{317.} SZENT-BENEDEK-REND.
SZŰZ-MÁRIA SZENT-JOBBI APÁTSÁGA.


FEJEZETEK

I.

A SZERZETESRENDEK MŰKÖDÉSE. – AZ EREKLYÉK A KERESZTÉNY ISTENI TISZTELETNÉL. – SZENT-ISTVÁN KIRÁLY JOBB KEZÉNEK EREKLYÉJE. – MERKURIUS ŐR-KANONOK. – MERKURIUS A SZENT JOBBOT BIHARMEGYÉBE HOZZA.

A SZERZETESRENDEK életének kettős feladata volt: a keresztény tökéletesség eszményét lehetőleg megközelitő, eleven példában állitani a népek szemei elé, s az emberiség koronként felmerűlő szükségeit legnagyobb önfeláldozással is kielégiteni.

Nemzetünknek, hogy az eltünt húnok s avarok sorsára ne jusson, s a Duna-Tisza partjain, hová az isteni gondviselés vezérlé, magas hivatásának megfelelhessen, – mulhatatlanul szüksége volt arra, hogy leghatalmasabb szomszédjai, a nyugati nemzetek keresztény műveltségét átvegye, s ezáltal szellemi, tehát a legnemesebb rokonságba lépjen velök. Eme nemzeti szükség kielégitésében szent királyaink legbuzgóbb munkatársai a Szent-Benedek-rend szerzetesei valának. Várad közelében épen akkor keletkezett egy monostoruk, midőn Szent-László a váradi püspökség első alapjainak letételével foglalkozott és ez a berettyói vagy szent-jobbi monostor vala.

Keletkezése, mint ős intézményeink legtöbbjéé, a legendák s krónikák távol derengő fényénél homályosan s csak körvonalaiban tünik fel; történetének biztosabb szálai első apostoli királyunk szentté avatásának tényével függnek össze. Ez alkalommal (1083. év) felnyiták Szent-István közel félszázados sirját, hogy lepleit, melyekbe öltöztetve volt, megujitsák, és szent ereklyéit nemzete, sőt most már a keresztény világ tiszteletének kitegyék. De ez ereklyék még más tekintetben is kiváló figyelem s érdeklődés tárgyai valának.

{318.} A szentek sirjának s ereklyéinek a keresztény isteni tiszteletben nagy fontossága van; nélkülök nincs keresztény oltár s áldozat. Szent-István királynak s hittérítőinek kétségkivül sok gondot adott az ereklyék megszerzése, mert hazánkban szentek sirjai akkor nem valának, a római uralom idejéből származottakat rég elsepervén a népvándorlások hullámai. Első egyházaink oltárai számára tehát a messze külföldről kellett szerezni ereklyéket a sürübben nyilatkozó szükséglet szerént nagyobb és nagyobb fáradsággal és költséggel. Most végre, Szent-István sirjának megnyitásakor itt volt az alkalom, hogy oltáraink magának hazánknak földéből nyerjenek ereklye-kincseket, reánk nézve kétszerte becseset: szentet és magyart.

Annál nagyobb volt tehát a megdöbbenés, midőn a szent király sirját megnyitva, annak «dicsőséges jobbját» nem találták sehol.

Ez eseményről az idegen, de egykoru Hartvick regensburgi püspök tudósitásán kivül más feljegyzések is szólanak, melyek a szent jobb eltünésének módját egymástól eltéröleg adják ugyan elő, de abban megegyeznek, hogy e nemzeti kincs egy Merkurius nevü egyházi férfiu birtokába jutott, ki azt Szent-László uj alkotásainak földjére, Biharmegyébe hozta.*«Illud tantum in fine codicis addere decrevi, quam miro pietatis dei munere diu quæsitus et non inventus annulus cum ipsa beati viri dextera post translationis eius triennium est manifestatus. Monachus quidam nomine mercurius, qui in ordine clericatus thesauri perpetuæ virginis custos fuerat, etiam per amorem cślestis patriæ sæculo renunciaverat, ipsa hora, qua turaulus fuerat apertus, ne quid sanctarum reliquiarum raperetur, redargutione regali procul inde est remotus. Cui tristi vultu in choro residenti iuvenis quidam alhis vestibus vestitus pannum involutum tradidit, dicens: Hæc tibi committo servanda, cum tempus fuerit manifestanda. Post corapletionem officii sacri, monachus in angule domus pannum expandit, integramque viri dei manum cum annulo mirifici operis cernens expavit, atque secum, nemine sciente ad monasterium, quod rex suo regimini commendaverat, tempus a iuvene sibi prædictum a christo præstolaturus, deportavit.» ÉRDY I.: Szent-István első magyar király életirata Hartvik szerint. 23. fejezet. – BONFINI: Rerum Ungaricarum Decades. II. I. 215. l. – Legujabban és leghelyesebben M. FLORIANUS: Vita Sanctorum Stephani Regis et Emerici Ducis. 68. l.

Merkurius nevének idegenszerü hangzása mellett is magyar származásu volt az előkelő Katapán nemzetségből, mely utóbb Egernek is egy főpásztort adott. Életének első szaka, mint a róla fenmaradt gyér {319.} adatok sejtetik, eléggé fényes és zajos volt, élvezte a családi élet örömeit is; de később, mint az a középkor embereinél épen nem vala ritka eset, lemondva a világról, az egyházi rendbe lépett s a székesfejérvári főegyháznál őr-kanonokságot nyert. És ez életének további folyásánál fogva figyelemre méltó körülmény, mert ez állásában rá volt bizva Szent-István sirja is, melynek hű és lelkiismeretes gondjaviselésére esküvel kőtelezte magát.

De számtalanszor megtörtént a középkorban az is, hogy amint a szerzetesek soraiból gyakran jeles főpapok váltak ki, ugy főpapjaink közől nem egy klastromba vagy épen remeteségbe vonult. Merkurius is, elhagyva kitünő kanonoki állását, a szerzetesi életre szánta el magát s ekkor vehette fel a Merkurius nevet. Mikor történt ez? Szent-István király sirjának felnyitása előtt-e vagy után? annak meghatározásában nem egyeznek meg történeti forrásaink. Hartvick püspök idézett előadása szerént Merkurius már a szent jobb átvételekor szerzetes volt; ellenben egy másik, szintén tekintélyes tudósitás, mely magából a szentjobbi monostor levéltárából származik, szóval sem emliti, hogy Merkurius már 1083 előtt szerzetes lett volna.*Anno millesimo septuagesimo octavo Sanctus Rex Ladislaus Regni sui anno septimo (tehát kétségtelenül MLXXXIII állt az eredeti okiratban s ez évszámot a másoló hibája változtatta MLXXVIII-ra), quando scilicet revelata fuit Dextera Sancti Regis Stephani, alias furtim de membris eiusdem per Mercurium scilicet Patrem Catapani Albensis Praepositi, sed postea Archi-Abbatem huius loci ablata.» SIMON MÁTÉ: Supplementum ad dissertationem Georgii Pray de Dextera S. Stephani Regis. 93. l. – KERCSELICH B. A. Hist. Eccl. Zagrab. 127. l.

De emlit egy más körülményt, melyről ismét Hartvick hallgat, hogy tudniillik a szent jobb orzás következtében tünt volna el a sirból. Ily vád gyakran hangzott s nem mindig alaptalanul ama korban, midőn az ereklyék, Szent-István jobbjánál sokkalta igénytelenebbek is, nemcsak jámbor szerzetesek, hanem fejedelmi férfiak vágyainak is tárgyát képezék és igy az idézett tudósitás, magában véve, nem hihetetlen, de kétségessé teszi ama részlete, mely a merénylet elkövetésével épen azt vádolja, ki a szent király sirjának hű őrizetére esküvel kötelezte magát.

Vajjon e vád nem inkább csak ama kor békételenségét s ámulatát tükrözi vissza ama váratlan eseményen, melyet különben megfejteni nem tudott, hogy tudniillik a drága ereklye az ország fővárosa helyett {320.} egy félreeső, ismeretlen vidéknek jutott? az bizonyos, hogy Szent-László ily nagy nemzeti kincset ismeretlen vagy épen méltatlan férfiutól mindenesetre visszavesz vala; ehelyett azonban a szent jobb Biharba hozatalán nemcsak megnyugszik, hanem annak állandó itt maradásáról királyi bőkezűséggel is gondoskodik.

II.

SZENT-LÁSZLÓ KIRÁLY A SZENT JOBB TISZTELETÉRE MONOSTORT ÉPIT. – A MONOSTOR HELYE, ELNEVEZÉSE, EREKLYETARTÓJA, VÉDSZENTJE, ELSŐ APÁTJA. – A SZENT JOBB NYILVÁNOS TISZTELETE.

Váradtól éjszaknak, a Berettyó jobb partján szelid halmok lánczolata vonul végig. E halmok egyikének lábainál, Adorján vára romjainak közelében szerény község vonja meg magát, de melynek neve fényes történeti emlék. E község Szent-Jobb s nevével hiven jelöli a helyet, hová Merkurius első királyunk dicsőséges szent jobbját hozá s ahol azt három évig titokban tartotta. Ekkor országa nagyjainak kiséretében megjelent ott Szent-Lászó király s letette ama monostor alapjait, melynek hivatása volt, hogy a szent jobbot őrizze s vidékén a keresztény művelődés s az állami rend megszilárdulását elősegitse.

Alapitványa helyéül nem a völgyet, hanem a völgy felett emelkedő halmok egyikét választá, nevezetesen azt, mely ma is temetőnek használtatik.*BOMBARDI: Topographia M. R. Hungarice. 580. l. azt állitja, hogy «Abbatia S. Jobi Berettyónem ad amnem, eius ædes quandam pervetustæ Arcis speciem retinet vallis, sudibusque prætensa.» de ez tévedés, mint arról e munkában még bővebben lesz alkalmunk meggyőződni. Választására mindenesetre elhatározó befolyással volt ama körülmény, hogy a monostort a Szent-Benedek-rend számára épité, s e rend tagjai mintegy szabályszerűleg halmok s hegyek magaslatain telepedtek meg.*

«Bernardus valles, colles Benedictus amabat,

Oppida Franciscus, magnas Ignatius urbes.» Tudniillik Szent-Bernát a cisterciták alapitója: völgyeket, Szent-Benedek magaslatokat, Szent-Ferencz községeket, Szent-Ignácz városokat választott szerzetének lakhelyéül.

Fenn a hegyen pedig a természetnek egy szép tüneménye jelölte meg a monostor helyét. Ott ugyanis egy gazdag kutforrás {321.} buzog, mely vizével ugy a monostort, mint annak nélkülözhetetlen halastavát bőven ellátni igérkezett. E forrás lefolyásának bal partján emelkedett fel a monostor.*E forrás ma is megvan s mint századok előtt, folyton adja üditő italát, de bár Szent-Jobb községében a hagyomány nem szakadt meg vagy legalább nem kellett volna megszakadnia, mert a török foglalás előtt élt lakosainak Balog, Fodor, Lakatos, Oláh, Pap, Rácz nevü utódai élnek ma is; mindamellett ama forrás jelenleg «török-kút» nevet visel, jeléül annak, hogy az uj viszonyokba már a második emberi nemzedék annyira beleéli magát, mintha azok mindig tartottak volna.

Épületéről csupán annyit találunk feljegyezve, hogy egészen fából épült,*«Idem Sanctus Rex (Ladislaus) in eodem loco, ubi ipsam Dextram repererat, fieri fecit Monasterium ligneum.» SIMON M.: Supplenentum. 93. l. mely tudósitás mig egyrészt igazolja, hogy a faépitkezés ama korban még a jelentékenyebb alkotásoknál is divatozott, másrészt a monostor keletkezésének idejére biztosabb világosságot derit. Hartvick előadása szerént ugyanis Szent-Jobbon már első királyunk ereklyéjének odahozatala előtt állott monostor;*«Mercurius .... integram viri dei manum .... secum, nemine scienie ad monasterium, quod rex suo regimini commendaverat ... deportavit. Ibi .... post fundatores ipsius cśnobii conscios fecit, ad ultimum .... regis ad notitiam perduxit.» Szent-István legendája. 23. fej. A ritkitott helyek is mutatják, hogy Hartvick szavait betű szerénti értelemben venni nem lehet. de ha állott, akkor mire való volt Szent-László faépitkezése, melyet hogy maga a szent király is csak ideglenesnek, ugynevezett szükségleti egyháznak tartott, mutatja azon intézkedése, hogy még életében gondoskodott egy más, állandó kőmonostor épitéséről.*Lásd alább. – Hogy Hartvick, ki Szent-István sirjának felnyitása után egy negyed századdal, tehát a szent-jobbi konventnek már fennállása korában járt hazánkban, – e kor viszonyait az egy negyed század előtti időre ruházza, mutatja azon előadása is, hogy Merkurius 1083 előtti monostorát nemzetséginek tünteti fel, s mindemellett azt mondja, hogy Merkurius e monostor kormányát a királytól (Szent-László) nyerte: «quod rex suo regimini commendaverat». M. FLORIÁN: 69. l. Ennélfogva biztosabb elfogadnunk magának a szent-jobbi monostornak már idézett tudósitását, mely csak egy monostort emlit s annak épitőjéül Szent-László királyt tünteti fel.

Nem érdektelen ama másik kérdés is, hogy a terület, melyen Szent-László a monostort felállitá, miféle birtok volt: királyi-e vagy pedig nemzetségi? erre azonban határozott feleletet nem adnak történeti {322.} emlékeink. De mert nemzetségeink birtokjoga már a honfoglalás óta annyira kizárólagos vala, hogy abba az egy hűtlenség esetén kivül a király sem avatkozhatott, s mert a szent jobbi monostor megalapitásánál a terület megvétele vagy cseréléséről szó sincs, s maga a szent király intéz, rendez mindent: alig kételkedhetünk, hogy annak területe királyi birtok volt már azelőtt is, valamint azután századokon át a monostor, mint királyi, királyaink kegyurasága alatt tünik fel.

Monostoraink szervezésénél azonban legjelentékenyebb cselekmény volt azok tulajdonképeni megalapitása, vagyis az alapitó oklevél kiadása által jövőjök biztositása. Szent-László szintén adott uj monostora számára ily alapitó oklevelet, de az alig egy negyed század mulva a lángok martaléka lett. Tartalmának fővonásairól mégis maradt reánk tudósitás, mely szerént a szent király gondoskodott mindarról, amire a monostornak szüksége vala, nagyobb számmal rendelvén számára falvakat, jobbágyokat s ezekhez adá még Szalacs és Szatmár városok vámját is.*«cui (Monasterio) etiam prædia et cætera necessaria, atque populum ad officium Ecclesiæ pertinentem ordinavit, cum cæteris (certis?) tributis de Zoloch et de Zathmár, ac aliis pruventibus.» SIMON M: Supplementum. 93. l.

Eközben nem feledkezett meg a monostor tulajdonképeni alapjáról, a szent kézről sem, s kétségkivül Szent-László volt az, ki mig a monostort épitteté, a szent jobb számára az egyház ős szokása szerént ereklyetartót is készittetett.

Az ereklyéket mintegy a VIII-ik század óta már nemcsak az oltár asztalába zárták, hanem az oltárok felett közszemlére is kitették, sőt nevezetesebb események alkalmával ünnepélyesen körül is hordozák érkező királyok, főpapok elé, hadjáratokba, béke- és szövetségkötésekhez, koronázásokhoz vivék, eskütételekhez előhozák. Igy történt, hogy az ereklyék e különféle, uj alkalmazásánál fogva különféle ereklyetartók keletkeztek, de amelyek mindig egyenlők voltak abban, hogy a legnemesebb anyagokból, legtöbbször aranyból, ezüstből s művészi faragványokkal vagy vésetekkel, zománczczal és festvényekkel vagy drágakövek- és gyöngyökkel diszitve készültek s valóságos műkincseket képezének.

Az ereklyetartók e különféle nemei közt legérdekesebbek azok, melyek az emberi test főbb részeit, a fejet, mellet, kezeket, karokat {323.} állitják elő aszerént, amint ezen testrészek egyikét vagy másikát foglalják magukban. Ezek közől ismét, már tárgyunknál fogva is, a kézalaku ereklyetartók érdekelnek leginkább minket.

Ezek szintén nemes érczből, vagy legalább gazdagon megaranyozott s drágakövekkel kirakott rézlemezekből készültek s az emberi kezet vagy egészen, válltól kezdve, vagy pedig csak részben állíták elő vagy nyitott tenyérrel vagy pedig áldásra emelt három ujjal, olykor ismét a kéz markába helyezett s az illető szentre vonatkozó valamely tárgygyal. De ezen, már nemes anyaguk s művészi kidolgozásuk által is értékes érczkarok legfőbb becsét az ereklye képezé, melyet a kar belsejében helyeztek el, de a tenyérre, ujjra vagy magára a karra kristályüveget alkalmaztak, melyen át, mint egy kis ablakon a kézbe rejtett ereklyét látni lehetett.

Hogy az ilyen ereklyetartók régóta és nagy számmal divatoztak, azt számos adat és emlék bizonyitja. Magának a prágai székesegyháznak a XIV-ik században nem kevesebb, mint huszonkét darab kézereklyetartója volt; Kölnben, Aachenben maig is vannak ily példányok.*IPOLYI A: Magyar ereklyék. 5–7. és 48–50. ll.

Ilyen kézalaku s ezüstből vagy épen aranyból készült ereklyetartó volt az, melybe Szent-László király a szent jobbot foglaltatá. Maga az ereklyetartó nem maradt reánk, történeti forrásaink sem emlitik; létezését mégis kétségtelenné teszi részént a hazai szokás, amennyiben Szent-László király mindkét karját is ily ereklyetartóban őrzé a váradi székesegyház, részént a szent-jobbi monostor régi pecsétjei, melyek mindenikén könyökénél meghajlott, ujjaival felfelé emelkedő s áldást adó kéznek alakja látható.*Lásd alább a pecsétek rajzait. Kétségkivül azon ereklyetartó képe, mely a szent jobbot magában foglalta.

Maga a monostor Szent-István király ezen ereklyéjéről «Szent-Jobb» vagy régiesen «Szent-Jogh»-nak neveztetett*«Monasterium Sancti Regis Stephani de Zenth-Jogh.» – «Jogh» nem egyéb, mint a mai «jobb» = jobbkéz szavunk régi alakja s ellenkezője a bal, balog szónak. Igy a tatrosi codexben: «Ne tudja a te balod, mit teszen a te jogod»,vagy «megfeszejtettek ő vele két tolvajok, egyik jog felől, másik bal felől». s csupán a Váradi regestrum nevezi «Berettyói»-nak.*«Petrus curialis comes de Berucyo.» «Abhas de Berucio.» «Botha de Beruchyou.» Váradi regestrum. 68. 166. oklevelek. – Szokás Szent-Jobb nevét Berekis vagy Berekys-nek is irni, de ez hiba s kétségkivül KERCSELICH B. A: Historia Calh. Eccl. Zagrabiensis. I. 127. lapjának közleménye nyomán kapott lábra. A «Berekis» nem egyéb, mint a régi iratok «Berek-io» vagy «Beruc-yo»-jának hibás olvasása, az utolsó a betüt s-nek nevezvén. Különben is, mig Berekisnek semmi értelme nincs nyelvünkön, és csak önkényesen lehet azt Berekes- vagy Berkesre magyarázni: a mai Berettyóról tudjuk, hogy az a régies Berek-jó = Berek-folyótól származik. HUNFALVY P.: Magyarország ethnographiája. 380. s köv. ll. Eszerént Szent-Jobbnak állitólagos eredeti neve, a Berekjó, tulajdonképen nem a községnek, hanem a mellette elvonuló folyónak neve s ettől ment át a monostorra épen ugy, mint más monostorokat is gyakran neveztek el folyóktól. Egyháza azonban bár első apostoli {324.} királyunk szentté avattatása után az ő áldott kezének őrizetére épült, mégsem Szent-István király tiszteletére szentelteték fel, hanem Szűz-Máriának, kinek oltalmába Szent-István hazánkat felajánlotta.*«Monasterium ligneum (tehát nem csupán egyházat, mint PRAY véli: Dissertatio de S. Dextera. 25. l.) in honorem B. V. M. in eodem loco fundavit ac ex suis .... nicis Prædiis dotavit.» KERCSEFICH: i. h. – A jelenség, hogy az uj monostor nem Szent-Istvánt nyeri védszentjéül, még leginkább szólhatna amellett, hogy Szent-László épitkezése előtt csakugyan állt ott egyház a bold. Szűz tiszteletére.

Az igy megalapitott monostor kormányára Szent-László a már többször említett Merkuriust helyezte, mint apátot vagy régiesen apát-úrt, s midőn a monostor teljesen készen állt, püspökök s országa nagyjai kiséretében ismét megjelent ott, hogy az uj apátot s rendtársait a monostor birtokába bevezesse, Szent-István dicsőséges jobbját pedig az egyház uj oltárára helyezvén, országa nagyjaival s kicsinyeivel együtt nyilván tisztelhesse.

E tisztelet nyomán indultak azután a későbbi századok nemzedékei és még ma is, hosszu nyolczszáz év után minden évben ünnepélyesen, zászlókkal s énekszóval megjelennek ott hazánkfiai, hogy tiszteljék a helyet, melyet Szent-István kezének ott létével, Szent-László pedig kezének alkotásával megszentelt.

III.

AZ APÁTSÁG ELSŐ VISZONTAGSÁGAI. – VISSZAÁLLITÁSA S A JÖVŐJÉT BIZTOSITÓ INTÉZKEDÉSEK. – BIRTOKAI S JOGI ÁLLÁSA. – HITELES-HELYI MŰKÖDÉSE S PECSÉTJEI.

Az apátság történetének kezdete oly szerencsés, sőt fényes vala, hogy a legszebb jövőt helyezé számára kilátásba. Alapitója, a szent {325.} király utolsó perczeiben sem feledkezett meg róla; Álmos herczegnek, kit utódjául kiszemelt, védelmébe ajánlá a monostort és szivére köté, hogy amire már neki ideje nem maradt, épittesse fel azt kőből, mit a herczeg meg is tőn.*«Itemque tempore sui obitus Almo Duci commisit cum lachrymis, ut illius Basilicæ curam haberet, atque etiam sanctissimæ Dextræ lapideum Monasterium ædificaret, eidem porrigens larga inanu non modicam pecuniam ad ædificandum. Quod quidem Dux, Almus vocatus, post obitum S. Ladislai Regis fideliter adimplevit et egregium Monasterium lapideum construxit et ibidem sanctissimam Dextram collocavit.» SIMON M: Supplementum. 93–94. ll. De e rendelkezésével a szent király oly örökséget hagyott a monostorra, mely annak lételét támadta meg.

Krónikáink elmondják, hogy Szent-László utódja, Kálmán király az apátságot megszünteté, alapitó oklevelét tüzre vetette, birtokait Pál nádor fiainak adományozá. Tettének indokául csupán erőszakos, gyűlölet s irigységre hajló természetét hozzák fel.

A mindenesetre erőszakos tényhez azonban maga Álmos herczeg neve s a nevéhez füződő szomoru történet szolgáltatja a kulcsot. Kálmán elfoglalván Szent-László trónját, a tiszai részek birodalmát öcscsének Álmosnak engedte át,*«Colomannus .... duci Almus ducatum plenarie concessit.» THURÓCZI I.: Cronica Hungarorum. II. 60. fej. és igy Álmos a szent-jobbi apátságnak nemcsak ura, hanem a monostor felépitésével annak jótevője, mondhatni második alapitója lőn. És monostoraink kegyuraik vagy jótevőik sorsát nem nézték részvétlenül. Példa reá a szekszárdi monostor 1074-ben a királyi herczegeket: Gejza, László és Lambertet fenyegető vész alkalmával;*FRAKNÓI V.: A szekszárdi apátság története. 13. l. vagy épen maga a boldogtalan Álmos a dömösi monostor ápoló s védő szerzetesei közt.*THURÓCZI I: Croseica Hungarorum. II. 62. fej.

Alig lehet kétség benne, hogy midőn Álmos herczeg testvérbátyja s királya, Kálmán ellen pártot ütött, a szent jobbi monostor szerzetesei kegyurokkal, a herczeggel tartottak, és igy történt, hogy ami megfosztá Álmos herczeget s fiát szemeik világától, ugyanaz okozta a szent-jobbi apátság eltörlését.

Ugyanezt igazolja azon körülmény is, hogy Álmos herczeg utódainak trónra jutásával bekövetkeztek az apátság jobb napjai is. Álmos unokájának, II. Gejzának első dolga volt, hogy a monostor javait vissza {326.} vette s az apátságot helyreállitá. Midőn pedig Gejza halálával a nevezett nádorfiak kétségkivül Kálmán király adományára támaszkodva, a monostorra törtek, az apátot és szerzeteseket elűzék, s birtokaikat elfoglalák: ismét Gejzának fia, III. István volt az, ki az apátságot nemcsak ujra visszaállítá, hanem még jövőre hasonló erőszakosságok ellenében biztositani is törekedett.

Nevezetesen a monostort magának a királynak védelme alá helyezte s ez ügyben királyi biztosokká két főispánt, ugy látszik, a bihari és szatmári főispánokat nevezte ki; Boleszló budai préposttal pedig kinyomoztatta az apátság összes birtokait s azokról királyi pecsétje alatt levelet adott.*«Rex Stephanus (filius Gejzæ) ... ordinavit insuper, quod dictum Monasterium sub nullius potestate, nisi Regis Hungariæ .... constituatur, atque etiam defensioni Fulkonis et Fensuke Comitum commisit; et postea Boleslaum Præpositum Budensem destinavit, ut bona monasterii a vicinis et commetaneis inquireret, metisque consignaret, qui modis obtemperavit et in charta Regio sub sigillo posuit.» SIMON M: Supplementum. 95. l.

Sajnos, e levél sem jutott el korunkig, csupán egy töredéke vagy kivonata maradt fenn, mely az apátság népeinek s birtokainak összeirását tartalmazza; de e töredék is csak másolat, mégpedig oly avatatlan kéztől, hogy a benne foglalt helynevek között alig akad egy-kettő, mely a felismerhetetlenségig eltorzitva ne lenne.

Ez oklevél-töredék szerént még Szent-László következő szolgákat rendelt az apátság számára: tiz közelebbről meg nem jelölt kézművest, de akik közt lehettek vargák, szabók, viaszgyertyamártók s talán ezüstművesek is; továbbá négy szücsöt; két kovácsot; három timárt; két mosót; hat molnárt; öt pintért s fa-tál készitőt, jeléül annak, hogy a szerzetesek asztalán milyen edények állottak; továbbá hét sütőt; három lovászt; öt szakácsot; három pinczemestert; tizenkét harangozót; tizenkét fegyverrel szolgáló szabadost; négy belső inast; három serfőzőt s ezenkivül erdőkerülőket.*«Præfatus autem Praspositus registravit familias a S. Rege Ladislao eidem (monasterio) traditas. Item decem domos artificum, quatuor domos pellipariorum, duas domos fabrorum, tres cerdonum, duas abluentium, quatuor molendinariorum et duos molendinarios, quinque domos tornatorum ad faciendum scutellas, portaria et qualecunque opus tornatile Abbas præciperet; septem domos pistorum, tres Agazonum, quinque cocorum, tres pincernarum, duodecim campanistarum, et duodecim libertinorum in propriis equis servientium; quatuor domos cubiculariorum fratrum, tres domos braxatorum, item custodes nemorum.» SIMON M: Supplementum. 95–96. ll.

{327.} A monostor körül tehát mingyárt keletkezésekor oly elemek csoportosultak, melyek rendszerént városokat szoktak alakitani s egy vidék kulturájának fejlesztésére ép oly szükségesek, mint alkalmasak. Ez elemekből, melyek számra is jelentékenyek valának, mert csak a szorosan vett mesteremberek száma meghaladta az ötvenet, – alakult ama kis város, mely a monostora falai közt őrzött drága ereklyéről Szent-Jobbnak neveztetett el. Midőn pedig olvassuk, hogy e városkában még Szent-László vásárok tartását rendelte el, ebből nemcsak arról győződünk meg, hogy e város korán megalakult, hanem hogy a szent király mig egyrészt az ifju monostornak uj jövedelmi forrást nyitott,*«Item ab eodem Rege (Szent-László) datum est forum in eadem villa ad cśnam Fratrum.» SIMON M: Supplementum. 96. l. a község nevét azonban nem emliti, de mert közvetlen a mesteremberek felsorolása után szól, a vásárról, kétségtelen, hogy ezek lakhelyét, vagyis Szent-Jobbot érti a «villa» alatt. másrészt a monostor s vidéke közt a gyakori érintkezést s ezáltal a szelidebb erkölcsök, az ismeretek terjedését is elősegiteni kivánta.

Az idézett oklevél-töredék elősorolja az apátság birtokait is a rajtok lakó jobbágyok számával együtt, de a birtokneveket annyira elferditve adja, hogy tudósitása teljesen használhatatlan; azért csupán a birtokok s jobbágyok számát vehetjük figyelembe.

Birtok volt mintegy huszonöt község,*«Villa Markus data est a Rege Ladislao cum undecim domibus libertinorum, cuius villæ metas vide in literis Belæ Regis (sajnos, ez is elveszett); similiter villæ datæ a Rege Gejza et plures aliæ (?) scilicet: Aqua, Thura, Degusd, Keures, Zakálus, Gyuros, Tamásd, Toó, Suur, piscina Sárd, Hodos, Viznek, Dud, Suuri, Thura, Udvarnuk, Zachy, Zerend, Békás, Kerys, Setz, Zigethffeü, Kezugye» (Reszege?). SIMON M.: Supplementum. 96. l. ezekből azonban egyéb források segedelmével csak a következők jelölhetők meg névszerént: Szent-Jobb. A XIII-ik század elején a Váradi regestrum, ismételve is, egyszerűen csak «Berettyó» név alatt emliti.*«Petrus curialis comes de Berucyo impetiit uxorem Chuchurd de veneficio, iudice Tek, Abbate de Berucio, Pristaldo Marcello de villa Marcusii.» – «Butha de Berucyou impetiit dominum Cochi de villa Degust pro decem marcis, iudice Teku Abbate de Beruchyou.» Váradi regestrum. 68. és 166. oklevél.

Markus, lehetne maga Szent-Jobb, mely névszerént csakugyan {328.} nem emlittetik, de ennek legalább is nyolczvan házból kellett állnia, mig Markus vagy Markusfalva csak tizenegy házat számlált. Apátsági birtok a XIII-ik században is, mikor az apát udvarbirájának segédje, Marczel prisztald lakott benne.*Váradi regestrum: 68. és 166. oklevél. Ezentul semmi nyoma.

Degust (Següsd?) Igy irja nevét az idézett oklevél-töredék s evvel öszhangzólag a XIII-ik századi Váradi regestrum is.*Váradi regestrum: 68. és 166. oklevél.

Szent-Miklós, Szent-Jobb szomszédságában. 1449-ben is apátsági birtok.*Lásd alább: BALÁS, PÁL, MÁTYÁS apátok.

Csohaj, ugyanott.

Csanálos, ugyanott. Mint apátsági birtokot emliti Zsigmond király 139-iki levele.*Lásd alább: BALÁS, PÁL, MÁTYÁS apátok.

Sárszeg, szintén Szent-Jobb közelében.

Piskolt, Biharmegyében.

Besenyő, 1369-ik évi feljegyzés szerént apátsági birtok.*Lásd alább: BALÁS, PÁL, MÁTYÁS apátok. Piskolt táján eshetett.

Vasad és Ér-Adony, Biharmegyében, de csak részbirtokok voltak benne.*Péter érsek «Gubernator Abbatiæ de Zentjogh» és a konvent panaszolják 1484-ben, hogy a váradi káptalan «quasdam portiones possessionarias dictorum exponentium .... in possessionibus Wasad, Eradon in Byhoriensi et Zarwad vocatis in Zolnok mediocri vocatis Comitatibus existentes, habitas ipsos exponentes titulo pignoris concernentes, alias per magnificum .... Johannem Pongracz de Dengeleg Wayvodam a manibus dictorum exponentium potentialiter occupatas et easdem per Sylvestrum de Balyogh vita eiusdem comite conservatas, propter mortem eiusdem Silvestri pro seipso minus iuste occupasset et occupatas teneret.» Leleszi országos levéltár: Actor. 1484. 3. – V. ö. KOVACHICH GY.: Formulæ solennes styli. 247. l.

Zarvad, Közép-Szolnokmegyében, szintén csak részbirtok s ugy ez, valamint a két elpbbeni csupán zálogképen illette a konventet.*Péter érsek «Gubernator Abbatiæ de Zentjogh» és a konvent panaszolják 1484-ben, hogy a váradi káptalan «quasdam portiones possessionarias dictorum exponentium .... in possessionibus Wasad, Eradon in Byhoriensi et Zarwad vocatis in Zolnok mediocri vocatis Comitatibus existentes, habitas ipsos exponentes titulo pignoris concernentes, alias per magnificum .... Johannem Pongracz de Dengeleg Wayvodam a manibus dictorum exponentium potentialiter occupatas et easdem per Sylvestrum de Balyogh vita eiusdem comite conservatas, propter mortem eiusdem Silvestri pro seipso minus iuste occupasset et occupatas teneret.» Leleszi országos levéltár: Actor. 1484. 3. – V. ö. KOVACHICH GY.: Formulæ solennes styli. 247. l.

Ecseg, Külső-Szolnokmegyben.*Lásd alább: PÁLOSOK – SZENT-JOBBI KLASTROM.

Az apátság vidéki birtokain tehát a szent-jobbi mesterembereken s népeken kivül 268 jobbágy élt,*«Nota quod villa Markus data est cum undecim domibus; Aqua cum quadraginta domibus; Thura cum duodecim mansionibus operariorum; Degust cum septemdecim mansionihus; Keüres cum decem domibus; Zakálus (Csanálos?) cum quatuor mansionibus; Geüreüs cum duabus mansionibus; Tamásd similiter cum duabus; Bas cum sex domibus; Bessenyü-Tóó cum quinque mansionibus; Suur cum duodecim domibus piscatorum et piscina; Zad Hodos cum duodecim mansionibus; Viznek cum viginti domibus; Dud cum sedecim domihus. In villa Seuri sunt viginti vineæ cum novem mansionibus; Thura cum undecim domibus; Udvarnuk cum triginta mansionibus servorum; Zachy cum novem mansionibus; Zerend cum sex mansionibus; Torsa cum sex domibus Jobagionum; Keüres cum sex mansionibus vinitorum et duodecim vineis; Zachy cum sex domibus equitum; in Setz duæ mansiones vinitorum cum quatuor vineis; Zigethkut cum sex domibus equitum; in Kesztheltz duæ vineæ cum vinitoribus; Zigetfeü sex mansiones cum totidem vineis.» SIMON M.: Supplementum. 96–97. ll. ezek közt számosan halászok, vinczellérek, {329.} lovászok, jeléül, hogy a monostor a szokott földmüvelésen kivül ugy a bor- és gyümölcstermelésre, mint a ló- és haltenyésztésre kiváló gondot forditott.

Különben a monostor szent alapitóján s annak királyi utódjain kivűl korán talált egyes jótevőket is, kik, mint Marchald, továbbá Ágoston és Péter urak földek és jobbágyok adományozásával nevelték birtokait.*«Kezüge et Danil datæ sunt a Marchaldo; Item Augustinus similiter dedit Iray Thukis (!) cum octo mansionibus; praeter hæc Petrus dedit duas mansiones servorum.» SIMON M.: Supplement. 97–98. ll.

Az apátság jogi állása szintén eléggé ismeretes. Már az annyiszor idézett oklevél-töredék, de egyéb történeti emlékeink szerént is az apát a püspöki hatóság alól ki volt véve és csak az esztergomi érseknek vala alávetve*«dictum monasterium sub. nullius potestate, nisi Regis Hungariæ et Archi-Episcopi Strigoniensis constituatur.» SIMON M: Supplementum. 95. l. – TÖRÖK J.: Magyarország primásai. II. 73. ll. – FEJÉR GY.: Codex dipl. VI. 1. 350. és X. 2. 790. ll. s minthogy főapátnak neveztetik, ennélfogva hihető, hogy legalább a váradi püspökség Szent-Benedek-rendü monostorai viszont ő alája valának rendelve s azok felett, mint különben is mindnyájok elseje és anyja, fenhatóságot gyakorolt.*«Per Mercurium .... postea Archi-Abbatem huius loci.» SIMON M.: Supplematum. 93. l. Továbbá mint királyi monostor apátja a főpapi jelvények: püspöki bot, föveg, gyürü használatára jogositva volt, amit különben igazol az apátság pecsétjeinek egyike is, melyen a püspöki bot a szent jobbra fektetve látható.*Lásd alább. Végül jobbágyai felett az apát birói hatalmat gyakorolt;*«Item ab eodem Rege datum est .... Quod nec Judicem, nec Teloniatorem constituere in eo, nec homines novos illuc mittere præsumant, sed omnia ad Abhatem pertineant.» SIMON M: Supplementum. 96. l. – Váradi regestrum: 68. oklevél. s minthogy fegyveres jobbágyokkal is {330.} rendelkezett, tehát hiveit az ugynevezett apátur nemesei sorába emelheté.

De a szent-jobbi monostor egyházi s földesuri szervezetébe beékelve látunk egy más intézményt is, mely nemzetünk jogi életét közelről érinté s melynek hatása a Berettyó szűk völgyén tul a szomszéd megyékre is kiterjedett. A szent-jobbi monostor hiteleshelyi joggal is birt, melynek eredete ki nem mutatható ugyan, de kétségkivül visszavezethető a legrégibb időkre. Már 1239-ben nyoma van, hogy messze földről a Szamos mentéről is lejöttek a perlekedő felek Szent-Jobbra, és mint Váradon Szent-László fejére, ugy itt Szent-István jobbjára birói esküt tettenek, a konvent pedig az előtte lefolyt cselekményről hiteles levelet adott.*«cum dies sacramenti advenisset, talis inter eos facta est compositio; sicut in litteris Conventus Sanctæ Dextræ, ubi præstare debuerunt sacramentum, recepimus.» Dénes nádor 1239-iki levele. WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. VII. 78. l.

Ily esetek, valamint a szent-jobbi konvent közbejöttével történt jogi eljárások kétségkivül nem voltak ritkák, mindamellett a konvent kiadványai annyira megsemmisültek vagy még lappanganak, hogy olyanok csak a XV-ik század második felében fordulnak elő, noha már ekkor nagyobb számmal. XIV-ik századi okleveleinek teljes hiánya aligha nem az 1351-iki törvények amaz intézkedésével függ össze, mely a kisebb konventeket birtokjogi levelek kiadásától eltiltá,*«Minuti etiam Conventus ab emanatione literarum suarum, super perpetuatione possessionum conficiendarum, cessent: Et eorum sigilla omni careant firmitate.» Art. 3. Alatta jegyzetben: «Cassantur expeditiones talium Conventuum et nominatim de Szent-Jób.» mely tilalom, ugy látszik, Szent-Jobbnak is szólt s az alól csak a következő században szabadult fel.

Oklevelei kiállitásukra nézve nem versenyezhetnek ugyan a váradi székeskáptalan kiadványaival, melyek kivált a XIV. s XV-ik században meglepő szépségüek; de azért koruk müveltségének szinvonalán állanak s a többi konventek oklevei mellé helyezhetők. Anyaguk többnyire csak papir, mert a fontosabb ügyeket, melyeket nagyobb maradandóság végett hártyára irtak, a kitünőbb káptalanok vagy {331.} konventek elé vivék; Szent-Jobb pedig, mint annak törvénykönyveinkben is nyoma van, a XIV-ik században már csak a «kisebb hiteleshelyek» közé tartozott.

Királyi vagy birói parancsra konventek épen ugy, mint a káptalanok, kiküldék tagjaikat, kik szintén a király vagy biró emberével végezték teendőiket. Eljárásukról a konvent az ő jelentésök szerént levelet adott s ebben rendszerént felemliti a kiküldött szerzetes nevét is. Néha az oklevél kezdetén meg van nevezve az apát is, a jeles alaku oklevelek záradékában pedig a konvent áldozár tagjai vagy legalább hivatalnokai, mert a konventeknek is, mint a káptalanoknak voltak olvasó, éneklő s őr tagjai. A szent-jobbi oklevelek a XV-ik század második felében a helyettes apáton kivül már csak az őrt (custos) emlitik s azonkivül még hét áldozárt, ekkor tehát még legalább is kilenczen voltak.

A pecsétek közől, melyeket a szent-jobbi konvent hiteles-helyi kiadványaira függesztett vagy nyomott, három ismeretes s ezeket a mellékelt metszetek tüntetik fel.

{332.} E pecsétek nagyságra nézve különbözők, de megegyeznek abban, hogy mind a három tojásdad alaku s mindegyiken könyöknél meghajlott, kezefejével felfelé emelkedő s három ujjával áldást adó kéz látszik, és csupán a kéz köré alkalmazott ékitményekben (korona, püspöki bot, a legnagyobb pecséten a korona alatt Szent-István gyürüje) s a csillagok számában van ismét több-kevesebb eltérés.


II.


III.


IV.

Az I. számu, legnagyobb pecsétet először Pray Gy. közölte egy 1471-ben kelt eredeti oklevélről.*Dissertatio hist. crit. de Sacra Dextera. 30. l. Utána SIMON M.: Supplementum ad dissertationem de Dextra S.Stephani czimü munkája végén. – JERNEY J.: Magyar történelmi tár. II. 116–117. ll. – IPOLY A.: Magyar ereklyék. 49. l. mind a nagy, mind a II. számu pecsétet közlik (ez utóbbit kiadta PÉTERFFY Károly is; S. Concilia Hung. II. 190. l.), sőt közölnek egy harmadikat is IV.) de amely, mint a mellékelt metszetből látható, aligha nem csak a II. számunak hibás másolata a III-iknak köriratával. Eszerént, mint a váradi székeskáptalannak, ugy a szent-jobbi konventnek is egy időben két pecsétje lett volna; egy nagyobb és egy kisebb, mert, a II. száma kisebb pecsét, mint hát- vagy {333.} zárpecsét előfordul 1469–1471. években,*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. 1475–1484-ki oklevelek. – Gr. Károlyi. és Kállay-családok levéltárai. Ez utóbbi helyen 1298. sz. a. tehát a nagy pecséttel egykorulag. E kis pecsét azonban pár év mulva elveszett vagy megsemmisittetett, mert 1479–1480-ban már a III. számu, kissé nagyobb pecsét van használatban, melyen a kéz ujjai már nem áldásra emelvék, hanem, mint a váradi káptalan pecsétjén Szent-László, a keresztes országalmát tartják.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. 1475–1484-ki oklevelek. – Gr. Károlyi. és Kállay-családok levéltárai. Ez utóbbi helyen 1298. sz. a. E pecsét csak rövid ideig volt használatban Mátyás király 1486-ban jónak látta megujitani, sőt még szigorubban alkalmazni az idézett 1351. törvényczikket, minek következtében a szent-jobbi konvent hiteles-helyi működése véget ért.*«Item, quod minuti Conventus, et præsertim Conventus de Szent Jógh, deinceps ab emanatione literarum cessent et omni careant firmitate. Art. 59.

A nagy pecsét körirata:

+ sigillum conventus monasterii sancti regis Stephani de sent jog.

Az II. számué:

A III. számué:

+ SIGILVM x CONVENTVS x ECCE x S x STEPHANI x REGIS x DE x ZENTJOG

IV.

A SZERZETESEK ÉLETE. – IMA, ISKOLA, LELKIPÁSZTORKODÁS, FÖLDMŰVELÉS. – A MÁSODIK ISMERETES APÁT. – 1241. – A SZENT JOBB RAGUZÁBAN.

Nem én vagyok első, ki a szent jobbi apátság történetének leirását megkisérlem,*PRAY GY.: Dissertatio historico critica de Sacra Dexlera Divi Stephani primi, Hungarice Regis. Bécs. 1771. – SIMON M.: Supplementum ad dissertationem historico-criticam Clar. Georgii Pray De Dextra S. Stephani primi Hungariæ Regis cum. historia Monasterii Sz. Jog, ubi olim aacra hśc Dextera asservabatur, Concinnatum ex collectaneis JOACHIMI KOLLÁRITS Ord. S. Pauli quondam Definitoris et Procuratoris. Vácz. 1797. – PODHRADCZKY J. emliti (Vita S. Stephani. 95. l. jegyz.) hogy Kassának tudós püspöke, Ócskay László váradi kanonok korában sokat foglalkozott a szent ereklyék egyháztörténeti tanulmányozásával és Szent-István jobbjának történetét oklevelek alapján meg is irta. Hogy kézirata hova lett? a kassai püspökség vagy családjának levéltárában lappang-e? oly kérdés, mely mindenesetre érdemes az emlitett levéltárak tulajdonosainak figyelmére. de, bár több ismeretlen adatot sikerült találnom, {334.} hézagos vázlatnál én sem nyujthatok egyebet. Mi máskép üt vala ki kisérletünk, ha az idők pusztitó keze szét nem tépi a történeti feljegyzések amaz egykoru könyveit, melyek nélkül egy monostor sem szükölködött; s melyeknek irói, mint a fenmaradt gyér példányokon látható, legfeljebb annyit jegyeztek fel magukról középkori szerénységgel: irta Péter vagy Pál szegény szerzetes. Annyiban mégis szerencsésebb vagyok nagynevü író-elődeimnél, hogy hazánkban ma már a tudomány nyelve nem kizárólag a latin és igy ami tőlök meg volt tagadva, nekem, kései epigonnak, megadaték: anyanyelvünkön szólhatok ez apátságról, melyhez két szent királyunk emléke füződik s amely iránt, bizonyosan épen ezért, annyi kegyelettel viseltetett nemzetünk mindenha.

Bár külön-külön minden monostornak nem ismerjük ugynevezett házi történetét, de mert az egyenlő rendü szerzetesek mindenütt ugyanazon szabályok szerént éltek: fenmaradt szabályaikból biztos tájékozást nyerünk életök folyása felől. Külső történetöket illetőleg pedig egyaránt ki valának téve ők is a haza s kivált lakó vidékök jó és bal sorsának, s nevezetesen ez utóbbi, mint a tél madarainak fekete serege, leghamarabb az ő monostoraik kimagasló falait lepte meg.

A szent-jobbi monostor szintugy, mint egyéb monostoraink, a keresztény műveltségnek, a mindennapi munkának és szelidebb erkölcsöknek vala tiszteletre méltó tüzhelye, s e tüzhely ápolásában telt el szerzeteseinek élete.

Főfoglalkozásuk az oltár szolgálata s Isten imádása volt, mi végett megszakiták legédesebb álmukat is, s minden éjfelen ott térdelének ismét a szentegyház hideg kövén, hogy az egek legdrágább harmatját, az isteni áldást könyörögjék le az álom karjain szendergő világra.

Az isteni tisztelet végeztével ment ki-ki az eléje szabott munkára. Némelyek a monostor iskolájában taníták a község gyermekeit s leendő rendtársaikat; mások az ispotályban ápolták a betegeket, a szegény nyomorékokat vagy aggokat. Egyik a vendégek, az utasok szűkségeiről gondoskodott, másik a hiteles-helyi teendőket végezte vagy irta, mondhatni rajzolta betűről-betűre azokat a nagy könyveket, melyek mig szerzeteseink bámulatos ügyességének és szorgalmának zálogai ma is, másrészt középkori műveltségünk fényes tanujelei s hazai történelmünknek legbecsesebb forrásai.

{335.} De hiven amaz ős jelszavukhoz: «kereszttel és ekével» (cruce et aratro), az anyaföld művelésében is vezérlő apostolai valának nemzetünknek, követésre méltó gazdák, kiknek földjök mindig terem, magtáruk sohasem üres, munkakedvök örökös.

Nyomukban leterülnek a rengeteg erdők, s helyöket szőlőkoszoruzott hegyek foglalják el; a mérget lehellő mocsárok gazdag halastavakká, virágos rétekké alakulnak át, s a sivatag pusztákon apró koloniák, gazdasági tanyák keletkeznek, magvai nem egyszer egy-egy uj falunak, városnak.

Igy történt ez Szent-Jobbon is: az apáturság hajdani halastavának helyét, sajnos, csak puszta helyét ma is mutatja a nép; gyümölcsös kertjének elvadult sarjadékai most is meghozzák termésöket; vizszabályozó földműveleteiknek nyomai még látszanak a Berettyó árterén; s a község tápláló dajkája, a «hegy» kétségkivül a szerzetesek gondja s ügyelete alatt változott át rengeteg erdőből szőlőskertté, s az ő veritékök harmatja és szeretetök napfénye mellett virágozék fel. És azon birtokok közől is, melyek az idézett s az apátság alapittatása után közel száz évvel készült jegyzékben már mint népes községek szerepelnek, – bizonyosan nem egy csak mint lakatlan puszta került az apátság birtokába, és csak később népesült meg.

Ezenkivül Szent-Jobb szerzeteseinek még egy külön foglalkozásuk is volt: ők valának valószinüleg a birtokaikhoz tartozó többi falvakban is, de Szent-Jobbon mindenesetre a nép lelkészei. Az apátur mellett ugyanis külön szent-jobbi plébánosról nincs emlékezet sem a pápai tizedjegyzékekben, sem egyéb történeti forrásainkban az egész középkoron át.

Valamint arról sincs emlités, s a hagyomány sem tud róla semmit, hogy a monostori egyházon kivül külön községi egyház is létezett volna. Valószinü azért s a községnek a monostor tövében, a hegy alatti keletkezése is amellett bizonyit, hogy a szerzetesek s a nép imája, éneke ugyanegy szentegyházban olvadt egybe, s emelkedék együtt az ég felé, amint haló poraik is együtt, egymásba omolva nyugszanak fenn a hegyen, az apátság egykori helyén.

Igy folyt a szent-jobbi szerzetesek élete szokott egyformaságban ima és munka közt évről-évre. Történetének ez első korszakából kevés határozott adat maradt ránk; apátjai közől is az elsőn, Merkuriuson {336.} kivül csak még egyet ismerünk és ez Teke, ki a XIII-ik század elején tünik fel, amint jobbágyai felett ismételve is biráskodik s midőn az igazságot nem tudja köztök kideriteni, Váradra küldi őket isten-itéletre.*Váradi regestrum. 68. és 166. okl.

Olykor-olykor azonban jött egy-egy rendkivüli esemény, melynek erőszakos hullámvetését megérezé egy ország, annál inkább megrendültek belé a szent-jobbi monostor falai. Ilyen esemény volt az apátságnak másfél százados fennállása után az 1241-iki tatárjárás.

Ha Szent-Jobb Rogerius kanonok menekülő utjába esik, kétségkivül feljegyzi azt is, hogy mi történt ez alkalommal Szent-Jobbal? de a hirneves kanonok, ama szomoru kor tiszavidéki eseményeinek egyetlen irója, épen ellenkező irányban, a déli részek felé vonult és igy Szent-Jobb sorsáról bizonyosat nem tudunk, csak gyanithatjuk, hogy osztozott Várad pusztulásában. Legdrágább kincsét, a szent jobbot azonban sikerült megmenteni.

A szent jobb ereklyéje megvan ma is; a mult században került vissza Raguzából. Hogyan került oda? arra nézve elágazók a vélemények: némelyek szerént a mohácsi vész;*PRAY GY.: Dissertatio de S. Dextera. 53. s köv. ll. mások szerént még a tatárjárás alkalmával.*SIMON M.: Supplementum. 29. s köv. ll. Kétségkivül ez utóbbi időben, de a dolognak története is van.

Hogy nemzetűnk e drága ereklyéjét a tatárjárás után ismét Szent-Jobbon őrizték volna, arra határozott adatunk nincs; de van ez ereklyéről egy szép egyházi ének, mely arról is nevezetes, hogy a legrégibb magyar nyelvű nyomtatvány volt, 1484-ben adták sajtó alá Norimbergában.*

Magyar könyv-szemle. 1876. évi folyam. 68. l. – Maga az ének:

«O doucheoseeges zenth iob keez,

mel'et magiar ohaitua neez,

draagha genche neepeunknec,

nag' eoreome ziueunknec e`c.»

(«Oh dicsőséges szent jobb kéz,

Melyet magyar ohajtva néz,

Drága kincse népünknek,

Nagy öröme szivünknek.»)

És bizonyosan nem mint becses nyelvemléket siettek a nyomda utján megörökiteni és mennél hozzáférhetőbbé tenni, hanem {337.} mert ez ének közkedvességnek örvendett s széltében csengett egyházainkban, ami aligha történik, ha a szent jobb a tatárjárás, tehát több, mint két század óta nincs a hazában. Maga az ének tehát tanuskodik amellett, hogy annak tárgya, «melyet magyar ohajtva néz», itt volt a hazában, annak legtermészetesebb helyén, Szent-Jobbon a tatárjárás után is.

És a raguzai kéz? melyet a kis tengerparti város atyái oly féltékényen őriztek, hogy valahányszor azt közszemlére kitették, a város kapuit mindig bezárták s az őröket megkettőzteték,*DESERICIUS J. I. De initiis et majoribus Hungarorum. V. 264. l. nem lett volna Szent-István igazi keze? de az. Már Ipolyi Arnold sejtette és sejtelme teljesen indokoltnak látszik, hogy a szent jobbnak a tatárjárás után mind Raguzában, mind hazánkban létele összeegyeztethető.*Magyar ereklyék. 48. l.

Midőn a tatárok elvonulta után s szent jobbot Raguzából vissza akarák hozni, lehet, hogy maguk a szent-jobbi szerzetesek önkényt s hálából a nyujtott menedékért becses emléket kivántak nyujtani a városnak, az sem lehetetlen, hogy maga a város kivánt ilyet, talán épen az egész szent jobbot vissza akarta tartani:*Hogy az ereklyék a középkorban mennyire becsesek valának, arra nézve IPOLYI A: Magyar ereklyék czimü munkájában 41. l. 3. jegyz. több érdekes példa olvasható. A horvátok, hogy Sz. Ágoston tetemeit megszerezhessék, Luceriába hajóznak, s a szent testet éjszakának idején elorozva, már hajójukra is helyezik, de mielőtt a kikötőből kiindulhattak volna, ugyanazt a luceriaiak hasonló csellel visszaszerzék. – Vagy midőn a csehek Szent-Adalbertnek Gneznában fekvő testét elrabolni készülnek s a gneznaiak a fegyveres erőnek ellen nem állhatván, csellel segitenek magukon, t. i. a szent testének helyébe más csontvázat tesznek, melyet a csehek jó hiszemben magukkal is vittek volna Prágába. – Ismeretes Erzsébet királyné esete is Szent-Simon sirjánál, midőn a szentnek ujját elorozni szándékozik. ekkor történhetett, hogy végre is a drága ereklyét két felé osztották, a kéz feje, mely 1771-ig csakugyan Raguza birtokában volt, e városnak jutott, a karcsont pedig visszakerült Szent-Jobbra, honnét a XVI-ik században az ismét menekülő Pálosok Lengyelországba vivék, amint erről még lesz szó alább.*Lásd alább: PÁLOSOK SZENT-JOBBI KLASTROMA.

{338.} V.

UJ SZERVEZKEDÉS. – A SZENT-JOBBI VÁR KELETKEZÉSE. – UJABB APÁTOK S KÜZDELMEIK A SZOMSZÉD BIRTOKOSOKKAL. – A KÜZDELMEK ELFAJULÁSA S A MONOSTOR HANYATLÓ SORSA. – ADMINISTRATOROK. – A MONOSTOR ELVESZTI HITELES-HELYI JOGÁT S A PÁLOSOK BIRTOKÁBA JUT.

Kétszer pusztult el már az apátság, de ősi szelleméből még mindig meg tudott őrizni annyi életerőt, hogy romjaiból megifjodva támadt fel ismét. Ha még egyszer el talál pusztulni, vajjon megépül-e harmadszor is?

A szerzetesek mindenesetre számoltak a vész eshetőségével, s el voltak készülve az önvédelemre. Egy 1475-iki oklevél emliti az apátság szent jobbi várkastélyát,*«Franciscus parvus et Ladislaus de Kereky castellani Castti Adrian ex instigatione Francisci, Benedicti et Michaelis de Chaak» fegyveres erővel megtámadták «Castellum seu fortalitium, consequenterque domum Abbatialem dictæ Zentjogh.» 1475. Leleszi országos levéltár. Actorum. 1475. 18. mely hogy az idézett évnél korábban, talán épen a tatárok betörése után épült, nincs ugyan rája adat, de valószinü.

Nem kevésbbé érdekes lenne annak meghatározása, hogy a szerzetesek monostorukat erőditék-e meg, vagy pedig egy külön várkastélyt épitének? Az előbbeni föltevés mellett szól az általános gyakorlat, mely szerént nem csak a monostorok, hanem keritetlen városokban még az egyszerü egyházak is megerősitve, vagy legalább fallal keritve valának. Szent-Jobbon is kétségkivül falkerités övezé a monostort, s valószinüleg ennek alapjai látszanak ma is a domb oldalában; de tulajdonképeni erőditésnek, például a monostor éjszaki s keleti oldalán nem nélkülözhetett várároknak ott semmi nyoma. Azért inkább hihető, hogy az a vár, vagy csakugyan várkastély, mely a monostor alatt a Berettyó képezte mocsárok közt egy halmosabb szigeten állt, s melynek keletkezését eddiglen a XVI-ik század középen Nyakazó Antalnak tulajdoniták,*KERCSELICH B. A.: Historia Cathedr. ecclesiæ Zagrabiensis. 127. l. sokkalta régibb eredetü: még a szent jobbi apátok alkotása.

Különben is mingyárt a tatárok kivonulása után uj élet s mozgalom emlékeivel találkozunk Szent-Jobbon. Simon apát, talán {339.} még az, ki a szent ereklyével Raguzába menekült, sietett először is az apátság jogait biztositani s III. István király levelét, mely a tatárpusztitás alkalmával elveszett, valószinüleg a királyi könyvek nyomán ujból kiadatá IV. Béla királylyal.*KERCSELICH B. A.: Historia Cathedr. ecclesiæ Zagrabiensis. 127. l. De Szent-Jobb történetének e második korszakában már nem nyerhette vissza többé régi fényét. Királyaink kegyelettel viseltetnek iránta e korban is s közőlök bizonyosan nem egy Szent-László sirjától elzarándokolt az első király szent-jobbi ereklyéjéhez is; de hogy uj adományokban részesitették volna, annak nincs nyoma sem történeti emlékeinkben, sem az apátság viszonyaiban. Másrészt az uj felvirágoztatás munkáját nagyban akadályozák ugy a kúnok ismételt betörései, mint az Árpádok kihaltával a szabad királyválasztás zavarai. Adorján vára, a Tamás-fiak s köztők a pártütő Kopasz nádor hadműveleteinek támpontja, Szent-Jobb közelében állt, és ez veszedelmes szomszédság volt jó barátra, ellenségre egyaránt. Megőrizte-e hűségét Szent-Jobb I. Károly király iránt vagy a félelmetes szomszéddal tartott? arról hiányzanak a határozott tudósitások, mert Károly király azon tette, hogy 1326-ban, tehát már trónja megszilárdultával János apát kérelmére IV. Béla levelét megerősité,*KERCSELICH B. A.: Historia Cathedr. ecclesiæ Zagrabiensis. 127. l. lehet a hűség jutalma, de a bünbocsánat kegyelmi ténye is.

János apát utódja Pál volt, ki az 1333–1336. évek közt vezette a szent jobbi monostor kormányát, tehát épen azon korban, midőn hazánkban a pápai tizedeket szedék. Pál apát évenként négy márka tizedet fizetett,*Vatikáni titkos levéltár: Rationes Collect. Polon. et Hung.1317. 1332–1337. s ez adat az apátság anyagi viszonyait világitja meg. Látjuk ugyanis, hogy apátságunk messze elmaradt a várad-előhegyi, szintén királyi prépostság mögött, mely tizenöt márka tizeddel adózott, de magasan állt az ugynevezett családi apátságok vagy prépostságot felett, melyek, mint a csolti, eggedi, nyir-pályii csak garasokkal járultak a pápai tizedekhez.

Pál apát sokáig állhatott a szent-jobbi monostor élén, legalább három évtized mulva, 1369-ben is Pál apát az, ki birtoka, Piskolt miatt hosszas pert folytatott a szomszéd Reszege birtokosával, Reszegei Balázszsal;*Gr. Károlyi-oklevéltár: I. 311–312. ll. nem lehetetlen azonban, hogy ez időközben két Pál nevü apátja volt a monostornak.

{340.} A fentebbi esemény mintegy első lánczszemét képezi azon erőszakoskodások- és viszályoknak, melyekbe egy egész századon át bebonyolodva látjuk Szent-Jobb apátjait s melyek a különben is már hanyatló apátságot még meredekebb lejtöre vezették, hasznot pedig legfeljebb annyit nyujtának, hogy mindenik viszálylyal egy-egy apát neve lőn megmentve a feledéstől.

A század letünése előtt, 1395-ben Simon apátot, e néven másodikat látjuk következni, kinek ismét Szent-Jobb déli szomszédjaival, a hagymádfalvi völgyön birtokos Putnoky-akkal gyült meg a baja. Nevezetesen Putnoky János tisztje, Somogyi István az oláhtelki jobbágyokkal két izben is rá tört az apát Csanálos nevü birtokára, azt felégeté s a jobbágyoktól tizenkét darab ökröt elhajtatott.*Zsigmond király vizsgáló parancsa ez ügyben, mely kelt «in Cluswar in festo Annunciationis B. Mariæ V.» (márcz. 25.) 1395. Leleszi országos levéltár Actorum. 1395. 19. Mindez kétségkivül egy, már régebben folyó egyenetlenkedés meg-megujuló kitörése volt.

A következő XV-ik századot Mátyás apát nyitotta meg, de hogy a monostor napjai ő alatta sem folytak háboritlanul, mutatja Reszegei Györgynek, talán épen a fentebb emlitett Balázs fiának ama tette, hogy 1411-ben az apátság Besenyő nevü birtokáról minden gabonát és zabot elvitetett hatalmasul.*Leleszi országos levéltár.

Meddig ült Mátyás apát a monostor kormányán? ki nem mutatható, mert azután egy negyedszázadon át hallgatnak történeti emlékeink Szent-Jobbról. 1439-ben a Reszegey György és fiai ellen tartott vizsgálat alkalmával van csak ismét szó a szent-jobbi apátról, kit egyebek között szintén tanuvallomásra hinak fel, anélkül azonban, hogy az apátot megneveznék.*Gr. Károlyi-oklevéltár: I. 197. l.

De a százados viszály tetőpontját Balás apát alatt érte el, ki 1448–1459. évek közt állt a monostor élén. A Reszegey nemesek, ugy látszik, engesztelhetetlen ellenségei valának az apátságnak, gyülöletök apáról fiura szállt s végre is komoly következéseket vont maga után. A fentebb emlitett Reszegey György fiai, Gergely és János, Balás apát piskolti jobbágyát, Kis Illést a körtvélyesi erdőn 1448-ban megtámadták {341.} s félholtra verék.*Leleszi országos levéltár: Actorum. Ez volt a kétségkivül kölcsönös erőszakoskodások kezdete, melyek a következő évek során annyira elhatalmasodtak, hogy Balás apátot végre kétségbeesett tettre ragadák. Szövetkezett a szomszéd Adorján vára urával, Csáky Ferenczczel, kivel együtt kiállitottak 144 főből álló csapatot, maga az apát 99-et, mind piskolti jobbágyait ezeket felfegyverezve, ráküldék a Reszegeyek birtokára, Reszegére, hol véres harcz fejlődött ki, melyből az apát és Csáky emberei zsákmánnyal és foglyokkal megterhelve tértek vissza.

A feltünő eset hire eljutott a trónig s az épen akkor királylyá választott ifju Mátyásnak egyik első teendője volt, hogy az apátot és Csákyt megidézte.*A király parancsa, mely a vádat egész terjedelmében, a vádlottak hosszu névsorával előadja, kelt Budán «feria secunda proxima post festum sanctæ Trinitatis» (május 29.) 1458. Leleszi országos levéltár. Actorum. 1458. 27.–A kis hadjáratban nemes emberek s Csákynak tisztjei vezérkedtek, ilyenek Pázmáni Tárnok Mihály, Berczeli Tamás, Ákosi Antal, Horváti Peres László, Félegyházi Adorján, Szentkirályi György, Veres András, Szodorai Sebestyén, Sarkadi Péter, Ilyei Péter, Borsi Mihály, Pázmáni Mihály, Czibak János, Szántai Bekch László és Péter, Paczali Tamás és László. Mi lett a dolognak vége? az még ismeretlen; annyi bizonyos, hogy Balás apátról még csak egyszer van emlités, a következő 1459. évben, midőn most már Vitéz János váradi püspök részéről is ujabb panaszok mennek ellene a királyhoz;*Előbb a váradi püspök ér-keserüi tisztjei törtek az apát piskolti jobbágyaira; az apát viszont tisztjeivel s jobbágyaival a püspök szent-imrei s vajdai birtokait verette fel. Az apát hatalmaskodó emberei közt emlittetik «Benedictus Biró familiaris et sponsus dicti Abbatis». Mátyás király vizsgáló parancsa, kelt Budán «feria quarta proxima post festum beati Mathiæ apostoli» (február 28.) 1459. Leleszi országos levéltár. Actorum. 1459. 86. két év mulva akár halál, akár elmozdittatás következtében már nincs többé az apátságban.

Ő volt a szent-jobbi monostor utolsó apátja a középkorban. Eltünésekor az apátság történetében nevezetes fordulat állott be. Az egymást érő egyenetlenségek s hatalmaskodások a monostor életében beteges állapotokat jeleznek s ezek nyomait megtaláljuk történeti emlékeinkben is. Mikor Szécsi Dénes esztergomi érsek, az esztergomi székesegyház megujitásához fogott, felhatalmazást nyert a pápától, hogy az épités költségeire a hatósága alá tartozó egyházi javadalmaktól tizedet szedhessen. Ilyen javadalom volt, mint tudjuk, a szent-jobbi {342.} apátság is, de Balás apát egyike volt azoknak, kik a rájok rótt összeget akár szegénységből, akár daczból vonakodtak megfizetni.*FEJÉR GY: Codex dipl. X. 4. 768–769. ll. De itt az évszám 1409-ről 1449-re javitandó ki. Vitéz János váradi püspök pedig, ki ez apátság kegyuri jogát maga s utódjai számára, ugy látszik, Mátyás királytól nyerte meg,*«collatio et provisio, cessantibus apostolicis reservationibus, ad episcopum Waradiensem pro tempore existentem pertinere dinoscitur.» THEINER Á: Monumenta Hung. II. 321. l. Mindemellett Vitéz esztergomi érsek korában is birta e jogot. V. ö. Török J.: Magyarország primása. II. 80. l. 1458-ban a pápához felterjesztett jelentésében setét szinekkel festi e monostor állapotát s csaknem teljesen pusztának s elhagyottnak mondja azt. Ez okból még Balás apát életében annak átalakitásán müködött s az apátság birtokait egy uj, Váradon szervezendő társaskáptalan alapjára kivánta forditani.*Balás apátról, mint élőről, 1459 február 28-án van utoljára szó, de Vitéz felterjesztésének, melyben a szent-jobbi monostor átalakitását kérelmezte, még az idézett idő előtt kellett megtörténnie, mert a pápa válasza ugyanazon év márczius 18-án már kiadva volt. Theinernél a keltezésben egy év a tollban maradt. Vitéz e törekvése, mint tudjuk,*E munka I. kötete 290. l. meghiusult ugyan, de a monostor sorsán, noha más irányban, mégis forditott.

A commendatori vagy administratori intézmény, mely a szerzetesi monostorok kormányzását világi papokra bizta, már ekkor hazánkban is teljesen kifejlődött; Vitéz tehát korának ez intézményét vitte be a szent jobbi apátság falai közé, s 1461-ben vagy még előbb Majtényi Tamást nevezte ki administrátorrá, aki 1464-ben mint váradi kanonok is előfordul, de talán már 1461-ben is kanonok volt.

A monostor különben megmaradt a Szent-Benedek-rend birtokában, tagjai az egy administratoron kivül, ama rend szerzeteseiből állottak, s bár a kebelébe hozott uj intézmény nem bizonyult alkalmasnak arra, hogy a szerzetesi fegyelmet megszilárditsa s a monostor felvirágzását elősegitse; de legalább egyidőre türhetőbb s rendezettebb viszonyokat teremtett.

Oly férfiu, mint Vitéz János, kétségkivül érvényesité mind hatalmas állását, mind összeköttetéseit teremtménye, Majtényi s annak általa a monostor javára; nevezetesen, ő lehetett az, ki egyebek közt kivivta, hogy az 1351-iki törvény legalább Szent-Jobbra nézve hatályon {343.} kivül helyeztetett s az apátság ős hiteles-helyi jogát visszanyerte. Majtényi administrátorságával előtünnek a szent-jobbi konvent kiadványai s a következő években egyre sürübben találkozunk velök.

Különben Majtényi Tamásról aggasztólag keveset tudunk; az sem bizonyos, hogy foglalhat-e helyet jogosan a Majthények ma is virágzó, ős nemzetségi fáján?*Tamás a Kesselőkői Majthény-ek családfáján nincs; ott két turóczi prépost: Zorard 1483-ban és Uriel a XVI-ik században látható. NAGY I.: Magyarország családai. VII. 257–258. ll. Annyit tudunk csupán, hogy e korban laktak Váradon «Maytheny»-ek, nevezetesen János s ennek gyermekei Benedek mester «baccalarius» és Klára hajadon leány, kiknek a Szent-Kereszt-utczában házok volt, mely örökségképen szállott rájok;*Leleszi országos levéltár: Actorum. 1497. 15. de hogy ezek egyrészt a szent jobbi administratorral, másrészt az ismeretes Majtheny-ekkel voltak-e vérségi összeköttetésben? az még felderítésre vár.

Majtényi Tamás, mint az a Vitéz János kiszemelte férfiutól joggal várható vala, szilárd kézzel fogott az apátság ügyeinek rendezéséhez s alatta a gazdasági viszonyok is oly kedvezőleg kezdtek emelkedni, hogy Kállai János már 1461-ben az egyik apátsági birtokról, Piskoltról, nyolczszáz darab marhánál többet elhajthatott.*«plus quam octingentas pecudes et pecora.» Leleszi országos levéltár: Actorum. 1469. 3. Utoljára 1471-ben találkozunk vele.*Kállay-család levéltára. 1471. – Gr. TELEKY J.: Hunyadiak kora. XI. 418. l. – PESTHY F.: Krassóvármegye története. III. 419. l. – Gr. Károlyi-család levéltára. 16. fiók. 5. és 10.

Utódja Váradi Péter lett, ki már a «gubernator» czimet használta s ki, mint ilyen s egyszersmind váradi kanonok, 1475-ben tünik fel először.

Nevét Szent-László városától, Váradtól vette, hol született vagy legalább gyermekéveit töltötte. E város iránt még élete alkonyán is kegyelettel viseltetik s annak védszentjét, Szent-László királyt, saját pártfogója gyanánt különösen tisztelte.*Pár évvel halála előtt, 1495 julius 23-án irja Kálmancsehi Domokos váradi püspöknek: «Vehementer invidemus Paternitati Vestræ, quod eadem in balneo sancti Ladislai Waradini (ubi nos adhuc puer sæpe balneati) balneetur Si eterim nobis tantum otii .... datum esset, ut Paternitatem Vestram visitare possemus, certe illam irrevisam non permitteremus .... Si liceret nobis per adversam valetudinem .... et officio nostro erga Paternitatem Vestram et erga sanctum Regem, Patronum utriusque nostrum, satisfaceremus.» WAGNER K.: Epistolæ Petri de Warda. 186. l.

{344.} Vitéz János váradi püspöksége idejében, mikorra Váradi Péter születése esik, Váradnak kitünő iskolája volt s Váradi Péter abban nyerte első kiképeztetését. Itt vonta magára kitünő képességei által Vitéz figyelmét, ki az egyházi pályára készülő ifjut pártfogásába vette s a magasabb műveltség megszerzése végett Bolonya főiskolájába küldte.

Midőn visszajött, valószínüleg még Vitéz János pártfogásával a királyi cancellariában nyert alkalmazást, hol a tudományosan müvelt s ékesszólásáról csakhamar elhiresült fiatal pap számára fényes pálya nyilt. 1475-ben már királyi titkár s előadó s még ugyanazon évben mint váradi kanonok s a szent-jobbi apátság gubernatora emlittetik.*«pro Honorabili Magistro Petro de Waradino Canonico ecclesia Waradiensis ac Gubernatore Abhatiæ de Zenthiog.» Mátyás király eredeti, papir levele, mely kelt Budán «in festo b. Barnabæ apostoli» (junius 11.) 1475. Leleszi országos levéltár. Actor. 1475. 18. Kitől és mikor nyerte ez egyházi javadalmait? adatok hiányában biztosan meghatározni nem lehet, de valószinüleg még nagylelkü pártfogójától, Vitéztől; legalább a szent-jobbi apátságról tudjuk, hogy annak kegyuri joga 1471 után is megmaradt Vitéz János érseknél.*TÖRÖK J.: Magyarország primása. II. 79–81. ll.

Emlitett javadalmaihoz Váradi 1476-ban még az erdélyi káptalan prépostságát s a földvári apátságot nyerte: három év mulva királyi titkos kancellár, egy év mulva, 1480-ban pedig kalocsai érsek s főkancellár lett. A szent-jobbi apátságot érseki méltóságában is megtartotta.*Péter érsek, mint egyszersmind «Gubernator Abbatiæ de Zentjogh» panaszt emel 1484-ben a váradi káptalan birtokfoglalásai ellen. Leleszi országos levéltár. Actorum. 1484. 3. – Ezenkivül több ismeretes adat.

Gyors emelkedése igazolja, mennyire ki tudta érdemelni királya bizalmát: a pápa követe is «a király jobb szemének» nevezte Váradit.

Magas állásában testvérei sorsáról sem feledkezett meg: Pál testvére az esztergomi prépostságot nyerte el; Máté pedig, ki családjokat fentartani hivatva volt, királyi adományokban részesült.

{345.} De Péter érsek szerencse csillaga amily gyorsan felragyogott, oly váratlanul el is homályosult.

Mint életirója, Fraknói V. oly jellemzőleg megjegyzi:*«Váradi Péter kalocsai érsek élete» czimü munkájában (Századok. 1883. évf. 489. s köv. ll.), ahonnat meritvék a fentebbi vázlat adatai. nem elégedett meg azzal a dicsőséggel, hogy a királynak eszköze lehet, vezetője akart lenni. Emellett kiméletlen modorával elidegenité magától előbb kevésbbé szerencsés társait, majd a királynét, a királyt pedig, ki ellen fenyegető nyilatkozatokra ragadtatta magát, épen felingerelte.

Mátyás hogy a könnyen veszélyessé válható férfiut ártalmatlanná tegye, 1484 nyarán őt elfogatta s Árva várába vitette. Méltóságaitól nem fosztotta meg a király, de javadalmait, valószinüleg csak névleg birhatta. Fogsága ideje alatt, 1486-ban az apátság elvesztette hiteles-helyi jogát.*1486-ik évi törvények, 59-ik art. Börtöne megnyiltával (1490.) Váradi amint visszatért érseki székébe, ugy birta ismét. Szent-Jobbot*1495 s 1497 intézkedik az apátság felől, nevezetesen az utóbbi évben kéri Drágffy Bertalant a Szent-Jobbal szomszédos Micske urát, hogy ne engedje meg embereinek, apátsági jobbágyainak zaklatását stb. WAGNER K.: Epistolæ Petri de Warda. 100. l. s valószinüleg haláláig. (1501.)

Ő volt az apátság utólsó gubernatora, mely az ő kezéből ismét szerzetesek, de a Pálosok birtokába jutott.*Lásd alább: PALOSOK : SZENT-JOBBI KLASTROM.

A szent-jobbi apátok névsora.

Merkurius 1083.

Teke 1220 táján.

Simon, 1241 körül.

János 1326.

Pál 1332–1336.

Pál 1369, de lehet, hogy az előbbeni.

Simon 1395.

Mátyás 1411.

Balázs 1448–1459.

{346.} Majthényi Tamás váradi kanonok, administrator. 1461–1471.

Váradi Péter váradi kanonok, majd kalocsai érsek, gubernator. 1475–1501.

A szent jobbi konvent tagjai.

1469. Mihály áldozár; él 1483-ban is, mert ekkor mellette egy másik Mihály is emlittetik ifjabb előnévvel.*Kállay- és gr. Károlyi-család levéltára.

1469. Bálint áldozár.*Kállay- és gr. Károlyi-család levéltára.

1469–1484. Mátyás áldozár.*Kállay- és gr. Károlyi-család levéltára.

1471–1478. Ipoly áldozár, őr (custos.) Következő társaival együtt a konvent többrendbeli kiadványa alatt előfordul, nevezetesen azon határjáró oklevél alatt, melyet 1471-ben Nyiregyház, Oros, Nagy-Kálló stb határairól két példányban, hártyán, félselyem zsinórról függő pecséttel kiadtak.*Kállay- és gr. Károlyi-család levéltára.

1471–1478. Miklós áldozár.*Kállay- és gr. Károlyi-család levéltára.

1471. Ambrus áldozár.*Kállay- és gr. Károlyi-család levéltára.

1471. László áldozár, ki Zegy (Szegi) Bertalan király emberével Bayony Istvánt s fiait: István mester váradi kanonokot és Miklóst a békésmegyei Szerep és tartozékainak birtokába beiktatá.*Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 856. 12.

1471. István áldozár.*Kállay- és gr. Károlyi-család levéltára.

1471. Demeter áldozár.*Kállay- és gr. Károlyi-család levéltára.

Balás áldozár 1478–1479. években fordul elő. Nevéhez oly esemény emléke fűződik, mely a legkomolyabb zavarba ejté a konventet. Károlyi János 1479-ben megkérte Mátyás királytól a szatmármegyei Apáti birtokban rejlő fiscusi jogot, azt meg is nyerte, s a király parancsot küldött a szent-jobbi konventre, hogy Károlyit a nevezett birtokba iktassa be. A konvent Balás áldozárt küldé ki, ki Berei János király emberével az atyafiak és szomszédok jelenlétében teljesité a beiktatást minden ellenmondás nélkül, miről a konvent Balás és Berei öszhangzó jelentése nyomán pecsétes levelet is adott.*«una cum præfato Johanne de Bere homine suo regio, nostrum hominem videlicet virum religiosum fratrem Blasium presbiterum socium et nostrum conventualem ad premissa fideliter exequenda nostro pro testimonio fide dignum duximus destinandum; qui exinde ad nos reversi nobis uniformiter retulerunt, quod ipsi feria secunda proxima ante festum heate Margarethe virginis et mattiris proxime preteritum ad facies prescripte possessionis Apathy consequenterque dicti sui iuris regy in eadem habiti, vicinis et commetaneis eiusdem universis, videlicet Ladislao Lancz necnon Michaele et Andrea de dicta Karol, item egregio Johanne Leukes de Kallo ac Ambrosio de Gwlach, necnon Bartholomeo Zeremy et Gregorio Reregy de Jand inibi legitime convocatis et presentibus accessissent, introduxissentque prefatum Johannem de prefata Karol in dominium eorumdem, statuissentque eandem et idem eidem simul cum cunctis suis utilitatibus et pertinencys quibuslibet nomine dicti iuris regy sibi incumbenti perpetue possidendun, diebusque et horis legitimis in facie eorumdem permanendo, nullo penitus contradictore inibi apparente. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam presentes nostras literas privilegiales et autentici sigilli nostri munimine roboratas eidem Johanni duximus concedendas. Datum sextodecimo die diei introduccionis et statucionis prenotatarum, anno domini supradicto; religiosis viris Ipolito custode, Petro predicatore, necnon Michaele ac Martino item Cozma et Blasio presbiteris, ceterisque fratribus in dicto nostro monasterio salubriter existentibus et devote deo famulantibus.» Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 486. l. Azonban nehány {347.} hét mulva Károlyi András s rokonai: Lancz Mihály és László panaszt emeltek a királynál, hogy Károlyi János őket Apáti birtokából, melyhez nekik is joguk volt, álnokul kijátszotta, mert a beiktatásnál király embere helyett saját tisztjét szerepeltette, a konvent bizonyságát pedig, hogy meg ne ismerjék, világi ruhába öltöztette.*«Johannes de eadem Karol acceptis quodam familiari suo pro homine nostro regio et testimonio conventus ecclesiæ de Zenthiog, eundem testimonium ipsius conventus, ut ne idem ab aliquibus nosceretur vestibus secularibus induisset et per eosdem totalem possessionem Apathy vocatam in comitatu Zathmariensi habitam ... pro se dumtaxat dolose statui fecisset.» Mátyás király idéző parancsa ez ügyben a váradi káptalanhoz. Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 486. l. Legalább igy adják elő a panaszos felek ez ügyet, de előadásuk, mint általában minden vád, aligha vehető teljes egészében igaznak. A kérdéses beiktatásnál mindenesetre történt valami hiba, mert a konvent, észrevévén bizonyosan a hibát, emlitett iktató levelét másodszor kiadni már vonakodott;*«ammonuisset eundem conventum (a váradi káptalan bizonysága) .... ut ipse paria prætactarum literarum statutoriarum ... dare et concedere deberet et teneretur; qui id facere recusasset», amiért a király elé meg is idézi a konventet. Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 488. l. de konventjeink akkori zilált viszonyai között sem tehető fel, hogy a szent-jobbi konvent oly nagyon is átlátszó cselszövényhez, mint a fentebbi, szándékosan hozzájárult volna. Ily merényletet Mátyás király, ki a bünösökre épen ugy, mint ellenségeire azonnal {348.} le szokott csapni, nem hagyott volna büntetlenül, de büntetésről az 1481-iki országgyülés végzései sem szólanak; ellenben a szent-jobbi konvent még éveken át zavartalanul folytatja hiteles-helyi működését egész 1486-ig, midőn feleveniték ugyan, mint láttuk, az 1351-iki végzést a kisebb hiteles-helyek megszüntetéséről, de «nem valamely vétek miatt»,*«non pro aliqua culpa.» 1498-iki végzés. és nem csupán Szent-Jobbon, hanem az összes kisebb konventekben is.

1478–1483. Péter áldozár «praedicator»*Kállay- és gr. Károlyi-család levéltára.

1479. Kozma áldozár.*Kállay- és gr. Károlyi-család levéltára.

1479. Máté áldozár.*Kállay- és gr. Károlyi-család levéltára.

1480–1483. Márton, áldozár, őr. Működésének több nyoma maradt fenn; 1480-ban a király embereivel, Szarvadi Szénás János és Farkasfalvi Nagy Simonnal Jankafalvára megy Vetésy Mártont Györgynek fiát, Ambrus unokáját, és Reszegey Pált Vetésy Ambrus leányának, Dorottyának fiát beiktatni.*Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 12. 41. 1481-ben az apátság piskolti vámjogát védi Dengelegi Bernát és János tulkapásai ellenében.*Leleszi országos levéltár: Actor. 1481. 14. 1483-ban pedig a király parancsára vizsgálja azon hatalmaskodást, melyet a három Károlyi: Lőrincz, András és János Kállay Jánosnak Panyola birtokán elkövettek.*Kállay-család levéltára.

1483. ifjabb Mihaly áldozár. A király emberével becslést tart Kállai Lökös János birtokain, nevezetesen a biharmegyei Bagoson.*Kállay-család levéltára.

1483. Benedek áldozár. Vizsgálja a Kemecseyek hatalmaskodását, melyet Kállai Lőkös János birtokán, a szabolcsmegyei Turán elkövettek.*Kállay-család levéltára.

Antonius Salonensis. Bonfin emliti, hogy az ő korában állott az apátság élén. Nevezett történetirónk 1485-ben költözött hazánkba s 1503-ban halt meg. De ezen egész idő alatt, kivéve az utolsó két évet, mint láttuk Váradi birta az apátságot; mindemellett Bonfin állitása nem lehet téves, mert korabeli eseményről szól, sőt körülményeket is emlit, hogy t. i. személyesen ismerte a nevezett, nagy eszü s nem kis tudományu férfiut, és hogy ő közlötte vele a szentjobbi {349.} apátság iratait is, melyekből az ez apátságra vonatkozó történeti közleményét merité.*«Cui (abbatiæ) tempestate nostra Antonius Salonensis, vir magno ingenio ac sacris literis non mediocriter eruditus præfuit, et privilegia, unde hæc accepimus nobis ostendit.» Bonfini A: Rerum Ung. Decades. (1568.) 216. l.

A dolog alighanem ugy lesz, hogy Váradi Péter rabságának ideje alatt (1484–1490.) helyezé az érsekre boszus király nevezett Antalt az apátság birtokába, egyike lévén ő különben is azon idegen tudósoknak, kiknek szükében sohasem volt Mátyás király udvara.

Ezenkivül egy 1523-iki tanuvallomásban emlitik a tanuk, hogy ők emlékeznek bizonyos Zádor Antal szent-jobbi apát idejére.*Simon M: Supplementum ad dissertationem de Dextera S. Stephani. 139. l. Ugyanezen oklevélben szerepel egy másik személynév, «Chsure», melyen törheti fejét az idegen, hogy mi az? pedig nem egyéb, mint a Biharban előkelő, nagybirtoku «Chyre» nemzetség neve. Ez lehet egy egészen uj apát, de sokkal lehetőbb, hogy épen nem más, mint az előbb emlitett Antal, kinek idegen hangzásu nevét, népünk szokása szerént, egészen megmagyarositva ejték ki a tanuk, vagy mi még valószinübb, hibás kiirásban közli az idézett oklevél.*Simon M: Supplementum ad dissertationem de Dextera S. Stephani. 139. l. Ugyanezen oklevélben szerepel egy másik személynév, «Chsure», melyen törheti fejét az idegen, hogy mi az? pedig nem egyéb, mint a Biharban előkelő, nagybirtoku «Chyre» nemzetség neve.

Az almásmonostori apátság.

A monostorok honfoglaló őseink hitvallomásal – Almás és monostor. – Az apátság történeti nyoma. – Korai megszünése. – Egyházának vélt maradványai.

Kolosmegyének azon legnyugatibb része, mely Bánfi-Hunyadot veszi körül s Kalotaszeg név alatt ismeretes, Zsigmond király kora előtt Biharmegyéhez s ennek általa a váradi püspökséghez tartozott.*«in Comitatu Byhoriensi terram... Bekaly; item terram Fyld et terram Almas.» (Bikkalj, Füld ma is Almás mellett állanak.) 1249. Wenzel G: Árpádkori uj okmánytár. VII. 284. és II. 208. Itt a Kalotaszegben Bánfi-Hunyadról Bikkaljnak menve, gyönyörü völgybe ereszkedünk le, melyet az Almáspataka szel keresztül s e patak két oldalán községek terülnek el sürün egymás mellett, melyek közől kimagaslik ma is Almás, vagy ősi nevén Almásmonostora.

{350.} Nevében korai müveltségének nemes levele s történetének legrégibb emléke olvasható.

A rónán vagy völgyeken, de mindig vizek mentén megtelepülő honkeresők, lakást vettenek itt is; a völgy legkiesebb pontján a nemzetség feje üté fel sátorát, itt épité később faházát, s midőn nemzetségére a kereszt szent vize legyöngyözött, itt rakatott az uj vallás hirdetőinek számára monostort. Ezzel megszállott e völgyben is a keresztény művelődés. Ritkulni kezdett az ős rengeteg, helyén falvak, malmok keletkeztek, rengő vetések, szőlők, gyümölcsösök koszoruzták be a völgyet.

Történeti emlékeink a szerzetesek monostorai mellett rendesen ott emlitik a «pomerium»-ot = almást; községünk kétségkivül ettől vette nevét.

Almás korai kereszténysége s evvel müvelődése mellett vall monostorának szerzetesrendje, mely Szent-Benedeké vala,*«Lacrimabilem dilectorum filiorum, Abbatis et conventus monasterii de Almas ordinis sancti Benedicti Ultrasilvanæ Diocesis, recepimus questionem.» IX. Gergely pápa levele. Theiner Á: Monumenta Hung. I. 161. l. de az «Ultrasilvana Diocesis» téves. s melynek tagjai tériték meg nemzetünket.

Közelebbit e monostor keletkezéséről vagy alapitójáról eddigelé nem mondanak történeti emlékeink. Az 1238. évben László comest tüntetik fel, mint ez apátsági monostor kegyurát, de aki kegyuri jogait arra használja, hogy a monostor ős lakóit, a Szent-Benedek-rendüeket kiüzi belőle s helyökbe a premontreieket, majd ezeken is tuladva, saját káplányait helyezi. Ebből nagy per lőn, mely a pápa beavatkozását tette szükségessé, ki az ügy elintézésével a szent-jobbi, s a szent-jánosi benczés apátokat s a várad-előhegyi premontrei prépostot bizta meg.*«Lacrimabilem dilectorum filiorum, Abbatis et conventus monasterii de Almas ordinis sancti Benedicti Ultrasilvanæ Diocesis, recepimus questionem.» IX. Gergely pápa levele. Theiner Á: Monumenta Hung. I. 161. l. de az «Ultrasilvana Diocesis» téves.

Ki volt, mely nemzetséghez tartozott László comes? ha e kérdésre feleletünk volna, annak révén eljuthatnánk talán az apátság keletkezésének korszakához is; de puszta nevén kivül az idézett forrás egyebet nem emlit. Annyi bizonyos, hogy hatalmaskodása személyes okokra vezethető vissza; az apátság birtokait nem foglalja el, hanem ismét egyháziaknak adja. És hatalmas ur volt, kinek terjedelmes birtokain sok papja, mint az oklevél mondja, «káplányai» valának.

{351.} Ismeretlen a per vége is. Soká nem tarthatott; három év mulva itt volt a tatár, aki véget vete minden pernek, magának az apátságnak, sőt László comes uralmának is.

Életét veszté-e László ur s nemzetsége kihalt-e? vagy pedig hűtlenség bélyegén szálltak-e birtokai a koronára? arra nincs adat; csak azt látjuk, hogy IV. Béla király 1249-ben Almást a vele szomszédos Fülddel, Bikkaljjal s több bihar-, szolnok- és krasznamegyei birtokokkal a már többször emlitett Pálnak, országbirájának adományozza. Az adománylevél az országbirónak egyéb érdemei között eléggé feltünőleg azt is emliti, hogy kiirtá az utonállókat, rablókat, kik a tatárok kivonulása után az országban s kivált az erdélyi részeken nagyon elhatalmasodának.*Wenzel G: Árpádkori uj okmánytár. VII. 283. l. Az ily utonállók kezdék a várszerüleg épült monostorokat rablófészkül használni.

Az almási monostorról a király idézett levelében már nincs emlékezett, egyebütt sincs többé nyoma. A tatárjárás után meg nem népesült ismét, csak a község viseli még a század végén a monostor nevet.

Apátjai, birtokai közől határozottan egyet sem ismerünk. Hajdani helye sincs megjelölve, de alig kételkedhetünk felőle, hogy az a vár, melynek csonka tornya a község déli oldalán emelkedő magaslaton ma is áll, – az apátság alapköveire épült. Szent-Benedek fiai, Szent-Márton-hegyétől kezdve, mindenütt magas helyen rakták fel monostorukat.

A vár és Almás közt elterülő, szelid emelkedésű hegyoldal «Szenmező» = Szent-mező nevet visel ma is.

Mig a monostor állt, annak szerzetesei viselték Almás község lakosainak lelki gondját. Az apátság megszüntével szerény lelkészség keletkezik lenn a községben, melynek a következő XIV-ik században is nyoma van.

Apátsági egyháza is rég elpusztult, de részént Almáson, részént a vele szomszédos községek egyházainak udvarán ma is láthatók egyes mérműves kövek, melyek, anyaguk s művezetök hasonlósága után itélve, együvé tartozhattak s valamely egyház tagjai lehettek, de sokkal nagyobbé, mint e községek részben ma is fennálló, szerény egyházai.

{352.} Ilyenek Almáson egy oszlopfej levéldiszszel; Középlakon egy gömbszelvényes, válköves oszlopka, mely kétségkivül a torony ablakában állott, de a középlaki egyháznak kőtornya nincs, nem is volt; Farnoson két hatalmas gyámkő, sőt azon kő-oroszlánszobor, mely ugyancsak Farnoson a prot. egyház déli bejárata mellett a földön áll s első jobb lábának karmaival egy kisebb állat fejét tartja megragadva, talán szintén nem római, hanem magyar keresztény műemlék.*Thorma K: A limes Dacicus felső része. 28. l. – Későbbi kéz a szobor aljára e betüket karczolta be: A külföld, de Dalmáczia Trau és Spalató városainak dómjaiban is láthatók oly gazdag műalkotásu kapuzatok, melyeknek oszlopait fekvő s karmaik közt bárányfejet tartó oroszlánok emelik.*Czobor B: A keresztény műarchælogia. 249–250. ll. – Ugy értesülünk, hogy Horpácson szintén vannak ily oroszlánszobrok. Ilyen vagy ehez hasonló rendeltetése lehetett a farnosi oroszlányszobornak is, melynek csak eleje van ugyan meg, de hogy fejével csakugyan emelt valamit, mutatja azon körülmény, hogy fejének teteje a hátsó részeken 12 c/m mélyen és 30 c/m hosszan ki van völgyelve. És igy valószinűleg e szobor is, de a többi, előszámlált töredékek mindenesetre egy, nagyobb szabásu egyház szétszórt tagjai, mely egyház helyét hol kereshetnők több jogosultsággal, mint épen Almáson, melynek apátsági monostora azon időben virágzott, mikor a bemutatott töredékek épitészeti idomai uralkodtak.

{353.} A gyerőmonostori apátság.

Keletkezése. – Elpusztulása, majd ismét felépülése. – A Kalota és Borsa nemzetség. – Az apátság elenyészik, de egyháza fenmarad. – Ennek távlati képe, alaprajza s egyes kiválóbb részletei.

A Kalotaszegnek Almással átellenes oldalán, közel a havasokhoz egy más nemzetség vagy valószinüleg a Kalota nemzetségnek csak egy más ága telepedett le s itt épité fel monostorát, mely alapitója nevéről Gyerő-monostorának neveztetett el.*Hogy a Kalota nemzetség birtokos volt az Almás völgyében is, azt nemcsak a «Kalotaszeg» elnevezés mutatja, hanem egy V. István király korabeli, sajnos, felette hibásan kiadott oklevél is. Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit, Varad. I 133. l.

Keletkezésének ideje ismeretlen, de mint az alább idézendő adatok igazolják, létezett már a XIII-ik század elején. Szerzetesrendje, valamint védszentje oklevélileg ki nem mutatható,*Pázmány P. az ismeretlen rendü apátságok közé sorolja. Péterffy K: S. Concilia Hung. II. 275. l. azonban emelkedett helye, s egyházának épitészete arra enged következtetnünk, hogy a szomszéd almási monostornak társa, Szent-Benedek-rendü apátság volt. Emellett szól a hagyomány is.*Schematismus Diæcesis Transilvaniensis. 1882. 125. l.

1241-ben sokat szenvedett, mint a közel egykoru feljegyzés mondja, a tatárok feldulták s egyházi szerelvényeit, drágaságait elvitték;*«per invasionem et rapinas Tartarorum superioribus annis non nihil deformatum, destructumque, quinimo pretiosis etiam suis ornamentis penitus fere exutum sit.» Fejér Gy: Codex dipl. VII. 4. 162. l. később azonban ismét helyreállt, alapitó családjának tagjaiban megtalálta ujabb jótevőit. Mikola fia, Kemény, a hasonnevű, ma is virágzó főuri nemzetség őse, midőn látta, hogy az Isten gyermekekkel nem áldja meg, mint maga mondja, őseinek e szent alkotása felé fordult vonzalmával: 1275-ben a Szamoson egy malmot s az országut mellett két halastavat adományozott a monostornak.*«Kemenius filius Mikula de Kalota confessus est... quod quia ipse huius vitæ solatio ob prolium defectum destitueretur, et quia ipsum Monasterium in Gewru Munustra per progenitores suos pia liberalitate exstructum per invasionem.… Tartarorum... penitus fere exutum sit, hinc quod solatii saltem vitææternæ et premiorum particeps redderetur... molendinum suum super fluvio Zumus habitum cum onmibus usibus et emolumentis; item duas piscinas prope viam publicam habitas et existentes eidem Monasterio in laudem Dei omnipotentis et animæ suæ refrigerium perpetuo donaverit.» A kolosmonostori konvent 1275-iki kiadváaya. Fejér Gy: Codex dipl. VII. 4. 162. 3. ll.

{354.}

{356.} Napjai azonban már ekkor meg valának számlálva. Az apátság közelében állt azon főutvonalnak, mely Váradot Kolozsvárral összeköté s ez ut a XIII-ik század végső éveiben gyakran látott ellenséges hadakat alá s felvonulni; emellett ugyanezen korban a Kalota és Borsa nemzetség tagjai nem egyszer irtó háborut viseltek egymás ellen:*Fejér Gy: Codex dipl. V. 3. 434. – VI. 2. 24. és VII. 4. 238–239. ll. mindennek pusztitó erejét kétségkivül az apátság is érezé, sőt ez erőnek áldozatául is esett. A XIV-ik században már nincs róla emlékezet; az 1332–1337-iki pápai tizedjegyzékek emlitik Gyerőmonostort, de már csak mint a legszerényebb lelkészségek egyikét.

Apátjai, birtokai közől egyet sem ismerünk; csak jótékony, művelő hatását gyaníthatjuk ős egyházából, mely roskatagon ugyan, de mégis reánk maradt, s melyet a mellékelt rajz hiven tűntet fel.

Ez egyház a községet körülölelő magaslatok déli oldalán emelkedik, kőépület, keletelve van s mint a szintén ide mellékelt alaprajz első tekintetre mutatja, két különböző korban épült, de közelebbről megtekintve az egyházat, egy harmadik épitésről is meggyőződünk.

Az osztatlan hajó kétségkivül a legrégibb s eredetileg torony nélkül állt, erre mutat nyugati homlokzatának teljes kiépitése s a gond, mely e homlokzat kidiszitésére fordittatott. Itt vannak az egyház legbecsesebb részletei: a főkapu s e felett egy diszesen tagozott kerék-ablak, de amelyek most az eléjök épitett torony és előcsarnok által háttérbe vannak szoritva s csaknem teljesen fedvék.

A hajó déli oldalát öt ablak töri keresztül, melyek közől a legnyugatibb egy fél ablakhosszával magasabban áll a többinél, mert az egykoron itt állott karzat megvilágitására kellett szolgálnia. Ez ablakok mind körivesek s kajácsosak. Középkori egyházaink hajójának éjszaki oldala rendszerént áttöretlen, itt azonban szintén találunk egy ablakot a déli oldal legnyugatibb ablakának megfelelő irány és magasságban. {357.} Ez, mint mellékelt rajzán látható, egy díszesen tagozott kerék-ablak, mely Szent-Katalin kerekének is szokott neveztetni s mely központjokból szétágozó küllőkkel van kitöltve. Ehez tökéletesen hasonló volt a homlokzat már emlitett ablaka, csakhogy ennek küllei már mind kitörtek, vagy pedig küllők helyett csak egyszerü dudorokkal voltak ékitve, amint ily kerék-ablakok szintén nem voltak szokatlanok s átmenetet képeztek a Szent-Katalin-kerékhez.*Czobor B: A keresztény műarchæologia. II. füz. 254. l.

A hajónak déli oldalán is van bejárat, de ez csak egyszerü; ellenben a nyugati oldal kapuja, melynek képét a mellékelt rajz tünteti fel, már diszes műkezelésü. A kapu két felén már elkorcsosodott faloszlopokat látunk pálczataggal, azokon emelkedik a félköriv, melyet kettős fogrovat diszit.

Mindez idomok s diszitmények a román épitészet sajátságai, noha már annak kései korából, és igy az egyház keletkezését talán még a tatárjárás előtti korra, de mindenesetre a XIII-ik századra tehetjük.

Az apátság emelkedését s kegyurainak áldozatkészségét jelzi ama körülmény, hogy még a kései román styl letünte előtt ez egyház {358.} nem ugyan bővitést, hanem ujabb diszt nyert. Nyugati oldala elé ikertornyokat épitének szintén terméskőből, sőt szögleteiken faragott kövekkel. E tornyok négy oldaluak voltak, az éjszak-nyugati még áll, derekán párkányzat fut körül, mely két osztályra különiti el. A felső osztály három emeletes, első emeletén egy keskeny körives ablak, a második s harmadik emeleten pedig iker ablakok gömbszelvényes oszlopkávai. Ez oszlopkák egyikét, mely a nyugati oldal második emeletének ablakát osztja két felé s helyéből már kissé kimozdult, a mellékelt rajz mutatja be. A kései román styl alkotása ez is s fantasztikus állati alakot mutat.*Tulajdonképen kettőt fejjel egymás felé fordulva, de rajzolónk, hogy hivebben visszatükrözhesse a magasan álló oszlopot, magából a torony ablakából vetette azt papirra, de csak egyik oldalát, mert csupán ezt látta. A második emelet ablakainak oszlopkői még szintén megvannak, de az odahelyezett óra miatt befalazvák.

Az ikertornyokat összekötő előcsarnok ajtaja egyszerű, csak félkörives tympanonját ékiti növénydisz.

{359.} A délnyugati toronynak már csak alsó osztálya van meg, felsőbb részeit, mint a hagyomány tartja, leszedték, talán 1642-ben; ez évszám van a nyugatdéli szeglet egyik kövébe vésve.*E csonka torony déli külfalába van illesztve egy kőszobor, mely két nyugvó oroszlánt ábrázol, egymásnak háttal fordulva. Valószinüleg valamely római sir fedele volt. V. ö. Torma K: A limes Dacicus felső része. 31. l.

A tornyok s a hajó épitészeti styljéről egészen elütő izlésben épült a szentély. Eredetileg itt kétségkivül kerek záródásu apsis állt, most pedig egy hosszszentélyt látunk, mely a nyolczszög három oldalával záródik s melyet kivülről párkányos faltámok vesznek körül. Ez már a román épitészetre következő csucsives styl sajátsága, és igy bizonyos, hogy ez egyház szentélye ujra épült, még pedig a csucsives stylnek már hanyatló korában (XV-ik század), mert a szentély három ablakának még megmaradt mérművei, mint mellékelt rajzaik feltüntetik, már az ugynevezett halhólyag idomokat mutatják, ezek pedig a csucsives épitészet utolsó korszakát jelölik.

Benn a szentély éjszaki falában még látható egy kis fülke, a hajdani ugynevezett szentségház, mely egykor szintén faragványokkal volt diszitve, de ezeket már letörték.

{360.} A déli kijárás küszöbe előtt pedig terjedelmes sirkő fekszik a földön, de melynek domborművezetét s feliratát már teljesen elkoptatták a járó-kelők lépései. Az egyház alatt kétségkivül sirbolt vagy altemplom létezett egykor s ennek félkörives ajtaja látszik némileg a déli bejárástól keletre.

Maga a monostor már teljesen elpusztult, csak a kis község nevében él ma is, s e név történeti emlékeinkkel összhangzólag hirdeti, hogy miféle egyház az ott a dombok oldalán? Becses emlék még azért is, mert azon időből származik, midőn a szerzetesi épitő művészet még virágzott, midőn a monostorok lakói nemcsak egyházaik tervezetét készitik el, hanem magok épiték s diszitették is fel azokat és igy imáikat, szent törekvéseiket kőbe vésve s századokat látott épületekbe lehelve hagyták reánk.