuk* –, hogy híredet növeljed, tanításod nem egyéb, mint fennhéjázás; ha azért tanítasz, hogy gyönyörködhessél, tanításod a mértékletlenségnek egy neme; ha azért tanítasz, hogy meggazdagodjál, tanításod csak fösvénység. De ha azért tanítasz, hogy a közérdeknek, az egyének érdekének, az Isten dicsőségének szolgálj vele, akkor jótékonyság, jámborság és szeretet a Te tanításod.

 

Növendékeik legnagyobb részben bejárók; de számos helyen konviktusokat is tartottak fönn. Czéljokat legbiztosabban a bennlakó tanulókkal érhették el, kiknek lelkületét állandóan formálhatták; de nagy hatással voltak künnlakó növendékeikre is, és ezek révén a minden rendű és rangú szülőkre. Mindig nagy súlyt vetettek arra, hogy munkásságuk szellemét széles társadalmi körök is megérezzék; ezért minden alkalmat megragadtak, hogy nevelésök eredményeit a nyilvánosság előtt bemutassák. Sohasem tévesztették szem elől azt, a miért léteztek: az egyháztól elszakadt lelkek visszahódítását. Ezt a czélt a nyilvánosság kizárásával, a kolostor csendjében és elvonultságában, lehetetlen lett volna elérniök. Az egyház katonái voltak, kiknek ki kellett lépniök a porondra.




Hátra Kezdőlap Előre