{438.} Szent-Ferencz-rend.


FEJEZETEK

Váradi klastrom.

A Szent-Ferencz-rend czélja s hazánkba jövetele. – Váradi klastromának keletkezése s hatása. – Helyének megjelölése. – XVI-dik századi sorsa s ismert tagjai.

Mint Szent-Domokos, ugy ennek kortársa s barátja, Szent-Ferencz is szerzetesrendet alapitott, mely szintén az alapitóról neveztetett el. E rend a szegénységen s az alázatosságon kivül a felebaráti szeretet gyakorlását tette feladatává s ezáltal szintén a városokba s népesebb helyekre volt utasitva, hol feladatának érvényesitésére s önfentartása egyedüli eszközének, a hivek alamizsnáinak kinyerésére egyaránt tért és alkalmat talált.

E rendet állitólag Nagy-Lajos király honositotta meg hazánkban, de Pázmány Péter már a XIII-ik század második feléből mutat fel ily rendü szerzetes-házakat, a váradinak keletkezését pedig 1301-re helyezi,*«fundatum anno 1301» igy, de azért itt lehet toll- vagy sajtóhiba is. Péterffy K: S. Concilia. II. 281. l. de e keletkezés, tekintve hazánk akkori zilált viszonyait, egy-két évtizeddel későbbre teendő. Annyi bizonyos, hogy a Szent-Ferencz-rendüek váradi klastroma 1339-ben már állt,*«vineam meam.… lego prædicto Comiti Blasio consorti meo usque vitam suam ita videlicet, quod singulis annis Fratres minores, donec idem consors meus vitam finierit, unam tunellam vini habeant de eadem vinea.» Egy váradi nő 1339-iki végrendelete, mely még két izben emliti a «minoreseket», mint azon korban a Ferencz-rendüeket nevezék. Budai országos levéltár kincst. oszt. D. L. 3280. Eredeti, hártya; nem épen hű másolata Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 149–151. ll. s ez időtől fogva az egész középkoron át folyton fennállott, jeléül annak, hogy szerzetesei mindig ki tudták érdemelni a váradiak kegyes adományait. Maga {439.} Váradnak püspöke, Báthori András, midőn uj alkotása, a várad-velenczei apácza-zárda alapjait letette, bizalmával tünteté ki e rendet, rája bizván az apáczák lelki gondjainak vezetését.*Lásd alább: Apáczák – Várad-velenczei klastroma.

Távol állván a nyilvános élet hullámzásától, inkább csak házi történetök volt, melynek feljegyzésén. hiven dolgoztak ugyan minden klastromban, de a beirt lapok nem jutottak el korunkig vagy még lappanganak.*A rend történetirója, Fridrich O: Historia Provinciæ Hungariæ Ordinis Minorum S. P. Francisci. II. 188. l. érdekesen jegyzi meg: «Diplomata... nec non alia documenta litteraria ratione Conventus antiqui nostri Varadiensis... qui ea avidius videre et relegere cuperet, eum ad Chartophylacium Provinciæ relogo, ubi non transumta, sed originalia videbit.» Ez 1759-iki felhivás soká nem kelt kiváncsiságot.

Annyit tudunk, hogy Várad polgárai amily szivesen látogatták e rend egyházát, mely a Szentlélek Isten tiszteletére volt szentelve; ugy temetkezni is oda kivánkozának.*«Item sepulturam eligo apud Fratres minores.» A fentebb idézett 1339-iki végrendelet. Ez intézkedés kétségkivül nem állott egyedül. Hasonlóképen e rend iránti rokonszenvök nyilvánul abban is, hogy legdrágább kincsöket, gyermekeiket is szivesen adák e rend tagjai közé, kiknek soraiban gyakran találunk Váradi nevüeket. Különben az isteni szolgálaton kivül tanitással is foglalkoztak s magasabb műveltségü férfiak sem hiányoztak közőlök, mint például Szegedi Gergely hittudor s a párisi sorbonnak tagja, ki azon kitüntetésben részesült, hogy a nagy vallási vitára, mely Segesvártt a katholikusok és protestansok közt folyt, az előbbeniek őt szemelték ki.*Lásd e munka I. kötete 398. l. Emellett a köznapiasabb kézimunkától sem idegenkedtek, legalább biztos tudósitásunk van róla, hogy Báthory András tárnokmester családja bátori konventjének kijavitására a váradi Szent-Ferencz-rendüek házfőnökétől kért ácsmesterséget üző szerzeteseket, ki olyanokat küldött is.*«Magnifice domine et patrone nostri ordinis observandissime. Post servitiorum nostrorum, orationumque commendationem. Accepi litteras Vestræ Magnificentiæ ex parte fratrum carpentariorum cum omni reverentia et honore. Qui quidem fratres carpentarii pro reformatione et reedificatione huius nostri cśnobii quamvis essent valde necessarii, præcipue autem ad contegendam ecclesiam nostram in tectura vetustate nimium dissipata, pro cuius restauratione patrocinio cuiusdam excellentis viri disposuimus et iam in promptu habemus plus, quam viginti millia scilindriorum; nihilominus tamen, quia cupio semper servire Vestræ Magnificentiæ et secundum possibilitatem meam morem gerere: ecce ad postulationem eiusdem Vestræ Magnificentiæ misi eosdem fratres carpentarios ad Bathoriensem conventum pro aliquanto tempore, dimissa nostra ecclesia. Obsecro tamen Vestram magnificentiam, uti saltem post tres ebdomadas completas velit et dignetur eosdem fratres remittere Waradinum ad opus eis incumbendum, necessarioque perficiendum. In reliquo eandem Vestram Magnificentiam pro profectu Reipublicæ longo ævo semper prospere et feliciter valituram ex corde opto, atque divinam imploro maiestatem. Ex Waradino nono die mensis Junii; Anno salutis 1549. Vestræ Magnificentiæ servulus et Capellanus frater Martinus de Nagoch, Ordinis divi Francisci Gwardianus Conventus Sancti Spiritus Waradiensis.» Kivül: «Magnifico domino Andreæ de Bathor Comiti, Tavernicorum regalium magistro et supremo regni Hungariæ Capitaneo, domino et patrono nostri ordinis observandissimo.» Eredetije az erdélyi muzeum kézirattárában: gr. Kemény J. gyüjt. I. kötet. E tulajdonságuk mindenesetre még tiszteltebbé {440.} tette őket, kivált a polgári osztály előtt; másrészt kezünkbe adja ama talány kulcsát, hogy minden vagyon és biztos jövedelem nélkül, hogyan tudtak mégis megélni? Pedig olykor csak Váradon is számosan valának, igy 1535-ben tizenkét felszentelt áldozár, hat növendék s azok tanitója és tizenhét fogadalmas testvér, összesen tehát harminczhatan*Fridrich O: Historia Provinciæ Hung. Ord. Minorum. S. P. Francisci. II. 189. és I. 28–32. ll. s köztök a növendékeken kivül bizonyosan elaggottak is, tehát olyanok, kik már nem tudták kenyeröket megkeresni.

Klastromuk, melyben husz év elforgása alatt (1531–1552) hétszer tarták tartományi gyülésöket,*Fridrich O: Historia Provinciæ Hung. Ord. Minorum. S. P. Francisci. II. 189. és I. 28–32. ll. a város Körös-parti részében állt, és pedig a balpartiban s azon utczában, mely róla Szent-Ferencz utczájának neveztetett.*«In Civitate nostra Waradiensi in vico Sancti Francisci.» Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. 61. 22. D. L. 6371. Helyének közelebbi meghatározása ma már alig lehetséges. Egy mult századi tudósitás szerént a vár kapujánál még romok látszottak, alattok sirbolttal, a hagyomány szerént a Szentlélek egyházának romjai.*«Eminebant ad arcis (Varadiensis) portam parietinæ asceterii ac templi, cuius prædivites cryptas spoliare occeperat, at prohibitus est Legionarius miles; verum hoc S. Spiritui consecratum erat.» Topographia magni Regni Hungariæ. 1750. Viennæ. 574. l. Minthogy pedig a váradi Ferenczrendüek egyháza szintén a Szentlélek tiszteletére állt, ez egyházat a rend történetének irója határozottan ama romokban ismeri fel.*Fridrich O: Historia Ord. Francisci. II. 189. l. De Váradnak volt egy {441.} más, parochialis egyháza is a Szentlélek Isten tiszteletére;*Vaticani tit. levéltár: Rationes collect. Polon. et Hung. 1317. 1332–1337. a rendi történetiró következtetése tehát nem teljesen kielégitő, s végre is csak annyi bizonyos, hogy a kérdéses egyház s vele a klastrom a vár közelében ugyan, de attól valamivel lejebb a Körös partján állt, mert midőn Thurzó Zsigmond püspök idejében Sarmaságy Miklós és társai a pápai végrehajtót a várból kihurczolák, hogy a Körösbe vessék: evégre bizonyosan a folyó legközelebbi helyét keresék s e hely, az egykoru tudósitás szerént, Szent-Ferencz klastromán felül volt.*«dominum Johannem executorem Sanctissimi domini Julii papæ rapuerunt et duxerunt extra castrum... et ducto ipso ad portum Crisii supra claustrum S. Francisci» etc. Gr. Vay-család levéltára: XII. – V. ö. E munka I. kötete 362–363. ll.

De e klastrom, mely 1535-ben, mint láttuk, népes és virágzó vala s 1549-ben is még a bátori konventnek segitséget nyujthatott: a következő évek zavarai közt egész rendjével együtt gyors hanyatlásnak indult. 1546-ban e rend hazánkban 36 konventet számlált 491 szerzetessel; de ezután egymásután veszti el konventjeit s a szerzetesek száma is egyre apad. 1558-ban erdélyi konventjeik közől, melyeknek száma tizenkettő volt, már csak egy állt, a csik-somlyai; három évvel utóbb már a Királyhágón innen is annyira megfogytanak, hogy összesen már csak tizenegy konventjök maradt száz tizenkét szerzetessel.*Fridrich O: Historia Ord. S. Francisci. II. 189. – I. 30–32. ll.

1542-től kezdve másodévenként mindig Váradon tarták káptalani gyülésöket, de 1552-ben utoljára.*Fridrich O: Historia Ord. S. Francisci. II. 189. – I. 30–32. ll. 1549-ben még ujra fedetik egyházok elavult tetejét,*Nagochi Márton váradi gvárdián fentebb idézett levele. tehát reméllenek a jövőben, de hét évvel utóbb, amint Zabardy Mátyás váradi püspök elhalt, már a menekülésről kellett gondolkozniok s becsesebb egyházi szereiket a váradi káptalannal együtt ők is a Báthoryak ecsedi várába szálliták.

Ezek közől három fejér kazula, több mint egy félszázad mulva, 1617 táján Kassára került. Mind a három szövete damaszkselyem volt, arany pikkelyekkel s gyönyörü himzéssel. A himzés az egyiken a keresztre feszitett Jézust mutatta s a kereszt lábainál Mária-Magdolnát. A kép hatását s a munka és szövet becsét még emelték a gyöngyök, {442.} melyekkel a képek diszitve voltak.*«Casula alba ex Damascena cum intertextis auratis scutulis. Crux habet Crucifixum elevato opere, ad basim Crucis est Maria Magdalena. Olim fuit ornata margaritis, sed omnibus est spoliata ab hæreticis... Casula alba ex Damascena cum scutis auratis intextis. Crux habet Crucifixum presso opere cum pauculis margaritis, ad eius basin est Maria Magdalena Crucem tenens... Casula alba ex Damascena cum scutis auratis et cæruleo, rubroque colore picturatis. Crux superne pelicanum habet, infra est Crucifixus, postea M. Magdalena, demum S. Petrus.» Knauz N: Régi egyházi ékszerek. Magyar Sion. II. 228. l. A másik kazulán szintén a szent kereszt volt Mária-Magdolnával, ki azt átölelve tartotta; a kép itt is gyöngyökkel volt kirakva, de már nem himezve, hanem a szövetbe nyomva.*«Casula alba ex Damascena cum intertextis auratis scutulis. Crux habet Crucifixum elevato opere, ad basim Crucis est Maria Magdalena. Olim fuit ornata margaritis, sed omnibus est spoliata ab hæreticis... Casula alba ex Damascena cum scutis auratis intextis. Crux habet Crucifixum presso opere cum pauculis margaritis, ad eius basin est Maria Magdalena Crucem tenens... Casula alba ex Damascena cum scutis auratis et cæruleo, rubroque colore picturatis. Crux superne pelicanum habet, infra est Crucifixus, postea M. Magdalena, demum S. Petrus.» Knauz N: Régi egyházi ékszerek. Magyar Sion. II. 228. l. A harmadik kazula már festett vala s kék és piros szinekkel fent pelikán madarat tüntetett fel alatta a keresztre feszitett Jézussal, kinek oldalainál Mária-Magdolna és Szent-Péter állottak.*«Casula alba ex Damascena cum intertextis auratis scutulis. Crux habet Crucifixum elevato opere, ad basim Crucis est Maria Magdalena. Olim fuit ornata margaritis, sed omnibus est spoliata ab hæreticis... Casula alba ex Damascena cum scutis auratis intextis. Crux habet Crucifixum presso opere cum pauculis margaritis, ad eius basin est Maria Magdalena Crucem tenens... Casula alba ex Damascena cum scutis auratis et cæruleo, rubroque colore picturatis. Crux superne pelicanum habet, infra est Crucifixus, postea M. Magdalena, demum S. Petrus.» Knauz N: Régi egyházi ékszerek. Magyar Sion. II. 228. l.

Aki ismeri egyházi öltönyeink szinbeli beosztását, tudni fogja, hogy ha csak fejér szinü kazula három volt, a többi szinek szerént még legalább négyszer annyi kazulának kellett lennie összesen.

S e drága, műbecscsel is biró ruhákat a szegény szerzetesek nem vették pénzen, hanem ajándékban kapták, mert előkelő családainknál épen ugy, mint az apáczaklastromokban az ilyen munkákon buzgalommal dolgoztak.

De drágaságaikkal a Szent-Ferencz-rendüek mintha jobb sorsuk csillagát is eltávolitották volna Váradról.

Csak nem rég megujitott klastromukat Varkocs Tamás Várad ostroma alkalmával szintén felégette,*Lásd e munka I. kötete 429. l. s annak ujabb helyreállitására nehezen volt többé tehetségök s idejök.

Az 1557-iki junius 1–10-ike közt Tordán tartott országgyülés intézkedett ugyan, hogy Váradon megmaradhassanak,*Szilágyi S: Erdélyi országgyülési emlékek. II. 79. l. hol csak «szürke barátok»-ról van szó, de ezek, valamint a «cseri barátok» neve alatt a középkorban Ferencz-rendüeket értettek. – Azon körülmény, hogy Izabella királyné 1558-ban, midőn a protestánsok «novi christiani» Váradon a Szentlélek egyházát kérik tőle, azt feleli, hogy ezt már előbb a váradi szegények (ispotály) használatára adta volt, (Erdélyi országgyülési emlékek. II. 90. l.) – e körülmény szintén amellett bizonyit, hogy Váradon két egyház állt a Szentlélek tiszteletére, különben ugyanegyet nem lehetett volna a szürke barátoknál is meghagyni s a szegényeknek is átengedni. de maradásuk csak 1566-ig terjedhetett, mert ők is kétségkivül azokhoz tartoztak, {443.} «kik az pápai tadományhoz ragaszkodtanak és abból kitérni nem akartak» s ennélfogva az idézett évi tordai gyülés végzése szerént János-Zsigmond «ő felsége birodalmából mindenünnen kiigazittattak».*E munka I. kötete 441. l.

A konvent tagjai közől, a már emlitett Szegedi Gergelyen kivül, csak keveset ismerünk.

1388-ban Domokos atya mint volt váradi házfőnök emlittetik azon alkalomból, hogy a váradi káptalannal átiratta Erzsébet anyakirálynénak Budán 1383-ban márczius 12-én kelt levelét, melylyel Petrii Pálnak, László fiának visszaadatni rendelé Geszteréd szabolcsmegyei község harmadát, melyet testvérei: András és Ders az ő távollétében magokhoz ragadtak s Bulchi Zudar Istvánnál zálogba vetének.*«religiosus et venerabilis vir Dominicus emeritus Guardianus claustri beati Francisci de Waradino.» A váradi káptalan eredeti, hártya levele. Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1542. 73. – D. L. 6990.

Gergely atya a szépművészetek mestere s magyarhoni rendfőnök, Váradon 1499 junius 6-án megerősitette Alattyány Miklós váradi nagyprépostnak a várad-velenczei apáczáknál tett kegyes alapitványát.*Lásd alább: Apáczák – Várad-velenczei klastrom.

1531-ben Athyai Péter lector volt s mint ilyen , tanitással foglalkozott.*Fridrich O: Hist. Ord. S. Francisci. II. 189. és I. 30. ll. – Nagochi M. idézett levele.

Nagochi Márton, kit 1542-ben a Váradon tartott káptalanban negyedszer is megválasztának tartományi rendfőnöknek; 1549-ben mint váradi házfőnök fordul elő.*Fridrich O: Hist. Ord. S. Francisci. II. 189. és I. 30. ll. – Nagochi M. idézett levele. A rend valamely ép oly kegyes, mint szerény jótevője, ki nevét nyilvánosságra hozni nem engedé, azon kellemes helyzetbe juttatá, hogy Körös-parti egyházukra uj fedelet tétethetett – utoljára.*Fridrich O: Hist. Ord. S. Francisci. II. 189. és I. 30. ll. – Nagochi M. idézett levele.

{444.} Debreczeni klastrom.

Alapitója. – Szent edényeinek gazdagsága s az ebből vont következtetés. – Szerzeteseinek változása s közkedveltsége. – Iskolája, védszentje s egykori helye.

Alapitója a rend iratai szerént Jakab nevü nemes a XIV-ik század elején.*«Ecclesiam... quamdam desolatam, dirutamque contulerat Carolus I. rex Hungariæ Anno 1312. quam postea miles quidam, Jacobus nomine... in Monasterium erexit.» A Szent-Ferencz-rendüek 1851. évi névkönyve. – Péterffy K: S. Concilia. II. 280. l. Ki volt különben e Jakab? közelebbről meg nem határozzák, de már a dolog természete oda utasit, hogy e férfiut Debreczen birtokosai közt keressük. E birtokosok családfáján s épen a megjelőlt időben a Jakab név csakugyan nem hiányzik. E nevet viselte Dósa nádor ifjabb fia, ki 1325-től kezdve Szabolcsmegye főispánja volt;*Nagy I: Anjoukori okmánytár. II. 140. 196. ll. sőt Debreczen másik birtokosának, Péternek fia szintén Jakab.*Lásd fentebb: 197. l. Demeter kanonok. A debreczeni Ferencz-rendüek alapitója tehát épen ugy lehet Dósa nádor, mint Péter fia, de az a körülmény, hogy a klastrom Debreczen városának ama részében állt, mely ez utóbbiról ma is Péter-fiat nevet visel és igy kétségkivül az ő birtoka volt, – e körülmény nyilván arra mutat, hogy Jakab, a debreczeni Ferencz-rendüek alapitója senki más, mint Péter fia.

Kétségkivül ő volt az, ki ősei debreczeni monostorát a Domokosrendüek eltávozása után nem hagyta soká lakatlanul s kora másik kedvelt szerzetének, a Szent-Ferencz-rendnek tagjaival sietett azt újra megnépesiteni.

E rendnek XIV-ik századi debreczeni élete s működéséről egykoru tudósitásaink nincsenek, de midőn Hunyady Jánosnak 1448-ik leveléből olvassuk, hogy a debreczeni Ferenczrendüek mily drága egyházi öltönyök és szerekkel rendelkeztek, hogy drágakövek és gyöngyökkel gazdagon ékesitett arany-ezüst szent edényeik sem hiányozának,*«multis, variisque et pretiosis ornamentis et paramentis ecclesiasticis ac sacris vasis aureis et argenteis, lapidibus et aliis gemmis pretiosis copiose decoratis, pro divinis ibidem celebrandis officiis sufficienter et copiose per divos dicti Regni Reges fundati et dotati fuerint.» Gr. Teleky J: Hunyadiak kora. X. 233. l. {445.} ezáltal visszatükröztetni látjuk a szerzetesek 1448 előtti egész életét: a buzgalmat, a munkásságot, melyet kifejtettek s a hivek áldozatkészségét, melyet felgyulasztottak. A bőség egyrészt Isten áldásának, másrészt az ember szorgalma s takarékosságának jele.

Hunyady ugyan azt emliti, hogy az emlitett drágaságok királyok ajándékai valának, de e megjelöléssel kétségkivül azoknak inkább fejedelmi voltára akart figyelmeztetni; mert a legértékesebbek lehettek a várost meglátogató királyaink adományai, de legnagyobb részök mégis csak a debreczeni egyház hiveitől s ezek közt első sorban fejedelmi gazdagsága kegyuraitól s urnőitől származott.

De mint a társadalom minden osztályánál, ugy a szerzetesrendeknél is a szerencse hosszas kedvezése a munkakedvet, az erkölcsök szigorát megvesztegeti, s igy történhetett, hogy Hunyady János idézett levelében már a debreczeni Ferenezrendüek életét megvizsgáltatni, s visszaéléseiket megszüntetni kéri. Kétségkivül e felterjesztés következménye volt, hogy mihelyt Mátyás király erélye az ország ügyeinek némi rendet parancsolt, a debreczeni szerzetesek ügye is napirendre került s 1466-ban az addig enyhébb rendü ferenczeseket a szigorubb rendüekkel váltották fel.*«Domus Brezen Diścesis Waradiensis in Hungaria sub finem huius anni (1466) transivit ad observantes iubente Pontifice, procurante Elisabetha Mathiæ regis genitrice, exequente mandatum Episcopo Waradiense.» Wadding után Hevenessy. Budapesti egyetemi könyvtár. 39. kötet. K. 311. l.

Ezek ellen, ugy látszik, nemis volt többé panasz; mind a kegyuri család, mind a nép vonzalmát meg tudták nyerni.

Mátyás király anyja, Szilágyi Erzsébet, ki földesasszonya volt Debreczennek, kegyelmét mutatta irántok,*1470-ben rendelte, hogy a mészárosok a levágott állatok nyelvét részben a szerzeteseknek szolgáltassák be, s e rendeletet 1513-ban Zápolyay János saját városában, Debreczenben kelt levelével megerősitette. Fridrich O: Historia Ord. S. Francisci. II. 220–221. ll. s példáját követték a későbbi birtokosok, ugy Zapolyay János,*1470-ben rendelte, hogy a mészárosok a levágott állatok nyelvét részben a szerzeteseknek szolgáltassák be, s e rendeletet 1513-ban Zápolyay János saját városában, Debreczenben kelt levelével megerősitette. Fridrich O: Historia Ord. S. Francisci. II. 220–221. ll. mint Török Bálintné, ki gyóntató atyját is közőlök választotta*Fridrich O: Historia Prov. Hung. Ord. Minorum S. P. Francisci. I. 30. l. s hamvait a klastrom sirboltjába temetteté.*Szerémi Gy: Emlékirata. 100. l.

{446.} A nép s a szerzetesek jó viszonyának emlékét s bizonyitékát az egykoru kronikás jegyezte fel, midőn leirta, hogy Laszki Jeromos boszut forralván Debreczen előkelő polgárai ellen, ezeket először a klastromba rendelte fel, de később saját szállására, «mert attól tartott, hogy a szerzetesek kiszabaditják a polgárokat».*«Quia timebat Lacki Jeronimus de monachis, quod expedirent eos cives monachi forsan.» Szerémi Gy: Emlékirata. 343. l.

Foglalkozásuk az isteni tiszteleten s a betegek látogatásán kivül a népnevelésre is kiterjedett. Már maga azon körülmény, hogy amint a külföldi egyetemek látogatóiról értesülést nyerünk, sürün találunk azok közt debreczeni származásuakat, nyilván arra mutat, hogy e városnak rendezett iskolával kellett birnia, mely képes volt a magasabb műveltség utáni vágyat is felkelteni hallgatóiban.

Mikor hagyták el a szerzetesek Debreczent? határozott adatunk arra nincs, de valószinüleg még 1556. év előtt, mert mig a váradi, szalárdi, sőt még a gyulai Ferenczrendüek is féltőbb drágaságaikat az idézett évben az ecsedi várba szálliták: nem olvassuk, hogy az Ecsedhez sokkal közelebb eső debreczeniek hasonló elővigyázattal éltek volna, pedig, mint Hunyady leveléből láttuk, volt mit félteniök.

Klastromuk a bold. Szűz tiszteletére volt szentelve*Szilágyi Erzsébet fentebb idézett levele. s és semmi kétség benne, hogy a mai protestans főiskola helyén állt épen ugy, mint a sárospataki főiskola szintén egy régi klastrom alapjain emelkedett fel.*Már Révész I. megjegyezte, hogy a klastromi iskolát alakitották át főiskolává. Protestáns figyelmező. 1870. évf. 395. l. – A klastrom a mai főiskola helyén is a főuri kastély előtt állt; régi kastélyaink, tudjuk, mily terjedelmes udvarral s kerttel valának környezve. V. ö. Szűcs I: Debreczen története. I. 134. l.

Gyulai klastrom.

Folytatása a régi monostornak. – Virágzása, majd hanyatlása. – Egyik házfőnökének vértanui halála. – Egyházi drágaságaiban utolsó nyoma s emléke.

Rendes konvetté alakulását a rend történetirója 1531-re teszi,*«Anno Domini 1531... locus Gyulensis in formalem Conventum erectus fuit.» Fridrich O: Historia Ord. S. Francisci. I. 28. l. de már maga e tény amellett szól, hogy régebb idő óta létezett. Midőn {447.} pedig olvassuk, hogy a pápa 1409-ben Maróthi János macsói bánnak, ki akkoron Gyulát birta, hatalmat ad, hogy a Gyula tartozékát képező Vári községben Szent-Ferencz rendjének egy «más» konventjét is felállithassa,*«1409. nobili viro Joanni de Marauth bano Machoviensi facultatem dedit Pontifex alium conventum ædificandi ad honorem S. Ladislai Regis in villa Wáry Diścesis Waradiensis. Budapesti egyetemi könyvtár: Hevenessy. 39. kötet K. 139. l. ebből világos, hogy e rendnek Maróthi uradalmában már akkor létezett egy konventje s valószinüleg Gyulán.

E konvent mintegy folytatását képezé az elenyészett gyulai, valószinüleg apátsági monostornak, s ugyanannak helyén állhatott. E hely azonban még eddig nem volt biztosan meghatározható; csak az bizonyos, hogy a ferenczesek, rendjök szokása szerént, kész városba költözének be s idetelepitésökkel Gyula birtokosának is, mint kegyuroknak, az volt szándéka, hogy általok a város lakóinak lelki vezéreket s alkalmas tanitókat adjon.

Hogy pedig e klastrom csakugyan egyike volt régi nemzetségi monostorainknak, igazolja ama körülmény, hogy midőn az utolsó Hunyady leánya s özvegye itt kiszenvedtek, drága hamvaikat nem vitték sem a Frangepánok tengerparti sirboltjába, sem Vajda-Hunyadra, hanem a gyulai klastrom egyházában temették el.*Szerémi Gy: Emlékirata. 44–45. ll.

Különben e klastrom történeteiből csak keveset tudhatunk. 1452-ben itt a rend tartományi gyülést tartott, mely Becheni Mihályt, Kapisztranói János kortársát s barátját választotta meg tartományi főnöknek.*Fridrich O: Historia Ord. S. Francisci. I. 12–29. ll.

A gyulai klastrom tehát a XV-ik század közepén virágzott s hanyatlása, mely az 1531-iki uj szervezést tette szükségessé, csak jóval később, a mohácsi vész napjaiban következhetett be. Erre azonban csakhamar ismét megizmosodott; 1533-ban ujra itt tartá a rend tartományi gyülését, mely alkalommal Nagochi Mártont tartományi főnöknek választák, Zylai Benedeket titkárnak, Thárnoki, Kopácsi, Szegedi és Bakó atyákat pedig definitoroknak.*Fridrich O: Historia Ord. S. Francisci. I. 12–29. ll. E nevek tulajdonosai közől egyik-másik lehetett a gyulai klastrom tagja is s neveik tanuskodnak nemzetiségökről.

Tagjai közől határozottan csak egyet ismerünk: Szegedi Tamást, {448.} ki itt házfőnök volt, de akit, midőn innet, ugy látszik, szülőföldére, Szegedre átment, a törökök negyedmagával együtt lefejeztek 1552 augusztus 16-án.*Magyar Sion. II. 498. – 233. l.

Evvel a gyulai klastromra is elérkeztek a szenvedések, sőt a pusztulás napjai. 1556-ban ők is, mint váradi testvéreik, tehát, ugy látszik, közös elhatározással, az ecsedi várba szálliták becsesebb s nélkülözhető egyházi szereiket, melyekből több mint egy félszázados gondviseletlenség, sőt pusztitás után is még tiz darab oltárteritő, kazula és palást megvolt, ezek között két kazula és egy palást nehéz selyemből, drágakövekkel kirakva. A kazulák egyikére a szent kereszt volt himezve, felette a fiait önvérével tápláló pelikánnal, alatta Szűz-Mária és Evangelista-Szent-János között az ur Jézussal, legalul pedig Szent-Péter és Pál apostolok. Egy másik s harmadik kazula szintén himes munkában a kinszenvedés jeleneteit tüntette fel.*Magyar Sion. II. 498. – 233. l. Nemcsak hazai vallásosságunknak, hanem magasabb műveltségünknek is ugyanannyi emlékei ezek, mert az eféle műdarabok akkor még nem készültek gyárilag, hanem itthon műveltebb, sokszor főrangu hölgyeink sajátkezüleg dolgoztak rajtok s ajándékképen nagy öröm, vagy nagy bú emlékéül adták az egyházaknak.

1556-on innen a gyulai klastrom eltünik. Mikor lett laktalanná s pusztult el? arra eddiglen nincs adat. A körülmények arra mutatnak, hogy emlékszerü egyházaink egyike pusztult el vele.

Gerlai klastrom.

Uj megnépesitése, de ismet korai pusztulása. – Tornya legmesszebb s legtovább látszott ki a pusztára.

Ez is, mint a gyulai, az ős apátsági monostor helyén keletkezett s az Ábrámffy nemzetség családi klastroma volt.*Lásd fentebb: A gerlai apátság. 385. l. Első nyomára 1531-ben akadunk, midőn a Szent-Ferencz-rendüek Váradon tartott tartományi gyülése elhatározta, hogy Ábrámffy ő méltóságának megkeresésére Gerlára négy szerzetes menjen, de ha ő méltósága keveslené, akkor {449.} menjenek hatan.*«Anno Domine 1531. iterato convenerunt Patres nostri in Conventu Varadiensi ad celebrandum Capitulum Provinciale... In hoc Capitulo... fuit item ordinatum, ut ad locum Gerla, ad requisitionem Illustrissimi Domine Abrahhamfi, quatuor fratres mittantur, si eis præfatus Dominus contentus fuerit, secus adhuc duo submittantur.» Fridrich O: Historia Ord. S. Francisci. I. 28. l. Melyik volt ez az Ábrámffy nemzetség számos tagjai közől? határozottan tudnunk nem lehet, mert a keresztnév a rend történetirójának tollában maradt; de lehet, hogy az a János, ki épen az idézett évből mint váradi olvasó-kanonok ismeretes.*Lásd fentebb: 170. l.

Az is valószinü, hogy a Ferencz-rendüek 1531-iki gerlai küldetése nem valami uj klastrom megnépesitését jelenti, mert itt is ugy történhetett, mint a szomszéd Gyulán, hogy a Ferencz-rendüek már régebben laktak itt s csak ideiglenesen szüntek meg. Az Ábrámffyak szintén előkelő nemzetséget képeztek s ezeknek mindig megvolt családi szerzetök; másrészt a XVI-ik század közepe már nem igen kedvezett ily szerzetesrendi intézmények uj behozatalának, s ha ez mégis megtörténik, a rend irója nem szárazon, mint köznapi dologról, hanem ünnepélyesen emlékszik meg róla.

De a gerlai klastrom egy-két évtized mulva ismét pusztán maradt; 1552-ben a gyulainak szerzetesei még emlittetnek, de a gerlai már nincs felvéve a létező klastromok közé.*Fridrich O: Historia Ord. S. Francisci. I. 32. l.

Mikor, mi okból pusztult el? azt könnyen sejthetjük, de közelebbről meghatároznunk adatok hiányában nem lehet. Tornya, mely legmagasabb épitmény volt a vidéken, a mult században még állt, de egyéb részei már akkor is romokban hevertek.*Haan L: Békésvármegye hajdana. I. 66. l.

Szalárdi klastrom.

Szalárd birtokosai. – Középkori város. – Egyházának látképe, alaprajza, sirboltja. – Klastromának történeti nyomai s művelődési hatása. – Utolsó emléke.

Szalárd művelődési s forgalmi központja volt mindig azon terjedelmes uradalomnak, melynek védelmi bástyáját a vele tőszomszédos {450.} Adorján vára képezte. E várnak osztozott jó és balszerencséjében, avval együtt cserélte-váltotta urait.

Első ismert birtokosa Miklós, Pál országbiró fia, de midőn ez és testvérei IV. László király ellen pártot ütének,*Fejér Gy: Codex dipl. V. 3. 259. l. Itt figyelembe veendő, hogy aki birta Adorján várát, birta Szalárdot is. királyi adományképen a Borsa nembeli Tamás fiainak kezére került, kiknek, nevezetesen Kopasz nádornak pártütésével ismét, 1317-ben a koronára szállt,*Nagy I: Anjoukori okmánytár. II. 216–219. ll. 1401 körül pedig Zsigmond király ismeretes bőkezüsége a Csáky nemzetség birtokába juttatá.*Fejér Gy: Codex dipl. X. 4. 65. és 413. ll.

Ily nevezetes nemzetségi birtok kétségkivül már kereszténységünk első korszakában szintén nem állt monostor nélkül, de hogy az hol emelkedett? a szomszédos szent-imrei magaslaton-e, hol csakugyan apátság létezett, vagy Adorján vára helyén, avagy épen Szalárdon? oly kérdések, melyekre adataink elégtelensége miatt nem felelhetünk. Annyi bizonyos, hogy fentebbi sejtelmünk igazolásaképen a későbbi korban itt is látunk egy klastromot, melyről történeti emlékeink csak a XV-ik században kezdenek szólani, de a klastrom egyházának épitészeti izlése nyilván azt vallja, hogy az legalább is egy századdal előbb létezett.

Szalárd ekkor, a XIV-ik században, már város volt s vásárai anynyira népesek, hogy a király embere s a váradi káptalan bizonysága nem egyszer keresék fel a szalárdi vásártért, hogy ott középkori szokás szerént a birói megidézéseket közhirré tegyék.*Zichy okmánytár: III. 591. l.

A mai Szalárdtól napnyugatra, a községen kivül egy puszta tér napjainkban is «Varga-utcza» nevet visel, jeléül egyrészt annak, hogy Szalárd egykor odáig terjedett, másrészt pedig, hogy nagyobb számmal lehettek benne a városi élet alkotó elemei, az iparosok. És igy azon egyház, melynek távlati képét itt bemutatjuk s mely most Szalárd nyugati oldalának legszélén emelkedik, hajdan benn, a város közepén állt, tehát épen ugy, mint vagyontalan szerzeteseink egyházai rendesen s ez is ilyen szerzetesek, a Szent-Ferencz-rendüek egyháza volt.

{451.} Mikor, ki telepitette ide ama rend tagjait? arról hallgatnak történeti emlékeink. Legvalószinübbnek látszik a feltevés, hogy a Csákyak szerveztek itt maguknak családi klastromot, melynek elfogadhatósága ellen nemis hozható fel egyéb, mint csupán ama körülmény, hogy a Csákyak szalárdi birtoklása a XV-ik századdal, tehát a csucsives épitészet- kései korában kezdődik, a kérdéses egyház szentélyének éjszak-keleti oldalán pedig fenmaradt egy ablak, melynek mérmüvei, mint mellékelt rajza is mutatja, a csucsives épitészet első korára vall.

Különben ez egyház, mint mellékelt alaprajzából első tekintetre látható, egyenesen szerzetesek számára terveztetett és épült.

Ezt igazolja kelet felé tekintő hosszszentélye, melynek éjszaki oldalánál emelkedik, mint klastromi egyházainknál rendszerént, a torony, hogy a szentélyben imádkozó szerzeteseknek kezök ügyében legyenek a harangok. Nyugati oldalán nem volt tornya.

{452.} Ablakai mind csucsivesek, de mérműveik már kitörvék, kivéve azon egyet, melyről már szólottunk s mely társainak sorsát azáltal kerülte el, hogy korán befalazták.*Ez ablak alsó részébe, kivül, egy körül-belül egy méter magas kőlap van befalazva, melyen domborműben egy már lekopott emberi mellkép látható s ennek jobbján e felirat: ANO DOMINI 1570. a többi szavak már olvashatatlanok. Kétségkivül valamelyik Csáky sirkövének töredéke. Diadalive szintén csúcsives s ötoldalu féloszlopokon emelkedik. Eredetileg mind a hajó, mind a szentély boltozva volt, de most teknő-alaku famennyezet boritja. Általálban ez egyház arányos beosztásával, hosszusága háromszor annyi, mint szélessége, s karcsu, könnyed emelkedésével ma is kellemesen hat a belépőre.

Kivül a falakat kéttagu támok erősitik és igy alkalmasakká tették a rajtok emelkedő boltozat nyomásának elviselésére; a támok párkányai, valamint az egész egyházat körülfutó alsó párkányzat faragottkővel van szegélyezve. Különben az egyház téglaépület, téglái gyönyörük, méretök: 28. 12.5–6 c/m.

De nem kevésbbé érdekes része ez egyháznak a ma ugynevezett sekrestyéje, de amely hogy nem az volt, igazolja ama körülmény, hogy bejárással az egyházba nem birt. Ez egy keresztbolthajtásos négyszögü épület, mely a szintén négyszögü torony éjszaki oldalához van csatolva, egy ajtóval nyugat felé s két kis, csucsives ablakkal keletnek. Bolthajtását kőgerinczek tarják, melyek vasgyámokról indulnak ki s egy emberi főt feltüntető zárkőben találkoznak.

A gerincz átmetszetét s a zárkövet, mint érdekes és jellegző két darabot a mellékelt rajzokban szintén bemutatjuk.

{453.}

{454.} E darabok már magukban is meghatározzák a kis épület keletkezésének korát s épitőjének legalább nemzetségét. A gerincz kései gót, tehát XV-ik századi, az emberi fő a Csáky nemzetség czimere, mely itt tiszta eredetiségében tünik fel s mely eszerént nem török fej, mint az e főuri nemzetség ujabbkori czimerein látható. Ez épületet tehát egyik Csáky emeltette a XV-ik században, hogy melyik? annak meghatározásában segitségünkre jönnek az irott emlékek.

Midőn Csáky Benedek Miklósnak, a szörnyü véget ért Csanádi püspöknek atyja, Adorján várában 1490. deczember 21-én «beteg állapotjában» végrendeletét készité, egyebek között igy szól: «az én testemet penig hagyom, hogy temessék az földbe, az Bódog Szüz-Máriának Clastromába, mely Szalárdon épittetett a Minores szerzetből való Barátok közt, az Nagyságos Csáki Ferencznek, az én szerelmes atyámnak koporsajába azoknak ez Barátoknak minden Czeremóniáival.»*Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1862. 2. §. 2.

{455.} Itt a «koporsó» kifejezés régi magyarsággal annyit jelent, mint a mai sirbolt és igy bizonyos, hogy Csáky Ferencz, ki 1468 táján halt meg, Szalárdon sirboltot épittetett, ez pedig alig lehet más; mint a ma ugynevezett sekrestye, melynek épitészeti stylje Csáky Ferencz korának különben is megfelel.

A végrendelet idézett szavaiból megtudjuk azt is, hogy ez egyház a boldogságos Szűz tiszteletére volt szentelve.

Az egyháztól északra állt a klastrom, melynek első emlitését 1451 január 20-áról olvassuk, midőn Várad legnagyobb püspökeinek egyike, Vitéz János e klastrom falai közt időz s innet válaszol egykori hivataltársa, Bári Miklós egri kanonok levelére, üdvözölvén őt tudori előléptetése alkalmából.*Schwandtner J. Gy: Scriptores rerum Hung. II. 98–99. ll. A levelet Bárinak szolgája hozta Vitézhez, mely körülmény mig egyrészt az akkori közlekedési viszonyokra vet világot, másrészt sejtenünk engedi, hogy Vitéz huzamosabban időzhetett itt, különben a levél vivőjét nem küldték volna utána Váradról Szalárdra. Ki tudja, mily codex, szent-atya vagy római klasszikus iró munkája vonzhatta ide a tudományszomjas főpapot?

Klastromaink, bármily szegények voltak is, olyas szellemi kincsekben nem szükölködtek. Falaik között mindig számlált oly férfiakat, kik részint magok művelék a tudományt, részint annak szeretetére s ápolására másokat tanitának meg. Ez utóbbiak közé számitható azon Szalárdi Sándor János, ki 1417-ben a bécsi egyetemen a prokuratorok közt tünik fel,*Fraknói V: Magyarországi tanárok s tanulók a bécsi egyetemen. 42. l. s azon másik Sándor, ki 1444-ben a budai káptalan egyházában Szent-Katalin oltárának igazgatója volt.*Kállay-család levéltára. Hogy ezek szalárdi származásuak voltak, igazolja nemcsak a Szalárdi előnév, hanem még inkább ama körülmény, hogy Sándor Jánosnak itt lakott fivére, Miklós, itt volt atyai birtoka, melyen utóbb esztergomi kanonok s gömöri főesperes korában is tisztje által gazdálkodást folytatott.*Valószinüleg egy személy azon János baccalaureussal, kit 1427–1447. évek közt mint gömöri főesperest emlit az esztergomi kanonoki névsor. Memoria Ecclesia Strigon. 130. l.

A szalárdi klastrom végső éveiről még hiányzanak a tudósitások. 1556-ban itt is, mint Váradon és Gyulán, a szerzetesek sietnek megmenteni {456.} becsesebb egyházi szereiket, s azokat az ecsedi várban helyezik el. Ezekből még 1617-ben is megvolt két antipendium az oltárok elé, továbbá három kazula s ugyanannyi dalmatika, valamennyie nehéz selyemből aranyszálakkal s aranypikkelyekkel. Nevezetesen a kazulák közt kitünt egy, melynek hátsó keresztjére a bold. Szűz volt kihimezve a kis Jézussal s mellette egyik oldalon az üdvözlő angyal, másik oldalon Szent-Pál és Szent-Bertalan apostolok. Talán épen egyik vagy másik Csáky hölgy kezeinek munkája. A dalmatikák közt pedig kettő fekete selyem volt arany virágokkal, kétségkivül a Csákyakért tartott gyászmiséknél használták.*«Antipendium rubrum ex holoserico, cui per totum aurata scuta sunt intexta... Antipendium album ex Damascena cum scutulis ex auratis filis intextis... Casula rubra ex holoserico, cuius stamen est viride, habetque rosulas auratas sparsim intextas. Crux habet quinque apostolos opere elevato factos... Casula ex auratis filis cum holoserico rubro, sed exiguo, texta. Crux est ex holoserico rubra, cui dense intexta sunt aurea fila... Casula alba ex Damascena, auritis filis scutulatim ornata. Crux habet B. Virginem cum infante, a lateribus est Annunciatio B. Virginis, postea S. Paulus et S. Bartholomeus... Dalmatica alba ex Damascena... Dalmaticæ duæ ex nigro holoserico cum stamine rubro, cui aurai flosculi sunt intexti.» Knauz N: Régi egyházi ékszerek. Magyar Sion. II. 228–229. ll.

Ezenkivül a szalárdi Szent-Ferencz-rendüeknek többé semmi nyomuk; klastromuk is elenyészett nyomtalanul.

Telegdi klastrom.

Templariusok vagy apátság? – Csanád érsek második biharmegyei alapitása. – A telegdi klastrom hosszu fennállása, de annál rövidebb története.

Szent-Ferencz szigorubb rendjének történetirója nem ismeri, mert talán az ugynevezett conventualisokhoz tartozott; de Pázmány Péter határozottan szól róla azon érdekes megjegyzéssel, hogy e rend tagjait Csanád érsek telepitette Telegdre, a templáriusok egykori klastromába 1335-ben.*«Telegdiense (claustrum) olim templariorum: restauravit et dedit Franciscanis anno 1335. Chanadinus Archi-Episcopus Strigoniensis.» Péterffy K: S. Concilia. II. 281. l. A «veres barátok»-ról szóló hagyomány, ugy {457.} látszik, már Pázmány korában is élt a nép között s a halhatatlan bibornok e hagyományt vehette tudósitása alapjául, mert hogy a mai Mező-Telegden – Pázmány tudósitása ide szól – valaha templáriusok laktak volna, annak legkisebb elfogadható nyoma sincs történeti emlékeinkben.*«Relationi huic assentiri difficile est» mondja a telegdi templáriusokról szóló tudósitásra Fuxhoffer-Czinár: Monasteriologia. II. 164. l. De minden valószinüség szerént volt ott valamely monostor, mely Csanád érsek korában már elhagyatva állt s az érsek azt népesithette meg Szent-Ferencz szerzeteseivel. Telegd szintén már az Árpádok alatt egy tekintélyes nemzetségi birtok központját képezé, melyhez a Sebes-Körös völgyén még tizenegy község tartozott*E községek: Bertény, Boros-Telek, Szakadát, Szabolcs, Pósalaka, Sonkolyos, Dubricson, Telki, Jenő, Battyán s Telkesd egy része. Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 922. 14. s ily központ ama korban nem állott monostor nélkül, mint később csakugyan találunk benne klastromot.

Hajdani monostorának mintegy árnyéka gyanánt tünik fel amaz apátság, melyet szerzetesrendeink történetirói Szent-Gábor főangyalról czimeznek s helyéül Mező-Telegdet jelölik ki. Ez apátság egykori létezése bizonyos, de helyisége nincs kellőkép meghatározva, sőt ellenkezőleg, amit e meghatározás indokolására felhoznak, az épen Telegd ellen szól s a kérdéses apátság helyéül a szintén biharmegyei Gáborjánt sejteti, amint kétségtelen is, hogy nem mező telegdi, hanem gáborjáni apátságot kell értenünk alatta.*«Tres passim a nostris in provincia Bihariensi recensentur Abbatiæ. Prima: B. M. V. de Szent-Jobb, secunda Bibariensis oppidi (!) etiam B. M. V. tertia denique de Mezőtelegd. Hanc et Vindisch et compendiator Belii eo cum axiomate referunt fuisse Abbatiam celebrem. Bonbardi in Topographia Hungariæ Abbatiarum Bihariensis (Szent-Jobb) et Mezőtelegdiensis suo tempore rudera superfuisse narrat, seculo nempe XVIII-vo (látta a telegdi vár romjait). Ladislaus Thuróczi in elegante sua Hungaria tres æque enumerat Abbatias Comitatus Bihariensis, duos ut supra B. M. V. tertiam sine certo loco S. Gabrielis.» Fuxhoffer-Czinár: Monasteriologia. I. 297. l. – Lásd fentebb: Szent-Mihály főangyal gáborjáni apátsága.

Különben is az állitólagos telegdi apátság a Ferencz-rendüek Telegdre jövetele előtt létezhetett, de ugyanakkor léteztek volna ott a templáriusok is, ez pedig együtt véve egy olyan hely és birtokra nézve, mint Telegd, nemcsak szokatlan, hanem terhes is lett volna. Ennélfogva {458.} csak az egyiket fogadhatjuk el, éspedig a valószinübbet: az apátságot, de ezt sem Szent-Gábor czime alatt, mert e czimre a szintén csak véleményezett telegdi apátságnak történeti jogosultsága nincs.

Hogy Csanád érsek, a volt váradi prépost s a váradi kiskáptalan alapitója, mily módozattal tette le e másik biharmegyei alkotásának alapjait? arról hallgatnak történeti forrásaink, valamint általán tovább, mint két századon át nem értesülünk a telegdi klastrom sorsáról. De hogy e hosszu idő alatt folyton létezett s buzgalma és munkásságával nemcsak kegyurai, a Telegdyek, hanem az egyszerü nép rokonszenvét is meg tudta nyerni: azt igazolják azon történeti adatok, melyek e klastromot annak már csak megszünte után emlegetik.

Csanád érsek késő utódjai: Telegdy Mihály és Miklós nagy meghasonlásba estek egymással: Miklós az uj hit hive lett s azon javakat, melyeket ősei a birtokaikon létezett egyházak s egyházi személyek részére adományoztak, elfoglalta. Mihály, ki hű maradt atyái hitéhez, azon alapon, hogy a kegyuri jog kettejöket közösen illette, az elfoglalt javakból két egyenlő részben osztályt követelt.*«Curia et hortus Cśnobii iuxta ipsum Claustrum existens in duas partes æquales» etc. Br. Vesselényi-család levéltára. Miklós erről elejéntén hallani sem akart, de végre küzdelmes per után megirták az osztálylevelet, melyben apróra elő van sorolva, hogy az egyházi javakból kinek mi jutott?

E levél vet világot a telegdi klastrom multjára is s megtudjuk belőle, hogy a szerzetesek leginkább a kegyuri család évenkénti kegyes adományaira s a nép alamizsnáira voltak utalva, mert birtokaik oly csekélyek valának, hogy az élet szükségeit csak kis részben fedezheték s mindössze egy kevés szénát adtak teheneik s a vendégek lovainak számára és egy kevés bort asztalukra.

Nevezetesen volt egy kuriájok s kertjök a klastrom mellett,*«Curia et hortus Cśnobii iuxta ipsum Claustrum existens in duas partes æquales» etc. Br. Vesselényi-család levéltára. továbbá egy-egy szőlejük Telegden és Szabolcson, melyek közől az utóbbit Okos György, Telegdy Miklós őseinek jobbágya hagyományozta lelke üdvösségéért örökös misére a klastromnak;*E munka I. kötete 431. l. – «Vineas ad Claustrum Thelegdiense pertinentes ex progenitorum suorum largitate eo dedicatas fuisse, similiter et fenetum in territorio Szabolcs existens» etc. .In territorio Thelegd essent duæ insulæ: «Barátok-rétje megett kis fizes» etc. Br. Vesselényi-család levéltára. végre szintén egy-egy rétjök ugyancsak Telegden és Szabolcson, melyek közöl a telegdi – «Barátok rétje» nevet viselt.*E munka I. kötete 431. l. – «Vineas ad Claustrum Thelegdiense pertinentes ex progenitorum suorum largitate eo dedicatas fuisse, similiter et fenetum in territorio Szabolcs existens» etc. .In territorio Thelegd essent duæ insulæ: «Barátok-rétje megett kis fizes» etc. Br. Vesselényi-család levéltára. De annál gazdagabb volt klastromuk {459.} egyháza, mert nem kevesebb, mint ezer kétszáz magyar forint becsára volt azon arany-ezüst szent edényeknek, s drágakővek és gyöngyökkel kirakott egyházi öltönyöknek, melyeken a két atyafi-testvér szintén osztozott s melyek közt valánek kétségkivül a klastrom volt ruhái s edényei is.*«Insuper res ecclesiasticæ, nempe aureæ, argenteæ, gemmæque, ac alii lapides pretiosi et margaritæ, item indumenta sacerdotalia et altarium ad summam fere mille ducentorum florenorum hungaricalium extendentia ab antecessoribus et patribus nostris ad ipsas ecclesias ordinata... quibus... ipsæ ecclesiæ et Cśnobium monachorum fuerant decoratæ et refertissimæ.» Br. Vesselényi-család levéltára.

Csak «volt» mondjuk, mert ugyanezen alkalommal Mihály és Miklós urak Telegd két egyházán is megosztoztak, s a klastromi egyház, mely temetői joggal birt,*«ad murum Cymeterii eiusdem claustri. i. h. az ősi hit hivének, Mihály urnak jutott, hogy – mint az idézett oklevél mondja – «vallása szertartásait ott folytathassa... de a két különböző vallás papjai egymást megbecsüljék.»*«Michael Thelegdy suas, quas amplectitur cerimonias in Claustro, Nicolaus autem in templo Sancti Stephani... continuare et exercere possint libere... cautela ista interiecta, quod ordines ecclesiastici unus ab altero honorifice et pacifice conserventur.» i. h. Telegdy Mihály papjai azonban már ekkor nem voltak szerzetesek, mert a Szent-Ferencz-rend tagjai 1561-ben már ejhagyták volt telegdi klastromukat.*«Quia autem iam huiusmodi ritus ecclesiastici desierunt, monachi etiam cśnobiaum (Telegdiense) incolere defecerunt.» Br. Vesselényi-család levéltára.

Ma már e klastrom egykori helye is bizonytalan. A hagyomány szerént azon emeletes urasági épület lett volna, mely a protestans egyház éjszak-keleti végében áll, ami lehetséges is, csak az a bökkenő, hogy ott egyháznak semmi nyoma; pedig a klastromnak, mint láttuk, külön egyháza volt. Annyi bizonyos, hogy benn a városban állt, de kérdés, hogy a régi vár falain belül-e?