{460.} Pálosok.


FEJEZETEK

Kápolnai klastrom.

Helye. – Szerzeteseinek foglalkozása. – Jóltevői. – Viszontagságai. – Ismeretes szerzetesei.

Váradról éjszaknak, a bihari-hágó felé menve, ez utóbbinak már közelében kis csermely szeli keresztül az utat. A csermely forrása az uttól alig száz lépésnyire fakad s a forrás felett emelkedő, szelid magaslaton, az oda ültetett szőlősorok között emberi lakás nyomai látszanak ma is. A hagyomány még emlékszik rá, hogy ott csakugyan laktak egykoron, de a részletekben már emlékezete nem biztos: itt is, mint annyi helyen, csak azt ismétli. hogy «veres barátok» laktak ott.

Történeti emlékeink szerént is csakugyan klastrom állt e helyen, de a pálosoké, amaz egyetlen rendé, mely magyar földön termett s melynek szerzeteseit talpig fejér ruhájokról népünk egyszerüen csak «fejér barátok»-nak nevezé.

E rend ellenkezőleg mint Szent-Domokos vagy Szent-Ferencz-rendje, távol a városok zajától, magányos helyeken telepedett meg, mert tagjai már szervezeti szabályaiknál fogva remeték-voltak s azért Szent-Pál remetéinek is neveztettek. Az anyaföld művelése vagy a mesterségek s tudományok ápolása csak mellékfoglakozásuk volt; életök, sőt éjszakájok legnagyobb részét önmegtagadásban, elmélkedéssel s imádkozással töltötték, mert ezekre is szükség van, de kinn a világban keveset érnek rá az emberek, ők tehát mintegy pótolni akarák ezek mulasztásait is. – Az emlitett magaslaton e rendnek ugynevezett «kápolnai klastroma» állt.*«Az püspökii és váradi hegy között országutja, az mely egyenesen megyen Váradra. Első hegyének neve «Törkölymérő», második «Nádashegyének» hivattatik, az mely hegynek alatta volt az fejér barátok Calastroma az csergő forrásnál, az Calasltomból jött ki az forrás.» És ismét: «Várad határán a Barát-hegye alatt (volt a klastrom), mely azelőtt Nádashegye néven hivatott.» Budai orsz. levéltár kincst. osztálya: Acta Paulinorum de Kápolna. I. 14. és I. 753 l. – Ide helyezik e klastromot az alább idézendő oklevelek is. Ezekből megitélhető, hogy mennyire téved Rupp Jakab, midőn «Magyaroszág helyrajzi története. III: 161. l. mondja: «Kápolna falu fekszik Biharmegyében Váradtól nem messze (négy mérföld), dél felé, a Baráthegy (előbb Nádashegy) és Tököl nevü hegyek alatt, Csorgó pataka mellett... Jelenleg... a tenkei plebániának fiókegyháza… Hogy itt hajdan a pálosoknak társházuk volt... történetiróink tanusitják.» Rupp nagy szorgalommal s források után dolgozott, de kellő helyrajzi s részletes történeti ismeretek nélkül s ezért van, hogy a váradi püspökségre vonatkozó közleményei inkább tévedésbe viszik az olvasót, mintsem tájékoztatnák.

{461.} A klastrom alapitója ismeretlen; a rend iratai az alapitást Várad püspökeinek tulajdonitják s ez állitás csak megerősitést nyer ama körülmény által, hogy a klastrom püspökségi területen állt.

Elejéntén csak szerény kápolna lehetett, mely a bold. Szűz tiszteletére volt szentelve; erre mutat a klastrom Kápolna neve, mely rajta maradt akkor is, midőn már a kápolna helyét tekintélyes egyház foglalta el. A kápolna valószinüleg még a XIII-ik században s tán épen Lodomér püspök korában keletkezett, ki, mint esztergomi érsek, melegen érdeklődött az ifju rend iránt, megfelelőbb életszabályokat irván annak számára. Annyi bizonyos, hogy 1321-ben már létezett.

Későbbi történeteiből, különösen lakóinak életéből is csak keveset tudunk. Nem volt hiteles-hely, hogy befolyást gyakorolt volna a polgárok jogi ügyeire; sem gazdag javadalommal biró szerzet; hogy az országos törvényhozásban vagy zászlóaljával a harcz mezején szolgálta volna a hazát. Csendes lakóinak birtoka a szeretet; fegyvere az imádság s a sanyaru élet volt: ezekkel igyekeztek használni s hatásuk igénytelen; de jótékony vala, mint a házi tüzhelyé.

Ilyennek tükrözi vissza e szerzetesek életét s működését azon töredékes leirás, mely a kápolnai klastromról reánk maradt. Tágas, téres helyen épült az – mondja egyebek között – szerzetünk szokása szerént, kertekkel, halastóval s kőfalakkal körülvéve; mellette gazdasági épületek, csürök, magtárak, továbbá szállóhely s fürdők a szerzetesek s a vendégek számára.*«Fuit hoc monasterium pro usitato more S. Religionis nostræ in ampliori situ cum suis hortis, piscina, actu inter monasterii terminos apparente, muris circumcinctum, ac adiacente allodio, diversorio, horreis, granariis, lavatoriis etc. pro familia et hospitibus, pecudibus aptis ædificiis fundatum.» Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: Paulini. Kápolna. Miscell. 6. suppl.

{462.} Az isteni szolgálaton kivül tehát földműveléssel, gyümölcs s állattenyésztéssel foglalkoztak; segitségökre kivántak lenni az utasoknak s ezért telepedtek meg közel az országuthoz; gondoskodtak vendégeiknek még kényelméről is. Hogy pedig tudományos foglalkozással is tölték idejöket, az nemcsak magától érthető, hanem igazolja a göttweigi könyvtár egy kézirati codexe, melynek első fele részét kápolnai pálos szerzetes irta 1474-ben.*Nevezetesen a következő munkákat másolta: 1. Evangelia dominicalia per annum. Anno 1474. 2. Evangelia cum sermonibus. 3. Casus episcopales et papales. 4. Ex libro vitæ Patrum. 5. Tractatus de sex gradibus pśnitentiæ. 6. Sermones varii de Sanctis. 7. Peregrini sermones de Sanctis. 8. Legendæ Variæ. A kézirat 26a levelén rubrumban a következő, egykoru feljegyzés olvasható: «Scriptus pro magna parte in Kapolna et in unum collectus.» Csontosi J: Magyarországi könyvmásolók és betüfestők a középkorban. Magyar könyvszemle. 1881. évf. 212. l. Hogy miért csak az első felét? e kérdésre talán épen az idézett év adhat feleletet. Ez évben a törökök feldulták a klastromot, leölték, rabságra hurczolák szerzeteseit. A klastrrom még ugyanazon évben, ha meg is népesült, nehezen láthatott nyugalmas, könyvek irására alkalmas napokat.

A pálosok, mint mindenütt a hazában, ugy Kápolnán is rokonszenvet s tiszteletet keltének magok iránt nemcsak az alsóbb, hanem a legmagasabb osztályoknál is. Imádságukba, életök érdemeibe ajánlá magát mindenki; a szülék örömest láták a szerzet tagjai közé lépni fiaikat s nem egyszer magas állásu férfiak is felölték e szerzet ruháját; szivesen időztek közöttök az élők s egyházokba temetkezni kivánkoztak a haldoklók.

Tisztelőik sorában támadtak jóltevők is, kik kegyes adományaikat nyujták a klastromnak, többnyire szerény adományokat, de melyek a klastromukon s annak kertjén kivül egyébbel nem rendelkező szerzetesekre nézve nagy becsüek valának.

Ismeretes jóltevőik sorát egy egyszerü püspökii lakos, Fejér Gál nyitja meg, ki 1387-ben halálos ágyán egy szőlőt hagy nekik, mely a váradi hegyen «Szent-László király szőleje felett» s a Biharra vivő országut mellékén esett.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 10.

{463.} Ez időtájban már a klastrombeli kis kápolna annyira látogatott vala, hogy az időnként, kivált a bold. Szűz ünnepein hozzája sereglők számát be nem fogadhatá. Uj és tágas egyházról gondoskodtak tehát s hogy gondoskodásukat siker koronázta, igazolják az emberi emlékezetre még ott létezett s részben ma is ott létező faragott kövek, melyeknek tagozata az egyház csucsives styljéről s az épitő bőkezüségéről egyaránt tanuskodik. Az épitő nevét határozottan nem ismerjük, de Lukács váradi püspököt (1397–1406) e klastrom megujitójának nevezik magok a rend iratai,*«de Kápolna (claustrum) prope Varadinum: restauratur a Luca Episcopo Va:adiensi anno 1398.» Pázmány Péter érsek jegyzéke. Péterffy K: S. Concilia Hung. II. 282. l. s e czimet kétségkivül többel érdemelte ki, mint azon darab szántófölddel, melyet 1398-ban a klastromnak adományozott.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 3. – D. L. 8310.

A jóltevők sorából főuraink sem maradtak el. Pázmán János, Istvánnak fia ugyancsak 1398-ban szántai részbirtokát a «Vyozos» (ma Kis-Körös) folyó mellett adá a szerzeteseknek;*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 3. – D. L. 8310. a három Telegdi testvér: János, László és Pál 1405-ben Mézesmál nevü szőlejöket;*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 3. – D. L. 8310. Zomlini Mihály, a király nagyobb kanczellariájának jegyzője pedig 1410-ben Várad-Olasziban házat, rétet s egy Serefel nevü szőlőt valla be a váradi káptalan előtt azon okból, minthogy saját s övéinek temetőhelyét a kápolnai klastromban választá.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. M. O. D. L. 9703. Hasonlóképen egy-egy szőlőt adtak 1417-ben Kermes László váradi polgár s 1421-ben Scolari András püspök.*«Andreas dei et apostolicæ sedis gratia Episcopus ecclesiæ Waradiensis universis christicolis præsentibus et futuris præsentes literas nostras intuentibus paternam benedictionem et salutem. Quum viri religiosi vitæ contemplationi quiete non possunt vacare nisi a christi fidelibus bonis temporalibus adiuventur: propterea nos habentes singulare refugium et spem indubi’ atam in beatissima semper virgine dei genitrice Maria, sub cuius nomine Capella fratrum heremitarum sancti pauli primi heremitæ prope civitatem Waradiensem extitit fundata, ex speciali nostra devotione quandam vineam nostram in territorio Waradiensi, in monte prope dictam Capellam heremitarum, in vicinitatibus vinearum plebaniæ sancti Egidii ab orientali, ac Andreæ dicti Besenew de pyspeky a meridionali, necnon Gregorii dicti ffanterew de vico Olazy ab occidentali partibus, ac terræ arabilis præfatorum heremitarum existentem, quæ vinea a condam discreto domino Stephano Karachon, plebano præfatæ ecclesiæ sancti Egidii ad nos certis et rationalibus ex causis post mortem eiusdem extitit devoluta, cum omnibus suis utilitatibus et pertinentiis quibuslibet præfatæ Capellæ beatæ virginis et per consequens fratribus heremitis in eadem deo famulantibus in perpetuam eleemosynam duximus conferendam et conferimus præsentium per vigorem. In cuius rei testimonium præsentes litteras nostras sigilli nostri pontificalis et authentici appensione conmunitas duximus concedendas. Datum Waradini feria quinta proxima post festum Penthecostes (juni. 4.) Anno domini millesimo quadringentesimo vicesimo secundo.» Eredeti hártya, a püspök piros és meggyszin selyem zsinórról függő pecsétjével, melyről már fentebb. (I. köt. 241–242. l.) volt szó. Budai orsz. 1evéltár kincst. oszt Paulini. Kápolna. 1. 7. D. L. 11218. Hogy pedig e szőlőadományok gyakoriságuk mellett is értékesek valának, igazolja a körülmény, hogy 1446-ban magok a {464.} szerzetesek vásároltak egy szőlőt Mihály váradi kanonoktól huszonnégy magyar arany forinton.*Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 6. – 3. 5. – 1. 9. D. L. 16570. – 2. 3. és 2.

Jelentékenyebb szerzeményök volt ama részbirtok, melyet 1457-ben a biharmegyei Sal-Septely határán háromszáz arany forintért vettek meg Thapolczai János váradi préposttól.*Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 6. – 3. 5. – 1. 9. D. L. 16570. – 2. 3. és 2.

A legközelebbi jövő még több s más nemü adományokat is hozott, de egyszersmind nagy szerencsétlenséget.

1467-ben Beckenschläger János püspök Püspökiben malomhelyet adott a klastromnak,*Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 6. – 3. 5. – 1. 9. D. L. 16570. – 2. 3. és 2. s midőn az 1474-iki török dulás megtörtént, 1478-ban Thorday András királyi itélő-mester a biharmegyei Zomlin negyedrészét adá s egyszersmind száz arany forintot a leégett egyház felépitésére.*Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 6. – 3. 5. – 1. 9. D. L. 16570. – 2. 3. és 2. A török pusztitás nyomait tehát még négy év alatt sem tudták egészen elenyésztetni. Hasonló czélból hagyhatta végrendeletében Panaszi Pázmán András is azon kilenczven forintot; melyet a szerzetesek végre 1485-ben meg is kaptak.*Kolozsmonostori országos levéltár.

Ez adományokhoz járultak 1496-ban Gergely váradi polgár hagyatékából ismét egy szőlő a Nádashegyen;*Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 10. 1498-ban részbirtokok a már emlitett Sal-Septelyen, melyeket Zomlini Mihály, Miklós és Sebestyén vallottak be a kolostornak;*Rupp J: Magyarország helyrajzi története. III. 163. l. 1513-ban ismét részbirtok a szabolcsmegyei Zeleméren Zeleméri Mihály adományából;*Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 6. 3. végre 1518-ban a Várad melléki Vadászon szintén részbirtok s a Peczén egy kétkövü {465.} malom, melyet Sztári János vallott be a klastromnak Ulászló király jóváhagyásával.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. Protocoll. 147. l.

Ezentul még csak 1552-ben hallunk a klastrom birtokviszonyairól, midőn az idézett s következő évekbeli adókönyvek szerént Kis-Zomlin 8 telkéből a klastrom nevén van 5. Vadász 10 telkéből pedig 9, tehát összesen 14 telek. Sal-septelyi birtoklásuknak az 1457-iki vétel s az 1498-iki adományozás ellenére már ekkor semmi nyoma, mi okból? az nincs feljegyezve.

A klastrom Várad 1557-iki ostroma s Izabella visszatérte után is állt még, de két év mulva, 1566-ban osztozott a többi egyházi intézetek sorsában: szerzeteseinek távozniok kellett s a helyre, hol eleik annyiszor áldozának Istennek, többé vissza sem térhetének.*«1566 una cum Capitulo Varadiensi per Johannem de Zapolya publico edicto proscripta exturbatur. I. h. Paulini. Kápolna. 3. suppl.

E klastrom egyébaránt a vidék pálos-rendü klastromainak feje volt, hozzája tartoztak a fudi-vásárhelyi (Várad mellett), továbbá a nagyfalusi (Szilágymegye), a kalodvai (Aradmegye) s 1493 óta valószinüleg a szent jobbi klastromok is, melyek felett felsőséget gyakorolt.*«Vicarius de Kápolna… Sub quo: Prior de Szilágy, prope Nagy-Falu. De S. Hieronymo prope Varadinum... De Kalodva... in Orodiensi Comitatu.» Pázmány Péter érsek jegyzéke. Péterffy K: S. Concilia Hung. II. 282. l.

Szerzetesei mindig nagyobb számmal valának; 1474-ben a törökök egyet megöltek s huszat rabságra hurczoltak közőlök, pedig hihető, hogy volt olyan is, ki megmenekült. Emléke mégis csak kevésnek maradt reánk s ezek a következők:

1321-ben Péter vicarius.*Rupp J: Magyarország helyrajzi története. III. 163. l.

1387-ben János perjel.*Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 10. – 1. 2. és 3. – D. L. 9703. – Paulini. Kápolna. 3. l.

1398-ban Kálmán vicarius.*Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 10. – 1. 2. és 3. – D. L. 9703. – Paulini. Kápolna. 3. l.

1410-ben Balázs vicarius.*Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 10. – 1. 2. és 3. – D. L. 9703. – Paulini. Kápolna. 3. l.

1420-ban Péter vicarius.*«Capitulum ecclesiæ Waradiensis omnibus Christi fidelibus tam præsentibus, quam futuris præsens scriptum inspecturis salutem in omnium salvatore. Ad universorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod religiosus vir, frater Petrus vicarius fratrum heremitarum beati Pauli primi heremitæ de Capella beatæ virginis prope civitatem nostram Waradiensem fundata in sua, ceterorumque fratrum de eadem capella personis ad nostram veniendo præsentiam exhibuit et præsentavit nobis quasdam literas patenter emanatas, petivit nos idem frater Petrus vicarius sua ac prædictorum fratrum suorum personis, ut nos dictas literas nostras præsentibus literis nostris privilegialibus transcribi et transsumi faciendo, dicto claustro seu capellæ beatæ virginis fratribusque in eodem Deo famulantibus dare dignaremus ad cautelam, quarum tenor is est. Nos capitulum ecclesiæ Waradiensis tenore præsentium significamus quibus expedit universis, quod Andreas filius Kana de Kereszeg in nostri personaliter constitutus præsentia, vineam suam in vicinitate vinearum a parte septemtrionali Thomæ et Johannis pupillorum magistri Laurentii fratris domini Chanadini præpositi, ecclesiæ nostræ, aulæ regiæ secretarii cancellarii et comitis capellæ ejusdem, necnon capellani domini papæ, item a parte orientali vineæ episcopalis ecclesiæ nostræ existentem, cui ab occidente via publica adiungitur, eidem Chanadino præposito ecclesiæ nostræ et per ipsum pupillis prædictis, fratribus ipsius domini præpositi pro quinque marcis denariorum plene coram nobis eidem persolutorum cum universis suis utilitatibus et pertinentiis perpetuo et irrevocabiliter possidendam, tenendam pariter et habendam vendidisse et distraxisse est confessus pleno jure et per ipsos pupillos eorum heredibus ac successoribus universis, assupmendo idem Andreas prædictos pupillos ratione præfatæ vineæ molestare volentibus, ab omnibus expedire propriis laboribus et expensis. Datum in octava Epiphaniæ anno domini M°CCC°XXI°. Nos igitur petitionibus dicti fratris Petri nobis porrectis benigne inclinati, prædictas literas nostras omni prorsus vitio carentes præsentibus literis nostris privilegialibus transscribi et transsumi faciendo, dicto claustro seu capellæ beatæ virginis ac fratribus in eodem existentibus concessimus ad cautelam. In cuius rei memoriam, firmitatemque perpetuam præsentes literas nostras privilegiales appensione sigilli nostri autentici munimine roboratas duximus concedendas. Datum die dominico proximo post festum Exaltationis sanctæ crucis anno domini millesimo quadringentesimo vicesimo, præsentibus honorabilibus et discretis viris dominis Conrado lectore, Andrea cantore, Johanne custode aliisque canonicis ecclesiæ nostræ prædictæ salubriter existentibus et devote, præpositura autem antefatæ ecclesiæ nostræ vacante.» Eredetije hártyán, függő pecséttel. Budai orsz. levéltár kincst. oszt. M. O. D. L. 2028.

{466.} 1457-ben Bálint.*Rupp J: i. m. 163. l.

1467-ben Péter általános rendi főnök, de hogy Kápolnán lakott-e? nem emliti az oklevél.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. D. L. 16570.

1473-ban Demeter.*Rupp J: i. m. 163. l.

1478–1485 évek közt szintén Demeter a vicarius, ki ez utóbbi {467.} évben Sárosy László szerzetessel együtt Párthási Imrétől felvevé a Pázmány András hagyományozta kilenczven forintot. E Demeter más személy, mint az előbbeni, ki 1474-ben a törökök fogságába jutott s a szerzet iratai szerént ott is halt el.

Ugyanezen korban élt itt Pál atya, köznevén Palkó, Mátyás királynak kedvencze, kit hihetőleg a Buda melléki Szent-Lőrinczi klastromban kedvelt meg, kiről a szerzet iratai megjegyzik, hogy példányképe volt ifjaknak, öregeknek egyaránt és sohajtva teszik hozzá: bár még most is (1525) élne».*«Erat exemplar fulgidum iuvenum et senum. Utinam et nunc viveret!» Magyar Sion: III. 593. l.

1496-ban Balás és László egyszerü szerzetes atyák, kik Sas Demeter fiának, Gergelynek végrendeletét, melylyel klastromuknak a váradi hegyen egy szőlőt hagyományozott, a váradi káptalannal irásba foglaltaták.*«Nos Michaël de Waradino canonicusa ecclesiæ Waradiensis ac reverendissimi in Christo patris et domini Dominici Dei et apostolicæ sedis gratia electi et confirmati ecclesiæ Waradiensis prædictæ et personalis præsentiæ regiæ majestatis locumtenentis Vicarins in spiritualibus et causarum auditor generalis, memoriæ commendamus tenore præsentium significantes quibus expedit universis, quod venientes ad nostram præsentiam religiosi fratres Blasius et Ladislaus in personis religiosorum fratrum ordinis beati Pauli primi heremite in claustro Capolna vocato supra civitatem Waradiensem prædictam fundato degentes, exposuerunt nobis, quod puer Gregorius filius condam Demetrii Sas civis civitatis Waradiensis prædictæ , in lecto ægritudinis decumbens sana mente in ultima sua voluntate testamentum fecisset de bonis et rebus sibi a Deo collatis. Quare suplicaverunt nobis iidem fratres ut ipsis superinde de oportuno iuris remedio providere et præfatam testamentariam dispositionem prædicti pueri Gregorii cum examinationibus testium puta discreti Mathei plebani ecclesiæ parochialis omnium sanctorum de civitate Waradiensi prædicta, confessoris videlicet eiusdem pueri Gregorii, ac providi Gregorii Thoth et dominæ Elenæ consortis eiusdem de vico Wenecze civitatis Waradiensis prædictæ, auditorum scilicet testamenti prædicti in nostras literas transcribi atque autenticare et approbare eisdemque dare dignaremur ad cuatelam. Nos itaque iustis suis supplicationibus inclinati auditores testamenti prædicti pueri Gregorii in nostram citare fecimus præsentiam, quos ad sancta dei evangelia rnanibus eorum corporaliter tacta de dicenda veritate iurare fecimus et eosdem seorsum et singillatim examinavimus, qui concorditer, nullo eorum discrepante fassi sunt interfuisse testamento prædicti pueri Gregorii in ætate legitima constituti, qui in lecto ægritudinis decumbens sana mente de anno domini millesimo quadringentesimo nonagesimo quinto fecisset testamentum et in ultima sua voluntate testamentaliter vineam suam paternalem in promontorio Nadas in vicinitatibus a plaga septemtrionali providi Michaëlis Zylagy de vico Olazy, ab occidentali vero parte providi Sebastiani Heghedews de vico Zombathel legasset prælibatis religiosis fratribus heremitis ordinis beati Pauli primi heremitæ in claustro Kapolna vocato supra civitatem Waradiensem prædictam fundato degentibus pro refrigerio salutis animæ suæ. Quam quidem testamentariam dispositionem præscriptam præsentibus literis nostris sine diminutione et augmento aliquali transscribi et inseri faciendo autenticantes approbaverimus, imo approbamus et confirmamus præsentis scripti patrocinio cum sigilli nostri soliti impressi communiti mediante. Datum Waradini quartadecima die mensis Aprilis, anno domini millesimo quadringentesimo nonagesimo sexto. Paulus de Debreczen, notarius.» Eredetije papiron kis gyürüpecséttel. Budai országos levéltár kincst. oszt. M. O. D. L. 20411.

{468.} 1516-ban Tétényi Imre vicarius.*Kolozsmonostori országos levéltár.

1563-ban Mátyás vicarius.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 2. suppl. – 6. suppl.

1564-ben Kálmán vicarius, az utolsó.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 2. suppl. – 6. suppl. Hova vonultak ő s még létezett társai 1566-ban? mi lett ingóságaikból, nevezetesen könyveik, irataik, de legkivált egyházi szereikből, melyekhez annyi kegyeletes emlék füződött? mind erre még nincsenek adatok. Irataik becsesebb részét, nevezetesen okleveleiket magokkal vivék valamelyik felvidéki zárdába, honnat 1786-ban a szerzet végleges feloszlatásakor kerültek mai helyökre, a kincstári levéltárba.

Fudi-vásárhelyi klastrom.

Alapitása s a Zoárd és Csanád nemzetség. – Védszentje. – Birtoklásának nyomai. – Elpusztulása s egykori helye.

E klastrom alapitását Pázmány Péter a Zoard nemzetségből származott Fudy családnak tulajdonitja s keletkezése idejét 1335-re helyezi.*Prioratus «De S. Hieronymo prope Varadinum; fundatur per Nobiles de Fügi anno 1335.» Péterffy K: S. Concilia Hung. II. 282. l. Ellenben a pálosok történetének irója s e rend fenmaradt iratai Csanád érsek testvérét, Miklóst tartják e klastrom alapitójául, az alapitást 1325. évre teszik*Monasterium S. Hieronymi de Jula prope Varadinum anno 1325. a Comite Nicolao de Chanad fundatum.» Orosz F: Synopsis Annal. Ord. S. Pauli. 377. l. s megjelölik a birtokokat is, melyeket e {469.} klastrom számára rendelt, tudniillik Bertényben részjószágot, a Körösön egy malmot s valamely vasbányából tizedet.*«Monasterium S. Hieronymi in promontoriis Varadiensibus ad territorium Vasarhelyiense sub monte Omlas, ortum versus.»... Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. Vadász. 5. suppl. – «Magnificus Vir de Feoghly (?) monasterium S. Hieronymi vulgo Juffa Eremitarum S. Pauli fundat a. d. 1300.» Fejér Gy: Codex dipl. VII. 5. 559. l. A «Vafa» «Jofa» mint személy- s helynév ismeretes a Csanádok történetében. – Mindenesetre téved Rupp Jakab, midőn (Magyarország Helyrajzi története. III. 161. l.) Julát Gyulára magyarázván, e klastromot Békés-Gyulára helyezi. Ezenfelül határozott tájékozást nyujtanak a klastrom helye felől is, mondván, hogy az a váradi hegyekben, Váradtól napkelet felé, Omlás nevü hegy alatt, de Vásárhely határán állt.*«Monasterium S. Hieronymi in promontoriis Varadiensibus ad territorium Vasarhelyiense sub monte Omlas, ortum versus.»... Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. Vadász. 5. suppl. – «Magnificus Vir de Feoghly (?) monasterium S. Hieronymi vulgo Juffa Eremitarum S. Pauli fundat a. d. 1300.» Fejér Gy: Codex dipl. VII. 5. 559. l. A «Vafa» «Jofa» mint személy- s helynév ismeretes a Csanádok történetében. – Mindenesetre téved Rupp Jakab, midőn (Magyarország Helyrajzi története. III. 161. l.) Julát Gyulára magyarázván, e klastromot Békés-Gyulára helyezi. A kétféle tudósitás csak abban egyezik, hogy a klastrom védszentjéül öszhangzólag Szent-Jeromost nevezik meg.

Ez ellentétes állitásokat maguk a pálosok aképen igyekeztek kiegyenliteni, hogy az alapitást Telegdi Miklósnak tulajdoniták, de nem zárták ki a Fudy nemeseket sem, ugy tüntetvén fel őket, mint kik a klastromot uj adományban részesiték vagy megnagyobbiták.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. Zomlin. Suppl. És e véleményben, legalább uj adatok felmerültéig, meg kell nyugodnunk, annál is inkább, mert az nem valószinütlen, s ha egykor megerősitést nyer, azon érdekes felfedezésre vezetne, hogy ama birtoktest, melynek központját Mező-Telegd képezte, hajdan egészen Várad határáig terjedett. A leányi negyedek kiadása által az ős nemzetségi birtokok gyakran szenvedtek csonkulást; Fudi és Vásárhely birtoka és klastroma is valamelyik Telegdy leánynyal átszállhatott a Fudy nemesekre.

Szent-Jeromos fudi-vásárhelyi klastroma is, mint a kápolnai, távol a várostól, magányos helyen emelkedett, de a hely ridegségét a természet szépsége, melyet a szerzetesek műértő keze még jobban kifejlesztett, egészen feledteté, sőt a klastrom lakóinak szive és szelleme vonzóvá tette.

Itt élt a XIV-dik század elején Hektor atya. Idegen név, de amelyért, a rend iratai szerént, nemzetünk egyik fia cserélte be szive alázatosságában talán épen legelőkelőbb hangzásu nevét. Hektor atyát sokan keresték fel boldogok-boldogtalanok, mert tudott tanácsot, vigaszt nyujtani; szent élet hirében állt s mint a legenda szerént Szent-István király, ő is a legártatlanabb szerekkel, mint almával, kenyérrel {470.} meggyógyitá a legnehezebb betegeket. 1333-ban már perjele volt e klastromnak,*Orosz F: Synopsis Annal. Ord. S. Pauli. 77. l. és igy önkényt merül fel a kérdés: vajjon nem ő volt-e az első, ki mint szegény remete e félreeső helyre vonult, jámborságával látogatottá tette azt és alkalmat adott e klastrom keletkezésére?

Hosszu idő mulva Zabardy Mátyás váradi püspök is, aligha nem eldődei példáján indulva, a csaták riadalma után e klastrom csendes falai közé vonult, hogy lelkét a seregek urához, Istenéhez emelje. 1554 szeptember 3-án itt irta meg ama levelét, melylyel a törökön nyert győzedelmét jelenté.*Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit. Varad. II. 217. l.

A hivek ragaszkodásán s az ebből folyó kegyes adományokon kivül mi képezé a klastrom fennállásának alapját? részletesete ki nem mutatható, mert birtokviszonyairól csak töredékes tudósitásaink vannak.

A biharmegyei Kecset falunak birta egy részét, de csak zálogban Géresi Czibak Andrástól kétszáz arany forintért.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Füdy. S. Hieronymi. Kecset. 3. 3. – 1. 1. – Dicalis Consript. Comitatus Bihar. VIII. 1524-ben Miklós várad-püspökii plebános végrendelete szerént Fudiban azon tizenhárom telket kellett volnak örökölnie, melyek egykor Fudy Móricz birtokai valának; de a klastrom beiktatásának e birtokba Solymosy András és rokonai ellenmondtak*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Füdy. S. Hieronymi. Kecset. 3. 3. – 1. 1. – Dicalis Consript. Comitatus Bihar. VIII. s ugy látszik, hogy állandó sikerrel, legalább 1552-ben Fudi csakugyan nem a pálosok, hanem két egyenlő részben Porkoláb Dénes és Solymosi Péter birtoka.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Füdy. S. Hieronymi. Kecset. 3. 3. – 1. 1. – Dicalis Consript. Comitatus Bihar. VIII.

Miklós plebános hagyatéka tehát csak holt betü maradt rájok nézve, s nem sokára elveszték kecseti birtokukat is. E birtokot Izabella királyné 1557-ben Kecsethi Albertnek adományozta, ami ellen Péter atya, e klastrom ismeretes szerzeteseinek egyike tiltakozott ugyan, de az akkori körülmények között kétségkivül eredménytelenül.*Gyulafejérvári országos levéltár: Bihar. 1. 24. A kolosvári gyülés végzése, mely lefoglalta a váradi püspök és káptalan birtokait, kiterjedett a többi egyházi birtokokra is.

Utolsó nyoma e klastromnak 1564-ben fordul elő, midőn Mátyás atya, mint szerzeteseinek főnöke emlittetik.*Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. Zomlin. 2. Suppl. Két év mulva, 1566-ban {471.} Szent-Jeromos fudi-vásárhelyi klastroma is, mint Erdély s a tiszai vidék annyi egyházi épülete, pusztán maradt és többé meg sem népesült.*«Per proscriptionem... Joannis II-i contra Capitulum Varadiense latam esse desiit a. 1566.» Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. Vadász. 5. Suppl. és Septel. 3. Suppl.

Ma már romjai sem állanak a föld szinén. Várad felett, a Sebes-Körös jobb partján emelkedő hegyláncz az Omlás-hegy keleti oldalán szük völgyet képez, itt a Hentes-oldal és a Kis-Borpatak közt emelkedő magaslaton, az ugynevezett Kovács-részen, a szőlő lábjában begyepesedett hantok láthatók, – ezek takarják a klastrom romjait.

Kerületök mintegy háromszáz lépés, s alólok műtéglákat, vizvezeték-csöveket és simára faragott vagy épen diszesen tagozott köveket hoz fel a kincskereső nép ásója. A szomszéd borháznál küszöbül szolgál ma is egypár mérműves kő, s első tekintetre elárulják, hogy egykor valamely csucsives izlésben épült egyháznak voltak tagjai, kétségkivül az itt állott klastrom egyházának.

A nép még emlékszik rá, hogy kik laktak itt? s ma is mutatja a romtető alatt a «veres barátok» forráskutját s halastavát, de a történelem nekünk megmutatta, hogy miféle «barátok» voltak itt a lakók?

Szent-jobbi klastrom.

A pálosok Szent-Jobbra jövetele. – A monostor felvirágzására irányzott törekvések, de a hanyatlás el nem háritható. – A szerzetesek menekülnek s a szent jobb Lengyelhonba jut. – Az apátság jogilag ujra él. – Egyházának épitészeti emlékei s harangja.

Szent-Benedek rendje, mely nemzetünk megtéritését, a közigazgatás és törvénykezés uj intézményének meghonositását, a müvészet és földművelés kifejlesztését első sorban elősegité, mely ennélfogva vagyonára, kiterjedése s tekintélyére nézve első volt hazánkban a szerzetesrendek között, – a XV-ik században nagy hanyatlásnak indult. Monostoraikban csak itt-ott találkoztak a kellő számu szerzetesek, legtöbb helyen az apát alig egy-két szerzetessel rendelkezett, s a {472.} monostori épületek elhanyagolva, néhutt már épen roskadóban álltak. Egyéb tekintetekben is nagy romlás mutatkozott.*A budai országos levéltár kincstári osztályában van egy testes kötet, mely eme sorokkal kezdődik: «Visitatio Reverendorum Dominorum Visitatorum Domini Gregorii de Zalavar et Domini Nicolai de Batha abbatum anno Domini millesimo quingentesimo octavo.» A fentebbi vázlat azon tudósitások alapján készült, melyek ama könyvben az idézett sorok után foglaltatnak.

Ily állapotban lehetett a szentjobbi monostor is, nevezetesen 1484 után, midőn gubernatora, Váradi Péter kalocsai érsek Árva várában fogságra jutott. Ez időtájban történt, hogy Szent Pál remete szerzetének tagjai mindenesetre királyi engedelemmel s Várad püspökének jóváhagyásával amaz apátsági monostorba beköltöztek. A szerzet iratai e beköltözést 1493. évre teszik,*Simon M: Supplementum od dissertationem de Dextra S. Stephani. 134. l. törvénykönyvünk II. Ulászló király első éveire helyezi,*1498-iki törvények. 11. Articulus. de ekkor már Péter érsek kiszabadult és, mint láttuk, az apátság birtokában volt, minélfogva azt kell hinnünk, hogy Péter érsek életében megelégedtek a pálosok csupán a monostor birásával s a gubernator nyujtotta élelmezéssel.*Hogy az apátsági birtokok a XV-ik század végső éveiben Váradi Péter érsek, mint szent-jobbi gubernátor kezén voltak, azt láttuk fentebb: Szűz-Mária szent-jobbi apátsága. 345. l.

A pálosok országos népszerüsége, lángbuzgalmá s ernyedetlen munkássága általában ismeretes s e rend szerzeteseit a szent-márton-hegyi főapát tiltakozásainak ellenére is azért hozták Szent-Jobbra,*Tholnai Máté Szent-Márton-hegyi főapát még 1510-ben is visszaköveteli rendje számára a szent-jobbi monostort s evégett II. Gyula pápához felir. Fuxhoffer-Czinár: Monasteriologia. I. 233. l. hogy az első apostoli kiráiy dicsőséges kezének méltó őrei legyenek és Szent-László királyi monostorának ha nemis régi fényét, de legalább régi tisztességét visszaszerezzék. Azonban e kettős czél elérésére Szent-Pál remetéinek már nem sok idejök volt Szent-Jobbon, s még kevésbbé valának kedvezők a körülmények.

Az 1498-iki országgyülés kérte ugyan a királyt, hogy a szent jobbi konvent hiteles-helyi pecsétje, mivel különben sem valami vétség miatt vétetett el, adassék vissza, mert e konvent hiteles-helyi működésére az országnak szüksége van. De a pecsétet, ugy látszik, az ősi jogszokásnál fogva, csak valamely rendes apát kezeibe kivánta {473.} adni és azért arra is kérte a királyt, hogy a remetéket, kiket oda behelyezett, távolitsa el s az apátságot állitsa vissza.*«Ex quo non pro aliqua culpa... sigillum ab eodem Conventu fuit ablatum: supplicant igitur Domini Regnicolæ Maiestati Regiæ... ut dignetur ex illo Conventu Heremitas, quos illuc imposuit, removere et Abbatem Regularem illius Ordinis idoneum in illum Conventum instituere: Quia Domini Regnicolæ sigillo illius Conventus carere non possunt. 1498-iki törvények. III. 11. art. A pálosok azonban megmaradtak és igy világos, hogy a szent jobbi konvent hiteles-helyi pecsétjét ezután is nélkülözte.*Az ismeretes Vér Andrásféle 1504-iki levél (Századok. 1872. évf. 478. l.) a szent-jobbi konventben tett bevallásokat emlit ugyan, de hivatkozása, mint a szövegből is kitetszik, régebbi, az 1486. előtti időket illet.

A szerzetesek mindemellett nem csüggedtek s erélyesen láttak hozzá klastromuk birtokviszonyainak rendezéséhez. Szatmármegyében némi részbirtokaik valának,*«in prædiis Szent-Miklósteleke, Tótteleke et Marhateleke (?) portiones.» Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Szent-Jobb. ezekhez megvették pénzen Petenyeházy Mátyástól annak Ónad nevü birtokát, de pénzök kárba veszett, mert a nevezett birtokot Telegdy István tárnokmester Balás deáknak, a pálosok piskolti tisztjének tiltakozása ellenére elfoglalta hatalmsul.*Leleszi országos levéltár: Actor. 1504. 28.

Ezzel megnyilt a csapások s veszteségek hosszu sora, mely a klastromot érte s végre is pusztulásra juttatta. Az 1514-iki pórlázadás korából Szent-Jobbot illetőleg nincsenek tudósitásaink, de alig képzelhető, hogy a Bihar városánál táborozó pórhadak a szomszéd Szent-Jobbra el ne látogattak volna s ha az ős monostort s a Berettyó szigetebeli várat megkimélték is, mert hozzájok nem férhettek: maga a kis város, Szent-Jobb s a hozzá tartozó községek kétségkivül oly sokat szenvedtek, mint a felégetett Várad és vidéke. Egy évtized mulva, ott voltak-e Mohács térein Perényi Ferencz püspökkel s Biharmegye nemeseivel Szent-Jobbról is a régi «apátur nemerei»? nem olvassuk; de azt tudjuk, hogy bár János király s mindenható kincstartója, Fráter György püspök Szent-Pál remetéinek kiváló kegyelői valának, mindamellett a szent-jobbi klastrom a kor egyre mostohább viszonyai között nem szünt meg hanyatlani.

A konventnek Debreczenben, a város napkeleti részén volt egy kőháza, melyet nagyon előnyösen használhatott, minthogy terményeinek, {474.} de kivált szent-jobbi borainak állandó piaczát Debreczen képezé; mégis azt látjuk, hogy a szerzetesek, kik mindig inkább gyüjtők valának, 1531-ben ama házat elidegenitik, egyelőre ugyan csak bérletképen, de később a még nehezebb idők beálltával örökösen.*E házat az idézett évben évi husz forint, de mindenha («perpetuis duraturis temporibus») fizetendő bérért engedék át a városnak. Simon M: Supplementum.. 141. l. – A bért a város 1556-ig rendesen fizette, de ez évtől kezdve már nem a szent-jobbi konventnek, hanem a helybeli (debreczeni) ispotály számára szolgáltatta be. Végre 1580-ban nemes Debreczeni Torkos János és Szabó Imre szenatorok a kérdéses házat Fr. Kristóftól, a hazánkbeli Szent-Pál-rendüek vicariusától ötszáz magyar forintért Debreczen városa számára örökáron megveszik a leleszi konvent előtt, elengedtetvén nekiek az 1556-tól kimaradt évi bér. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Ordo Paulinor. de Szentjobb 2. 2.

Ekkor a konventnek már csak hét birtoka volt: Szent-Jobb, Szent-Miklós, Csohaj, Csanálos, Sárszeg, melyek a klastrom közelében álltak s összefüggő birtoktestet képeztek. Valamivel távolabb esett Piskolt s legtávolabb Külső-Szolnokmegyében Ecseg, hol a konventnek részbirtokai voltak. Jobbágytelkeinek száma összesen száz huszonhat vala s ehez a legtekintélyesebb számot: 82. Piskolt szolgáltatta; Szent-Jobb 15, Csohaj, Csanálos, Sárszeg együttvéve már csak 11 jobbágytelket számlált,*Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: Dicalis Conscript. VIII. 1–72. ll. mert ez utóbbiakban a közel eső s különben is jó földeket nem osztották ki a jobbágyok között, hanem a szerzetesek házi gazdaságot folytattak rajta. Ecseg terjedelméről nincsenek közelebbi tudósitásaink, de e birtok révén értesülünk először a sorsról, mely a szent-jobbi szerzeteseket a legközelebbi jövőben érte.

Midőn János király halála után, de még inkább Izabella vissszatértével az egyházi birtokok lefoglalásának kora elérkezett, egyházi testületeink azon elővigyázattal kezdtek élni, hogy fenyegetett, de még le nem foglalt birtokaikat vagy maguk zálogositák el, vagy a korona által megbizható férfiaknak adományoztaták, de oly feltét alatt, hogy jobb idők jövetelével az adományt visszaadni tartozzanak.

Igy történt, hogy amint Ferdinánd király a váradi káptalan szatmármegyei birtokait a káptalan visszaállitásáig Kisvárday Mihálynak adományozta,*E munka I. kötete: 425. l. 3. idéz. épen ugy Miksa főherczeg a szent-jobbi remeték ecsegi részbirtokát, mely Külső-Szolnokmegyében, tehát Izabella hatalmán {475.} kivül esett, Pálóczi Sebestyénnek s Tarnóczy Istvánnak adta, hogy védelmezzék s használják, de mihelyt a szerzetesek visszatérnek vagy ő felsége máskép intézkedik, kezeikből azonnal kibocsássák. Ez intézkedés 1557 január 19-én kelt,*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Királyi könyvek. I. 49. l. a pálosok tehát már ekkor, minthogy az idézett oklevél visszatérésöket emliti, nem voltak Szent-Jobbon; kétségkivül már 1556-ban a Várad ostromára indult erdélyi hadak elől kellett elmenekülniök s az azon évi kolosvári gyülés az ő birtokaikat is lefoglaltatá. Emellett szól ama körülmény is, hogy debreczeni házok bérét ez évben még felvették, de 1557-ben s a következő években már nem.

Hová vonultak Szent-Jobbról s magukkal vitték-e az ős monostor levéltárát s a mindennél becsesebbet, a szent jobbot? nem emlitik töréneti forrásaink; de midőn pár évtizeddel utóbb azt látjuk, hogy a szent jobb kéznek karcsontja, mely a tatárjárás után egyedül került vissza Szent-Jobbra, Lengyelországban tünik fel:*Simon M: Supplementum ad dissertationem de Dextra S. Stephani Regis. 40 s köv. ll. és a könyv vége, hol mellékelve van Szent-István, csakugyan jobb kart mutató ereklyetartójának rajza is. nem látszik valószinütlennek a feltevés, hogy ez ereklye a menekülő szent-jobbi pálosokkal jutott Lengyelhonba, kik ott csensztuhovi ép oly hires, mint terjedelmes klastromukban kereshettek menedéket. Emellett látszik bizonyitani ama körülmény is, hogy midőn szent-jobbi konventjöket s annak birtokait az Izabellához pártolt Némethy Ferencz elfoglalta, a pálosok nem mulasztják el ez ellen tiltakozni, de tiltakozásukat a Lengyelország közelében eső szepesi káptalanban adják elő.*Kereszturi J: Descript. Epp. et. Capit. Varad. II. 219. l. Az is feltünő, hogy mig egyéb pálosrendü klastromok iratai nagy részökben megvannak, mint például a kápolnai, fudi-vásárhelyi stb. klastromoké, az ős szent-jobbi monostor levéltárának, mely pedig hiteles-helyi is, és igy terjedelmesebb volt, alig van nyoma, mert talán külföldre szálliták.

Szent-László király közel félezred-éves szent-jobbi alkotása tehát megsemmisült, de, mint mondani szokták, a megyilkoltnak szelleme feljár s meg-megjelen, hogy igazságot követeljen.

Oláh Miklós esztergomi érsek 1562. évben Nagyszombatba zsinatot {476.} hirdetett; a meghivottak, illetőleg a megjelenni kötelesek közt volt a «bihari apát úr» is.*«1562. Nomina Dominorum Abbatum, Præpositorum Regularium et Secularium, Decanorum, Plebanorum et aliorum, qui Synodis Reverendissimorum Dominorum Archi-Episcoporum ab antiquis temporibus et de jure semper interesse debuerunt et nunc quoque debent. Nomina DD. Abbatum... Dominus Abbas de Byhar.» Péterffy K: S. Concilia. II. 148. l.

Ez apátot eddig valamely, Bihar városában létezett monostor apátjának tartották s mint ilyet a Királyi könyvekbe szintén beiktatták, holott ez apát nem más, mint a biharmegyei Szent-Jobb apátja. Lesz alkalmunk még erről bővebben is szólani;*III-ik kötet: Bihari főesperesség – Bihar. most csupán annyit jegyzünk meg, hogy a váradi püspökség egész területén csak egy olyan apát létezett, ki azon kiváltsággal birt, hogy a megyés püspök joghatósága alól kivéve, egyenesen az esztergomi érsek alá tartozott, mint ilyen történeti emlékeinkben esztergom-egyházmegyeinek is neveztetett s ennélfogva elüljárójának, az esztergomi érseknek zsinatain megjelenni köteles volt. A váradi egyházmegyének ez egyetlen apátja a szent-jobbi vala*Lásd fentebb: Szűz Mária szent-jobbi apátsága. 329. l. és azért semmi kétség benne, hogy Oláh Miklós érsek zsinati meghivója a szent-jobbi apátnak szólt, ki a vármegyétől, melyben monostora állt, «bihari apát»-nak is neveztetett.

Különben mikor a nagyszombati zsinat meghivóit szerkeszték, akkor a szent-jobbi apátság s vele együtt számos egyházi intézményünk tényleg már rég nem létezett; de a meghivók irásánál nemis arra néztek, hogy mely apátság létezik vagy nem? hanem amaz ős jegyzékre, mely az esztergomi érsek joghatósága alá tartozó egyházi személyiségek s méltóságok névsorát tartalmazta. Ezért történt azután, hogy midőn a zsinaton a megjelenni kötelesek névsorát felolvasták, a legtöbbnek neve mellé azt kellett irni, hogy «távol van» vagy «nincs kinevezve».

A bihari, vagy helyesebben a szent-jobbi apát neve mellett is ama szavak állanak.*«Dominus Abbas de Byhar. vacat. abest.» Péterffy K: S. Concilia. II. 148. l. Tudva is volt országosan, hogy szent-jobbi apát nem létezik, mindamellett felolvasák nevét s e cselekménynyel kifejezést {477.} adtak amaz erkölcsi erőnek, mely utolsó, de biztos fegyvere a gyengének az erőszak ellen s melynek mai neve: jogfolytonosság.

Ez egy szó szerezte vissza hazánk ezer éves alkotmányát; ugyanazon szó, hangoztatva már 1562-ben, nem engedte elenyészni a szent-jobbi apátságot –

«Amaz áldott jobbét, mely koronát szerzett,
S mely, mint birodalma, rohadást nem szenved...»*ARANY JÁNOS.

Az apátság hajdani monostorának helyét a szent-jobbi temetőben feltünő halom jelöli. Itt a pusztulás szelleme már teljesen befejezte munkáját. E hely a monostor hajdani temetőjének mintegy folytatásaképen évszázadok óta temetőül használtatik s ennélfogva az apátsági egyháznak s a többi épületeknek még alapfalait is rég kiemelték a földből a sirások és széthordozák. Ma már csak egy egész téglát is nehéz találni ott.

Későbbi feljegyzésből értesülünk csupán, hogy a temetőben létezett egyház faragottkövekből épült volt s köveit 1745-ben az akkor épült katholikus egyház falaiba rakták be.*«anno 1745. per ... Abbatem Dietrichstein ædificata (est) Ecclesia, in yua maiores visuntur secti lapides prioris Ecclesice, sine tamen aliqua inscriptione.» SIMON M.: Supplementum. 178. l. És csakugyan azon két zárkő, melyek Szent-Jobbon ma is megvannak s melyek egyike Rédey Ferencz, másika pedig Károlyi Katának, Rédey nejének nevét és czimerét s az 1621. évszámot viseli,*«Ezen sövény (a helv. vallásu, régi) templom előtt ... kőtemplom volt oda fel a dombon, ahol maga is esett a helység az abbatiális házzal együtt; annak a bolthajtásából leesett két sajtforma kövön irva volt (az egyiken): FRA REDEI 1621. A más hasonló kövön pedig ez az irás volt: * KAROLI KATA * ANNO DOMI * 1621 ... Rédey Ferencznek kő státuája is itt volt, de ezt Váradra vitette Rédey Lajos.» A szent-jobbi helv.-val, egyház jegyzőkönyve. Rajzukat, valamint Rédey Ferencz vörös márvány «statuájá»-nak rajzát is közli Simon M. többször idézett műve végén. arra mutat, hogy e zárkövek faragottkő boltgerinczek közt állottak épen ugy, mint az emlékszerű egyházainknál ma is látható.

Szalárdi János arról értesit ugyan, hogy Rédey Ferencz Szent-Jobbon, melyet 1607-ben Rákóczy Zsigmond fejedelemtől nyert adományban,*KERESZTURI J.: Deseript. Epp. et Capit. Varad. II. 229. l. {478.} «ömagától fundamentumából épitett egyházban .... temettetett vala»*Újabb nemzeti könyvtár. 1852. 64. l. s az emlitett zárkövek már egyező évszámuknál fogva is, inkább az épités emlékkövei, mintsem sirkövek: mindemellett bizonyos, hogy Rédey, ha temetőkápolnánál többet épittetett is, az épitésnél a monostor régi köveit használta; más oldalról pedig alig hihető, hogy a monostori egyház azon félszázad alatt, mely a Pálosok s Rédey birtoklása közben lefolyt, annyira elpusztult volna, hogy azt «fundamentumából» kellett ujra épiteni.

Hogy ez egyháznak tornya s talán épen ikertornya volt, az nem csupán az apátság királyi alapitásából s királyi monostoraink épitészeti {479.} szokásából következtethető, hanem egy teljes hitelességű tudósitásból is, mely az egyház megaranyozott toronygombjait emliti.*Vinkler Mátyás szent-jobbi apát és szepesi olvasó kanonok Biharmegyének 1715 junius 18-án Szent-Imrén tartott gyülésében személyesen panaszolja, hogy a legközelebb (1711) lerombolt szent-jobbi várból némely vidéki urak és tisztjeik téglákat, köveket s minden elvihetőt hordatnak széjjel, egyebek közt – mint a jegyzőkönyv tolmácsolja – «ex turri et Ecclesia S. Jobiensi globol æreos inauratos.» Biharmegye levéltára: Protoeollum III. 19. l.

A régi monostorból csak egy emlék maradt reánk: egy szép harang, mely jelenleg a rom. kath. egyház tornyában áll s méltó társa a székelyhidi s mihályfalvi gyönyörü harangoknak.

Évszám nincs rajta, csak koronája alatt, mint mellékelt rajzán látható, fordul elő háromszor egymásután a XIV s XV-ik századokban szokásos felirat:


(o rex glorie veni cum pace)

A felirat alatt, a harang négy oldalán négy kis medaillon áll a keresztre feszitett Jézus és szentek képeivel, de ezeken rongálás nyoma látszik.*Érdekes adat van e harangról a szent-jobbi helv. val. egyház már idézett jegyzőkönyvében. «Szép szavu harang ... 1748-ban a Reformatusok tornyából vétetett el ... azért, mert az azon találtatott Szentek, Krisztus képe és az inscriptio azt mutatták, hogy a Római Katholika Ekklezsiához tartozott. Bizonyosan, mert az egész Szentjobb reformálódván, a harangot tovább is megtartották. Próbálták ugyan róla lereszelni a nevezett képeket, de a materiának jó és kemény volta miatt rá nem mehettek... Igaz, hogy, amint mondják, kináltak érte (a katholikusok) 300 Rénes forintokat, de ők (a reformátusok) el nem fogadták s törvény által kivánták vissza harangjokat ... még sem nyerték meg, sőt a törvény a pénzt sem itélte meg, és igy se pénz, se harang.»

A régi fény és kincsekből kevés, de annál drágalátosabb emlék.

SZENT-MIKLÓSI KLASTROM.

SÓLYOMKŐ VÁRA A KLASTROM HELYÉNEK MEGJELELŐJE. – EGYHÁZÁNAK MARADVÁNYAI S AZOK TANUSÁGA. – KORAI ENYÉSZETE.

Hol a Fekete-Körös a belényes-ujlaki hegyszorosból a tenkei völgybe kiömlik, ott Sólyom és Szent-Miklós községek közt, a Körös {480.} bal partján kerek magaslat emelkedik. E magaslat tetején tágas fensik terül el, melynek napkeleti oldalán romok fejérlenek ma is. A nép azt regéli, hogy várnak romjai, de a szomszédos erdőt «barátok erdejének» nevezik. Mi volt tehát itt, vár vagy monostor? vagy az is, ez is?

Történeti forrásaink emlitik, hogy Szent-Pál remetéinek a váradi egyházmegyében Sólyomkő vára mellett Szent-Miklós tiszteletére klastromuk állt.*«Ordo Eremitarum S. Pauli Primi Eremitæ ... (claustrum) S. Nicolai de Sub-Buzgó, in Diścesi Varadiensi prope Sólyom-kő castrum.» PÉTERFFY K: S. Conacilia. II. 284. l. Itt jelenleg csak egy Sólyomkő vára ismeretes a Sebes-Körös mentén, Élesd városa közelében; de volt egy másik is Belényes vidékén Szent-Miklós falu mellett.*«S. Nicolai monasterium de sub Buzgó prope Sólyomkő castrum. Castrum Sólyomkő in Comitatu Bihar olim duplex habebatur: unum prope oppidum Thelegd, quod fuit dirutum post disturbia Rakoczyana; aliud in Districtu Belényes, ubi actu pagus Szent-Miklós constituitur.» Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. Zomlin. 2. suppl.

A megjelölt helyen csakugyan ott áll ma is Sólyom falu s annak határán a hegyek s erdők mélye egy szikla tetején romokat rejteget, a másik Sólyomkő vára romjait. E tájon kellett állni a pálusok emlitett klastromának, és semmi kétség benne, hogy ama magaslaton állt, mely Sólyom és Szent-Miklós közt emelkedik s melynek tetején ma is látszanak romok.

Ki és mikor alapitotta e klastromot? nem mondják meg történeti emlékeink;*KERESZTURI J.: Descript. Epp. et. Capituli Varad. I. 283. l. az alapitást 1361-re helyezi, de forrásának megjelölése nélkül, mert Pázmány P., akit idéz, évet nem emlit. Az 1361. év legfeljebb a pálosok ide hozatalát jelölhetné és semmi esetre sem a monostor épitését, mert az idézett évben már a csucsives izlés uralkodott, a monostor fenmaradt kövei pedig, mint látni fogjuk, korábbi izlésről tanuskodnak. de bizonyos, hogy nemzetségi klastromaink egyike volt, mert a hely, melyen állt, kiegészitő részét képezé egy uradalomnak, mely széplakinak neveztetett s 1333-ban Istvánnak, a Tamás fiának végrendelete következtében jutott a váradi püspök és káptalan birtokába.*Lásd fentebb: PÜSPÖKI BIRTOKOK.

Lehet, hogy Szent-Pál szerzeteseit még ez István hozta e helyre, de alig kételkedhetünk, hogy már a pálosok előtt laktak itt szerzetesek {481.} s hogy a széplaki uradalom, mint tekintélyesebb nemzetségeink birtokai rendszerént, szintén nem állott monostor nélkül. Nevezetesen itt állhatott azon széplaki apátság, melynek bár homályosan, de mégis feltünik némi nyoma.*Non desunt, qui sequentes adhuc Abbatias ad Diścesim hanc olim pertinuisse contendunt, utpote: ... de Zemplok.» KERESZTURI J.: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 273. l.

{482.} Emellett szólanak a klastrom falaiból kibontott gyönyörű faragottkövek is, melyeket már ugyan egytől-egyig széthordott a vidék népe, de három darabot mégis sikerült megmenteni s ezek rajzát mutatjuk be itt.

E műdarabok legfelseje kehely alaku s növény-levéllel diszitett oszlopfő, a két legalsó pedig egy-egy oszlopláb egyiknek kerek, másiknak négyszögü tábláján (lásd a középső rajzokat) a sarokbimbóval. Ez épitészeti jellegek az átmeneti izlés sajátságai, mely legalább a váradi püspökség területén a pálosok idejövetelénél régibbnek mutatkozik. Annyi bizonyos, mert csalhatatlanul mutatják e kövek, hogy a kérdéses magaslaton diszes, emlékszerü egyház emelkedett egykoron, mely koronája volt a vidéknek s melyre monostoraink fénykorában is bármely apát büszke lehetett.

E monostor eredetével egyaránt ismeretlen a pálosok idejövetelének ideje, valamint további története is, s a mély homály, mely emléköket takarja, aligha nem azt jelzi, hogy korán elveszték szentmiklósi klastromjokat. Lehet, hogy még 1474-ben, midőn a Várad alól kudarczczal elvonuló törők a vidéken tölté boszuját, feldulta ezt is, mint a kápolnai klastromot, de ez nem volt oly szerencsés, hogy felépülhetett volna ismét, mint a kápolnai.