A székváros egyéb egyházai.

A várban. – A Körös bal partján. – Ugyanannak jobb partján. – A városon kivül.


FEJEZETEK

A középkor minden jelentékenyebb városa feltünőleg gazdag volt egyházakban; nem ritkán még a külvárosok egy-egy mellékutczájában is két-három egyház emelkedett, néha ugyanannyi klastrommal, mint egykor Budán vagy Krakkóban jelenleg is. Igy volt ez, aránylag a város nagyságához, Váradon is; Szent-László székesegyháza köré sürün csoportosultak a világi vagy szerzetes papság, a tan- vagy jótékony intézetek egyházai és kápolnái. Székvárosunk e szent épületeit, az áttekintés könnyítése végett, négy külön csoportra osztom: azokra, melyek a székesegyház mellett a várban; továbbá a város bal és jobb Körös-parti részében; végre amelyek a városon kivül, de határában álltak.

A várban.

Szüz-Mária kisebb egyháza. A vár éjszaki vagy helyesebben keleti kapuja, továbbá a püspöki palota s a székesegyház közt emelkedett, ez utóbbinak déli kapuja közelében, s ezért kapucsarnok melletti egyháznak is neveztetett.*«Debetur etiam succentori dimidis pars domus lapideæ quæ est in Castro retro minorem ecclesiam beatæ Virginis a porta septemtrionali consistens, nam alia pars eiusdem, quæ est a meridie, iuxta curiam Episcopalem, debetur subcustodi.» Batthyány-codex: II. 9. rubr. – Leges eccl: III. 258. l., de itt hibásan. Más adattal, mely ez egyház helyét csak ennyire is megjelölné, eddigelé nem rendelkezünk. – Az 1600-iki váradi leltár a székesegyházon kivül szintén említ a várban még egy egyházat: «Secundum templum est in opposito huius templi magni,» mely szavak, a székesegyház déli kapuzatából kiindulva, vonatkozhatnak a kis egyházra is. Keletkezését valamint építőjének nevét {120.} mély homály fedi; lehet hogy eredetileg temetői kápolnául épült épen ugy, mint a kassai Szent-Mihály-kápolna, mely a mellette emelkedő dómnak szintén déli kapucsarnoka előtt áll. Keletkezése valószinüleg még a tatárjárás előtt történt, legalább Rogerius szerént a várban már akkor több egyház emelkedett.*Miserabile carmen. 34. fej.

E kisebb egyház nevével a XIV-ik század első negyedében találkozunk először, midőn Csanád váradi prépost társas-káptalant alapít szolgálatára s az egyház fejétől bucsukat eszközöl ki számára, hogy a hivek előtt annál kedvesebbé s látogatottabbá tegye.*E munka II. kötete 192. l.

Ez időtől kezdve a kisebb egyház emlékezete folyvást előfordul történeti forrásainkban, de anélkül, hogy valami rendkivülit hallanánk felőle. Végre 1557. táján hallunk ilyet is, tudniillik, hogy Varkocs Tamás, Izabella királyné hadvezére, egyebek között a kisebb egyházat is «semmivé tevé».*E munka I. kötete 429. l. 1. idézet, hol a «az várban ... Bódog asszony» kifejezés kétségkivül ezen kisebb Mária-egyházra vonatkozik; a nagyobb egyház még ezután is áll. Szoros értelemben veendő-e ezen kifejezés vagy pedig csak azt jelenti, hogy az egyház, eltöröltetvén társas-káptalana, árván maradt s talán fel is gyujtatott? adatok hiányában meg nem határozható.

Keresztelő-Szent-János egyháza. Tudósításaink erről még hézagosabbak, mint az előbbeniről. 1472-ben találkozunk vele először, midőn szintén társas-káptalant nyer;*E munka II. kötete 204. l. de hogy maga az egyház ekkor épült-e fel vagy már előbb is létezett? arról nem szólnak történeti adataink. Csak a Chartularium mély hallgatása, mely ez egyházat még mellékesen sem említi, mutat mintegy arra, hogy keletkezése a XIV-ik századnál későbbi.

Helye még csak annyira sem mutatható ki, mint az előbbeni egyházé; csupán sejtenünk lehet, hogy talán a vár nyugati kapujának közelében állt. Épületéről, alakja s arányairól szintén hiányzanak a {121.} tudósítások; de a várbeli közelebbi ásatások alkalmával oly mérmüves, s kivált csúcsives jellegü kövek is kerültek elő, melyek, korlátoltabb arányaiknál fogva, ezen vagy az előbbeni kisebb egyház alkatrészeit képezhették.

A két egyház sorsa különben is összeforrt: a XVI-ik század közepén egyszerre s ugyanazon kéz által pusztultak el.*E munka I. kötete 429. l. 1. idézet, hol «az várban Szent Jánost» kifejezés minden kétséget kizárólag Keresztelő-Szent-János egyházára vonatkozik.

Szent-László-király kápolnája, mely toronyszerüleg emelkedett, s melyről századok multával is fentartá magát a kegyeletes hagyomány, hogy azt még Szent-László rakatta s az ép oly szent, mint hős király abban szokott magányosan imádkozni.*«Est etiam circa culinam magnam et in opposito domus supra dictæ provisoris Capella una instar turris per S. Ladislaum facta, quæ eiusdem divi Ladislai Oratorium vocatur; ibi enim privatim semper orasse dicitur.» 1600-iki váradi leltár. Budai országos levéltár kincst. oszt: Urbariar. et Conscript. 36. 34. Valóban ily kápolna volt-e, vagy pedig talán csak Szüz-Mária elpusztított kis egyházának fenmaradt tornya? meg nem határozhatjuk, mert többé nem hallunk felőle.*Következő idézet.

A Körös bal partján.

Szent-Lélek egyháza. A vár nyugati kapujának közelében emelkedett s a Szent-Ferencz-rendüek klastromának szolgált egyházul. Épületéről semmi egyéb tudósításunk, mint hogy a Szent-Ferencz utczában állt, 1549-ben zsindelyfedelét megujítani szándékoztak, s hogy nyolcz évvel utóbb Varkocs Tamás ezt is elpusztítá.*E munka II. köt. 439. l. és I. köt. 429. l. 1. idézet. Szerelvényeinek egy részét a szerzetesek, mint láttuk, az ecsedi várban igyekeztek biztonságba helyezni, más részét pedig, nevezetesen huszonnégy kelyhet, tizenkilencz patenát, öt keresztet, három urmutatót, két ezüst ampolnát, három füstölőt s temjéntartó csolnakot, két pacemet, egy ezüst kézereklyetartót s egy aranyozott ezüst tálat Tövisi Imre*In nomine domini Jesu. Anno eiusdem millesimo quingentesimo quinquagesimo sexto, vigesima secunda die mensis Augusti ego frater Emericus de Thwys ordinis fratrum minorum regularis observantiæ, provinciæ Hungariæ Salvatoris, fratrum eiusdem ordinis minister, tempore obsidionis Waradiensis dedi in manus egregii domini Stephani de Bayon, ad conservandum ecclesiarum ordinis nostri res infra annotatas: Calices viginti quatuor; patenas decem et novem; cruces quinque; monstrantias tres; ampulas duas argenteas; turribula tria cum naviculis; duo pacificalis; manum parvam argenteam; scutellam unam ex argento deauratam.» – Papir, pecséttel, melynek közepében nagy kereszt, körirata olvashatatlan. Gr. Károlyi-család levéltára. 8. 23. Külsején: «Az cseri barátok marhájának száma, kit adtak volt Bajony István uramnak.» szerzetes {122.} Bajony Istvánnak adta át megőrzés végett, de Izabella királyné elkoboztatta.*Nos Capitulum ecclesiæ Sancti Stephani prothomartiris de promontorio Waradiensi memoriæ commendamus per præsentes, quod egregii Stephanus et Johannes de Bayon in ipsorum propriis personis nostram veniendo in præsentiam, per modum protestationis nobis significari curaverunt in hunc modum, quod cum in istis temporibus disturbiosis homorabiles et religiosi fratres de ordinibus beatorum Francisci et Dominici confessorum in claustris et cśnobiis Sancti Spiritus et Omnium Sanctorum in civitate Waradiensi fundatis et contructis degentes, omnes res et bona ecclesiæ eorum præaclara et pretionissima, causa tutelæ defensionis et fidelissimæ conservationis in castellum et domum ipsorum protestantium Bayon nuncupatum in Comitatu Byhariensi existentem et habitum importassent, ibidemque locassent et deposuissent; nibilominus tamen Serenissima domina domina Isabella Dei gratia Regina Hungariæ, Dalmatiæ, Croatiæ etc. domina nostra clementissima, ignoratur qua de causa, huiusmodi res et bona prætactorum claustrorum fratrum Sancti Spiritus et omnium Sanctorum ab ipsis protestantibus recśpisset et extorsisset potentia mediante in præiudicium et dampnum ipsorum fratrum et per consequens ecclesiarum prædictarum, memoratorumque potestantium contra voluntatem et libertatem domus eorum valde magnum. In cuius rei testimonium præsentes litteras nostras antelatis protestantibus iuris ipsorum ad cautelam damus et concedimus. Datum feria quarta Paschatis anno Domini millesimo quingentesimo quinquagesimo septimo.» Eredeti, papir, hátpecsét nyomaival. Gr. Károlyi-család levéltára. 8. 25. – Mindkét becses oklevél Géresi Kálmán ur szivességéből jutott kezemhez, de már későn arra, hogy e munka illető helyein, nevezetesen a II. kötet 436. s 438. lapjain értékesíthetők lettek volna.

Ismeretlen rendü apáczák egyháza, melyről csupán annyi tudósítás maradt fenn, hogy az imént említett Ferencz-rendüek klastromának átellenében állt.*E munka II. köt. 486. l.

Szent-Kereszt egyháza. Várad plébániai egyházainak tekintélyesebbike, melyet Alattyány Miklós püspöki helynök is, midőn a város lelkészeinek ir, első helyen említ,*Budai országos levéltár kincst. oszt: D. L. 19502. s melynek plébánosai mig egyrészt a pápai tizedek alkalmával társaiknál jóval nagyobb összeget fizettek, másrészt kitüntetett férfiak valának. Mindezen jelek arra utalnak, {123.} hogy helyét a balparti város legjelentékenyebb részében, a tulajdonképeni városban keressük, mely a mai nagy piaczon terült el. Itt, nevezetesen a város legnyugatibb szélén, csakugyan találunk is tornyos egyházat, melyet a krónikás «nagy templomnak nevez»,*Szalárdi J: Ujabb nemzeti könyvtár. II. folyam. 366. l. s a város 1598-ki rajza is feltüntet.*E munka II. köt. 308. l. melléklete.

Ez kétségkivül legrégibb lelkészi egyháza volt Váradnak, mindemellett keletkezéséről épen nem, s létezéséről is csak a XIV-ik század első felében értesülünk. Ekkor találkozunk első ismeretes plébánosával, Tamással, ki 1332–1334. években két márka pápai tizedet fizetett s a következő három évben még egy fél márkával többet. Eszerint javadalma értékesebb volt a belényesi s debreczeni lelkészek, sőt a székesegyház egyszerü kanonokjainak javadalmánál is.*Vatikáni t. levéltár: Rationes Collectoriæ Poloniæ et Hungariæ 1317. 1332–1337. 40. s köv. ll. – Theiner Á: Monumenta Hung. I. 557. l. tévesen «Berengarius»-t irt Georgius helyett. Plébániájának népessége mellett pedig az a körülmény bizonyít, hogy segédlelkész is állott oldalánál, mi a középkorban, mint látni fogjuk, csak kivételesen, a nagyobb plébániákon fordult elő. Ily segédlelkész volt az idézett évek elején György s utóbb András áldomár, kik 28 garas pápai tizedet fizettek, tehát többet, mint a gyulai és sok előkelő plébános.*Vatikáni t. levéltár: Rationes Collectoriæ Poloniæ et Hungariæ 1317. 1332–1337. 40. s köv. ll. – Theiner Á: Monumenta Hung. I. 557. l. tévesen «Berengarius»-t irt Georgius helyett.

Ugyanezen századból még két plébánosa ismeretes: 1360-ból Kozma, aki egyszersmind székesegyházi kanonok volt;*E munka II. köt. 98. l. és Lukács, ki még imént nevezett elődjénél is magasabb rangot viselt, mert 1384-ben mint Várad műszerető püspökének, III. Jánosnak püspök helyettese fordul elő.*E munka II. köt. 112–3. ll.

Ezután közel egy századig nem találkozunk Várad szentkereszti plébánosaival, ami különben nem is feltünő, ha meggondoljuk, hogy középkori papjaink emlékezetét nagyobbára jogügyi iratok tartották fenn, s ezekben rendszerint a káptalanok tagjai szerepelnek, a lelkészkedő papság csak ritkán, mintegy kivételesen. Ilyen kivétel János, szintén szentkereszti plébános, kit Dobokai Miklós 1461-ben egyik ügyvédeül vallott be a kolosmonostori konvent előtt.*Hazai okmánytár: V. 264. l. Hogy minő összeköttetésben {124.} állott egymással e két férfiu? s általában, hogy ki volt, melyik családnak sarjadéka János plébános? nem említik történeti forrásaink. A középkor papjai, mint a főpapok és szerzetesek jelenleg is, rendszerént nem használják családi nevöket s csak szerény keresztnevökön fordulnak elő. Pedig János plébános családi nevét érdekes lenne tudnunk, mert e név talán véglegesen is eloszlathatná ama homályt, mely a világhirü képiró, Dürer Albert családi nevét legalább némelyek előtt még mindig takarja. Dürer ugyanis irva hagyta, hogy atyai nagybátyja, János harmincz évig volt váradi plébános;*Haan L: Dürer Albert családi nevéről. 13. l. nem lehetetlen, hogy e nagybátya s a fentebbi János plébános egy személy: legalább a nevek, a kor s a hely találkoznak.

Hasonlóképen csupán a keresztnév használata miatt nem állapítható meg, hogy azon érdekes bronz pecsétnyomó, melyet itt Váradon találtak s melynek felső mezejében a bold. Szűz látható a kis Jézussal, alant pedig egy áldozár e felirattal: azaz Sigillum Johannis Presbyteri,*Czobor B: Egyházművészeti lap. 1881. évf. 30. l. – hogy ez a fentebbi János vagy más hasonnevü váradi plébános vagy inkább kanonok pecsétnyomója-e?

Vitéz János fényes korszaka után csak Fráter György püspök borulni kezdő idejében találkozunk ismét és utoljára egy váradi plébánossal, de névtelenül, s még az sincs feljegyezve, hogy csakugyan szentkereszti plébános volt-e? Csupán annyit tudunk róla, hogy 1536-ban, a váradi béke tárgyalásakor, János király őt küldte, mint követét, a pápához,*Károlyi Á: Adalék a nagyváradi béke történetéhez. Századok. 1878. évf. 603. lap. mely kitüntetés kétségkivül magasabb képességeinek tanujele.

Szentlélek egyháza. Különböző a Ferencz-rendüek fentebb említett egyházától. A vár előtt, azon kanonoki ház mellett emelkedett, mely szegények házává alakíttatott.*E munka II. köt. 271. l. Szintén a pápai tizedek korában tűnik fel, midőn két áldozárt látunk szolgálatában, kiknek egyike: Péter előkelőbb volt s 20–30 garas évi tizedet fizetett; a másik: János {125.} 14–16-ot.*Vatikáni t. levéltár: Rationes Collect. 1332–7. ll. Plébániai egyház volt-e már akkor? arra adatunk nincs, de később, nevezetesen 1489-ben már mint ilyen említtetik.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt: D. L. 19502.

Ismeretes egyik oltára is, mely hazánk fejedelmi hölgyének, Szent-Erzsébetnek tiszteletére volt szentelve s melyről az ispotály olykor Szent-Erzsébet ispotályának is neveztetett.*E munka II. köt. 172. l. Ez oltárnak hagyta Balás nemes neje, Erzsébet asszony 1339-ben, Váradon kelt végrendeletében egy szőlő felét s magának az egyháznak menyéttel béllelt subáját.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt: D. L. 3280. és 3297.

A XVI-ik század közepén az egyház is érezte Varkocs Tamás kezének sulyát,*E munka I. köt. 429. l. 1. idézet, hol «az Ispitály» kifejezés, minthogy egyházakról van szó, az egyházat jelenti. de ugy látszik, hogy nem pusztult el teljesen, mert valószinüleg ez azon Szentlélek egyháza, melyet 1558-ban az uj hit követői a maguk számára kértek Izabellától, de a királyné azt felelte, hogy ez egyházat már a szegényeknek adta*Szilágyi S: Erdélyi országgyülési emlékek. II. 90. l. vagy talán helyesebben csak meghagyta továbbra is a szegények házának egyházául.

Szent-Jakab egyháza. Már 1332–1337. években, mint plébániai egyház fordul elő és sokkal tekintélyesebb volt az előbbeninél, mert plébánosa, Albert a tizedszedés mindeni évében nyolczvan garast fizetett, káplánya, Péter pedig ez összeg negyedét.*Vatikáni t. levéltár: Rationes Collect.

Helyéről csupán annyi tudósításunk maradt, hogy azon utczában állt, mely ez egyházról Szent-Jakab-utczának neveztetett s melyben kanonoki házak is valának.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt: N. R. 954. 49. Ez utóbbi körülmény arra mutat, hogy szintén közel állhatott a várhoz s valószinüleg azon városrészben, mely a vár délnyugati szegletétől kezdve a Hévjó, ma Pecze folyó táján emelkedett s olasz gyarmatosairól Páduának nevezteték.*«Prædicti vero vici Bolonia et Padua a vico prædictæ Civitatis Venetia, alio nomine Tykol nuncupato, limitantur per alium ramusculum eiusdem fluvii Crisii, currentem inter ipsum vicum Venetia et villam Hydkwzzewlews (Hidköz-Szőlős) dictam, qui ramusculus infra vadum, quo itur ad dictam villam Zewlews reflectitur quasi contra septemtrionem et transiens iuxta claustrum sanctæ Annæ Monialium et demum iuxta hortum cervorum coniungitur alio ramusculo eiusdem fluvii (helyesebben a Hévjóval) penes fossatum Castri et ex opposito palatii Episcopalis transeunti.» Batthyány-codex: I. 13. Rubr. – Leges eccl: III. 232. l. Hogy {126.} Varkocs Tamás dulása ez egyházat teljesen megsemmisíté, azt János-Zsigmondnak egy 1566-ki levele igazolja.*E munka I. kötete 429. l. 1. idézet.

Szent-Márton egyháza. A város legszerényebb egyházainak egyike; 1332–1335. években András, 1336-ban János papja, a következő évben pedig csak Domokos káplánya említtetik, kik évenként 28 garas pápai tizedet fizettek.*Vatikáni t. levéltár: Rationes Collect. Plébánosáról tehát ekkor még nincs szó, de 1489-ben már a plébániák közt fordul elő.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt: D. L. 19502.

A fentebb említett Erzsébet asszony 1339-iki végrendeletében ez egyházról is megemlékezett s finom bársony mentéjét felében ez egyháznak hagyá, másik felében pedig a már szintén említett Szent-Kereszt egyházának.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt: D. L. 3280.

Ami helyét illeti: egy 1511-iki oklevél szól Szent-Márton kápolnájáról, melynek akkor Nyéstay Márton volt igazgatója s mely Váradon «a káptalan városrészében» állt.*Gr. Vay-család levéltára. Ha e kápolna nem más, mint épen ez az, úgy látszik, kápolnaszerü kis egyház, akkor legalább annyira tájékozva vagyunk, hogy ez egyház helyét a város dél-nyugati tájain keressük, mert a káptalan városrészei itt állottak. És itt állott azon Szent-Márton-utcza is, mely kétségkivül ez egyháztól vette nevét, s melyhez ama történeti emlék füződik, hogy abban született Pázmány Péter.*Talán anyai, a Massay-ak házában, ez utczában állt ugyanis Massay Imre háza, melyet János-Zsigmond tőle hűtlensége miatt, mert Ferdinándhoz szított, elvett s Beregszói Hagymássy Kristóf huszti várnagy s mármarosi sóprefektusnak adott. A fejedelemnek Váradon 1561. jun. 5-én Nyakazó Ferencz váradi kapitányhoz intézett levele. Budai orsz. levéltár kincst. oszt: Gyulafejérvár. Bihar. 2. 37. Massaynak 1570-ig lehetett alkalma megengesztelni a fejedelmet. – Pázmány Györgynek, Péter testvérének nemesi curiája, melyet 1603-ban a váradi jezsuitáknak eladott, Várad-Velenczén állt. Budai orsz. levéltár kincst. oszt: Jesuit. Varad. II. 5. 6. 7.

Boni egyház. Védszentje nincs kiirva, és igy nem lehetetlen, hogy az alább következő Szent-Mihály-egyház, melynek ismét községe {127.} ismeretlen. Mindenesetre plébániai egyház volt, mert a pápai tizedek 1332–1334. években, tehát három ízben említik Pál plébánosát és káplányát, amazt 28, ezt 10 garas tizeddel.*«Paulus plebanus de Bon XIX. grossos. Vicarius suus X grossos pro decima primi anni.» Ismét: «Paulus plebanus de Bon solvit XXVIII. grossos pro decima secundi anni.» Szintén igy a harmadik évben, csak az összegben van eltérés. Vatikáni t. levéltár: Rationes Collect. 40. 42. 43. ll. Mivel pedig Várad plébániái közt említik, s a XIII-ik századi bécsi codexben is majd Olaszi, majd Száldobágy, Püspöki és Szőlős községek társaságában fordul elő:*«Item in uno curru de villa Bn (= Ben vagy Bon). Itam in uno curru similiter in villa Olaci.» És ismét alább: «Zaldubag 1 marcam; Pispuky VIII. marcas ... Ladizlao comiti nostro solverunt ... Zeleus III. marcas ... (villa) Laurency 1 marcam. Bena II. marcas et duas pensas et VIII. denarios.» Bécsi udvari könyvtár: Codex 1062. folio 118 a. és 119 b. bizonyos, hogy Várad közvetlen közelében állt, sőt valószinüleg a város kötelékébe tartozott. Semmi kétség benne, hogy az ugynevezett «boni kut,» mely forrásvizéről ma is ismeretes, e község vagy külváros határán állt egykoron, s annak emlékét őrzi eltünése után századokkal is. Mert korán elpusztulhatott, talán még az 1474-iki török dulás alkalmával, vagy nevet cserélt: Bon vagy hasonló nevü községet már az 1552-iki adókönyvek sem ismernek. Nem lehetetlen azonban, hogy itt Várad Bolonya nevü külvárosával van dolgunk s Bon nem egyéb, mint a hivatalos «Bononia» név megrövidített alakja. Bolonyát csakugyan Várad azon oldalára helyezi a Chartularium,*Lásd fentebb: Szent-Jakab egyháza 9. idézet. hol a boni kut esik, s Bolonya épen ugy, mint Bon egyszerre tünnek el vagy beolvadnak a városba.*A váradi káptalan egy 1376-iki levele még említi: «rectam quartam partem ... molendini duarum rotarum super fluvium Kynsi (igy Krysii helyett) in fine plateæ dictæ Cixitatis nostræ (Várad) Bolonia vocatæ.» Budai országos levéltár kincst. oszt: D. L. 6371., de itt a Körös alatt valószinüleg a Hévjó értendő, melybe, mint láttuk, a Körös egy ága a vár mellett bevezettetett, s ezért Kis-Körösnek is hivatott. (E munka II. köt. 308. l. mellett Várad rajzán: Q betü.)

Szent-Mihály egyháza. Mint plébániai egyházat említi Alattyány Miklós vikarius 1489-iki levele,*Fentebb idézett helyek. s ezenkivül még csak annyit tudunk róla, hogy Varkocs Tamás ezt sem kimélte meg.*Fentebb idézett helyek. Helye is ismeretlen, de Váradnak Szent-Mihály-napi vásárai talán épen ez egyház táján {128.} estek, s a népünk által annyira kedvelt bucsui összejövetelekből származtak.

Mindszent-egyháza. A város azon részében állt, mely a vár és Szőlős között terült el s a szintén e tájon létezett püspöki vadaskerttől Vadkert nevet viselt. A nevezetesebb városrészek egyike volt külön birák alatt,*«Michael Racz judex, jurati et universi cives de vico Wadkerth civitatis Waradiensis. 1452.» Budai országos levéltár kincstári osztály: Monial. Poson. 8. Claræ. 43. 62. s Várad annyira hires középkori vásárainak hárma: a vizkeresztnapi, hushagyókeddi és Szent-Lőrincz-napi «Vadkertben esett s mindenik két-két hétig tartott.»*Budai orsz. levéltár kincst. oszt: Paulini. Kápolna. 1. 12. – Wenczel G: Árpádkori uj okmánytár: VII. 172. l. Ez utóbbi Szent Lőrincz-vásár mintegy arra mutat, hogy Váradnak azon része, melyet XIII-dik századi iratok Szent-Lőrincz név alatt említenek s mely név utóbb egészen kihal, nem más, mint amely később Vadkert név alatt fordul elő. Feltünő azonban, hogy a pápai tizedjegyzékek sem Vadkertet, sem Szent-Lőrincz vagy Mindszent egyházát nem említik Váradon.

Plébánosai közöl kettőt ismerünk: Mátét 1496-ból és Mihályt 1528-ból.*Budai orsz. levéltár: Paulini kápolna. 1. 10. – Monial. Poson. 41. 31. Ezenkivül még csak annyit tudunk róla, hogy szintén egyike volt a Varkocs által elpusztított egyházaknak.

Mindszent egyháza. A váradi Szent-Domonkos-rendüek birtokában találunk ily czimü egyházat, mely lehetett a fentebb említett vadkerti, de egy egészen más egyház is. Ez utóbbi esetben helye ki nem mutatható, mert általában ez egyházról még csak annyi ismeretes, hogy szerelvényeinek némi részét 1557. táján a bajoni várba szállíták.*Lásd fentebb 121–122. lap: Szentlélek egyháza.

Szent-Anna egyháza. Váradnak Velencze nevü külvárosában állt, mely a vártól napkeletre esett s már a XIII-ik században ama néven fordul elő.*Bécsi udvari könyvtár: Codex 1062. folio 119. a. Neve, mint az olaszhoni Velenczéé is, magyar okiratokban «Venencze.» V. ö. Verancsics A: Összes munkái. II. 15. l. – A Chartularium egy más «Tykol» (= tyúkól?) nevét is említi. Batthyány-codex: I. 13. rubr. – Leges eccl: III. 232. l. Egyházáról azonban még a XIV-ik századi tizedjegyzékekben {129.} sincs emlékezet, csak 1338-ban halljuk először, hogy Báthori András Velenczén telkeket vásárol, hogy oda uj klastromot és egyházaz építsen, s midőn két év mulva az építést bevégezte, a klastromot Szent-Klara apáczáival népesítette be, az egyházat pedig, melyet Szent-Anna tiszteletére szenteltetett fel, plebániai egyházzá emelte, de helyet engedett benne az apáczáknak is.

Plebánosán kivül több pap állt szolgálatára,*«rector ... cum suo clero,» mondja Báthori András püspök alapító levelében ez egyház lelkészére vonatkozólag. E munka II. kötete 490. l. idézet. de ezek közül egyet sem tudunk megnevezni; plebánosai közől is eddig csak három ismeretes: első plebánosa, Fülöp 1342-ből, továbbá Jakab 1351-ből, végre Pallér László 1410-ből.*Imént idézett hely és Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 199. lap.

Az egyházakon kivül ugyanezen városrészben egy kápolnát is találunk: mely a székeskáptalan prépostjáé volt, valószinüleg ennek lakásán, s már 1334-ben említtetik, de védszentjének megnevezése nélkül.*Petrus sacerdos Capellæ Præpositi solvit VIII. grossos.» Vatikáni t. levéltár: Rationes Collect. 43. b. l. Bővebb tudósítások a kápolnáról is hiányzanak.

A Körös jobb partján.

Olaszi egyháza. E városrész nevét a XII-ik századtól kezdve folyton emlegetik történeti forrásaink,*E munka I. köt. 39. l. egyháza védszentjének nevét még sem jegyezték fel számunkra. Az bizonyos, hogy Várad legtekintélyesebb egyháza volt, mely már a XIII-ik században két pappal rendelkezett.

Első ismeretes papjai Jakab és Ambrus, kik 1291–1296 közt említtetnek azon érdekes megjegyzéssel, hogy Várad püspökétől, bizonyosan mint kegyurtól – egyebek között – tizenöt köböl rozs járt számukra.*«Jacobus et Ambrosius sacordotes de Olozi habent de nostro (II. Benedek püspöktől) XV. cubulos siliginis.» Bécsi udvari könyvtár: 1062. folio 119. a. Az 1332–1336. években is két lelkészt látunk oltárainak szolgálatában; ezek egyike István, a plebános, ki az egyházmegye összes lelkészei közt legtöbb tizedet, három márkát fizetett, ami előkelőségének {130.} nyilvános jele; segédje János csak mint egyszerü áldozár fordul elő évi hat garassal.*Vatikáni t. levéltár: Rationes Collect. Ugyanitt 39. folio b olvasható: «... Stephanus de Olasci solvit III. marcas fini argenti pro beneficio plebaniæ suæ,» de, sajnos, hogy ez István olaszii plebános a tizedjegyzékek összes hat évi folyamában csak egyszer fordul elő; segédjét, Jánost az 1332. 1333. 1335. és 1336-ik évi lajstromokban mindenütt előtaláljuk. És itt Olaszi lelkészeinek névsora megszakad; az egész középkoron át többé mit sem hallunk az egyházról, még a hely is, melyen állt, ismeretlen marad előttünk.

Szent-Egyed egyháza. Plebánosai gyanánt együtt említtetnek 1335-ben Iván és Miklós évi negyven-negyven garas tizeddel.*Vatikáni t. levéltár: Rationes Collect. Ugyanitt 39. folio b olvasható: «... Stephanus de Olasci solvit III. marcas fini argenti pro beneficio plebaniæ suæ,» de, sajnos, hogy ez István olaszii plebános a tizedjegyzékek összes hat évi folyamában csak egyszer fordul elő; segédjét, Jánost az 1332. 1333. 1335. és 1336-ik évi lajstromokban mindenütt előtaláljuk. Ezeken kivül még csak egy plebánosát ismerjük: Karácson Istvánt, kiről 1422-ben van szó, amidőn azt is megtudjuk, hogy ez egyháznak a váradi hegyen, a kápolnai klastrom tájékán volt egy szőleje is.*E munka II. kötete 463. l. 6. idézet.

Kétségkivül azon utczában állt, mely róla Szent-Egyed-utczának neveztetett s mely a mai Országutnak felel meg. Itt, a jelenlegi gör. kath. egyház s finövelde helyén emelkedett, s környékén, vagy mint az oklevél mondja: Olasziban, híd végénél piacz volt, melyen mindennap lehetett árulni s Várad Szent-Egyed-napi vásárai is valószinüleg itt tartattak.*Budai országos levéltár kincst. oszt: Paulini. Kápolna. 1. 12.

Szent-Péter egyháza.Azon hegy lábainál épült, melyen ma a kálvária áll, s mely ezen egyház védszentjéről, az apostolok fejedelméről Szent-Péter hegyének, viszont az egyház a hegyről, Szent-Péter hegyi egyházának neveztetett.*«Nicolaus sacerdos S. Petri de monte (solvit) V. grossos.» Vatikáni titkos levéltár: Rationes Collect. Poloniś et Hung. 1317. 1332–7. folio 40. a. de a tizedösszegben tollhiba lehet, mert ez a következő években mindig: XX.

A város kevésbbé jelentékeny egyházaihoz tartozott; lelkésze a pápai tizedszedés korában csak egy volt, ki nem is neveztetik plebánosnak, s gyakran változik, mint az a szerényebb javadalmaknál nem ritkaság. 1332–1334-ben Miklóst találjuk lelkészi állomásán, de aki a következő évben már eltűnik s helyét Péter foglalja el, akit ismét, egy év mulva, István vált fel. Tizedök csak husz garas évenként.*«Nicolaus sacerdos S. Petri de monte (solvit) V. grossos.» Vatikáni titkos levéltár: Rationes Collect. Poloniś et Hung. 1317. 1332–7. folio 40. a. de a tizedösszegben tollhiba lehet, mert ez a következő években mindig: XX. {131.}

Meddig maradt István pap e lelkészi állomáson? ki nem nyomozható, mert sem róla, sem utódairól többé semmi emlékezet. Magával az egyházzal is csak nagysokára, a XVI-ik század közepén találkozunk ismét, midőn azt halljuk felőle, hogy Varkocs Tamás szintén felégeté.*E munka I. kötete 429. l. 1. idézet.

Ez volt az egyedüli egyház a Körös jobb partján, mely a székeskáptalan birtokán, és igy annak kegyurasága alatt állt. De hogy a XVI-ik században már társaskáptalana és igy prépostja is lett volna, az merő tévedés.*A tévedésre kétségkivül az adott alkalmat, hogy az 1552-iki biharmegyei adókönyvben Szent-Péter neve után ez áll: «Capituli», ami arra magyaráztatott, hogy saját káptalanáé; de az adókönyvek 1553-ik évi folyamában már ez áll: «Zenthpeter wczaya Capituli Waradiensis p(ortæ) VIIII.» Budai országos. levéltár kincst. oszt: Dicalis Conscrpit. VIII. 158. l. Világos tehát, hogy az előbbeni megjelölés épen ugy, mint az utóbbi, azt akarta mondani, amit más forrásokból is tudunk, hogy Váradnak Szent-Péter utczája a váradi káptalané. A felállított s a Királyi könyvekbe is beiktatott Szent-Péter-hegyi prépostságnak tehát nincs történeti alapja; mult századi Schematismusaink nem is tudnak róla.

Szent-Miklós egyháza. A Körös közelében, Olaszi legalsóbb végén állt, s eredetileg a városon kivül, magányosan, mert a Szent-Ágoston-rendü remeték klastromának szolgált egyházul.*E munka II. kötete 483. l. Később a város terjedésével veszthetett magányosságából s a feléje vezető uton egy egész utcza képződött, mely az egyház védszentjéről Szent-Miklós-utczájának neveztetett.*«Alól, napnyugat felől a Körös felé, Olaszi végéből ment ki Szent-Miklós utczája.» Budai országos levéltár kincst. oszt: Paulini. Kápolna. 1. 12.

A városon kivül.

Szent-István első vértanu egyháza. II. István királyunk alkotása a később temetőhelye; fél ezredéven át a premontrei rend monostorának egyháza. Azon a szép heyen állt, mely a Körös partján, a mai vasuti híddal szemben emelkedik s mely az egyház védszentjéről Szent-István hegyének neveztetett.*E munka I. kötete 55. l.

Mint királyi alkotás, kétségkivül emlékszerü épület volt, eredetileg a román izlés félkörü idomaival, később talán csúcsíves csarnokok {132.} s kimagasló tornyokkal. Bizonyosat, sajnos, nem mondhatunk, mert ez egyház épületéről Várad szétzüllött vagy elpusztult iratai nem szólanak s egykori helyén követ kövön nem találunk.

Varkocs Tamás dúlta fel az egyházat is monostorával együtt;*E munka I. kötete 21., 429. ll. – II. köt. 389., 460. ll. itt kezdődött végenyészete.

Szüz-Mária kápolnai egyháza. Mint már láttuk, a város határának egy más, elbájoló pontján állt a Bihari-hágó közelében, a Nádas-hegy alatt, a kedves Csurgó-forrás felett.*E munka I. kötete 21., 429. ll. – II. köt. 389., 460. ll. Mellette emelkedett a hazafiak legjobbjainak, a pálosoknak klastroma. Csúcsíves ízlésben épült, de arányairól s tagozatainak gazdagságáról nincs tudósításunk; csupán annyit tudunk, hogy oltárai közt volt egy, melyet Scolari András püspökünk emeltetett Szent-Apollónia tiszteletére, testvére, Ozorai Pipó pedig bizonyos réttel ajándékozott meg.*«Anno 1426. Philippus de Scolaribus de Florentia donavit quoddam pratum in territorio prati (?) Rortho (?) ad Altare S. Appoloniæ, quod in hoc monasterio fundavit Andreas Episcopus Waradiensis. Vide in litteris Capituli Waradiensis. Gr. Festetich keszthelyi könyvtára. Csontosi J. szives közlése.

Szent-Jeromos egyháza. Tulajdonképen Fudi-Vásárhely határán állt, de oly közel Váradhoz, hogy maguk a pálosok, kiknek klastromuk létezett mellette, inkább Váradhoz számíták.

1435-ben már két egyház emelkedett itt: egyik a régi, de a melyben még az idézett évben is emeltek egy uj oltárt a bold. Szüz tiszteletére, melyet Demeter helybeli prior kérelmére fr. Péter felszentelt püspök s váradi vikárius szentelt fel, ki ugyanakkor Szent-László, Szent-Imre s más szentek ereklyéivel is megajándékozta az egyházat. Ugyanekkor épült fel a régi mellett az uj egyház is, mint említők, csúcsíves izlésben,*E munka II. kötete 471. l. s Szent-Jeromos tiszteletére, de főoltára Krisztus urunk szent testének volt felszentelve. Körülötte nyilvános temető volt, melyet szintén Péter vikárius szentelt fel.*«Anno 1345. frater Petrus episcopus venocenoponensis (?) et substitutus Waradiensis ad petitionem fratris Demetrii prioris huius loci dedicavit unum altare in honorem b. Mariæ V. in antiqua ecclesia et ibidem reposuit reliquias SS. Ladislai Regis, Emerici ducis, Mauri, Gerardi Episcopi et Martyris, Mariæ-Magdalenæ, Undecim mille Virginum. Idem consecravit cśmeterium circa novam Ecclesiam fiendam ad honorem S. Jeronimi, cuius altare maius est Corporis Christi.» Ugyancsak a Festetich könyvtárból, az «Inventarium privilegiorum Eremitarum S. Pauli» czimü codexből közli Csontosi J. Hogy e különben becses adat évszámában tollhiba van, az kétségtelen; ezt igazolja egyebek között Péter püspöki helyettes kora is. V. ö. E munka II. 129. l. Péter egyházi jogtudor, de kinek nevénél sajtóhibából áll 1536. év 1436. helyett. {133.}

Ezen egyház s Várad között, az utfélen állt egy kápolna is Szent-László tiszteletére,*«in fine civitatis prope Capellam S. Regis Ladislai infra fossatum et prope Heremitorium sancti Iheronimi confessoris.» Batthyány-codex: I. 21. rubr. – Leges eccl: III. 237. l. de a melyről hiányzanak a további tudósítások.