114. Milyen legyen a jó tanár

Hogy teljes legyen a kép, melyet a jezsuiták oktató tevékenységéről adtam, ideiktatom a többször idézett Sacchini Paraenesisének néhány czikkelyét, melyekben a jó tanár kellékeiről van szó.

 

1. Mindenek előtt neki magának (a tanárnak) kell tudnia, a mire másokat meg akar tanítani. Ha tud, jól tanít, könnyen tanít és szívesen tanít; jól, mert nem téved; könnyen, mert fáradtságába nem kerül; szívesen, mert a bőviből merít…

2. Pontos legyen a készülésben. Nagyon sok írón végigkalandozni, kielégítheti a tanító kíváncsiságát, de nem válik javára: sokat fog összekeverni, de keveset megtanítani. Kevés írót olvasson, de a legkiválóbbakat és huzamosan. Emlékezetében lehető keveset bízzék; váltig frissítse és újítsa föl ismereteit mielőtt valamit megtanítana, jól ismételje át, ha szinte sokszor tanította is meg. Nem ritkán olyasmi fog eszébe jutni, a mivel a régit kibővítheti vagy czélszerűbb alakban adhatja elő, minden esetre biztosabban és határozottabban fog eljárhatni, mert kitaposott mederben haladhat tovább. Világosan és teljesen igyekezzék átérteni, a mit közölni akar: vizsgálja meg magukat az úgynevezett forrásokat.

3. Örömest forduljon a tanulmányi igazgatóhoz vagy tudósabb kartársaihoz, ha bármi csekély kétség kínozza a lelkét, mert, ha nem így tesz, esetleg tévesen vagy helytelenül fog tanítani. Megrovást érdemel e tekintetben némely tanárok álszemérme vagy félénksége vagy fönhéjázó gőgje, a kik, mikor iskolán kívül kérdeznek tőlük valamit, a tanító méltóságának csorbítását látják benne, ha azonnal nem adják meg a választ (mintha bizony szükséges volna, hogy mindent tudjanak és mindent kezük ügyében tartsanak). Így esik meg aztán gyakorta, hogy szégyenletes hálóba gabalyodnak és éppen abba a megérdemelt gyalázatba esnek bele, melyet ki akartak kerülni. Nem szégyen véleményét függőben tartani, de szégyen elsietni. Az okos ember különben is kerüli a rögtöni válaszadás kényszerűségét, időt vesz magának a gondolkodásra, s bevallja, a mit nem tud. Azt fogja ilyenkor mondani, hogy ha eszembe jutna is, a mit válaszolnom kell, mégis meg akarom nézni könyveimet, s majd ha megvizsgáltam a dolgot, elő fogom adni. Az ilyen szerénység éppen nem csorbítja a megkérdezett tanár tudományáról táplált véleményt, józansága hírét pedig növeli…

4. Hivatalának fontosságát és áldásait váltig forgassa elméjében. Legyen meggyőződve, hogy az egész kereszténység magán- és közállapota tőle függ. Ismételje folytonosan azt, a mit ama jeles tanító (P. Giovanni Bonifacio) mondott: „A gyermeknevelés a világ megújítása; a gymnasiumok várai az Istennek, itt rejlenek minden jónak magvai.” Fontolja tehát meg a tanító, hogy mennyivel tartozik Istennek, a Társaságnak, a gondjaira bízott gyermekeknek, szülőiknek, az anyaszentegyháznak, hogy mennyi veszedelem származik abból, ha rosszul, lanyhán vagy kevésbé lelkiismeretesen tölti be hivatását. Viszont, milyen bőséges kincset gyűjt magának, ha kissé megfeszíti erejét…

5. Minden más gondját vesse el a tanító, s erre az egyre (az oktatásra) gyűjtsön testi-lelki erőt, ebben lakjék, ebben virraszszon, s ez jelenjen meg, ha lehet, álmaiban is. Kötelessége hű teljesítésének és hivatala pontos ellátásának éljen egészen. Tisztelje és becsülje hivatását: ebben keresse minden érdemét, gazdagságát és gyönyörűségét.




Hátra Kezdőlap Előre