{423.} Ismeretlen rendü monostorok.

Ugra-, Bátor-, Szerep-, Ösvén-, Bucsa-, Gyula-, Szalókmonostora.


FEJEZETEK

Az ugrai monostor.

Az elősorolt apát- és prépostsági s lovagrendi monostorokon kivül olyanoknak is akadunk nyomaira, melyeknek sem apát, sem prépostjuk, sem szerzetesrendjök nem emlittetik, melyeket tehát az apát- vagy prépostságok közé sorolnunk biztosan nem lehet, s mint ismeretlen rendü monostorokat kell bemutatnunk.

Ilyen az ugrai monostor. Nevét Biharmegye Ugra községétől nyerte, mely Váradon alul a Sebes-Körös bal partján emelkedik, s hol régi nemzetségeink egyikének ősi fészkét bizvást kereshetjük. E nemzetség valószinüleg a Borsa, mert a Borsák biharmegyei birtoklása és szereplése ama korban, midőn e monostor feltünik, szintén ismeretes lesz s ugyanezen nemzetség egyik női tagját látjuk az ugrai monostor iránt buzgón érdeklődni.

E monostor Várad közelében keresztény korunk alkotásainak kétségkivül egyik elseje, de létezéséről csak a XIII-ik század kezdetén értesülünk. Ekkor történt, hogy a biharmegyei három Gyán község lakosai, kik szabad várnépek valának, hadnagyuk, századosaik s birájokkal egyetemben egyik földijök ellen pert kezdettek s a perben Biharmegye alispánja, Pál, esküt itélt. Monostorunk ez itélet kapcsán tünik fel először, mert az esküt az ugrai monostorban kellett volna letenni.*«cum prænominato Pristaldo in monasterio Ugra iurantes, Pristaldum veracem esse comprobarent; ad prædictam autem ecclesiam venientes, Pristaldo et testibus iurare volentibus, adversarii eorum noluerunt eos adiurare.» Váradi regestrum: 323. okl. Ugyane korból egy másik esemény emléke még jobban kiemeli elöttünk e monostor körvonalait.

{424.} A Borsa nemzetség leánya, Benedikta asszony, miután leányait «rangjokhoz illőleg« férjhez adta, saját lelke üdvéről kezdett gondoskodni. És eszébe jutott az ugrai monostor oltára, mely előtt egykor talán mint menyasszony ifjusággal, virággal koszoruzva állt s amely alatt ő, a már éltes özvegy, nem sokára nyugodni fog. Egy szolganőt tehát két fiával együtt a monostornak ajándékozott oly kikötéssel, hogy a nő, mig csak él, minden hónapban adjon a monostori egyház Szűz-Mária oltárára egy sing hosszu viaszgyertyát; továbbá az egyik fiu legyen torozó s minden évben Szent-Mihály napján adjon tort a nagyasszony emlékére egy másodfüves tulokkal, megfelelő számu kenyerekkel s öt veder serrel; másik fia pedig legyen a monostor harangozója nemzetségről nemzetségre.*«proponens dies viduitatis meæ... pro ecclesia de Ugra consummare, appropingvante iam termino vitæ meæ prænominatam ancillam dedi eidem ecclesiæ, ut singulis mensibus det ad altare beatæ Virginis candelam unius cubiti et hoc usque consummationem vitæ suæ. Alterum autem filiorum suorum, scilicet Hetam (Hetény?) constitui Dusinicum exequialem, ut singulis annis, ad eandem ecclesiam, in festo S. Michaëlis, celebret exequias bienni bove et panibus, quinque idriis cerevisiæ; alterum vero scilicet Furtun (Furta?) dedi eidem ecclesiæ in Campanarium, et ambos in constitutis officiis de generatione in generationem permanere.» Váradi regestrum: 142. okl.

Ezeknél bővebb tudósitások e monostorról hiányzanak. 1329-ben még van róla szó, mint csakugyan Szűz-Mária monostoráról,**Ifj. Bölöni S. levéltára. de az 1332–1337-iki tizedjegyzékek már nem emlitik vagy azért, hogy már ekkor szerzetesek nélkül állt, vagy pedig hogy kolduló szerzetesek laktak benne, kik pápai tizedet nem fizettek. Annyi bizonyos, hogy Ugrának azon része, melyben a monostor emelkedett, még a XVI-ik században is «Monostoros-Ugra» nevet viselt.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Dicalis Conscrip. Comitatus Bihar. VIII. – Az idézett helyeken, melyek egyedül tartották fenn az ugrai monostor emlékét, apátságról szó sincs s azért Pázmány Péter (Péterffy K: S. Concilia. II. 285. l.) Ugrát az ismeretlen rendü monostorok közé sorolja, de Kereszturi J. (Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 273. l.) mindennek ellenére ugrai apátságot állitott fel, mely az ő bizonytalan tudósitása révén a Királyi könyvekbe is bejutott.

{425.} A Bátori monostor.

Hogy létezett, annak a Csanádi káptalan egy 1344-iki oklevelében kétségtelen nyomát látjuk, mert itt nemcsak nevéről van szó, hanem birtokáról is;*«Ad faciem præfatæ possessionis Chanakezu (Csana-Keszi) in commetaneitate et contigua vicinitate possessionum Apaty varaskezu (Város-Keszi) Teleky et terræ Monasterii de Batur existentis.» Hazai okmánytár: III. 150. l. de hogy hazánk hasonnevü községei közől melyikben állt e monostor? az nincs megjelölve. Azonban alig kételkedhetünk, hogy a kérdéses Bátor a Fekete-Körös-parti, mely a most emlitett folyóról Fekete előnevet visel. Ide utal az idézett oklevél szövege, mely a bátori monostor birtokának szomszédságában mind olyan községeket emlit, melyek Fekete-Bátor vidékén léteztek s részben léteznek ma is, és az oklevél irányadását e község multja, hagyománya s helyrajzi emlékei csak megerősitik.

Fekete-Bátorban mai napig két rom van: egyik benn a községben, az egyház környékén, a másik kinn a falu keleti végén, de itt már csak a föld alatt. Amazt várnak tartja a hagyomány, ezt veres barátoké klastromának; amabban tudjuk, hogy nem téved,*Fekete-Bátor várát emliti Oláh M. Bél M: Adparatus ad historiam Hunq. 30. l – Szentiványi M: Cur. Miscellanea. Decad. III. 33. és 252. ll. emebben is igaza lesz legalább a dolog lényegét illetőleg.

Fekete-Bátort legrégibb történeti emlékei a Toldy nemzetség birtokául tüntetik fel,*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 1035. 59. melynek egyik ága róla irta előnevét; már ez is, de még inkább az emlitett romok mutatják, hogy kedvelt, kiválasztott birtok volt, s az ilyeneken állitották fel nemzetségeink monostoraikat.

Szent-György szerepi monostora.

Hol a Berettyó már-már elhagyni készül a váradi püspökség határait, ott állott hetedike azon monostoroknak, melyek egyházmegyénkben e folyó partjain emelkedtek. E tájon a Zoárd nemzetség tagjai vőnek lakást s birtoklásuk jeléül ráüték mintegy családi czimeröket

{426.} a vidék egyes pontjaira, nemzetségök tagjainak neveiről nevezvén el azokat, mely nevek részben ma is fenvannak. Itt épiték fel, hogy legyen nemzetségök vigasza, tanitója s majdan sirja, monostorukat is: Szerepmonostorát.

Szerep kétségkivül személynév volt szintén, annak neve, ki e monostor alapjait megvetette. Ez még jóval az 1241-iki tatárjárás előtt történt, mert 1283-ban, midőn e monostor emléke először felmerül, már annak kegyuri jogán s a körülötte terjedő községeken, mint családjok ős birtokán, osztoznak á Zoardok s a községek egy része is már e nemzetség tagjainak neveit viseli.

Mindemellett Szerepmonostoráról csak keveset tudunk: Apát- vagy prépostság volt-e? arról nincs emlékezet; szerzetesrendje is ismeretlen. Az idézett 1283-iki osztálylevél emlit csupán annyit, hagy Szent-György tiszteletére volt szentelve s hogy akkoron kegyuri joga a nemzetség tagjai közől Miklós mesternek, a Bodon fiának s testvérei maradékainak jutott.*«Jus vero Patronatus Monasterii Sancti Georgii de Zerep Magistro Nicolao et cognatis suis præscriptis remansisset.» Wenzel G: Árpádkori uj okmánytár. IX. 364. l.

Ezután még csak egyszer 1322-ben olvassuk nevét;*«Nos Capitulum ecclesiæ Waradiensis... significamus... quod nobiles viri comes-scilicet Andreas filius Budun pro se et pro filiis suis; item Johannes dictus Gurhes filius Ladislai filii prædicti Budun, ac Paulus et Johannes filii Nicolai fratris ipsius comitis Andreæ, quibus magister Olyverius filius Danela gener eorundem Pauli et Johannis astitit coram nobis personaliter constituti in universis ipsorum possessionibus... talem intet se dixerunt ordinasse et fecisse divisionem.» A birtokok: «Scerepmunustura, Odvary et Gened… in Comitatu de Bekes… Scentmyklows et Eswen... in eodem Comitatu de Bekes. Item in Comitatu de Zonuk... Zeue (Sző)... Item in Comitatu Byhoryensi Orood, Tanchkereky, Boy... Aka... Ysowlaka... Chukeyhyda.» 1322. Eredeti, hártya; gyüjteményemben. utóbb felmerül ugyan még Szerep neve, de mellőle a «monostor» már hiányzik; tényleg azonban aligha hiányzott.

A Zoárdok nemzetségfájáról ágazott ki az Izsákay család, melynek tagjai sürün jönnek elő Biharmegye középkori történetében. Ezek egyike Izsákay Osvát, ugyanaz, kit az ifju Perényi Ferencz váradi püspök az al-dunai táborban buzogányával megtámadott, ezután tiz év mulva, minthogy gyermektelen volt, Bajony Benedek királyi tanácsurnak {427.} vallá be birtokait s ezek között Eswenmonostorát.*A birtokok: Izsáka (a fentebbi Izsólaka) Bakonszeg, Orod, Chekehida, Esvén, továbbá: «prædia Akay-cham-szeg, Symzeg, Apamolna, Chapzyla, Tanchkereke, Zenthlewrinc, Zenthkirál, Vezetheleke, Eswenmonostora, Darasewlees et Chazarewlese... in eodem Comitatu Byhoriensi existentia.» János király levele. «Datum Waradini in profesto b. augustini ep. et doctoris anno 1536.» Eredeti, hártya. Gr. Károlyi-család levéltára: 2. 22. Esvény Szerep tőszomszédságában ma puszta, de hajdan népes község, mely a Zoardok birtokai között mindig előfordul; ennélfogva alig kételkedhetünk benne, hogy itt nem uj monostorról van szó, hanem az ősi Szerepmonostoráról, mely csak nevet cserélt és nem utóljára.

Midőn a veszprémi püspök 1552-ben javasolja Ferdinánd királynak, hogy vegye meg Patócsy Ferencztől a békésmegyei Gyulavárat, egyuttal ajánlja a bucsai apát- vagy prépostság megváltását is, melyet Patócsy Izabella királyné adományából birt.*Haan L: Békésvármegye hajdana. II. 159. l. Másolat. Feltünő, hogy itt a püspök neve «Georgius Vernhoffr» vagy ez talán csak a jegyző vagy káplány neve? mert a XVI-ik században püspökeink aláirása gyakran csak ennyi: «Veszprimiensis» vagy «Waradiensis». A bucsai apát- vagy prépostság tehát a Tiszántul, János király országában volt, ide utasitanak a körülmények, valamint Patócsy neve is, és a Zoárdok családfáján ott van Bucho = Bucso = Bucsa név, valamint Szerepvidéki birtokaik között is ott találjuk Bucsa pusztát: minélfogva több mint valószinü, hogy a bucsai apát- vagy prépostság ismét nem más, mint Szerepmonostora, melynek apát- vagy prépostsága megváltoztatott néven s legalább birtokaiban még a XVI-ik században is fennállt.

Gyulamonostora.

I. Károly király 1313. junius 20–22-ikén a békésmegyei Gyulán időzött, hogy kinél? az ki nem mutatható, mert Gyulának birtokosai e korból még ismeretlenek; de hogy mi czélból? azt a királynak azon időbeli viszonyai legalább sejtetik. I. Károly király trónja még ingadozott: Csák Máté, az Omodék a rozgonyi csata óta megtörve voltak ugyan, de még mindig félelmesek. A király sorba látogatta meg az ország főurait, hogy közöttök a hiveket kitüntesse, a habozókat megerősitse, {428.} a pártosokat megnyerje. Gyulán sem mulasztá el ragyogtatni királyi jóságát, kegyelmét; aki hozzá közelitett, azt meg is hóditá.

Vele volt a biharmegyei Adorjánvár ura, Kopasz nádor, s a király e régi hivének is szerzett kedves meglepetést. Tudta, hogy a nádornak kedves embere Pánki Jakab, ez ungmegyei főur, ki szintén Csák Máté szövetségese volt, amiért a király megfosztá őt birtokától s azt már másnak is adományozá; most azonban Kopasz nádor kedvéért megbocsátott a hűtelennek, birtokát is visszaadatá. Majd egy másik; szintén biharmegyei főnemesnek deritette fel borus arczát. Kis-Kozmának; a Gutkeled nemzetség tagjának csak egy fia volt: Ivánka. Ez ott küzdött szintén Rozgonynál a király zászlaja alatt s ott esett is el. Most a király a gyászos atyát, ki ifjabb éveiben szintén csatázott érette, amellett, hogy magasztaló szavakkal emelte ki nyilván érdemeit, ama különös kegyben is részesité, hogy birtokairól szabadon végrendelkezhessék.

De mindezek között legérdekesebb reánk nézve az, hogy a király az előadottakról két levelet iratott s e levelek keltének helye: Gyula- vagy régiesen «Julamonostora a Fejér-Körös mellett».*«Datum in Julamonastra circa album fluvium Crys, feria quarta proxima post quindenas penthecostes. Anno domini M° CCC° XIII°.» Nagy I: Anjoukori okmánytár. I. 313–314. ll.

Eszerént semmi kétség benne, hogy a békésmegyei Gyulának, mely csakugyan a Fejér-Körös partjain áll, ősi neve Gyulamonostora, és igy e helyen ismét ős nemzetségeink egyikének bölcseje ringott; maga a város pedig, mint annyi derék községünk, valamely egyházi testületnek köszöni felvirágzása alapjait.

Melyik volt ama nemzetség? a Csoltok, Ratoldok vagy épen a Tehetemek Gyulája emelte-e a Fejér-Körös tükrénél e monostort s nyitott azzal utat e vidékre is a keresztény művelődésnek? nem mondják meg történeti emlékeink. A mult idők titka még az is, hogy Gyulamonostorán apátság létezett-e vagy prépostság? De amiről nem szólnak az irott emlékek, amit már elfeledett a hagyomány is, arról sejtelmesen beszél még az ősök nyoma Gyula határán. A város közelében áll Szent-Benedek puszta, s ezzel ismét határosan egy másik puszta: Apáti. Ez kétségkivül apátsági birtok volt egykoron, mégpedig, mint a {429.} másik puszta neve mutatja, Szent-Benedek-rendü apátságé.*A Szent-Benedek-rendüek birtokait rendszerént Szent-Benedek birtokának nevezék: «signum, pars, terra sancti Benedicti» mondja a garani apátság alapitó oklevele. Knauz N: Monumenta Eccl. Strig. I. 53. s köv. ll. Hogy hol állt ez apátság? minek keresnők a helyet valahol messze, mikor ott találjuk közelökben Julamonostorát?

De a gyulai monostor 1313-ban már csak névleg létezett s kevéssel utóbb neve is megszünt; az 1332–1337-iki tizedjegyzékek már egyszerüen csak Gyula községet s gyulai lelkészt emlitenek.

Szalókmonostora.

Annyi kétségtelen, hogy létezett; határozott emlités van róla 1290 táján mint uj monostorról a váradi püspökség nyiri kerületében.*«(Tabellar)ius decimationis cutelli de Nyr... Item villa Zoluoc comitis Monasteria nova.» Bécsi császári udvari könyvtár: Codex. 1062. folio 110. b. És igy ugyanaz a monostor, melyet egy másik, 1346-iki adat szintén a Nyiren tüntet fel, mint a magtalanul elhalt Gutkeled nemzetségbeli István, Apay fiának birtokát, de amelyet Keled unokáinak örök joga ellenére Dósa nádor fiai, Debreczeni Jakab és Pál elfoglaltak.*«in Nyr existentes, videlicet Zoluchmonustura in Comitatu Byhoriensi; item Onorch, Benk et Monyoros in Comitatu de Zabolch... cum quadam possessione Hymus vocata, quæ nunc essent apud manus magistrorum Jacobi et Pauli, filiorum condam Dovsæ palatini... essent devolutæ in ius et proprietatem Ladislai et Dominici, filiorum Stephani, filii Keled» etc. 1346. Gr. Vay-család levéltára. 58.

Eszerént alig kételkedhetünk, hogy Szalókmonostora nem más, mint az, melyet az 1332-iki tizedjegyzék a bihari főesperességben, mely régebben nyiri kerületnek neveztetett, Monostor név alatt emlit s ahol, nevezetesen Debreczen felett, tehát a Nyiren ily nevü puszta ma is van. De e puszta egykor község volt, a XV-ik században az Anarcsi Tegzes, majd a Kisvárday nemzetség birtoka,*Lásd fentebb II. kötet 154. l. melynek pusztán maradt egyházát a mint század elején bontották szét s köveit a debreczeni róm. kath. egyház alapjaiba épiték.*Chilkó L: Adalékok a debreczeni r. k. egyház történelméhez. 18. l.

{430.} Szerzetesrendje, valamint általában története merőben ismeretlen. Bár a XIII-ik század végével még uj, de az akkor élt Szalók comessel, megujitója vagy épen alapitójával, ugy látszik, a monostor jobb napjai is sirba szálltak. A pápai tizedjegyzékek már mint csak egyszerü s a bihari főesperesség legszegényebb lelkészségeinek egyikét emlitik.*Vaticani titkos levéltár: Rationes collect. Polon. et Hung. 1317. 1332–1337. folio 40. a. – A fentebb előösoroltakon kivül a hővizi , mező-telegdi, kertzi, tormovai, telki, bihari apátságok, továbbá a gáborjáni, odoni, szent-péter-hegyi, siskai, szent-györgyi, adonyi prépostságok vannak még feltüntetve mint olyanok, melyek a váradi püspökség területén léteztek, de ezeknek, amint erről egyes helyeken még lesz alkalmam szólani, csak egy része létezett, de püspökségünk határain kivül, és csupán névhasonlat vagy más tévedés révén jutottak a váradi püspökségbe. Ilyenek a hévvizi, kertzi, tormovai, telki apátságok s az adonyi, ócsai, szent-györgyi prépostságok.