{487.} VÁRAD-VELENCZEI KLASTROM.

MEGALAPITÁSA ÉS SZERVEZETE. – HELYE ÉS PÁRTFOGÓI. – VISZONTAGSÁGAI. – MEGSZÜNÉSE. – ISMERETES TAGJAI ÉS BIRTOKAI.

Ez apáczák Szent-Ferencz rendjének szabályait követték s azért Minorissáknak, néha Szent-Demjén testvéreinek, de leggyakrabban alapitójok, Szent-Kláráról, klariszszáknak neveztettek. Nálunk a XIII-ik század második felében tünnek fel előbb Nagyszombatban, majd Pozsonyban.*Nagyszombatban már 1256-ban ott vannak. FEJÉR GY.: Codex dipl. IV. 2. 372. – Pozsonyba 1297-ben jöttek. FEJÉR GY.: Codex dipd. VII. 5. 538. l. Innét terjedtek idővel tovább hazánk keleti részei felé. Budára I. Károly király neje, Erzsébet hozta be őket 1334-ben,*THEINER Á.: Monumenta Hung. I. 601. l. valószinűleg a királyné e tette után indult Báthori András, váradi püspök, midőn elhatározá, hogy székhelyén szintén megtelepiti a Szent-Klára-apáczákat.

1338-ban vagy kevéssel előbb Várad-Velenczén nagy tűz volt, mely több házat elhamvasztott, ugy látszik, e városrész plébániai egyházával együtt. E körülményt András püspök megragadá, hogy emlitett elhatározását életbe léptesse s még ugyanazon év nyarán nehány leégett ház helyét negyvenét márkáért összevásároltatta. Ez tekintélyes összeg volt akkor, midőn Váradon egy márkáért házat telkestől lehetett venni s midőn a megvásárolt telkek, a tüz földig elemésztvén az akkoron szokásos faházakat, épületek nélkül állottak.*«Paulus Magnus et Nicolaus dictus Chuha (?) ac Paulus Pelliparius, nec non consors Joannis filii Martini et relicta Emerici (Pellificis) terras fundorum seu curiarum eorum per incendium ignis causaliter progressi ædificiis destitutas et desertas cum aliis utilitatibus ad easdem pertinentibus in vico de Venetiis iuxta fundos Johannis Literati et Isaak existentes, quilibet eorum portionem suam pro quadraginta duabus marcis simul computatis, rationis Budensis scilicet Paulus Magnus et Nicolaus dictus Chuha pro viginti octo marcis, Paulus enim Pelliparius ac consors Ioannis filii Martini et relicta Emerici pro quatuordecim marcis plene solutis et receptis ab ipso prædicto Domino Andrea Episcopo pro loco monasterii monialium ad honorem et laudem B. Annæ de novo construendi et ordinandi ... vendidisse sunt confessi et vendiderunt ... Datum in octavis B. Jacobi apost. (aug. 1.) Anno 1338.» A váradi káptalan levele. KERESZTURI J.: Descript. Epp.. et Capit. M. Varad. I. 144–146. ll. A magas vételár {488.} tehát kétségtelenül tanusítja, hogy a telkek tágasak s kitünő helyen állók valának.

Két év mulva, 1340-ben a Szent-Anna tiszteletére szentelt, parochialis kő egyház, bár még nem teljesen, felépült; készen állt mellette a klastrom is egyelőre csak fából, de András püspök kijelenté, hogy legközelebb köből épitteti fel. Minthogy azonban, a püspök saját szavai szerént, az örökké valókat a földi mulandók nélkül nem kereshetjük: még ugyanazon évben kelt s 1342-ben ünnepélyes alakban kiadott alapitó levelével gondoskodék a klastrom anyagi szükségeinek fedezéséről s megállapitá házi szabályait is. Végre az igy megalapitott klastromba az apáczákat, kiket a pozsonyi zárdából sikerült megnyernie, László püspöki helynöke által ugyanazon 1340. évben ünnepélyesen be is vezetteté.*Báthori András alapitó oklevelét, mely e nemü számos leveleink közől egyedül kerülte ki az enyészetet, az eredetiből itt közöljük, mert Gánóczy, Katona s Kereszturi nem közlötték teljesen s hibátlanul: «In nomine Sanctæ trinitatis et individuæ unitatis patris et filii et spiritus sancti Amen. Andreas divina pacientia Waradiensis apiscopus omnibus Christi fidelibus, quihus præsentes patuerint salutem in salutis largitore. Bonæ rei dare consultum et præsentis hahetur vitæ subsidium et æternæ remunerationis expectare decernitur præmium, hinc est quod cum nos divino ducti amore ob spem futuræ felicitatis et subsidium eternæ beatitudinis ecclesiam lapideam in vico de Venetiis ad honorem beatissimæ Annæ matris virginis gloriosæ construxerimus et parochianam instituerimus, quia tamen locum illum pro devolione et onoribus vidimus aptum et dispositum, ibidem claustrum similiter lapideum pro conventu sororum seu monialium religiosis santæ Claræ, de ordine fratrum minorum edificari fecimus reddentes eundem locum simul cum orto ac omnibus fundis, domibus et territoriis ad ipsum spectantibus ab omni exactione et collecta nobis vel nostris successoribus debita exemptum omnino et etiam quietatum, usumque eiusdem ecclesiæ quoad divina officia tam dyurna, quam nocturna per rectorem eiusdem celebranda liberum sororibus antedictis committendo. Juribus vero dyocesanis ecclesia, rectoreque cum plebe sua ac iure patronatus simulcum defensione et protectione omnium iuriam monasterii prædicti nobis et nostris successoribus reservatis. In quo quidem claustro quasdam sorores de prædicto ordingi, quas pluribus annis vitam laudabilem in claustro de Posonio fidedigno testimonio duxisse comperimus sub obedientia et licentia venerabilis fratris nostro ministerio ductas, adiunctis eis quibusdam aliis eiusdem ordinis professis duximus collocandas in corporali possessione eiusdem claustri et omnium bonorum ipsius infra specificandorum easdem statuendo. Considerantes igitur quod spiritualia sine temporalibus necessariis exerceri nequeunt, claustrum prædictum dotavimus eo modo, quod possessionem Zeben vocatam in comitatu Bihoriensi in vicinitate possessionum Zantho et Pispuky existentem, quam magistri Johannes et Nicolaus fratres nostri ac Petrus et Benedictus filii Lewkes similiter fratres nostri ex eorum liberalitate et etiam sub conditione, quod dictus conventus unam viduam vel virginem in linea consanguineitatis eis conjunctam, quam ipsi vel eorum hæredes hæredumque suorum successores voluerint eis præ. sentare, recipere et cum aliis fovere teneatur, nobis prædicto conventui condonandam annuerant unacum terris sessionalibus ac duobus molendinis in fluvio Vyuzus per nos constructis, necnon aliis eiusdem utilitatibus et pertinentiis scilicet aquis, pratis, terris arabilibus et aliis siqui forent donavimus et contulimus prædicto conventui jure pleno perpetuo possidendam. Quem quidem conventum ad recipiendum et fovendum unam viduam vel virginem de consanguineitate prædictorum fratrum nostrorum et hæredum corumdem, ut est præmissum, in recognitionem donationis possessionariæ prælibatæ perpetuo obligari volumus et teneri. ltem unam possessionem ex possessionibus per nos acquisitis, pro pascuis animalium necessariam et utilem Sumugy vocatam similiter in comitatu Bihoriensi existentem sub antiquis terminis et metarum limitationibus, cum omnihus utilitatibus scilicet et pertinentiis eiusdem universis ac quadam ecclesia rupta contulimus, dedimus et donavimus eidem monasterio Sanctæ Annæ jure perpetuo et irrevocabiliter possidendam, tenendam pariter et habendam, omne jus et proprieta em seu dominium eiusdem possessionis in ipsum monasterium transferendo. Item quandam vineam nostram Luka dictam supra domum leprosorum sitam, euius medietatem iure testamentario, aliam autem medietatem emptionis titulo possidebamus, dividi fecimus in duas partes coæquales, cuius medietatem Monasterio sancti Emerici donavimus, aliam medietatem usui prædicti conventus duximus annectendam. Item quandam vineam Moch dictam, quam devota domina Elizabeth consors Blasy hospitis domini regis conventui pradicto et hospitali communiter jure testamentario legaverat, cuius medietatem a procuratoribus hospitalis prædicti pro quadam vinea in territorio de Pispuky a Nicolao filio Albrehth pro quinquaginta duabus marcis rationis Budensis per nos empta redemimus, eidem conventui duximus assignandam, sicut alia pars per prædictam dominam donata erat et legata. Item adhuc duo molendina pilatoria, vulgariter Korlo dicta in Olazy super fluvio Vyuzus novo ingenio nostris cum expensis in fossato seu alveo novo constructa, dedimus et donavimus eidem conventui pro vestitura sororum et cottidianis expensis supportandis. Item quandam termam seu stubam balneatoriam circa pontem in vico de Venetiis nostris cum expensis in fundo emptam et in ædificiis constructam, similiter contulimus conventui supra dicto perpetuo possidendam. Ut autem inter iam dictum conventum et rectorem ecclesiæ supradictæ omnem materiam rancoris et dissidii possimus amputare, qui ratione communionis proventuum solent evenire, in ipsius ecclesiæ et conventus reditibus hunc ordinem duximus statuendum, ut in omnibus oblationibus seu offertoriis tam in missis defunctorum, quam in solempnitatibus festivitatum et aliis diebus communibus provenientibus, rector ecclesiæ habeat duas partes, tertia parte sororibus et conventui, si eidem coofficiant, remanente, si autem non coofficiarent, extunc rector percipere debeat cum suo clero plene et integre; de omnibus etiam testamentis vel alio iure per liomines de parochia eiusdem ecclesiæ legatis tam mobilibus, quam immobilibus rector percipiat duas partes, tertia parte conventui remanente. Et quia immobilis commode dividi non possunt, rector prædictus pro tertia parte iam dicta, secundum existimationem proborum virorum, eidem conventui cum prompta pecunia vel rebus equivalentibus respondere et satisfacere teneatur. Ita tamen, quod si ea per legantem vel donantem specialiter in opus vel fabricam claustri vel usui conventus non committerentur quin alias secundum voluntatem legantis vel donantis disponantur. Testamenta autem vel donationes, quas per reges, principes, prælatos vel harones aut alios nobiles forenses vel civitatenses aut alios quoslibet extra suam parochiam existentes fieri contingeret, in rebus mobilibus rector habeat tertiam partem reliquis duabus partibus simulcum omnibus immobilibus quocunque nomine censeantur prædicto conventui remanentibus. Item discretum virum Philippum plebanum et per eum suos successores instituimus in ipsa ecclesia rectores et administratores perpetuos sacramentorum. Quiquidem Philippus plebanus vel suus successor nobis et successoribus nostris tanquam suo dyocesano in omnibus semper obedire teneatur, nec eædem sorores aliquam servitutem in eodem vel in suos successores possint vendicare præter officia divina et administrationem sacramentorum, ut est supradictum. Volumus etiam ut fratres minores eiusdem ordinis de conventu Waradiensi vel alio nichil facere habeant in ecclesia supradicta, præterquam duo eorum aut unus per ministrum custodem vel conventus electi vel electus, qui eisdem sororibus possint verbum Dei prædicare, confessiones earum audire et eas communicare. Ac etiam in uno dumtaxat altarium collateralium et non in maiori altari missam possint celebrare non cantando sed legendo sine nota. In quibus casibus rector ipsius ecclesiæ teneatur eis pro tunc paramenta et alia necessaria ministrare, per hæc tamen quoad ipsorum sororum visitationem et correctionem, reverentiam et obedientiam, negotiorum procurationem seu aliam dispositionem ac defensionem ministro qui pro tempore fuerit, et, fratribus ordinis prædicti non intendimus, nec volumus derogari. Claves etiam portarum claustri inferioris scilicet et superioris volumus esse triplicatas. Quarum una penes episco pum vel vicarium suum, alia apud conventum fratrum minorum de Waradino et tertia penes abbatissam debeat continue remanere. Rogamus etiam venerabiles patres dominos successores nostros, ut cum ipsam ecclesiam vacare contingeret, eidem de rectore provectae ætatis et idoneo amore Dei dignentur providere. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam præsentes concessimus literas nostras privilegiales pendentis sigilli nostri munimine roboratas. Datum in octavis festi beati Georgii martiris in Anno Domini M° CCC° XL° secundo.» Eredetije hártyán ugyanazon egy kéz által irott két példányban van meg orsz. levélt. kincst. oszt. M. O. D. L. 3478. sz.; – mindkét példányon vörös selyemzsinóron függő pecsét van. Az egyik példány a szenvedett égési sérülések következtében igen csonka, a másik példány hátlapján szintén láthatók az égésnek némi nyomai, de teljesen és jól olvasható.

{489.} Ugyanazon egyház állván mind a klastrom, mind Velencze városrész használatára, András püspök előre körvonalozá e használat módozatait, hogy a klastrom s a velenczei plébános között minden viszálynak elejét vegye. A Szent-Ferencz-rendűek szintén váradi konventjének épségben hagyá ama jogát, hogy e rokonrendű apáczaklastromra {490.} felügyeljen s szerzetesei közől egyet vagy kettőt a klastrom egyházába járasson, kik ott az apáczáknak prédikáljanak s misézzenek; de kiköté, hogy sohasem használhatják az egyház fő-, hanem mindig csak mellékoltárát, s a misét nem énekelve, hanem olvasva tarthatják. Másrészt megengedé, hogy az apáczák a plébános ünnepélyes miséin {491.} jelen lehetnek, az isteni tisztelet emelésére énekelhetnek s ilyenkor ami kegyes adományok az oltáron felajánltatnak, azokból két rész a plebánosé, egy rész pedig az apáczáké legyen; de ha részt nem vesznek az isteni tiszteletben, az adományokban se legyen részök.

Rendelé továbbá, hogy mindazon akár ingatlan, akár ingó vagyonból, mit a velenczei egyház hivei ez egyházra hagyni fognak, két rész legyen a plébánosé s egy az apáczáké, kivéve azon esetet, ha a hagyományozó egyenesen kikötné, hogy adománya az egyház épületére vagy kizárólag a klastrom használatára fordittassék. Oly adományok s hagyatékok pedig, melyek királyok, főpapok s általában olyanoktól származnak, kik az emlitett plebániának nem hivei: ha ingóságokból állanak, két részben a plébánost illessék s csak a harmadik rész szálljon a klastromra, de ha ingatlanok, akkor egészen ez utóbbira.

Az eként megalakitott klastrom történetéből, bár ez nem kevesebbet, mint két századot ölel fel, nem maradtak reánk más emlékek, mint a számára tett s eléggé számos alapitványok oklevelei, melyek mig egyrészt igazolják Báthori András püspök előrelátó gondoskodását, másrészt tanuskodnak ama közmegelégedésről, melylyel a klastrom lakóinak müködése találkozott. A királyi ház tagjai s Várad püspökei mellett jóltevőik sorában látjuk a vidék előkelő családjait épen ugy, mint életök legközelebbi tanuit, a váradi polgárokat. S mint IV. Béla király angyali életű leányával, Szent-Margittal együtt látjuk a nyulak-szigetbeli zárdában legelső nemzetségeink leányait, ugy itt is: a Báthori-testvérek előre kikötik, hogy családjok egy-két leánya vagy özvegye számára midig legyen hely a zárdában s midőn Vásári Bekény lánya {492.} e klastromba lép hogy felvegye a fátyolt, az atya, mintegy menyasszonyi hozományképen, birtokot ad vele.*KERESZTURI J.: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 158–159. ll.

Életök azonban nem volt mindig zavartalan; a földi lét gondja s bajai zárdájok falain keresztül is elhatoltak hozzájok.

1373. év táján mintha nagyobb szerencsétlenség érte volna klastromukat. Az idézett évben XI. Gergely pápa száz napi bucsut hirdet a következő tiz évre mindazoknak, kik az apáczák egyházát a főbb ünnepeken ájtatosan meglátogatják, s annak megépitésére adakoznak.*THEINER Á.: Monumenta Hung. II. 139–144. ll. Mi okozta e megépités szükségét? azt az oklevél nem emliti, de ha megemlékezünk róla, hogy ez egyházat s klastromot Báthori András püspök azelőtt csak 30 évvel emelteté szilárdan, kőből, s hogy kisebb épitkezésre magok az apáczák is képesek valának kivált Várad püspökének s káptalanának segitségével: nagyon is lehetőnek tünik fel, hogy az épitkezés nagyobb mérvű vala és az valamely nagyobb csapásnak, például tűzveszélynek volt következménye.

Pár év mulva ujabb bajról értesülünk. Erzsébet, anyakirályné 1378-ban meghagyja László, váradi püspöknek, hogy a velenczei apáczák birtokait határoltassa fel s minden jogtalan megtámadás ellen védelmezze őket.*A királyné levele kelt «in Visegrad, die festi undecim millium virginum» október 21. Eredeti. Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. S. Claræ. 41. 33. A királyné ez intézkedése nagyon is indokolt vala.

Jánosházi László, Jánosnak fia az apáczák birtokának, Somogynak határait elhányatta s abból egy darab földet saját birtokához, Lászlóházához foglalt. A hatalmaskodás ellen László, Szent-András oltárának igazgatója emelt tiltakozást azon nádori gyülésen, melyet Garai Miklós nádor Váradon 1378. decz. 6-án tartott.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. S. Claræ. 62. 19.–62. 20. – 62. 21. A gyülés László váradi püspöknek adta ki az ügyet elbirálás végett,*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. S. Claræ. 62. 19.–62. 20. – 62. 21. de az még két év mulva sem volt befejezve, mert Toldi György bihari főispán azon gyülésből, melyet Biharmegye rendeivel 1380. junius 26-án Ősiben tartott, Solymosi Csatári Pált küldé ki Jánosházi hatalmaskodásának megvizsgálására, ki az apáczák panaszát csakugyan alaposnak találta.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. S. Claræ. 62. 19.–62. 20. – 62. 21.

{493.} E sérelem azonban nem áll egyedül történetökben. 1382-ben Görbedi Péter, Pál fia s Jánosi Nemes László ugyancsak Somogy határán az apáczáknak mintegy 24 szekérnyi szénáját gyujták fel szándékosan. 1410-ben pedig Bihari László az apáczák tisztje tiltakozik a váradi káptalan előtt, hogy János váradi püspök az apáczák két darab földét klastromuk két oldalán elfoglalta s jobbágyokkal már be is telepité.*Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. S. Claræ. 54. 18. – 61. 26. vagy D. L. 7585.

Igy ment ez tovább kétségkivül a jövő korban is. Szomoru napjaiknak töréneti adatát képezi ama jelenség is, mely okleveleiken észlelhető. Ez oklevelek nagy része csonka vagy legalább sérült s első tekintetre meglátszik, hogy ily állapotra valamely tüzveszély alkalmával jutottak, melynek pusztitó hatalma elől nem mentheték meg e féltékenyen őrzött leveleket sem. Az égés nyomai XV-ik századi okleveleken is láthatók és igy bizonyos, hogy veszedelmök a megjelölt koron innet történt; de hogy hol? az annyiszor ismétlődött váradi ostromok alkalmával-e vagy másutt? az meg nem határozható, mert az apáczák csak a XVI-ik század közepeig maradhattak Váradon.*Ily égett oklevelek 1335-ből kettő; 1340, 1342, 1344, 1426-ból egy-egy stb. Budai ország. levéltár kincst. oszt. Monial. S. Claræ. Poson. 61. 5. – 61. 8. – 61. 9. – 41. 10. – Ecclesiast. 16. 25.

Tulélték itt az 1557-iki ostromot, emlékezet van rólak még 1565-ben is, mikoron fejedelemnőjök neve is felmerül; de azontul hallgat rólok minden. Két évtizeddel később, 1588-ban Pozsonyban találkozunk ismét velök,*«Bona Moniadium Varadiensium ex regestis dicarum Comitatus Posoniensis eruta anno 1588. Paldy: Monialium Varadiensium portæ 7. Nevstyk earundem portæ 9. Boleraz earundem portæ 26.» Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Liber bonorum ecclesiast. 711. l. és ebből világos, 1566-ban nekik is távozniok kellett Váradról s visszatértek pozsonyi anya-házokba, honnat két század előtt kiszármazának. Irataikat magokkal vivék s onnat kerültek azok a mult század végén, rendjök eltöröltetésekor, az országos levéltár kincstári osztályába, hol a legujabb ideig a pozsonyi Klára-apáczák irataival együtt, egy czim alatt léteztek.

Hihető, hogy okleveleikkel némi ingóságokat is megmentettek; az ismeretes tordai végzés legalább az ilyenek elvitelére felhatalmazá {494.} őket, és igy ama tárgyak között, melyeket a pozsonyi zárda feloszlatásakor szétharácsoltak s melyeknek csak puszta leltárok maradt reánk, lehettek még váradi származásnak is.

A váradi Klára-apáczák közől csak keveset ismerünk névszerént; ilyenek: 1371-ben Margit apátnő s Katalin, Ágnes, másik Katalin, Ágota nővérek, de az oklevél, mely ezek neveit megőrzé, hozzá teszi, hogy «többen» is valának.*Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. S. Claræ. Poson. 61. 21. D. L. 5960.

1364 Klára nővér. Váradi származásu volt, Nagy Bene leánya s Péter váradi kanonoknak testvére.

1528-ban Halál Anna apátnő.*Becsky-család levéltára: 1.18. – KERESZTURI J.: Descript. Epp. et Capit, Varad. II. 211. l.

1565-ben Szegedi Orsolya priorissa.*Becsky-család levéltára: 1.18. – KERESZTURI J.: Descript. Epp. et Capit, Varad. II. 211. l.

Birtokaik:

Szeben falu, Várad-Püspöki és Szántó szomszédságában Báthori András püspök testvéreinek: János és Miklósnak s az elhalt Lökös fiainak beléegyezésével adományozta a klastromnak alapittatásakor összes tartozékaival s ezek közt két malommal a «Vyuzus» folyón, melyeket a püspök épittetett.*A fentebb közölt alapitó oklevél s KERESZTURI i. m. I. 152. l.

Somogy, Báthori püspök szerzett birtoka; melyet szintén az alapitáskor szállitott át a klastromra tartozékaival s ezek közt a falu csonka egyházával.*A fentebb közölt alapitó oklevél s KERESZTURI i. m. I. 152. l.

Két szőlő a váradi hegyen, az egyik Luka, a másik Macs nevü, de az elsőnek, mely a poklosok háza felett esett, csak fele. Hogy az utóbbi ugyanaz, melyet Balás, váradi királyi vendég neje hagyományozott 1339-ben szintén fele részben a még csak alakuló klastromnak, mutatja ama körülmény; hogy András püspök egy ötven márkáért vásárolt szőlővel a másik fél részt is megváltá a klastromnak.*A fentebb közölt alapitó oklevél s KERESZTURI i. m. I. 152. l.

Két karló Várad-Olasziban a «Vyuzus» folyón, melyeket a püspök uj medren, uj gépezettel saját költségén épittetett.*A fentebb közölt alapitó oklevél s KERESZTURI i. m. I. 152. l. És egy fürdő Velencén «a hid mellett» a szükséges épületekkel; szintén Báthori püspök adománya, ki a fürdő helyiségét a következő 1341. évben meg is nagyobbitá, hozzá vásárolván egy szomszédos telket Miklós deáktól.*A fentebb közölt alapitó oklevél s KERESZTURI i. m. I. 152. l.

{495.} Velenczén egy telek, melyet az apáczák 1341-ben Mészáros Jánostól vásároltak.*RUPP J.: Magyarország helyrajzi története. III. 122. l.

Egy malom Szőlős határán a Hévjón házhelylyel, rét és szántóföldekkel. A már emlitett Vásári Bekény adta 1344-ben a zárdába lépett leányával; Gergely váradi őr-kanonok pedig minden főldesuri tartozás alól feloldá. Az adományozó azonban kiköté, hogy ha leánya a szerzetesi fogadalom letétele előtt vagy után a zárdából kilépne, akkor adományát visszavehesse.*KERESZTURI J.: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 158–161. – 161–162. – 162–164. ll.

Velenczén egy kis házhely, melyet 1344-ben magok az apáczák vásároltak három márkáért szintén a fürdőhelyiség tágitására.*KERESZTURI J.: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 158–161. – 161–162. – 162–164. ll.

Egy házhely, mely a Kakucs-utczában az apácza-klastrom megett állt s melyet Váradi Fekete Pál becsületes varga mesterember adott el az apáczáknak 1344-ben négy márkáért.*KERESZTURI J.: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 158–161. – 161–162. – 162–164. ll.

Ismét egy házhely, egy részről az imént emlitett Fekete Pálféle, más részről Veres Lőrincz és Imre házainak szomszédságában; tulajdonosa, Szakállos Pál adta el két budai márkáért ugyancsak 1344-ben.*Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. S. Claræ. 41. 10.

Három kisebb-nagyobb házhely ugyancsak az emlitett helyen a klastrom háta megett. Ezek egyikét Kovács István adta el két márkáért, másikát Kerékgyártó Pál négy és fél márkáért, a harmadikat István fia, Imre hatvan garasért 1345-ben. Ez uj szerzeményekkel is, mint az oklevél megjegyzi, a klastrom területének kibővitését czélozák.*KERESZTURI J.: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 166–167. és 167–168. ll.

Ismét egy házhely az apáczák fürdejének szomszédságában, melyet László pap, Szent-András kápolnájának igazgatója a székesegyháznál, hét márka erejéig birt zálogban, de mert ki nem válták tőle, 1348-ban ugyanazon összegért az apáczáknak engedé át.*KERESZTURI J.: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 166–167. és 167–168. ll.

Egy szőlő a váradi hegyen, a székesegyház Szent-Miklós oltárának szőleje mellett; az imént emlitett László pap ajándékozá ugyancsak 1348-ban.*Budaí orsz. levéltár kincst. oszt. Monial. S. Claræ. Poson. 41. 15.

{496.} Ismét egy szőlő a váradi hegyen a kápolnai klastrom s a székesegyházi Szent-István-oltár szőlejének szomszédságában.*KERESZTURI J.: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 187. 189. ll.

Egy mészárszék benn a városban, melyet valamint az előbbeni szőlőt is Nagy Péter váradi kanonok adá 1364-ben a klastromnak, hol nővére Klára apácza volt.*KERESZTURI J.: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 187. 189. ll.

Ismét egy szőlő Várad határán, Kerek-Somlyó nevü, melyet Báthori András püspök testvérének, Jánosnak fiai: László mester és István váradi kanonok ajándékozának lelkök üdvességeért a klastromnak 1366-ban.*KERESZTURI J.: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 187. 189. ll.

Hidközi Dávid pedig 1386-ban kelt végrendeletében akép intézkedett, hogy rokonai azon váradi szőlejének jövedelméből, mely halála után rájok száll, adjanak az apáczáknak évenként egy márkát, hat kenyeret s öt kövér kappant.*Nos Johannes de Quinque eclesiis sacræ Theologiæ magister, episcopus, argentis, vicariusque venerabilis in Christo patris et domini domini Johannis Dei et apostolicæ sedis gratia episcopi ecclesiæ Waradiensis in spiritualibus generalis memoriæ commendamus her præsentes, quod David filius Jacobi de Hydkez in nostri personaliter constitutus præsentia, dixit, retulit et oraculo vivævocis coram nobis est confessus, quod si ipse volente divina gratia, cuius voluntati nulla potest contravenire resistentia, in præsenti sua infirmitate debitum suæ carnis persolveret seu vitam finiret temporalem, extunc de vinea sua aviticia in territorio Waradiensi in monte Vod Legelew et in vicinitate vinearum Gregorii fabri et Barnabæ Niry situata, singulis annis proximi sui, ad quos ipsa vinea succederet, monialibus Sanctæ Annæ matris virginis gloriosæ unam marcam denariorum, sex panes, quinque cappones bonos et tempore illo, quo sepelitur, exceptis praemissis de aliis bonis suis iidem proximi sui dare et solvere teneantur omni occasione relegata. Datum Waradini in die adventus Domini anno eiusdem M°CCC°LXXX° sexio.» Eredetije hártyán, orsz. levélt. kincst. oszt. M. O. D. L. 7227; az oklevél hátán a pecsétnek nyomaival. További birtokok

Egy ház Velenczén, az apáczák fürdeje s a Körös mellett. Eberbard püspök saját s elődeinek lelki üdveért adományozá 1408-ban.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. 59. 24.

Egy rét a Szakadék vagy Szakadás-völgyben, Domokos őr-kanonok három-kövű malma mellett; Bakó Pálné, Ilona asszony hagyományozá végrendeletileg 1410-ben.*KERESZTURI J.: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 199. l. «quoddam partim suum» mondja az idézett hely «pratum» helyett.

{497.} Egy kétkövü malom a Hévjón, Szent-Márton a premontreiek birtoka határán. 1419-ben Sarkadi Ferencz váradi polgár Isten dicsősége, a szentek tisztelete, s az elevenek és holtak lelki üdvességére adományozá a váradi birák előtt. Ez adományt Scolari András váradi püspök 1422-ben megerősité.*KERESZTURI J.: Descript, Epp. et Capit. Varad. I. 217. – Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. S. Claræ. 41. 27.

Egy malom a Körösön, a szegények háza mellett, de ezt az apáczák Temesvári János özvegyével, Margit asszonynyal közösen birták 1423-ban.*Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. S. Claræ. 43. 43. és Ecclesiast. 16. 25.

Egy szőlő, Somlyó nevü, a váradi hegyen; 1430-ban Boros Tamás váradi polgár ajándékozta lelke üdveért s oly kikötéssel, hogy azt sohase lehessen elidegeniteni a klastromtól.*KERESZTURI J.: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 219. l.

1499-ben Alattyány Miklós felszentelt püspök s váradi prépost háromszáz arany forintot hagyományozott az apáczáknak, hogy imádkozzanak lelke nyugalmáért.*GÁNÓCZY A.: Episcopi Magno-Varadinenses. I. 467–469. és II. 3. l.

1509-ben Thurzó Zsigmond váradi püspök Várad-Püspökiben egy malmot, melyet ő szerze, adományozott a klastromnak.*GÁNÓCZY A.: Episcopi Magno-Varadinenses. I. 467–469. és II. 3. l.

1598-ban pedig magok az apáczák vásárolták meg ötven magyar arany forintért Nyilas Benedek, bihari lakos fél malmát, mely Bihar határán a Kis-Körösön (azelőtt «Vyuzus») állt s melynek másik felét Perényi Ferencz, a korán elhunyt váradi püspök ajándékozá klastromuknak.*Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. S. Claræ. 41. 31. – Jerney J. (Magyar történelmi tár. II, 163. l.) a hiteles pecsétek közt egyet ugy mutat be, mint amely a nagyváradi «apácza-konventé» s közli annak köriratát is, melyből azonban kétségtelenül kitünik, hogy e pecsét a premontrei prépostságból alakitott Szent-István-hegyi káptalané.

1552-ben a szőlőkön, házak s malmokon kivül 27 jobbágytelket birtak, nevezetesen Várad-Velenczén 9-et, Szebenben 10-et, Somogyon, mely ekkor már birtokosairól «Apácza» előnevet viselt, 8-at.