GYULAI KLASTROM. | TARTALOM | KÉPMELLÉKLETEK. |
AZ APÁCZÁK MENEKÜLÉSE EREDETI HELYÖKRŐL. – SZENT-MARGIT RENDTÁRSAI. – UJABB VISZONTAGSÁGAIK. – UJ KÖLTÖZKÖDÉSÖK.
Szent-Jánosnak a benne létezett egyházi testületek egész kis történelmet szerzének, s hogy régi történetének még folytatása van, azt ismét egy uj egyházi testületnek köszönheti.
Az egykori harczias keresztesek s a későbbi apátok után a szentjánosi monostorban apáczákat találunk, az ugynevezett Dominikánákat, Szent-Margit királyleányunk rendtársait a Nyulak- (most Margit-) szigetéről.
Itt létöknek első nyoma 1549-ben tünik fel,* de kétségtelen, hogy azelőtt már jóval származhattak ide s valószinüleg még 1516-ban, a mohácsi vészre következett általános menekülés napjaiban, egyszerre azon budai és pesti polgárokkal, kik Várad falai közt kerestek menedéket.
{500.} És az apáczák nemcsak a monostori épületnek, hanem magának Szent-János községének birtokában is utódjai lőnek az apátoknak;* de Szent-Jánoson kivül legalább Biharmegyében nemis vala több birtokuk, amiből ismét következik, hogy a régi apátsági javak ekkor már ez egy községre olvadtak le.
A jámbor szüzek azonban az ohajtott s keresett nyugalmat a Körös partjain sem találhaták fel. János király özvegye, Izabella 1557-ben Szent-János falut Iktári Bethlen Gergelynek s Haraklányi Massay Lászlónak adományozta s a birtokba iktatással a váradelőhegyi káptalant bizta meg. A nevezett káptalan bizonysága, Nagyhalászi Antal kanonok Erdőhegyi Ferencz király emberével meg is jelent Szent-Jánoson s a beiktatást Pázmány Gáspár, Farkas és György, valószinüleg akkori kegyurak, továbbá az apáczák fejedelemasszonya, Spáczay Borbála tiltakozásainak ellenére is végrehajtották.* Igy az apáczák saját birtokukban is zsellérségre jutának.
Szerencséjökre volt még némi jószáguk Békésmegyében: Királyság, régibb nevén Szeleméres vagy Zileméres, de ennek csak egy részét birták; továbbá Donát vagy Donáttornya, melyet Mátyás királytól nyertenek,* csakhogy ez, még a mohácsi vész óta, pusztán állt.
Eszerént békési birtokuk legfölebb az éhenhalástól mentheté meg őket, mert a politikai s vallási forrongások e szomoru korszakában az emberek vallásos érzületére már nem igen támaszkodhatának. Pedig még ekkor lehettek körülbelül huszan, s nem jött-ment idegenek, s köztűk bizonyosan olyanok, kiket gyermekkorukban őriztek még a szellőtől is.
Sanyaru helyzetök hire eljutott a királyig, és Ferdinánd 1562-ben, hogy «nagy szegénységökön» enyhitsen; már emlitett Királyság és Donát birtokaikra lakosokat igyekszik édesgetni s evégből igéri az oda telepedőknek, hogy mindenféle, a királyi kincstárba folyni szokott {501.} adókat elenged.* De ez intézkedésnek, ha volt is eredménye, kevés hasznát vehették az apáczák. Életök drámája Szent-Jánoson ekkor már utolsó jelenetéhez közelitett, s az utolsó jelenet csakugyan drámai, megrázó volt.
1563 őszén még Szent-Jánoson voltak.* Ezentul 1567-ig nincsenek egyenes adataink életök történetére, mindemellett hasonló esetekből tudhatjuk, hogy mi történt velök ez öt év alatt? Küzdöttek a szegénységgel, remegtek éjjel és nappal, könyes szenekkel néztek keletre-nyugatra, várván segélyt s vigaszt; ehelyett jött az ismeretes 1566-iki tordai végzés, mely földönfutókká tette a szent-jánosi apáczákat is.
Milyen bus jelenet lehetett az, mikor felolvasák előttök ama száműző végzést! Aki akkor Szent-Jánoson járt, hallhatta tizennyolcz elhagyatott nő zokogását.
Hova menjenek, kihez forduljanak?
Eredeti s tulajdonképeni lakhelyök a Margitsziget már rég török kézen volt. Végre Ferdinánd király jött ismét segitségökre megengedvén, hogy Nagyszombatban a Szent-Domokos-rendüek szintén Keresztelő-Szent-Jánosról czimzett klastromában huzhassák meg magukat, minthogy ott különben is alig van már 3–4 elöregedett szerzetes s ez apáczák rendtársaik, szintén Domokos-rendüek.*
Az apáczák, számszerént 18-an, valószinüleg már a királyi levél kelte előtt Nagyszombatban valának, s annak megjelenése után kétfelé oszták a klastromot, egyik felét az emlitett öreg szerzetesek, a másikat a maguk részére, miről osztálylevelet is készitének, melyet egyebek {502.} közt aláirt két érseki biztos: Telegdy Miklós esztergomi kanonok és káptalanbeli társa, Derecskey János honti főesperes, szintén számüzött váradi kanonok, végül «Margareta Sarkewzzy (Sárközy) pryorissa tulaydon kezzével irta».*
A szent-jánosi monostor ezután nem népesült meg többé. A régi monostorra már csak az itt-ott előtünedező tégla, darázskő töredékek, emberi csontok emlékeztetnek és a hagyomány.
GYULAI KLASTROM. | TARTALOM | KÉPMELLÉKLETEK. |