{431.} Szent-Domokos-rend.


FEJEZETEK

Debreczeni klastrom.

Debreczen előkelősége. – Volt-e monostora? – Dósa nádor s kegyúri társai. – A dominikánusok rövid feltünése Debreczenben.

Debreczent Rafain szörényi bántól vagy dósa nádortól kezdve, a Brankovicsok, Hunyady és Zapolyaykon keresztül a Rákóczy nemzetség tagjaiig többnyire fejedelmi férfiak kezén találjuk, jeléül annak, hogy e helyet mindig jelentékeny birtoknak tartották. Ily birtok kereszténységünk első századaiban nem szokott monostor nélkül maradni, mindemellett debreczeni apát vagy prépostságról nem szólnak történeti emlékeink, hacsak azon Szent-András tiszteletére szentelt egyház, melyet a Váradi regestrum titokzatos nyelvezete «Zobodian» név alatt emlit, nem épen a debreczeni. Zobodian és Debreczen nevek távol állanak ugyan egymástól hasonlatosság tekintetében, de a Váradi regestrum többnyire eltorzitva közli a neveket s a Zobodian mindenesetre eltorzitott név; ellenben tudjuk, hogy Debreczen mindig nevezetes egyháza Szent-András apostol tiszteletére volt szentelve s a zobodiáni egyház szintén kitünő vala. Kegyurai mellett emlittetnek lélekváltói, kiknek száma tiz felé járt s kik évenként harmad füves tinót, száz kenyeret s tizenkét veder sert tartoztak beszolgáltatni az egyháznak s ezenkivül minden telektől egy-egy misepénzt. Minden arra mutat, hogy ez egyház monostori volt, ama körülmény pedig, hogy peres ügyében a váradi káptalan tagjai biráskodnak, nyilván arra mutat, hogy a váradi püspökség hatóságához tartozott és igy annak határai között keresendő.*«Dionysius, Ysou et Pouk Patroni Ecclesiæ Sancti Andreæ de Zobodian traxerunt in causam Dusinicos eorom exequiales, scilicet: Mour, Paulum, Laurentium Ereust, Petam et alios coram Eraklio Economo et custode Uaradiensi, dicentes, quad prædicti Dusinici cum minoribus expensis, quam deberent, servitium eorom celebrarent. Denique coram Capitulo Varadiensi, scilicet: Johanne Præposito, Michaele Cantore et aliis, et præsente Micou Pristaldo et vicario nominati iudicis, controversia prædictarum partium sic est sopita, quod sæpedicti Dusinici manere circa prædictam ecclesiam deberent et annuatim in festo S. Michaelis servirent insimul, quotquot essent, cum trienni bove, centum panibus, XII. idriis cerevisiæ, et singulæ mansiones singulas missas celebrari facere tenerentur.» Váradi regestrum: 350. okl.

{432.} Valóban, nehéz elhinni, hogy oly előkelő nemzetség, mint amely Debreczent birta s nevezetesen a hatalmas és roppant gazdag Dósa nádor, a király komája,*«magister dausa Compater et fidelis noster.» I. Károly király 1315-iki levele. Nagy I: Anjokori okmánytár. I. 380. l. ki 1322-ben halt el, – családja fészkét, Debreczent, monostor nélkül hagyta volna ama, korban, midőn apró családok is nemzetségi apátságokkal dicsekedhettek.

Mindemellett irott emlékeink szerént ilyes nagyobb egyházi intézményt csak 1326-ban látunk feltünni Debreczenben; ekkor már e város falai közt vannak a Szent-Domokos-rendüek.

E rend, mely leginkább tanitással, az Isten igéjének hirdetésével foglalkozott és ezért prédikátorok rendjének is neveztetett, a XIII-ik, sőt hazánkban a XIV-ik században is kiváló előszeretettel találkozott különösen a műveltebb városi osztályok részéről, hol leginkább szeretett megtelepedni. Főuraink gyóntatói is jobbára e rend soraiból kerültek ki, melyet a hazafiság nymbusa is övezett, mert Julián szerzetes és társai, kik keleti testvéreinket a messze Ázsiában felkeresék, szintén Domokos-rendüek valának. Debreczen, melynek fejlődését főuri birtokosai s kivált Dósának nádori udvara kétségkivül nagyban elősegiték, szintén városias szinezete s polgári elemei által gyakorolhatott e rendre vonzerőt.

Ki, mikor hivta meg a rend tagjait Debreczenbe? nem emlitik forrásaink; mi több, debreczeni tartózkodásukról is csak egyszer van emlékezet, ami már maga, de még inkább az ügy természete, melynek kapcsán felmerülnek, azt sejteti, hogy korán eltávoztak onnat.

Debreczennek a XIV-ik század első éveiben három birtakosa volt: Rafain bán, Dósa nádor és Péter, kik nemzetségeink ősi szokása {433.} szerént a kegyuri jogokat gyakorolták.*

«in Debruchun Dosa XVI capecie.

in Debruchun Petri X capecie.

Debruchun Rufoyn XLIIII capecie.» A váradi püspöknek fizetett tizedek jegyzéke 1290 tájáról. Bécsi császári udvari könyvtár: 1062. folio 110. b. Később Rafain gyermektelenül elhalt, de örökösévé a nádort tette.*Raphain banus... universas possessiones suas... quas... acquisivit suis meritoriis servitiis exigentibus, mediantibus litteris ipsius Privilegialibus seu instrumentis, eidem magistro Dowsa, fratri suo, tamquam filio, considerans propipquiorem non habere heredem... et per eum suis heredibus, heredumque suorum successoribus, dedit, donavit et contulit perpetuo possidendas et habendas.» I. Károly király 1311-iki levele. Zichy-okmánytár: I. 133. l. – A nemzetségi ős birtokok természetes örököse különben is Dósa volt. Mig a hatalmas nádor élt, fenn tudta tartani a rendet a közös birtoklásban; halála után azonban visszás állapotok következtek be.

Már 1326 előtt Debreczenben oly zavar keletkezik, hogy annak rendezésére a váradi püspök tekintélye sem elégséges s Ivánka püspök kénytelen a pápa intézkedését kérni a Szent-Domokos-rendüek ellen, kik – mint a püspök levele mondja – Debreczen parochialis egyházát «világi hatalomtól gyámolitva» elfoglalák.*«Venerabilis frater noster Johanka Episcopus Varadiensis sua nobis querula petitione monstravit, quod fratres ordinis prædicatorum, commorantes in villa de Broten (az olasz irnok Debreczen nevéből két szót csinált, az első szótagot a latin «de» præpositionak tekintvén) sue diocesis... parochialem ecclesiam dicte ville, que insignis existit, ut asserit, ibidem, unicam ad mensam suam Episcopalem spectantem, sibique censualem et in honorem sancti Andree apostoli constructam... et consecratam, fulti potentia seculari, temeritate propria occuparunt et detinent occupatam... et exercent omnia iura parochialia parochialis ecclesie antedicte: «meghagyja az esztergomi érseknek, a veszprémi s győri püspököknek, hogy a váradi püspököt helyezzék vissza jogaiba, ami, mint a következés megmutatta, meg is történt. XXII. János pápa levele. 1326. Theiner Á: Monumenta Hung. I. 507. l. A püspök előtt tehát világos volt, hogy a szerzetesek más kezében csak eszközök, ezek ellen folyamodik mégis, mert tudta, hogy ezekkel a pápai szék könnyen elbánik, mig a világi hatalommal már nehezebben. E világi hatalom ugyanis Debreczen akkori jogviszonyai között csak a kegyuraság lehetett, nevezetesen vagy Dósa nádor fiai vagy Péter fia, kinek emlékét őrzi Debreczen azon része, mely róla ma is «Péter fia» nevet visel; jeléül annak, hogy jelentékeny férfiu volt.

Ezek a kegyuri jogon kétségkivül nem tudtak megegyezni, s egyikök a többiek ellenére a dominikánusokat hozta be Debreczen egyházába, de állandóság nélkül. A pápa a püspök javára itélt,*«Venerabilis frater noster Johanka Episcopus Varadiensis sua nobis querula petitione monstravit, quod fratres ordinis prædicatorum, commorantes in villa de Broten (az olasz irnok Debreczen nevéből két szót csinált, az első szótagot a latin «de» præpositionak tekintvén) sue diocesis... parochialem ecclesiam dicte ville, que insignis existit, ut asserit, ibidem, unicam ad mensam suam Episcopalem spectantem, sibique censualem et in honorem sancti Andree apostoli constructam... et consecratam, fulti potentia seculari, temeritate propria occuparunt et detinent occupatam... et exercent omnia iura parochialia parochialis ecclesie antedicte: «meghagyja az esztergomi érseknek, a veszprémi s győri püspököknek, hogy a váradi püspököt helyezzék vissza jogaiba, ami, mint a következés megmutatta, meg is történt. XXII. János pápa levele. 1326. Theiner Á: Monumenta Hung. I. 507. l s hogy a dominikánusok nemcsak a kérdéses egyházat bocsáták ki kezökből,

{434.} hanem Debreczenből is távoztak, igazolja azon körülmény, hogy még Dósa fiainak életében egészen más rendü szerzeteseket találunk helyökön.*Lásd alább: Szent-Ferenc-rend – Debreczeni klastrom.

Keresszegi klastrom.*Keres-szeg neve az ujabb korban hibásan iratik Kereszt-szegnek; e név a középkor irataiban mindig előbbeni alakjában fordul elő, és soha az utóbbiban, s kétségkivül a Körös vagy népiesen ma is Keres folyótól származik, melynek partján a község áll.

Keresszeg legrégibb birtokosai. – Egyik helynevének történeti háttere. – A dominikánusok feltünése, távozása s emléke.

Keresszeg, ameddig a történelem fáklyája multját bevilágitia, mindig ugy tünik fel, mint egy tekintélyes birtoktest feje. Mielőtt 1396-ban a gr. Csáky nemzetség kezére került volna, királyi birtok volt terjedelmes tartozékokkal,*Fejér Gy: Codex Dipl. X. 2. 349–351. ll. de a koronára csak 1316-ban a Borsa nembeli Kopasz nádor hűtlensége következtében szállt.*«specialiter cum Kyryzyg expugnassemus castrum filiorum Thomae infidelium nostrorum.» I. Károly király 1318. évi levele. Gr. Károlyi-oklevéltár: I. 47. l. – Hazai okmánytár: VII. 374. l. – Nagy I: Anjoukori okmánytár: II. 218. l. A XIII-ik században tehát nemzetségi birtok volt, oly jelentékeny, hogy ott királyaink örömest időztek, mint IV. László is, ki egyszer a karácsonyi ünnepeket itt töltötte*Fehér Gy: Codex dipl. V. 3. 507. l. – I. Károly király 1326-ban szintén tölte itt egy vasárnapot. Zichy-okmánytár: I. 277. l. s később itt lelte halálát.*Lásd e munka I. köt. 124–125. ll.

Hogy ily főuri birtokon középkori nemzetségeink legbecsesebb ékszere, a családi monostor nem hiányzott, azon alig kételkedhetünk, kivált ha tudjuk, hogy a Keresszeghez tartozott községek egyike ma is Keresszeg-Apáti nevet visel.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Dicalis Conscript. Comitatus Bihar. VIII. A dolog aligha nem ugy lesz, hogy itt s

{435.} talán ép azon a magaslaton, hol a régi keresszegi várnak öreg tornya ma is emelkedik s egyéb épületei s védműveinek nyomai még látszanak, – kezdetben csakugyan monostor állt és az csak későbben, mikor a tatárjárás vagy más nagy esemény következtében szerzetesek nélkül maradt, alakittatott át várrá. E feltevés mellett szól ama körülmény is, hagy utóbb, a régi monostornak mintegy folytatásaképen, a dominikánusok klastromát látjuk Keresszegen.

Keresszeg már a Csákyak adománylevelében mint város van feltüntetve, mely, későbbi adatok szerént, több utczából állt, sőt «Zenth-Katherina» mai kiejtéssel: Szent-Katalin külvárosa is volt.*Leleszi országos levéltár: II. 41. Szent-Domokos fiainak tehát ugy ékesszólása, mint tanitói képessége méltó közönséget talált itt; de hogy mikor jöttek Keresszegre? csak a Csákyak birtoklása korában-e vagy még jóval előbb? annak meghatározására hiányzanak az adatok.

Egyéb történeteik is merőben ismeretlenek. Annyit tudunk csupán, hogy 1553-ban Rómában tartott káptalanuktól már kérték az engedélyt, hogy Keresszeget elhagyhassák, s minthogy kérésöknek hely adatott,*Kereszturi J: Descript. Epp. Et Capituli Varad. I. 280. l. kétségtelen, hogy a távozásra fontos okaik is valának. Ez okok a tiszántuli vidék ama bomladozó vallási s politikai állapotára vezethetők vissza, mely ott Fráter György váradi püspök halála után köszöntött be. Csáky Pál, tudjuk, hogy ellenséges lábon állt Fráter György utódjával, Zabardy Mátyás püspökkel s bizonyosan mindazokkal, kik a püspök vallási s politikai elveiben osztoztak.*Lásd e munka I. kötete 416. l. Pál ur sem volt szövetségesek nélkül, kiket először is testvéreiben talált fel.

A dominikánusok a távozásra nyert engedélyt kétségkivül igénybe is vették; legalább keresszegi tartózkodásuknak többé semmi nyoma. Midőn azonban régi történeteink egy-egy kiválóbb férfiuról szólanak, ki Keresszegi nevet visel, e név még mindig a dominikánusok emléke, kik Keresszeg emeléséhez s lakosai műveltségének fokozásához nagyban hozzájárultak.

{436.} Váradi klastrom.

Utolsó perjele. – Birtokai. – Sorsa 1557 után. – Védszentje s helye.

Létezéséről csupán megszünése napjaiban értesülünk. János-Zsigmond választott király 1560. október 8-án Gyulafejérvártt kelt levelével megengedte, hogy a dominikánusok váradi klastromának perjele, József szerzetes Sárossy Jánosnak s nejének, Dorottya asszonynak száz magyar forintért zálogba adhassa az emlitett klastrom javait, nevezetesen a biharmegyei Marczelháza, Ősi és Kakucs községekben létezett részbirtokokat, ezekenkivül 124 fejős tehenet tizenkét darab borjuval egyetemben.*«Religiosus vir, frater Josephus Ordinis Prædicatorum Beati Dominici Confessoris, Prior Conventus Varadiensis Ecclesiæ seu Cśnobii Omnium Sanctorum sua, et aliorum Religiosorum Fratrum ac totius Conventus prædicti in personis omnia eorum bona immobilia... ad dictum Cśnobium... pertinentia; imo ipsum etiam Claustrum præscriptum... item portiones possessionarias... in possessionibus Marczelháza, Eussi, Kakucs omnino in Comitatu Bihoriensi existentes... centum viginti quatuor vaccis mulgibilibus una cum vitulis earum sedecim... Joanni Sárossi et per eum generosæ Dorotheæ consorti suæ... in et pro florenis centum in monetis Hungaricalibus... certis sub conditionibus, inferius in tenore earundem litterarum clarius denotatis et expressis impignorasse dignoscebatur, – suum Regium consensum præbuit pariter et assensum etc.» t. i. János-Zsigmond. Váradi székeskáptalani levéltár. Antiqua. 1. 37. Egyszerü másolat, eredetijének helye sincs megjelölve; mindemellett mivel egyetlen e nemü emlék s egyéb források, valamint a körülmények nem mondottak ellene: figyelembe kellett venni.

Eszerént kétségtelen, hogy a dominikánusoknak Váradon klastromuk létezett, de hogy ki, mikor hozta be őket Szent-László városába? arról mélyen hallgatnak történeti emlékeink. Az is bizonyos, hogy még 1557 után is, talán Izabella királyné különös kegyelméből, Váradon voltak,*Izabella királyné 1557-ben két klastrom szerzeteseit hagyta meg; lehet hogy ezek egyike a Domokos-rendüek voltak. Lásd alább: Szent-Ferenc-rend váradi klastroma. és csak a királyné halála (1559) után, midőn az ősi vallás hiveire még kedvezőtlenebb idők fordultak, követték rég eltávozott keresszegi társaik példáját. És távozásukkor olyan dolog történik; ami a többi egyházi testületek feloszlatásánál nem fordult elő. János-Zsigmond {437.} nem alkalmazza szigoruan a kolosvári gyülés birtokfoglaló végzését; megengedi, hogy a dominikánusok vagyona, sőt klastromi épülete is magánember kezébe jusson, ami ismét arra mutat, hogy a szerzet felett Váradon különös kegyelem őrködött, vagy olyas, talán alapitó oklevelökbe foglalt kiváltság, melyet János-Zsigmond is kénytelen volt tiszteletben tartani.

A fentebb idézett sorokból arról is értesülünk, hogy e klastrom s annak egyháza Mindszent tiszteletére volt szentelve. Történeti forrásaink csakugyan többször emlitenek Váradon, nevezetesen Vadkert nevü külvárosban ily egyházat, de mindig mint olyat, mely plebániai egyház volt.*Lásd III. kötet: Várad. Lehet azonban, hogy mint Várad-Velenczén az apáczák, ugy Várad-Vadkerten a dominikánusok az illető községi lelkészekkel ugyanegy egyházban végezték az isteni tiszteletet, mely esetben tájékozva volnánk e klastrom helye felől is.