113. Az iskolai rendtartás

Miként intézményeik külső kereteinek szervezésében, úgy az iskola belső életének szabályozásában is oly mintákat alkottak a jezsuiták, melyek napjainkig éreztetik hatásukat. Az oktatás anyagát az egyes osztályokra élesen elhatárolva megállapították; pontos órarendeket készítettek; szabálylyá tették, hogy a tanárok egymás leczke óráit látogassák; az írásbeli dolgozatok tárgyát és javításuk módját rendezték; a szünnapokat az oktatás érdekei szerint arányosan elosztották; az év végi vizsgálatokat szabályozták; a bennlakás igazgatására pontos utasítást adtak; a (havonként tartandó) tanári értekezleteket, melyeknek szükségességét Vivès oly meggyőzően hangoztatta, életbe léptették; a tervszerű tanárképzésnek alapját megvetették.* A társházaik részére tett bőséges alapítványok és adományok megengedték nekik, hogy az egészség követelményeinek megfelelő iskolaépületeket állítsanak s kellően fel is szereljék őket. Fegyelmezésökben a szelídség és szeretet szelleme vezette őket (in spiritu lenitatis, pace et caritate), s csak ha ennek a humánus bánásmódnak foganatját nem látták, folyamodtak a büntetésekhez, legutolsó sorban a testi fenyítékhez, melyet a társaság kötelékébe nem tartozó porkolábbal (correctorral) alkalmaztattak.

 

A tanár – mondja a Ratio* – ne büntessen hirtelenében, s ne vizsgáljon szertelenül; inkább legyen elnéző, ha valakinek kára nélkül megteheti, s nemcsak maga ne verjen meg senkit (mert ez a corrector dolga), hanem egyáltalán óvakodjék bárkit szóval vagy tettel megbántani, s ne szólítson senkit más néven, mint a saját nevén.




Hátra Kezdőlap Előre