ELVIN. 1189–1200. | TARTALOM | SÁNDOR. 1219–1230. |
NEMZETSÉGE. – TUDORI KOSZORUJA. – EGYHÁZI, POLITIKAI S BIRÓI SZEREPE. – AZ UJ S A RÉGI VÁD. – 1204. MINT FELIRAT. – A SZÉKESEGYHÁZ UJRAÉPÍTÉSÉNEK KÉRDÉSE.
Elvint Simon követte a püspöki széken.
Némelyek szerént, az előkelő Mikcse nemzetségből származott.* Annyi bizonyos, hogy épen e korban a római udvarnak kiváló gondja van arra, hogy főpapi székeinken magyar születésüek üljenek.*
Simonnal 1202-ben találkozunk először, mint váradi püspökkel;* korábbi életéből csak annyi ismeretes, hogy magasabb képzettségü férfiu vala, kit az egyházi jog tudori koszoruja is ékesitett;* de hogy hol nyeré e koszorut? a hazai veszprémi egyetemen-e, vagy pedig a hazánkfiai által ekkor sürün látogatott párisin? arról hallgatnak történeti forrásaink.
Püspöksége korában gyakran olvassuk nevét majd a Váradi regestrum,* majd a római szentszék Regestáinak lapjain. Az anyaszentegyház {90.} feje többször tüntette ki bizalmával, hol egy, hol más ügyet bizván reá, mely ügyek inkább illenek ugyan az általános magyar egyháztörténelem keretébe, de visszavilágitanak Simon püspök személyiségére is.*
Igy III. Incze pápa. 1205. tavaszán meghagyja Simonnak, hogy a gyermek III. László királyt, s az özvegy anyakirálynét minden hatalmával védje; midőn pedig László elhal, s nagybátyja II. Endre örökli Szent-István koronáját, ismét a pápa az esztergomi érseket és Simon püspököt bizza meg, hogy a magyar püspöki kart a király születendő fia iránt hűségre kötelezzék.* Az ifjabb királyok, s ezekkel a belvillongások kora ugyanis még nem járt le.
Ezekhez ha még hozzáveszszük azon szorosan egyházi ügyeket, melyek szintén a pápa meghagyásából jutottak Simon püspök kezeibe:* előttünk áll egyéniségének egész jelentékenysége, mely a legilletékesebb körök itélete szerént képes volt mind az egyháznak, mind a hazának hasznos szolgálatokat tenni.
De érdeklődése s működésének szálait megtaláljuk egyházmegyéje történetében is.
Várad már e korban, mint láttuk, meglepő élénkségnek örvendett. Még napjainkban is csak a nagyobb városok tüntetnek fel oly sürü közlekedést, mint amilyet a Váradi regestrum fest Szent-László városának utczáira. Csapatostul érkeztek ide az emberek, hogy biráik itélete következtében esküt tegyenek vagy a tüzesvas-próbát kiállják.
{91.} Eközben megjelenni látjuk a káptalan tagjainak egész sorát is, kik, mint az előkelő Borsa nemzetségbeli Valerián éneklő-, vagy Mihály őr-kanonok, továbbá Gellért dékán és Pósa főesperes a székesegyház csarnokában az isten-itéleteket rendezik és végzik. Majd megismerkedünk Ányos mesterrel, az olvasó-kanonokkal is, ki a székesegyház sekrestyéjében az isten-itéletek jegyzőkönyvét irja, s azzal mint láttuk, történetirodalmunk egyik, legbecsesebb forrásán dolgozik.
De a világi birák elé tartozó ügyeken kivül voltak olyanok is, például házasságiak, továbbá egyházi személyeket vagy birtokokat illetők, melyekben kizárólag egyházi, vagy vegyesen egyházi s világi birák itéltek. Ily esetekben előnkbe lép Várad püspökének alakja is, ki vagy maga itél, vagy pedig birói hatalmát másra ruházza át.
Igy midőn a gáborjáni apát Salamon fiával, Sol-lal öt jobbágy miatt perel, Simon püspök lát felettök törvényt. Körülötte ülnek a káptalanbeliek, nevezetesen Tompa, Zsibrik főesperesek, Márton, Vida kanonokok, továbbá Szent-László oltárának igazgatója, Pál pap; de jelen van Mika bihari főispán is poroszlajával egyetemben.*
Máskor Simon püspök egyik-másik kanonokját küldi ki maga helyett biróul. – Ily kiküldött birái több izben Joakim és Tekó kanonokok.
Joákim előtt egyszer az fordul meg, hogy Margit szolganőt vissza kell itélnie asszonyának. De Margit időközben férjhez ment, férjétől pedig elválasztani nem lehet. Joakim tehát azt itéli, hogy aki Margitot férjhez adta, az adjon helyette más szolganőt.*
Nem kevésbbé érdekes és korjellemző Tekó kanonok esete. Vala két szegény jobbágy-testvér; egyik fiu, a másik leány. A leányt megsértették érzékenyen női becsületében, fitestvére tehát Váraddá jött s péntekig várta begöngyölt s lepecsételt kezekkel {92.} nővére megsértőit készen a tüzesvas-próbára, hogy bebizonyitsa, hogy nővére nem becstelen nő.*
És igy tovább minden nap uj érkezőket hozott. Az embereknek sok bajuk volt mindig. Szent-László egyházának küszöbe, midőn 1881-ben a föld mélyéből felszinre került, annyira elkopott volt, hogy alig vala egy ujjnyi vastag...
De a földi bajok utat találtak maguknak a váradi vár lakói közé is. Simon püspöknek sem tudománya, sem országos tekintélye nem tudta megakadályozni, hogy közte és papjai közt visszavonás ne történjék.
A római levelek közt van egy, mely kiválólag magára vonja figyelmünket. Ebben III. Incze pápa utódja III. Honorius meghagyja Simon püspöknek, hogy miután papjai panaszkodnak ellene, hogy a szent olajokért szokás czimén pénzt követel tőlök, s a ki nem fizet, azt hivatala s javadalmától felfüggeszti: tehát akiket felfüggesztett, oldozza fel, s ezentúl hagyjon fel ama „szokással,” mely végre is nagyon hasonlit az ugynevezett simoniához.*
Feltünő a dologban, hogy Simon püspököt is, mint elődjét Elvint, simoniával vádolják, oly vétekkel, amely tulajdonképeni értelemben a lovagias s fejedelmileg bőkezü magyar főpapságról szinte hihetetlen. Különben is a szent olajokért dijat szedni, mint a pápa levele is hangoztatja, csakugyan hazai szokás vala, mely az ország főpapjának, az esztergomi érseknek körében is divatozott:* ennélfogva Várad papjai legfeljebb azért panaszkodhatának, ha püspökük a szokottnál nagyobb dijat kivánt tőlök.
És igy mindamellett, hogy e korban, kivált Berthold, a Gertrud királyné öcscse és társai által sok visszaélés csuszott be a magyar episcopatusba, – mindamellett az emlitett szokatlan vád {93.} szintoly szokatlan körülményben lelheti magyarázatát, s e körülmény talán épen a székesegyháznak már érintett ujra építése.
Ily alkalommal a megyei papságot, mint arra nem egy hazai példánk van, megadóztaták, tizedeit az építés költségeire forditák, s hasonló czélból a szent olajokért is a szokottnál nagyobb dijakat szedhettek.
Igy történhetett Váradon is, s innét eredhettek a Simon és Elvin püspökök ellen zsarolás czimén emelt panaszok.
Különben, hogy Váradon e korban a székesegyház körül nevezetesebb épitkezés történt, az legalább első tekintetre történeti adattal is igazolható. A székesegyház boltiveit tartó pillérek egyikén ugyanis állítólag az ezer kétszáz négy évszám vala olvasható.
Ez adatot egy, különben lényegében teljes hitelü forrás emliti, mindemellett sok kétség fér ahoz, már csak azért is, mert az idézett évet arab számjegyekkel közli,* holott e korban, kivált emlékszerü épületek feliratainál az ily jegyek még nem fordulnak elő.
Lehet azonban, hogy a közlő csak az évszámok jellegének feltüntetésében nem volt hü, s csupán időkimélésből használta saját korának arab számjegyeit a hosszasabb latin jegyek helyett. De a váradi székesegyház alapjainak feltakarása már csak idő kérdése: a feltakart alapok, s azoknak műtörténeti vizsgálata világot derithet e kérdésre is.
Volt-e Simon püspöknek része amaz országos mozgalom előidézése és szervezésében, mely 1217-ben II. Endre király szentföldi hadjáratával érte el tetőpontját, s melyhez az egyháziak is személyesen vagy jövedelmeik huszadával járulának?* arról nincsenek tudósításaink. Lehet, hogy a fentebbi simonia-vád e hadjárattal is összefügg, s a püspök annak költségeire szintén megfizetteté {94.} papjait; de bizonyos, hogy Simon püspök nem követé királyát a hosszu szentföldi utra, mint a győri s egri püspökök.
Életének napja már ekkor hanyatlóban volt. A Chartularium csakugyan a következő 1218. évre helyezi halálát,* s egyéb történeti forrásaink is ez évben emlitik utoljára.*
ELVIN. 1189–1200. | TARTALOM | SÁNDOR. 1219–1230. |