{485.} APÁCZÁK.
VÁRADI KLASTROM.

A SZERZETESI ÉLET JOGOSULTSÁGA. – AZ APÁCZÁK ELNEVEZÉSE S HIVATÁSA. – VÁRADI ELSŐ KLASTROMUK HELYE S TÖRTÉNETI NYOMAI.

BIZONYOS emberek egyesülnek s közösen laknak; mi jogon? a társulás jogánál fogva. – Bezárkoznak: mi jogon? azon jognál fogva, melylyel minden ember bir, hogy nyitva vagy zárva tarthassa ajtaját. – Nem hagyják el lakásukat; mi jognál fogva? a járáskelés jogánál fogva, mely magában foglalja a jogot, hogy aki akar otthon maradhasson. És mit csinálnak odahaza? Halkan beszélnek, lesütik szemöket, dolgoznak; hátat forditnak a világnak, a gyönyöröknek, a hiuságoknak, a kevélységnek, az érdekeknek. Ruházatuk durva gyapju- vagy durva vászonszövet. Magán vagyonnal egyik sem bir közölök. Oda belépve, aki gazdag volt, szegénynyé teszi magát; a mije van, azt közre bocsátja. Valamennyien egyforma kámzsát hordanak, fekete kenyeret esznek, hamuban halnak meg. Ha a rendszabály ugy hozza magával, hogy mezitláb járjanak, mindnyájan mezitláb járnak. Lehet közöttök herczeg; e herczeg csak oly árnyék, mint, akármelyikök; nincs ott helye a czimnek. A családnevek eltüntek, csak keresztnevök van. Kibontakoztak a családi élet kötelékeiből s maguk közt lelki családot alapitottak; nincs más rokonuk, mint általában az emberek s legközelebb levőjök a kisdedek, a szegények s a betegek, kiket tanitanak, segitnek, ápolnak. De legfőbb dolguk, hogy imádkoznak; kihez? Istenhez. Talán nincs magasztosabb munka annál, melyet e lelkek végeznek. Jól, jól cselekesznek azok, kik midig imádkoznak azokért, kik sohasem imádkoznak.»

Korunk egyik legünnepeltebb szellemének*HUGO VIKTOR. e szavai hü képét {486.} adják általában a szerzetesi életnek, s ebben a női szerzetekének is. Amint az Isten és az emberiség szeretetében a férfinak osztályosa a nő, ugy férfi szerzeteseink mellett már a kereszténység első századaiban keletkeztek női szerzetesek. Ezeket hazánkban elüljárójokról, az apátnőről apáczáknak nevezék. A férfi szerzetek szokott hármas fogadalmán kivül közös imádságra s kézimunkára kötelezték magukat,*«annakutána elmegyen vala ez szent szüz (Margit, Béla király leánya) az sororokhoz az mivelő házban.» – «Ez időben kezde Szent-Margit tanulni a. b. cet ... és kevés időnek utána igen jól kezde tanulni és énekleni az egyéb kisded leányokkal.» – «soror Katerina ... vala Szent-Margit asszonynak mestere, hogy ki őtet tanétá először deákul.» PRAY GY.: Vita S. Elisabethæ nec non B. Margaritæ Virginis. 253–254. 273. és 356. ll. nevezetesen a kisdedek ápolására s a leányok tanitására.*«annakutána elmegyen vala ez szent szüz (Margit, Béla király leánya) az sororokhoz az mivelő házban.» – «Ez időben kezde Szent-Margit tanulni a. b. cet ... és kevés időnek utána igen jól kezde tanulni és énekleni az egyéb kisded leányokkal.» – «soror Katerina ... vala Szent-Margit asszonynak mestere, hogy ki őtet tanétá először deákul.» PRAY GY.: Vita S. Elisabethæ nec non B. Margaritæ Virginis. 253–254. 273. és 356. ll. Emellett mig a férfi szerzetesek irták s festették az egyházi könyveket: az apáczák az egyházi ruhákat fonták, szőtték, varrták és himezték.

Ily czélra keletkezett Váradon is egy apácza-klastrom, de keletkezésének kora s körülményei teljesen ismeretlenek. Csak az bizonyos, hogy Váradnak első e nemü intézménye volt s 1318-ban már létezett, mert ekkor a váradi káptalan ötvennégy öl hosszu s harminczöt öl széles területet adományoz lakhelyök kibővitésére.*«Nos Capitulum Ecclesiæ Varadiensis ... significamus ... Quod nos ob devotam instantiam religiosarum fśminarum seu monialium in opposito claustri fratrum minorum de Varadino commoraptium quemdam fundum, in quo eædem commorantur in longitudine quinquaginta quator ulnas mensura silvatica et triginta quinque ulnas in latitudine contingentem dedimus, contulimus, et concessimus gratiose eisdem.» Lajos király 1369. évi átiratában. Budai országos levéltár kincst. oszt.: Monial. Poson. 41. 22. – GÁNÓCZY A.: Episcopi Varad. I. 214. l.

Klastromuk helyéről is csupán annyit tudunk, hogy az a váradi Szent-Ferencz-rendüek klastromának átellenében, tehát a mai vásártéren, a káptalan városrészében állt;*«Nos Capitulum Ecclesiæ Varadiensis ... significamus ... Quod nos ob devotam instantiam religiosarum fśminarum seu monialium in opposito claustri fratrum minorum de Varadino commoraptium quemdam fundum, in quo eædem commorantur in longitudine quinquaginta quator ulnas mensura silvatica et triginta quinque ulnas in latitudine contingentem dedimus, contulimus, et concessimus gratiose eisdem.» Lajos király 1369. évi átiratában. Budai országos levéltár kincst. oszt.: Monial. Poson. 41. 22. – GÁNÓCZY A.: Episcopi Varad. I. 214. l. emellett szól a káptalan emlitett területadománya is.

Történetökből csupán annyit tudunk, hogy árva leánykákat tartottak s Váradnak nem csak egyházi körei érdeklődtek sorsuk iránt, hanem különösen a nők, kik haláluk óráján is megemlékeztek rólok.

Hogy mily szezetesrendü apáczák voltak? s meddig laktak Váradon? meg nem határozható, mert 1339-ben van rólok utoljára emlités.*«Item Margarethæ Orphanæ, quæ moratur apud moniales ante ecclesiam sancti francisci lego quinque brachia de panno popreng et unum pallium de viridi, quod cottidie portare solebam.» A többször idézett 1339-ik váradi végrendelet. Lásd fentebb.