| Sirok és sirkövek. | TARTALOM | A székváros s lakosainak élete. |
A székváros egyéb egyházai.
A várban. – A Körös bal partján. – Ugyanannak jobb partján. – A városon kivül.
FEJEZETEK
A középkor minden jelentékenyebb városa feltünőleg gazdag volt egyházakban; nem ritkán még a külvárosok egy-egy mellékutczájában is két-három egyház emelkedett, néha ugyanannyi klastrommal, mint egykor Budán vagy Krakkóban jelenleg is. Igy volt ez, aránylag a város nagyságához, Váradon is; Szent-László székesegyháza köré sürün csoportosultak a világi vagy szerzetes papság, a tan- vagy jótékony intézetek egyházai és kápolnái. Székvárosunk e szent épületeit, az áttekintés könnyítése végett, négy külön csoportra osztom: azokra, melyek a székesegyház mellett a várban; továbbá a város bal és jobb Körös-parti részében; végre amelyek a városon kivül, de határában álltak.
A várban.
Szüz-Mária kisebb egyháza. A vár éjszaki vagy helyesebben keleti kapuja, továbbá a püspöki palota s a székesegyház közt emelkedett, ez utóbbinak déli kapuja közelében, s ezért kapucsarnok melletti egyháznak is neveztetett.* Keletkezését valamint építőjének nevét {120.} mély homály fedi; lehet hogy eredetileg temetői kápolnául épült épen ugy, mint a kassai Szent-Mihály-kápolna, mely a mellette emelkedő dómnak szintén déli kapucsarnoka előtt áll. Keletkezése valószinüleg még a tatárjárás előtt történt, legalább Rogerius szerént a várban már akkor több egyház emelkedett.*
E kisebb egyház nevével a XIV-ik század első negyedében találkozunk először, midőn Csanád váradi prépost társas-káptalant alapít szolgálatára s az egyház fejétől bucsukat eszközöl ki számára, hogy a hivek előtt annál kedvesebbé s látogatottabbá tegye.*
Ez időtől kezdve a kisebb egyház emlékezete folyvást előfordul történeti forrásainkban, de anélkül, hogy valami rendkivülit hallanánk felőle. Végre 1557. táján hallunk ilyet is, tudniillik, hogy Varkocs Tamás, Izabella királyné hadvezére, egyebek között a kisebb egyházat is «semmivé tevé».* Szoros értelemben veendő-e ezen kifejezés vagy pedig csak azt jelenti, hogy az egyház, eltöröltetvén társas-káptalana, árván maradt s talán fel is gyujtatott? adatok hiányában meg nem határozható.
Keresztelő-Szent-János egyháza. Tudósításaink erről még hézagosabbak, mint az előbbeniről. 1472-ben találkozunk vele először, midőn szintén társas-káptalant nyer;* de hogy maga az egyház ekkor épült-e fel vagy már előbb is létezett? arról nem szólnak történeti adataink. Csak a Chartularium mély hallgatása, mely ez egyházat még mellékesen sem említi, mutat mintegy arra, hogy keletkezése a XIV-ik századnál későbbi.
Helye még csak annyira sem mutatható ki, mint az előbbeni egyházé; csupán sejtenünk lehet, hogy talán a vár nyugati kapujának közelében állt. Épületéről, alakja s arányairól szintén hiányzanak a {121.} tudósítások; de a várbeli közelebbi ásatások alkalmával oly mérmüves, s kivált csúcsives jellegü kövek is kerültek elő, melyek, korlátoltabb arányaiknál fogva, ezen vagy az előbbeni kisebb egyház alkatrészeit képezhették.
A két egyház sorsa különben is összeforrt: a XVI-ik század közepén egyszerre s ugyanazon kéz által pusztultak el.*
Szent-László-király kápolnája, mely toronyszerüleg emelkedett, s melyről századok multával is fentartá magát a kegyeletes hagyomány, hogy azt még Szent-László rakatta s az ép oly szent, mint hős király abban szokott magányosan imádkozni.* Valóban ily kápolna volt-e, vagy pedig talán csak Szüz-Mária elpusztított kis egyházának fenmaradt tornya? meg nem határozhatjuk, mert többé nem hallunk felőle.*
A Körös bal partján.
Szent-Lélek egyháza. A vár nyugati kapujának közelében emelkedett s a Szent-Ferencz-rendüek klastromának szolgált egyházul. Épületéről semmi egyéb tudósításunk, mint hogy a Szent-Ferencz utczában állt, 1549-ben zsindelyfedelét megujítani szándékoztak, s hogy nyolcz évvel utóbb Varkocs Tamás ezt is elpusztítá.* Szerelvényeinek egy részét a szerzetesek, mint láttuk, az ecsedi várban igyekeztek biztonságba helyezni, más részét pedig, nevezetesen huszonnégy kelyhet, tizenkilencz patenát, öt keresztet, három urmutatót, két ezüst ampolnát, három füstölőt s temjéntartó csolnakot, két pacemet, egy ezüst kézereklyetartót s egy aranyozott ezüst tálat Tövisi Imre* szerzetes {122.} Bajony Istvánnak adta át megőrzés végett, de Izabella királyné elkoboztatta.*
Ismeretlen rendü apáczák egyháza, melyről csupán annyi tudósítás maradt fenn, hogy az imént említett Ferencz-rendüek klastromának átellenében állt.*
Szent-Kereszt egyháza. Várad plébániai egyházainak tekintélyesebbike, melyet Alattyány Miklós püspöki helynök is, midőn a város lelkészeinek ir, első helyen említ,* s melynek plébánosai mig egyrészt a pápai tizedek alkalmával társaiknál jóval nagyobb összeget fizettek, másrészt kitüntetett férfiak valának. Mindezen jelek arra utalnak, {123.} hogy helyét a balparti város legjelentékenyebb részében, a tulajdonképeni városban keressük, mely a mai nagy piaczon terült el. Itt, nevezetesen a város legnyugatibb szélén, csakugyan találunk is tornyos egyházat, melyet a krónikás «nagy templomnak nevez»,* s a város 1598-ki rajza is feltüntet.*
Ez kétségkivül legrégibb lelkészi egyháza volt Váradnak, mindemellett keletkezéséről épen nem, s létezéséről is csak a XIV-ik század első felében értesülünk. Ekkor találkozunk első ismeretes plébánosával, Tamással, ki 1332–1334. években két márka pápai tizedet fizetett s a következő három évben még egy fél márkával többet. Eszerint javadalma értékesebb volt a belényesi s debreczeni lelkészek, sőt a székesegyház egyszerü kanonokjainak javadalmánál is.* Plébániájának népessége mellett pedig az a körülmény bizonyít, hogy segédlelkész is állott oldalánál, mi a középkorban, mint látni fogjuk, csak kivételesen, a nagyobb plébániákon fordult elő. Ily segédlelkész volt az idézett évek elején György s utóbb András áldomár, kik 28 garas pápai tizedet fizettek, tehát többet, mint a gyulai és sok előkelő plébános.*
Ugyanezen századból még két plébánosa ismeretes: 1360-ból Kozma, aki egyszersmind székesegyházi kanonok volt;* és Lukács, ki még imént nevezett elődjénél is magasabb rangot viselt, mert 1384-ben mint Várad műszerető püspökének, III. Jánosnak püspök helyettese fordul elő.*
Ezután közel egy századig nem találkozunk Várad szentkereszti plébánosaival, ami különben nem is feltünő, ha meggondoljuk, hogy középkori papjaink emlékezetét nagyobbára jogügyi iratok tartották fenn, s ezekben rendszerint a káptalanok tagjai szerepelnek, a lelkészkedő papság csak ritkán, mintegy kivételesen. Ilyen kivétel János, szintén szentkereszti plébános, kit Dobokai Miklós 1461-ben egyik ügyvédeül vallott be a kolosmonostori konvent előtt.* Hogy minő összeköttetésben {124.} állott egymással e két férfiu? s általában, hogy ki volt, melyik családnak sarjadéka János plébános? nem említik történeti forrásaink. A középkor papjai, mint a főpapok és szerzetesek jelenleg is, rendszerént nem használják családi nevöket s csak szerény keresztnevökön fordulnak elő. Pedig János plébános családi nevét érdekes lenne tudnunk, mert e név talán véglegesen is eloszlathatná ama homályt, mely a világhirü képiró, Dürer Albert családi nevét legalább némelyek előtt még mindig takarja. Dürer ugyanis irva hagyta, hogy atyai nagybátyja, János harmincz évig volt váradi plébános;* nem lehetetlen, hogy e nagybátya s a fentebbi János plébános egy személy: legalább a nevek, a kor s a hely találkoznak.
Hasonlóképen csupán a keresztnév használata miatt nem állapítható meg, hogy azon érdekes bronz pecsétnyomó, melyet itt Váradon találtak s melynek felső mezejében a bold. Szűz látható a kis Jézussal, alant pedig egy áldozár e felirattal: 
azaz Sigillum Johannis Presbyteri,* – hogy ez a fentebbi János vagy más hasonnevü váradi plébános vagy inkább kanonok pecsétnyomója-e?
Vitéz János fényes korszaka után csak Fráter György püspök borulni kezdő idejében találkozunk ismét és utoljára egy váradi plébánossal, de névtelenül, s még az sincs feljegyezve, hogy csakugyan szentkereszti plébános volt-e? Csupán annyit tudunk róla, hogy 1536-ban, a váradi béke tárgyalásakor, János király őt küldte, mint követét, a pápához,* mely kitüntetés kétségkivül magasabb képességeinek tanujele.
Szentlélek egyháza. Különböző a Ferencz-rendüek fentebb említett egyházától. A vár előtt, azon kanonoki ház mellett emelkedett, mely szegények házává alakíttatott.* Szintén a pápai tizedek korában tűnik fel, midőn két áldozárt látunk szolgálatában, kiknek egyike: Péter előkelőbb volt s 20–30 garas évi tizedet fizetett; a másik: János {125.} 14–16-ot.* Plébániai egyház volt-e már akkor? arra adatunk nincs, de később, nevezetesen 1489-ben már mint ilyen említtetik.*
Ismeretes egyik oltára is, mely hazánk fejedelmi hölgyének, Szent-Erzsébetnek tiszteletére volt szentelve s melyről az ispotály olykor Szent-Erzsébet ispotályának is neveztetett.* Ez oltárnak hagyta Balás nemes neje, Erzsébet asszony 1339-ben, Váradon kelt végrendeletében egy szőlő felét s magának az egyháznak menyéttel béllelt subáját.*
A XVI-ik század közepén az egyház is érezte Varkocs Tamás kezének sulyát,* de ugy látszik, hogy nem pusztult el teljesen, mert valószinüleg ez azon Szentlélek egyháza, melyet 1558-ban az uj hit követői a maguk számára kértek Izabellától, de a királyné azt felelte, hogy ez egyházat már a szegényeknek adta* vagy talán helyesebben csak meghagyta továbbra is a szegények házának egyházául.
Szent-Jakab egyháza. Már 1332–1337. években, mint plébániai egyház fordul elő és sokkal tekintélyesebb volt az előbbeninél, mert plébánosa, Albert a tizedszedés mindeni évében nyolczvan garast fizetett, káplánya, Péter pedig ez összeg negyedét.*
Helyéről csupán annyi tudósításunk maradt, hogy azon utczában állt, mely ez egyházról Szent-Jakab-utczának neveztetett s melyben kanonoki házak is valának.* Ez utóbbi körülmény arra mutat, hogy szintén közel állhatott a várhoz s valószinüleg azon városrészben, mely a vár délnyugati szegletétől kezdve a Hévjó, ma Pecze folyó táján emelkedett s olasz gyarmatosairól Páduának nevezteték.* Hogy {126.} Varkocs Tamás dulása ez egyházat teljesen megsemmisíté, azt János-Zsigmondnak egy 1566-ki levele igazolja.*
Szent-Márton egyháza. A város legszerényebb egyházainak egyike; 1332–1335. években András, 1336-ban János papja, a következő évben pedig csak Domokos káplánya említtetik, kik évenként 28 garas pápai tizedet fizettek.* Plébánosáról tehát ekkor még nincs szó, de 1489-ben már a plébániák közt fordul elő.*
A fentebb említett Erzsébet asszony 1339-iki végrendeletében ez egyházról is megemlékezett s finom bársony mentéjét felében ez egyháznak hagyá, másik felében pedig a már szintén említett Szent-Kereszt egyházának.*
Ami helyét illeti: egy 1511-iki oklevél szól Szent-Márton kápolnájáról, melynek akkor Nyéstay Márton volt igazgatója s mely Váradon «a káptalan városrészében» állt.* Ha e kápolna nem más, mint épen ez az, úgy látszik, kápolnaszerü kis egyház, akkor legalább annyira tájékozva vagyunk, hogy ez egyház helyét a város dél-nyugati tájain keressük, mert a káptalan városrészei itt állottak. És itt állott azon Szent-Márton-utcza is, mely kétségkivül ez egyháztól vette nevét, s melyhez ama történeti emlék füződik, hogy abban született Pázmány Péter.*
Boni egyház. Védszentje nincs kiirva, és igy nem lehetetlen, hogy az alább következő Szent-Mihály-egyház, melynek ismét községe {127.} ismeretlen. Mindenesetre plébániai egyház volt, mert a pápai tizedek 1332–1334. években, tehát három ízben említik Pál plébánosát és káplányát, amazt 28, ezt 10 garas tizeddel.* Mivel pedig Várad plébániái közt említik, s a XIII-ik századi bécsi codexben is majd Olaszi, majd Száldobágy, Püspöki és Szőlős községek társaságában fordul elő:* bizonyos, hogy Várad közvetlen közelében állt, sőt valószinüleg a város kötelékébe tartozott. Semmi kétség benne, hogy az ugynevezett «boni kut,» mely forrásvizéről ma is ismeretes, e község vagy külváros határán állt egykoron, s annak emlékét őrzi eltünése után századokkal is. Mert korán elpusztulhatott, talán még az 1474-iki török dulás alkalmával, vagy nevet cserélt: Bon vagy hasonló nevü községet már az 1552-iki adókönyvek sem ismernek. Nem lehetetlen azonban, hogy itt Várad Bolonya nevü külvárosával van dolgunk s Bon nem egyéb, mint a hivatalos «Bononia» név megrövidített alakja. Bolonyát csakugyan Várad azon oldalára helyezi a Chartularium,* hol a boni kut esik, s Bolonya épen ugy, mint Bon egyszerre tünnek el vagy beolvadnak a városba.*
Szent-Mihály egyháza. Mint plébániai egyházat említi Alattyány Miklós vikarius 1489-iki levele,* s ezenkivül még csak annyit tudunk róla, hogy Varkocs Tamás ezt sem kimélte meg.* Helye is ismeretlen, de Váradnak Szent-Mihály-napi vásárai talán épen ez egyház táján {128.} estek, s a népünk által annyira kedvelt bucsui összejövetelekből származtak.
Mindszent-egyháza. A város azon részében állt, mely a vár és Szőlős között terült el s a szintén e tájon létezett püspöki vadaskerttől Vadkert nevet viselt. A nevezetesebb városrészek egyike volt külön birák alatt,* s Várad annyira hires középkori vásárainak hárma: a vizkeresztnapi, hushagyókeddi és Szent-Lőrincz-napi «Vadkertben esett s mindenik két-két hétig tartott.»* Ez utóbbi Szent Lőrincz-vásár mintegy arra mutat, hogy Váradnak azon része, melyet XIII-dik századi iratok Szent-Lőrincz név alatt említenek s mely név utóbb egészen kihal, nem más, mint amely később Vadkert név alatt fordul elő. Feltünő azonban, hogy a pápai tizedjegyzékek sem Vadkertet, sem Szent-Lőrincz vagy Mindszent egyházát nem említik Váradon.
Plébánosai közöl kettőt ismerünk: Mátét 1496-ból és Mihályt 1528-ból.* Ezenkivül még csak annyit tudunk róla, hogy szintén egyike volt a Varkocs által elpusztított egyházaknak.
Mindszent egyháza. A váradi Szent-Domonkos-rendüek birtokában találunk ily czimü egyházat, mely lehetett a fentebb említett vadkerti, de egy egészen más egyház is. Ez utóbbi esetben helye ki nem mutatható, mert általában ez egyházról még csak annyi ismeretes, hogy szerelvényeinek némi részét 1557. táján a bajoni várba szállíták.*
Szent-Anna egyháza. Váradnak Velencze nevü külvárosában állt, mely a vártól napkeletre esett s már a XIII-ik században ama néven fordul elő.* Egyházáról azonban még a XIV-ik századi tizedjegyzékekben {129.} sincs emlékezet, csak 1338-ban halljuk először, hogy Báthori András Velenczén telkeket vásárol, hogy oda uj klastromot és egyházaz építsen, s midőn két év mulva az építést bevégezte, a klastromot Szent-Klara apáczáival népesítette be, az egyházat pedig, melyet Szent-Anna tiszteletére szenteltetett fel, plebániai egyházzá emelte, de helyet engedett benne az apáczáknak is.
Plebánosán kivül több pap állt szolgálatára,* de ezek közül egyet sem tudunk megnevezni; plebánosai közől is eddig csak három ismeretes: első plebánosa, Fülöp 1342-ből, továbbá Jakab 1351-ből, végre Pallér László 1410-ből.*
Az egyházakon kivül ugyanezen városrészben egy kápolnát is találunk: mely a székeskáptalan prépostjáé volt, valószinüleg ennek lakásán, s már 1334-ben említtetik, de védszentjének megnevezése nélkül.* Bővebb tudósítások a kápolnáról is hiányzanak.
A Körös jobb partján.
Olaszi egyháza. E városrész nevét a XII-ik századtól kezdve folyton emlegetik történeti forrásaink,* egyháza védszentjének nevét még sem jegyezték fel számunkra. Az bizonyos, hogy Várad legtekintélyesebb egyháza volt, mely már a XIII-ik században két pappal rendelkezett.
Első ismeretes papjai Jakab és Ambrus, kik 1291–1296 közt említtetnek azon érdekes megjegyzéssel, hogy Várad püspökétől, bizonyosan mint kegyurtól – egyebek között – tizenöt köböl rozs járt számukra.* Az 1332–1336. években is két lelkészt látunk oltárainak szolgálatában; ezek egyike István, a plebános, ki az egyházmegye összes lelkészei közt legtöbb tizedet, három márkát fizetett, ami előkelőségének {130.} nyilvános jele; segédje János csak mint egyszerü áldozár fordul elő évi hat garassal.* És itt Olaszi lelkészeinek névsora megszakad; az egész középkoron át többé mit sem hallunk az egyházról, még a hely is, melyen állt, ismeretlen marad előttünk.
Szent-Egyed egyháza. Plebánosai gyanánt együtt említtetnek 1335-ben Iván és Miklós évi negyven-negyven garas tizeddel.* Ezeken kivül még csak egy plebánosát ismerjük: Karácson Istvánt, kiről 1422-ben van szó, amidőn azt is megtudjuk, hogy ez egyháznak a váradi hegyen, a kápolnai klastrom tájékán volt egy szőleje is.*
Kétségkivül azon utczában állt, mely róla Szent-Egyed-utczának neveztetett s mely a mai Országutnak felel meg. Itt, a jelenlegi gör. kath. egyház s finövelde helyén emelkedett, s környékén, vagy mint az oklevél mondja: Olasziban, híd végénél piacz volt, melyen mindennap lehetett árulni s Várad Szent-Egyed-napi vásárai is valószinüleg itt tartattak.*
Szent-Péter egyháza.Azon hegy lábainál épült, melyen ma a kálvária áll, s mely ezen egyház védszentjéről, az apostolok fejedelméről Szent-Péter hegyének, viszont az egyház a hegyről, Szent-Péter hegyi egyházának neveztetett.*
A város kevésbbé jelentékeny egyházaihoz tartozott; lelkésze a pápai tizedszedés korában csak egy volt, ki nem is neveztetik plebánosnak, s gyakran változik, mint az a szerényebb javadalmaknál nem ritkaság. 1332–1334-ben Miklóst találjuk lelkészi állomásán, de aki a következő évben már eltűnik s helyét Péter foglalja el, akit ismét, egy év mulva, István vált fel. Tizedök csak husz garas évenként.* {131.}
Meddig maradt István pap e lelkészi állomáson? ki nem nyomozható, mert sem róla, sem utódairól többé semmi emlékezet. Magával az egyházzal is csak nagysokára, a XVI-ik század közepén találkozunk ismét, midőn azt halljuk felőle, hogy Varkocs Tamás szintén felégeté.*
Ez volt az egyedüli egyház a Körös jobb partján, mely a székeskáptalan birtokán, és igy annak kegyurasága alatt állt. De hogy a XVI-ik században már társaskáptalana és igy prépostja is lett volna, az merő tévedés.*
Szent-Miklós egyháza. A Körös közelében, Olaszi legalsóbb végén állt, s eredetileg a városon kivül, magányosan, mert a Szent-Ágoston-rendü remeték klastromának szolgált egyházul.* Később a város terjedésével veszthetett magányosságából s a feléje vezető uton egy egész utcza képződött, mely az egyház védszentjéről Szent-Miklós-utczájának neveztetett.*
A városon kivül.
Szent-István első vértanu egyháza. II. István királyunk alkotása a később temetőhelye; fél ezredéven át a premontrei rend monostorának egyháza. Azon a szép heyen állt, mely a Körös partján, a mai vasuti híddal szemben emelkedik s mely az egyház védszentjéről Szent-István hegyének neveztetett.*
Mint királyi alkotás, kétségkivül emlékszerü épület volt, eredetileg a román izlés félkörü idomaival, később talán csúcsíves csarnokok {132.} s kimagasló tornyokkal. Bizonyosat, sajnos, nem mondhatunk, mert ez egyház épületéről Várad szétzüllött vagy elpusztult iratai nem szólanak s egykori helyén követ kövön nem találunk.
Varkocs Tamás dúlta fel az egyházat is monostorával együtt;* itt kezdődött végenyészete.
Szüz-Mária kápolnai egyháza. Mint már láttuk, a város határának egy más, elbájoló pontján állt a Bihari-hágó közelében, a Nádas-hegy alatt, a kedves Csurgó-forrás felett.* Mellette emelkedett a hazafiak legjobbjainak, a pálosoknak klastroma. Csúcsíves ízlésben épült, de arányairól s tagozatainak gazdagságáról nincs tudósításunk; csupán annyit tudunk, hogy oltárai közt volt egy, melyet Scolari András püspökünk emeltetett Szent-Apollónia tiszteletére, testvére, Ozorai Pipó pedig bizonyos réttel ajándékozott meg.*
Szent-Jeromos egyháza. Tulajdonképen Fudi-Vásárhely határán állt, de oly közel Váradhoz, hogy maguk a pálosok, kiknek klastromuk létezett mellette, inkább Váradhoz számíták.
1435-ben már két egyház emelkedett itt: egyik a régi, de a melyben még az idézett évben is emeltek egy uj oltárt a bold. Szüz tiszteletére, melyet Demeter helybeli prior kérelmére fr. Péter felszentelt püspök s váradi vikárius szentelt fel, ki ugyanakkor Szent-László, Szent-Imre s más szentek ereklyéivel is megajándékozta az egyházat. Ugyanekkor épült fel a régi mellett az uj egyház is, mint említők, csúcsíves izlésben,* s Szent-Jeromos tiszteletére, de főoltára Krisztus urunk szent testének volt felszentelve. Körülötte nyilvános temető volt, melyet szintén Péter vikárius szentelt fel.* {133.}
Ezen egyház s Várad között, az utfélen állt egy kápolna is Szent-László tiszteletére,* de a melyről hiányzanak a további tudósítások.
| Sirok és sirkövek. | TARTALOM | A székváros s lakosainak élete. |